Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
Az anyag is pénzbe kerül Az csak természetes, vágja rá az olvasó, semmit nem adnak ingyen. Fizet a vásárló az üzletben, fizet a gyár az alapanyagért, a félkész termékért. Az anyag emberi munkát sűrít magába; minél több munkát, annál értékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, amikor az egyik gyárban — jó ötlet! — műhelyenként kiállítást rendeztek, s ott bemutatták, hogy a földolgozott anyagok, alkatrészek kilója, darabja mit kóstál, mindenki meghökkent. Ez az apró kis semmi négyszáz forint? Az a másik százhetven? Nocsak, hiszen ami időnként kiborul a műhely- padlóra, annak kilója ötvenhat forint? Az anyag is pénzbe kerül. Tudjuk. Csak éppen ritkán gondolunk rá, számolunk vele. Az úgynevezett összes termelési költséget hétféle tényező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalombiztosítási járulék, az illetménvadó, az eszköztekötési járulék, az értékcsökkenési leírás, s azegvéb költség. E hét ténvező közül a le"Jelentősebb összeg az, amiért, az an vágót veszik- adják. Csupán érzékeltetésül; a népgazdaságban 1960-ban 1.6 millió torma cementet hasz- náPsk fel. 1970-ben már 3.7 millió tonnát. Horganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960-ban. de már 241 ezer tonnát 1970-ben; s hogy szakmánknál maradjunk; újságnyomó papírból 24,3 ezer tonnát tíz esztendeje, s 40,4 ezer tonnát a múlt évben. Az anyagfelhasználás évről évre bővül mindenből több kell. Azonban a több anyag nem jelentéktelen része pocsékba megy; elszóródik, kidobiák, se- leitté válik. Pedig pénzbe kerül. Sok pénzbe. Egy év alatt a textiliparban 22.3 milliárd forintra rúgnak a termelési költségek. Ebből csak az anyagár 15.1 milliárd. A közlekedési eszközök gyártásában a 23 9 milliárd forint termelési költségből 15.9 milliárd, a fémtömegcikkiparban 11,1 milliárdből 7.3 milliárd forint az anyagért kifizetett összeg. Nagy summa! A szocialista ipar egészében az összes költségek 66,1 százalékát teszi ki az anyag értéke. A vegyiparban száz forint termelési költségből 69 jut az anyagra, az élelmiszeriparban 79,8 forint, de még olyan élőmunka-igényes iparterületen is, mint a műszeripar, 51,9 forint. Azaz mindenütt a 'költségeknek legalább a fele. de inkább a kétharmada, háromnegyede. Ha valahol, itt érdemes a forintot megfogni! Volt idő, amikor a leegyszerűsített anyagtakarékosság inkább ellenszenvet, mintsem egyetértést keltett. A jó helyébe silány került, a túlbuzgók úgy vélték az anyaghányadot mérsékelni, hogy egész egyszerűen az értékesebbet kispórolták a termékből. Aki így Népújság 4 cselekszik, nemcsak mások, de a maga érdeke ellen is vét. Ám az ésszerű anyag takarékosság, a rendszeres költség- elemzés, az anyagigény pontos körülhatárolása az anyagnormák betartásával, a szigorú bizonylati rendszer — a kivételezés és elszámoltatás lazaságainak megszüntetése — elengedhetetlen feltétele annak, hogy az anyagnak, a félkész terméknek, az alkatrésznek becsülete, a szó szoros értelmében értéke legyen. Ami ma a legtöbb helyen nincs meg. Nincs, mert drága színesfémek tonnái kerülnek fölösen hulladékba. Acálöntvények ezertonnáit forgácsolják le, csupán azért, mert hiányzik a kellő méretválaszték. Építőanyagok hevernek szerteszét, alkatrészeket dobéinak selejtbe, a tárolás, a szállítás