Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
Rohammunka, de miért? OKTATGATNAK Már egy jó hónappal ezelőtt is ugyanígy nézett ki a paksi Liget utca, mint most. Több mint 800 méter hosszan — az utca kezdetétől az OTP-tár- sasházakig — árkot ástak, 2— 4 és fél méter mélységben. Az árok mellett korlát sehol nincs. A környék lakói hábo- rognak. — Csoda, hogy még nem történt baleset. Nem merjük a gyerekeket egyedül engedni az iskolába. Ki lesz a felelős, ha valamelyik beleesik? — Az esti órákban még felnőttnek sem tanácsos arra menni. — mondják. — A legszomorú'ob az, hogy nem akarják betemetni. Legalábbis úgy néz ki. Csak ki- ásatták... éjjel, nappal dolgoztak a munkások- De ezért nem volt érdemes... — Az OTP-házak harmadik szintjén nincs víz. Miért nem lehetett az építkezéssel egy időben bekötni? A munkások közül néhá- nyan most is az árkot ássák, helyesebben újraássák. Ugyan- is az elmúlt hetek időjárása miatt ismét be kellett temetni az árkok egy részét, nehogy befagyjanak a régi vezetékek. Ezenkívül több helyen az árok oldala is beomlott — Csak nehogy ez is fölösleges munka legyen — mondja a paksi költségvetési üzem egyik dolgozója. — Mennyi idő alatt ásták ki az árkot? — Úgy tíz nap alatt — Miért volt ilyen sürgős a munka? — Azt mi is szeretnénk tudni. Az illetékeseket kérdezze meg. Azok majd megmondják... A költségvetési Özemben Rück István vezetővel beszélgettünk. — Nem akarom menteni magunkat — mondja. — De a probléma nem az üzem miatt van. Degeszre tömött dossziét vesz elő, melyek jegyzőkönyvei, feljegyzései a Liget utcai vízvezeték és nyomásfokozó építését dokumentálják. Rück István minden mondatát, minden szavát jegyzőkönyvekkel támasztja alá. — Az új lakótelep V nagyközség legmagasabb pontján van. A munka végzésére későn kamtunk megbízást A munkaszerződést november 10-án (1971) írtuk alá. A kész épületeket „ideiglenes vízzel” — közvetlenül a törpevízműről — láttuk el. Nyomásfokozó építése feltétlenül szükséges, hogy a nyári hónapokban is zavartalan legyen a telep vízellátása. Megjegyzem, a harmadik szinten most sincs víz. Az első két épületet a lakók kérésére ősszel átadták, tehát a munka megkezdése valóban nagyon sürgős volt! Idén, október 29- én a beruházó, a vízmű, a községi tanács tárgyalt, ahol olyan döntés született, hogy a költségvetési üzemnek november 20-ára át kell adni a közel egy kilométernyi vezetékárkot, valamint a nyomásfokozó és az 50 köbméteres víztartály épületét. Ha ez sikerül. akkor a vímű december 20-ára elkészül a csatornázással és a gépészeti munkákkal. Gondolhatja, hogy amikor megtudtuk, mi vár ránk, elképedtünk. Magunk sem hittük. hogv ezt a feladatot ilyen rövid idő alatt el lehet végezni. Népújság 5 1971. december 19. — A költségvetési üzemet miért nem hívták meg a tárgyalásra? — Azt nem tudom... Szóval november 3-án megkaptuk, a terveket, de a munkát nem tudtuk azonnal elkezdeni, mert a Paksi Építőipari Ktsz — a házak építője — nem hordta el az építőanyagot. Hiábá kértük többször is. Végre november 10-e körül elkezdhettük a munkát. Az embereket átcsoportosítottuk, s körülbelül hatvanan dolgoztak egyszerre az építkezésen. A többi munka meg nyilván maradt. A munkások két műszakban •— reggel 6-tól éjjel 11-ig dolgoztak. Most nem fogja elhinni, amit mondok. November 17-én mindennel készen voltunk. A következő nap levélben értesítettük a víművet, hogy megkezdhetik a munkát. De nem jelentkeztek. ezért az árkokat részben ismét be kellett temetni. Ezután jogtalanul ugyan, de kitűztük a munkaterület átadását Rajtunk kívül senki nem jelent meg. Csak a második határidőre, december 1-ére érkeztek meg. Végre megtörtént az átadás, a vízmű megkezdhette a munkát Juhász Károly a Paks! Nagyközségi Tanács elnöke a következőket mondta: — Nagy problémát jelentet, hogy elkészültek az OTP- házak, s víz meg nem volt Nyomásfokozó nélkül nem is lenne soha vizük a lakóknak Amikor beköltöztek, a biztonság kedvéért csapot szereltettünk az alagsorba, hogy mégis leaven valami. így is beköltöztek a tulajdonosok. — Miért