Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
1 * Baromfitelep a bátai tsz-ben Évi 20 millió tojás £~S p gr száz e> a magyar mezőgazdaságban Magyarországon a kiegyezés teremtette meg sok egyéb mellett a rendszeres statisztikai felmérések lehetőségét is. IVÍe- zőgazdasági terméshozamoíkról megbízható adataink 1871 óta vannak. Itt .az alkalom tehát hogy kereken száz esztendő fejlődésén pillantsunk végig. A következőkben sok adatot idézünk majd, de mindegyiket hektárokra vonatkoztatva, hogy egy kicsit gyakoroljuk az immár országosan bevezetett újfajta mértékrendszert. (Egyébként egy hektár egyenlő 1,7 katasztrális holddal, tehát aki akarja, visszaszámolhatja a? adatokat.) Búza — lépcsőfokokon A hazai búzatermés az első felmért időszakban — 1871 és 1880 között — 7,4 métermázsa volt hektáronként, évi átlagban. A következő évtizedben már 11,8 métermázsára ugrott és innen kezdve lényegében 70 esztendeig folyamatosan, de csak apró lépésekkel emelkedett. A századfordulóig érte el a 12,3 mázsát hektáronként, a század első évtizedében változatlan volt, az első világháború időszakában valamicskét csökkent, majd a huszas években 60 kilóval, a harmincas években újabb 80 kilóval növekedett. Mai társadalmi rendszerünk első teljes évtizedében — 1951 és 1960 között, 14,9 mázsa volt a búzatermés hektáronkénti, évenkénti átlaga. Ekkor kezdődött új szakasz. Az 1960-as évtized első felében már 18,6. a második , felében pedig 24,3 mázsa volt az eredmény. A vizsgált időszakban a legnagyobb termés 1969-ben volt: 27,1 mázsa hektáronként. Az idei termék ezt is meghaladja, azonban 1971 már a százegyedik esztendő lenne, tehát ezt az évet figyelmen kívül hagyjuk. Hasonló a helyzet a növény- termesztés más ágainál is. Az árpa 1871 és 1880 között 8,2 mázsát termett, a következő évtizedben 10,6-ot. A második világháborúig '13,5 mázsára emelkedett a hozam, ami a felszabadulás után tovább nőtt. A húszmázsás átlagot itt is a hatvanas évek második felében haladtuk meg és a rekord ugyancsak 1969 volt, 23,8 mázsával hektáronként. A kukorica az első vizsgált évtizedben 9,2 mázsát fizetett hektáronként, a következőkben pedig 12,2-t. Itt nagyobbak voltak a kilengések, az emelkedés nem egyenletes, a múlt rendszer legnagyobb eredménye a második világháború előtti évtizedé 18,7 mázsával. A húszmázsás határt már 1948-ban átléptük és az előző évtized második félében a harmincmázsásat is. (1966—70: 32,3 mázsa). A rekord szintén 1969 : 37,9 mázsával. Éles határ A cukorrépa „őshozama* 148,7 mázsa volt hektáronként, ami a múlt század nyolcvanas éveiben 181 mázsára emelkedett és évszázadunk első évtizedében haladta meg először a 200-at. Innen már vissza is csúszott, mégpedig az első világháború utáni időszakban. A második világháború még súlyosabb visszaesést okozott, és csak 1951-ben haladták meg a hozamok ismét a két vagont, ekkor 229 mázsás volt az átlagtermés. A befejezés, ugyanaz, mint eddig, az 1960-as évek második felében múltuk felül a 300 mázsát és a rekord 1969-ben volt, 340,4 métermázsával hektáronként. Az 1970-es termés ismét 300 mázsa alá esett. Élesen különböző szakaszok határolhatók el tórát a száz esztendőn belül. A múlt század nyolcvanas éveiben „jöttünk le a fáról”, ekkor ért véget nálunk — a kialakuló kapitalizmus jegyében — a mezőgazdasár' középkor. Agrártermelésünk az akkori világ- színvonal körül mozgott, hiszen 60—70 .esztendővel ezelőtt még Dániában vagy Hollandiában sem voltak az - akkori eredményeinket messze meghaladó termésátlagok. A mező- gazdasági termelés forradalma Európa fejlettebb részein az első világháborút követő évekre jut. Ebből íni a nagybirtokrendszer és a