tovább növeli a veszteségeket... a legóvatosabb becslések szerint is évente milliárdok mennek veszendőbe. Két részre bontható a veszteség. Az esvik: a gazdaság egészét átfogó anvageüátás akadozása, a belőle következő •kén vs Terű anyaghelyettesítés, a mérets7eteit osság elengedése. a szállítási egyenetlensé- az árrendszer ellentmondásossága -stb. A másik; ?a gvárnVhan, vállalatoknál tapasztalható. elvkor meghökkentő lazaságok. Termékek ezrei kerülnek űtte gyártásra. ho«v nem doboztak ki anvag- noTnát. a műhelv, az üzem szinte tetszés szerint vételez ki a raktárból mindent, amit csak gondol, s a gyártás be- félezésekor sem kér! számon senki. mi. mire ment el A gazdasági reform támasztotta nagyobb követelmények mindenütt érezhetők, de érdekes módon e nagyon fontos kérdésnek az anyagköltségnek jut a legkisebb figyelem. Mintha a nagy anyaghányad, a magas költség valami átok lenne, amit viselni, szenvedni kell. S köziben lehetőségek sokasága marad kihasználatlanul. Az ötvözött alumínium sűrűn célszerűbb, mint a színesfém, a műanyag cső fölöslegessé tenné a savaktól mart vezetékek rendszeres cseréjét, a korrózió- védelemre költött százezrek milliókat kamatoznának, s az áttekinthető bizonylati rendszer, az anyagnyilvántartás gépesítése elejét venné a pocsékolásnak, s a fölös készlet- halmozásnak... Csak éppen törődni kellene mindezzel, figyelni rá, kapni a lehetőségek után. Sok a panasz a termelőüzemekben; emelkednek a költségek, szigorúbb az adózási rendszer, nehezebb a nyereség- terv teljesítése. Igaz. Am e panaszok enyhítését sűrűn ott keresik, ahol legkisebb a haszon; az adóterhek könnyítésében — főként a helyben, a tanácsoknak fizetett adó esetében —, az eszközlekötési járulék fizetése alóli mentesítésben... A legfőbb tétel, az anyagköltség megmarad. Arra még papír, ceruza is ritkán jut, nemhogy alapos elemzés, piaci helyzetmegítélés, összetétel-változtatásra serkentő javaslat; a szó szoros értelmében vett anyaggazdálkodás. Az anyag is pénzbe kerül. Mindannyiunk pénzébe. M. O. Ajándékok Reklámszöveg: „A kép maradandó emlék! Családját, sportélményeit, a természet szépségét, kirándulásait, élete minden jelentős eseményét örökítse meg FORTE filmen.!’' A férfi iratait rendezi. Közalkalmazott, illetőleg tisztviselő, illetőleg hivatalnok, illetőleg motortulajdonos, illetőleg ember. Pengével borotválkozik. 1951 óta ül ennél a sárga, alig használt íróasztalnál. Hozzánőtt. hozzáfá- sodott, hozzákeményedett. A felszabadulás előtt kivált egy szökött katonaboly zűrzavarából és kijelentette: maradók. Lépést se ment tovább. Társat keresve talált magának a faluban egy özvegyasszonyt, hozzáköltözött és nincs senkije, Vele beszélgetünk. Kérdés: — Otthon van valami, amihez ragaszkodik? Régi igazolvány, szemüveg, levelezőlap, gramofóntölcsér, gomb, megsárgult fénykép, üres szódásüveg? Szóval egy tárgy, amit azért' őriz, mert emlék, ajándék. Válasz: —- Nincs ilyesmi. — Lehetetlen. Száraz, közömbös. — Nincs ilyesmi. — Talán egy fénykép? — Nincs. Nincs semmi. — És itt? Szívéhez nőtt valami? Az első jegyzőkönyv, az első ügyirat, az első tLntatar- tó_ — A begyűjtést vittem. íróasztalon háltam és koplaltam. Napraforgót rágtam és köpködtem. — Előtte? — Örsparancsnok. — Rendőr? — Örsparancsnok! — Még előtte? — Katona. Ágyútöltelék, annak a moslék