volt szükség rohammunkára? — Mert a vízmű kérte. Azt mondták, ha a költségvetési üzem befejezi a munkákat november 20-ra, akkor ők is készen lesznek egy hónap alatt Ezt a gyors munkát csak azért vállaltuk, hogy ne rajtunk múljon a késedelem. — Miért nincs védőkorlát az árok körül? — Mert a vízmű nem csinálta meg. Ennek ellenére a tanáccsal azt is kifizettetik. Ez plusz ötvenezer forintot jelent Hiába figyelmeztettük a tanácsot Gál László, aiz OTP beruházási csoportvezetője: — A községi tanáccsal szabályos szerződést kötöttünk melyben az áll, hogy 1970. december 30-ára elvégzik aköiz- művesítést és átadják a nyomásfokozót. Az építkezés során több alkalommal figyel- meztetük a tanácsot — szóban és írásban egyaránt — hogy a munkával máris elkéstek. De minderre nem reagáltak. A lakások elkészültek tovább nem lehetett várni, így közülük kettőt idén június elején értékesítettünk. De nem volt vícz, így a lakók költözködése az őszre tolódott el. Azt mondták, nem várnak tovább, inkább vállalják a vízhordást. Amennyiben a késedelem, vagy a vízhiány miatt kártérítést követelne valamelyik lakó, azt a tanácsnak kell kifizetni. Hozzáte>. szem, ezeket a jogi következményeket a tanács magára is vállalta. Dr. Ordas József a beruházási vállalat igazgatója: — A lakások építésére, lebonyolítására az OTP-től megbízást kaptunk. A közművesítést a tanács vállalta. A későbbiek során a tanács felkért bennünket a közmű tervezésére, de szaktervezői kapacitással akkor még nem rendelkeztünk, így nem vállalhattuk eL Javasoltuk, hogy bízzanak meg a beruházási teendők ellátásával, úgy megterveztetjük és meg is építtetjük a közműhálózatot. Természetesen a lakásokkal egy- időben. Minderre a tanács nem is reagált. A lakásépítés közben folyt, s ellenőreink megállapították, hogy a vízhálózat nem készül. Ezt jelezték az OTP-nek, a tanácsnál pedig szorgalmazhat a munka megkezdését. A tanács nem tett eleget vállalásának. Amikor 'már minden kötél szakadt, megbízták vállalatunkat a munkákkal. Természetesen a korábbi késést már nem lehetett behozni. Folyamatosan szolgáltattuk a tervdokumentációt, s megkezdődött a kivitelezés. A tanácstól a pénzügyi fedezetigazolást csak december 10-én kaptuk meg, pedig az a feltétele a beruházások megkezdésének. A vízmű és a költségvetési üzem fedezet nélkül kezdte el a munkát. Emberségből tettük Kerekes Miklós, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója: — Még hetven novemberében egy jegyzőkönyvben hívtuk fel a községi tanács figyelmét a nyomásfokozó megépítésére. Később is többször sürgettük a megoldást. Nem csináltak semmit. Idén. úgy szeptember vége, november eleje körül bejött az elnök elvtárs a vállalathoz, s kért, hogy vállaljuk el a csőfektetési és a gépészeti munkákat. Annak ellenére, hogy az előzőekben mindezzel semmit nem törődtek, elvállaltuk. Természetesen a lakók érdekében, emberségből tettük. Tisztában voltunk azzal, hogy ilyen rövid idő alatt végezni, főleg amikor más egyéb sürgős munkánk is van, nehéz dolog lesz. Kiküldtük a csöveket, megrendeltük a szivattyúkat, elkezdtük a munkát. Mindent munkaszerződés nélkül A tanács építési engedélyt csak november 16-án adott az aláírt szerződést pedig december 15 -én kaptuk meg. — A bonyadalmakról a tanácson kívül senki más nem tehet. Felelőtlen intézkedések, felelőtlen ígérgetések és vállalások következménye nem is lehetett volna más. V. HORVÁTH MÁRIA Csukott szemmel járnak az életben mindazok, akik mostanában, hogy a közművelődés ügye előtérbe került, az oktatás válságát híresztelik. Mármint azt. hogy a korábbinál mind kevesebben vesznek részt az * iskolán, kívüli tanulásban, . Hát ez egyszerűen nem igaz. Jó, tudom, hogy a televízió általános elterjedésével egy csomó ember úgynevezett passzív befogadóvá vált, illetőleg válik, emiatt aztán nem jár el tanfolyamokra, könyvtárakba, szabadegyetemre, ahg ér haza. máris húzza fel a papucsot és a továbbiakban dülledt szemmel bámulja a tévét. Azt is tudom, mert odafigyelek a beszédekre, olvasok újságot, hogy bizonyos