Horthy-rendszer kettős szorítása miatt kimaradtunk. Amikor másutt száguldó tempóban fokozódtak az eredmények, akkor a mieink legfeljebb csak cammogtak előre. Ennek az elmaradásnak igazi felszámolásához csak az elmúlt évtizedben láttunk hozzá és a módszeres munka látványos eredményei néhány esztendővel ezelőtt születtek meg. A világszínvonalat persze még mindig csak gyengén közelítjük, mert a hozamok ma már búzából 30, kukoricából 40, cukorrépából 400 mázsa felett vannak, a legfejlettebb országokban^ ám semmi akadálya, hogy ezeket is elérjük. A megtett út magyarázatára álljon itt még egy számsor: a múlt században műtrágyát mérhető mennyiségben még nem használtak Magyarországon. Századunk első évtizedében hektáronként és hatóanyagban számolva 1,7 kilogramm volt a felhasználás, tehát egy szekér — képletesen szólva — egy egész falu műtrágyaszükségletét hazaszállíthatta. A tizes években 1,8, a huszas években 2,9 kilogrammra emelkedett a felhasználás, amely a második világháború előtti évtizedben az indulási állapot alá, 1.6 kilogrammra esett vissza. A második világháború után jól mérhető emelkedés következik, de a tíz kilogrammot csak az ötvenes évek második felében értük el. Viszont 1965-ben már 63, 1969-ben 125, 1970-ben pedig 146 kilogramm volt a műtrágya-felhasználás hektáronként és hatóanyagban számolva, azaz ebben az évtizedben már megközelítjük a kezdeti adagok százszorosát. Törések, rekordok Ha már belejöttünk, beszéljünk. az állatlétszámról is. , Itt az adótok messzebbre nyúlnak vissza, mert az ország állatlétszámát hamarabb kezdték számlálgatni, már csak az adókivetés kedvéért is. Az első adat 1857-ből származik. Ekkor az országban — természetesen a mai területre számítva — egymillió 587 ezer szarvasmarha volt. A kétmillió darabot 1895-ben múlta felül az állomány, de akkor még csak 63 ezer darabbal. A múlt rendszerben 1942 volt a rekord, amikor 2 millió 365 ezer szarvasmarhát számoltak. A második világháború után kereken csak egymillió darabbal kezdhettünk, de öt év alatt ez az állomány megkétszereződött. A rekordot 1953- ban mérhetjük, amikor a létszám nem többel, de ezer darabbal meghaladta az I$42-est. Innét. visszafelé csúszunk, 1965-ben már kétmillió alá estünk, majd további apróbb csökkenésekkel a tavalyi egymillió 933 ezer darabbal zárhatjuk a sort. A sertésállomány 1857-ben 1 millió 616 ezer darab volt, a fejlődés azóta tiszteletre méltó. A múltszázadi rekord a sertéslétszámnál is 1895-ben született, hárommillió 182 ezer darabbal. A két világháború között előbb kétmillió alá csökkent az állomány, majd 1938- ban 5 millió 224 ezer darabbal állította fel az 1945-ig terjedő időszak rekordját. A második világháború utáni állomány csak százezerrel haladta meg az egymilliót, de már 1947-ben megközelítette a három. 1949-ben felülmúlta az Ötmillió darabot. A felszabadulás utáni rekordot 1965-ből jegyezhetjük, 8 millió 218 ezer darabbal. Mint ismeretes, az állomány most is igen nagy. Végül pedig álljon itt egy figyelmeztető adatsor. A rétek hozama a múlt század hetvenes éveiben hektáronként 13 mázsa volt Magyarországon. Eza nyolcvanas években 22 mázsára emelkedett, a század- fordulóra már megközelítette a harmincat, és tartotta ezt a szintet csaknem egészen a második világháborúig. Ezután már csak egy fellángolás — és egyben rekord — következett be 1951-ben, amikor egy hektár rét hozama 32 mázsa volt. Innen megállíthatatlanul zuhanunk lefelé. 1965-ben 17,9, majd 1969-ben 18,8 mázsa volt hektáronként a rétek hozama Magyarországon. Hetvenes adatom nincs, de nem is keresem, mert félek, hogy az még kevesebbet mutatna... (127) Földeáki Béla Foto: Goitváld