Horthynab. Kihátrálunk a szobából. EH, el innen a világ végére. Kiszáradt kút ez az ember, olyan, amelyikből idejekorán kimerték a vizet. Köszönet érte „annak a moslék Hortihynák". Levéltöredék. „ _A Katira emlékszel? G ömbölyű, olyan mint volt. Mindenki más lépked, jár, megy, ő gurul. Ideguruí. odagurul. Tőlünk a szakszervezetbe gurult. Emlékszel? Életében egyseer kapott kitüntetést és most annyi, mintha soha nem kapott volna. A begyűjtés kiváló dolgozója. Némelyik embernek abszolút nincs szerencséje. Hogy várta pedig a plecsnit, és mire megkapta, a begyűjtést szépen eltörölték. Mit gondolsz? .Emlék az ilyen?...” Kérdések. Mitől ember az ember? Mit őriz? Miért őrzi, kinek, minek, meddig? Milyen tárgyakhoz ragaszkodik? A tárgyakban kihez, mihez ragaszkodik? önmagához, a mindent túlélő szeretethez? A rúgásokhoz, az ölelésekhez, a pofonokhoz, a simogatásokhoz, a létezés élményéhez? Élők és holtak között meddig élünk? Kislányom! Tiéd ez a szagos meggyfabot? Monológ: (A nyugdíj előtt álló Kemény Imre mondja, 1906-ban született.) — Kislányom, mondd el szépen a bácsinak, meg a néninek, hogy a szagos meggyfabot a nagypapáé. Most mág a nagypapáé. A kislány hatéves, de már tudja. A környéken mindenki Ismeri az én botom történetét. Apám Budapestről hozta, a Hangya- kongresszusról. Fiatal koromban elraktam, gondoltam, jó lesz majd, ha megöregszem. Most jó hasznát veszem. Esténként kiballagok a présházba, rátámaszkodok, úgy megyek. Aki megéri a hatvanöt évet, az megtudja, mit jelent egy jó bot. Pláne falun, sárban, síkos, jeges úton. Erről a botról minden 'este az én, édesapám jut eszembe. Úgy halt meg, mint vagyontalan, nincstelen ember. Azt mondja egyszer az első adófizetőnek; Hallod-e, tudod, hogy én mégis gazdagabb ember vágyóit, mint te? Hát azért vagyok gazdagabb, mert a Boda Róza ágyára hat kalapot tesznek le ebédkor, a tiedre meg csak egyet. Anyánkat hívták Boda Rózának. Nyolc gyerek vette körül anyámékat. Nézzék meg a fényképüket. Édesanyám, édesapám, a gyerekek, a vők, a menyek, az unokák. A nagyobbik fiam pendelyes korában. A nyolc testvérből már csak négyen élünk. Mindegyiktől őrzök valamit. Mi ragaszkodó, összetartó család vagyunk. Őrzöm még az esküvői ruhám, nagy becsben tartom, vigyázok rá. Meg lehet nézni. Rangos ünnepeken veszem csak fel, talán még temetni is ebben fognak. Azt a régi álló órát Jankó Ferenctől, a keresztapjától táncolta ki a feleségem az esküvőnkön. Az is milyen tiszteletreméltó, dőlEmlékek gos, földműves ember volt. Van tizenöt éve, hogy meghalt. Az ő emlékét ez az óra jelenti nálunk. , — Rosszul mondom, ha azt mondom, hogy ajándékot nem kaptam, csak örökséget. Hisz az örökséget is ajándékozási szerződéssel hagyta ránk az apánk, még negyvenháromban. Ezt meg azért csinálta így, hogy ne kelljen magas illetéket fizetni. Ez a ház. ahol mi lakunk, ez az apámék háza. Innén haltak ld, itt maradt a bútoruk, mindenük. Itt nekem minden emlék, itt születtem, itt öregedtem meg. Ha felmegyek a padlásra, vagy hátra a kamrába, látom a sok régi- holmit. Némelyik már egészen szétment, vagy elette a rozsda. Ki nem dobnám semmi pénzért. Majd kidobja, akinek az útját állja. Sok mindenünk van, amitől semmi kincsért nem válnék meg. A mángorlót például 1911-ben csináltatta édesapám. Egy gyönyörű szép tölgyfaalkotmány. Megvannak