néprétegekben, erősödött a pénz utáni hajsza, letelik a rendes munkaidejük és rohannak, másod-, mellék- vagy egyszerűen maszek állásuk színhelyére, fusiznak; kisiparosok könyvelését tartják rendben, műanyagot fröccsöntenek, s mire holtfáradtan hazaérnek, legfeljebb a televízió másnapi adásának műsorismertetését képesek befogadni. Mindezzel tisztában vagyok. Hasonlóan megértem azt is, hogy miért kellett a népművelés szó helyett a közművelődést polgárjogosítani, nem azért mondom, mert most már mondhatom, de a népművelésről mindig a talajművelés jutott eszembe, mindenképpen valami felülről jövő manipuláció, a passzív tömegek mesterséges művelése, holott a szónak öntevékenységet kellett volna kifejeznie. Hát most kifejezi. Mégis azt hallom, hogy baj van a közművelődéssel, keresni kell á tömegek iskolán kívüli oktatásának jobb formáit. Tessék mondani, miért kell keresni, hiszen már régóta megvan. Tömegével oktatnak bennünket, méghozzá öntevékenyen és naponta olyanok, akiknek pedig ez nem is volna munkaköri kötelessége. Napokig tudnék erről mesélni, ám a megszabott terjedelem miatt ezúttal csak néhány jellemző példát mondok el. Kezdem a leggyakoribbal, amely annyira tipikus, hogy már a könyökünkön jön ki. Hát, ugyebár, autóbusz, utasokkal, kalauzzal, azaz bocsánat, utaskísérővel, minthogy a kalauz is olyan elavult elnevezés, mint a népművelés, de folytatom. Az utas viszonylag kevés,' de azért van. Az utaskísérői pulpitustól egy karnyújtásnyira idős férfi öt jegyet kér, bal kezében szatyor, jobbjában bot. Nyújtja a tízest, az utaskísérő tartja a jegyeket, A pénz és a jegyek közti távolság mintegy húsz centiméter. Az öreg erőlködik, az utas. k._árő vár, majd leteszi a jegyet maga elé. Az öreg kéri* hogy nyújtsa oda, mire az utaskísérő: ,iMért nyújtanám* magának kell a jegy, nem?’’ És ezzel kezdetét veszi az öntevékeny oktatás arról, hogy az utaskísérőnek nem kötelessége az ülőhelyéről előrehajolni az utasok kiszolgálására* örülj enek, ha egyáltalán kapnak jegyet, mert azt tulajdonképpen előre kellene beszerezniük az arra kijelölt helyeken és így tovább. Az öreg is, mi is ingyen ki lettünk oktatva. Itt van aztán az a híressé vált eset, amely legutóbb a tévében is nyilvánosságot kapott egy magyar iró és a MÁV konfliktusáról. Aki nem hallotta volna: a magyar iró másodosztályú fülkében utazott* ott nem volt világítás, neki vi. szont Pestig feltétlenül el kellett olvasnia valamit. Átment tehát eav elsőosztályú fülkébe, minthogy ott volt világítás. A kalauz közölte, hogy pótdíjat köteles fizetni a magyar író. ö viszont közölte, hogy a MÁV köteles világítani a másodosztályú kocsikat is. te*1 át nem fizet. Az alapfokú kioktatást ekkor kant* meg a magyar író. Közénfokú oktatásban megérkezés után a pályaudvar forgalmi irodájában részesült1, míg a felsőfokú oktatást írásban kapta meg. Usy látszik, azonban, hogy némelyik embernek ennyi oktatás sem használ, mert a ma* g"ar író továbbra sem fizetett. Erre levonatták a fizetéséből, hogy jól vésse eszébe: magyar íróna’- általában lehet igaza, de a Magyar Államvasutaknak konkrét ügyekben minőig. A világért sem akarom megsérteni a postát,azzal, hogv kihagyom a közoktatás fellendítőinek sokéiból, dehogy. Napok óta hallom, hogy időben adjam fel ünneoi csomagjaimat és leveleimet, különben a posta esetleg késve tudja kézbesíteni azokat. De — és tessék figyelni, milyen árnyalt és meggyőző oktatás ez — ha elkésik a küldemény, az se nagy báj. mert a jókívánság az ünnep után is jólesik, sőt a disznótoros se romlik meg egykét napos késés esetén, meri hideg van. Nem sorolom tovább az önkéntes közoktatókat, csak szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy van belőlük éppen elég. És ha az embernek szerencséje van. akkor naponta akár többször is igénybe vehet hasonló oktatási formákat hivatalban, boltban, de még a munkahelyen is, munkaidő alatt. ÁRKUS JÓZSEF NSZK-beU és hollandiai exportr* naponta 12# ballonkabátot készítenek a Szekszárdi Szabó Szövetkezet bátasjckt r&sfcgóbefe ^^ . foto: Gottvald