a régi kézi szerszámok, a régi lószerszám, a •rosszabbik szekerem, amit egy darabig azért őrizgettem, hogyha fordul az idő, legyen min elindulni. Most meg már emlék. Nincs szívem megválni tőle. A pincénél ott a régi prés. a szőlődaráló, az öreg hordók, tudom, melyik hordó honnan való, mikor milyen bor volt benne. Édesapámnak én voltam a legkedvesebb gyereke. Azt mondta, arra hagyja a présházat, meg a szőlőt, akinél meghal. Ez én voltam. Én csuktam _ be a kaput utána, így mondjuk. Falvédő a konyhában. — „Hol hit ott szeretet, Hol szeretet, ott béke. Hol béke, .ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen”. A falvédő alatt rezesorrú vénember ül. — Van fia? —' Nincs. — Van, csak maga kitagadta. Kitagadta a lány miatt. — Kitagadtam. Na és? Kinek mi köze hozzá? — mondja a vén rezesorrú, és bort iszik szódával. Hol hit, ott szeretet™ A falvédőn légypászok. Környezet: „Környezettanulmányozás során megállapítást nyert, a szülői ház rideg. A szülők durva, közönséges lelkületű emberek. Elsősorban ezzel magyarázandó a fiatalkorú sivár lelkivilága, cinizmusa és durva beállítottsága. Egyedül a nagyapja foglalkozott vele, A fiatalkorú szeretettel emlegeti, sajnos a fiatalkorú Nagyapja öt évvel ezelőtt elhalálo-: zott. (Üzemi baleset)-’’ A kerítés kidőlve, a kút bedőlve. a fehéroszlopos paraszt- ház udvara üres. A létrát még talán az ötvenes évek legelején hajították a kocsiszín mögé, mert éppen útban lehetett, akadályozta a traktorokat a kijárásban, a bejárásban. A traktorosbrigád, csupasz falakat hagyva maga mögött, rég kiköltözött, a gépállomás megszűnt, a létrát eső veri, s lassan elkorhad. Nincs rá szükség. Ebben a házban nem jár a padlásra senki. A holt udvar szögletében kihűlt arcú, sovány asszony sarlót fényesít. A rozsdától takarítja, meg a sártóL Jöttünkre felnéz. — Mit akarnak? Kit keresnek? — Látogatóba jöttünk. Beszélgetni, ismerkedni, Tanácstalan. — Mit akarnak? — Hány éves ez a sarló, nagyon régi? — A nyáron vettem, hogy legyen. Uj. Mióta meghalt az uram, pusztul itt minden. Hogy eltemettük, öt napra rá bejöttek az oroszok. Futottam, de jók voltak hozzám. Nem bántottak. Aztán idejöttek a traktorosok és behordták a sarat. Futottam, örökké futottam. — Hány éves? Visszakérdez. — Mennyinek néznék? Hétvenötnek-nyolcvannak nézzük, de kevesebbet mondunk. — Hatvannyolc. — Hatvan. •— mondja megbántod va. — A hatost eltaláltuk. Kihűlt arcán visszautasítás. — Maguk idegenek, az idegenektől félek. Nincs semmim. Ez van csak, ez a rossz gúnya. Más semmi. Nyugtatjuk. Megnyugszik. — Mi az, amire szíveseit gondol? Tűnődik. — Egyszer bíróné voltam. Én voltam a bíróné. Fiatal- asszony koromban. Az uramFényképek tói elkérték és én voltam a szüreti bálban a bíróné. Elhallgat, ráhajol a sarlóra és néma. Egyszer életében bíróné volt a szüreti bálban. Él-e még a bíró, aki 1931-ben kölcsönkért egy húszéves menyecskét, hogy a párja legyen a szüreti bálban. Egy öngyilkos utolsó szavai: „Gyerekek, ezt még megiszom, utána kimegyek és a vonat alá fekszek”. Kiment és a vonat alá feküdt. Pénzt, iratokat nem találtak nála, csak egy megsárgult fényképet. „Az anyja lehet” — mo.ndta az ivócimbora és remegő lábakkal nézte a nyitott szemű halottat. Az előbb még ivott. Látták? Sört ivott. (Folytatjuk) SZEKULITY PÉTER D, VARGA MÁRTA VyíL december 19-
