Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-15 / 295. szám
Milyen bélyeg kell az ünnepi üdvözletekre ? Január 1-től nem vesz fel a Posta névjegyborítékot Az év végi ünnepek előtt rendszeresen visszatérő probléma, hogy milyen értékű bélyeget rasasszumi a re^eieKre, az üdvözlőlapokra, nehogy az esetleges pórtózás rontsa a jókívánság örömét. A posta-vezérigazgatóság tájékoztatása szerint ilyenkor csak 'a szabványtól eltérő küldeményekre kell jobban ügyelni. A szokásos méretű képes-levelezőlapok ugyanis — függetlenül a szövegtől és a szavak számától — belföldre 40 filléres, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Lengyelország, az. NDK-ba, a Szovjetunióba és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba 60 filléres, más országokba 2 forintos bélyeggel adhatók postára. A szabványtól eltérő méretű, 10,5x10 centiméternél nagyobb képes-levelezőlapokra belföldre és az említett 7 országba egy forintos, más külföldi országba 3 forintos bélyeg kell. A szabványméretű nyitott borítékos üdvözlőlapokat és kártyákat — ha csak aláírás és dátum van rajtuk — belföldön 60 fillérért, az említett 7 országba, a szavak számától függetlenül, akár zártan is. egy forintért, a nem szabványos borítékos küldeményeket 2 forintért továbbítja a Posta. A más országokba feladott nyitott borítékos, 5 szót tartalmazó üdvözletre a súlytól függően 2 vagy 3 forintos bélyeget kell ragasztani. A mostanában divatos rézplaket- tes, bőrdíszítésű, vagy nem papírból készült üdvözlőlapokat levélként kezeli, s az azokra járó díjért továbbítja a Posta. A legtöbb félreértés ilyenkor a névjegvborítékos üdvözletek feladásakor adódik Ilyen küldeményeket külföldre — a tokiói posta-világkongresszus határozata alapján — nem vesznek fel. Belföldön — miután még készletek vannak belőle — kivételesen december 31-ig felhasználhatók a névjegykártyás borítékok, amelyekre, mert nem felelned meg a szabványméretnek, 2 forintos bélyeg ragasztandó. A Posta felhívja a. figyelmet, hogy ilyen küldeményeket —a világkongresszus határozatának megfelelően — 1972. január l-től már belföldön sem vesznek fel. (MTI). Pakisztán : Egy ív, POKOLÓÉP KASMÍRBAN A vallási ellentétek felszítása, a reakciós fanatizmus táptalajának megteremtése mellett a felosztás két, mindmáig ható „politikai pokolgépet” helyezett el India és Pakisztán kapcsolatának egyébként is törékeny szerkezete alá. Ezek közül a legfontosabb Kasmír volt, amely az utóbbi negyedszázadban már kétszer vált Pakisztán—indiai ^hábo- rú okozójává és ma is a két hadsereg fegyveres szembenállásának színhelye! Kasmír négymillió lakosú tartomány volt, amely déli részén Pakisztánnal, Keleten a Kínai Népköztársaság részét alkotó és ahhoz a későbbiekben csatlakozó Tibettel, északon Sinkiang nevű tartományával volt határos. Emellett az északi határ egy szakaszán Kasmírt csak Afganisztán területének egy 20—50 kilométer széles csíkiá választotta el a Szovjetuniótól. Kasmír ily módon ugyancsak ideális stratégiai támaszpontot jelentett, de ezen túlíer aiz Schubert Péter ¥ÉÜ9DETTÜ BRLara1zoTtfnyébÖ1 tragédia gyökerei menően volt még egy tulajdonsága .is, amely . minden intri a és manőver számára is rendkívül alkalmassá tette". Nevezetesen az, hogy a lakosság háromnegyed része mohamedán volt, negyed része hindu — az uralkodó pedig egy reakciós hindu maharadzsa. A felosztási rendelkezések alapján a maharadzsa szabadon dönthetett, hogy Indiához, vagy Pakisztánhoz kíván-e csatlakozni. Az uralkodó azonban nem. tudott döntésre jutni. Világos volt előtte, hogy ha Pakisztánt választja, hindu létére nem maradhat a trónon. Ha Indiát választja, számolnia kell azzal, hogy előbb- utóbb választások lesznek és akkor lesöprik a hatalomról. A maharadzsa döntése tehát késett. Akkoriban (1947) őszén még a brit Mountbatten volt India főkormányzója. Ezenkívül Indiában és Pakisztánban egyaránt angol katonatisztek kezében volt a hadsereg irányítása. Ebből nyilvánvaló, hogy a Kasmír-válság irányítói a határ mindkét oldalán tanácskoztak Londonnal! Az első felvonásképp október 24-én Pakisztán területéről „törzsi hadsereg” nyomult be Kasmírba és gyorsan közeledett a főváros felé. Mountbatten úgy határozott, hogy hajlandó „megmenteni" Kasmírt a pakisztáni inváziótól, ha előzőleg a maharadzsa hivatalosan bejelenti a tartomány csatlakozását Indiához. A rémült uralkodó nyomban aláírta a csatlakozást. (Hangsúlyozni kell. hogy ez a csatlakozás — függetlenül az angol szándékoktól — alkotmányjogilag és nemzetközi« jogilag támadhatatlan, miután az 1947-es rendezés elvei alapján áll.) Az angolok célja azonban nem az volt, hogy Kasmírt a maharadzsa döntése alapján a maga egészében Indiának juttassák! Sokkal inkább azt tartották feladatuknak, hogy állandó tűzfészkeket hozzanak létre Pakisztán és India között. így aztán Mountbatten elindította ugyan az indiai csapatokat a pakisztáni betörés visszaverésére — de az angol tisztek utasítást kaptak, hogy az előnyomulást egy meghatározott vonalon állítsák meg. . Ez a vonal később a Biztonsági Tanács 1949-es határozata ajapján fegyverszüneti vonallá vált India és Pakisztán között. A fegyverszüneti vonal Indiának juttatta Kasmír területének kétharmadát és lakosságának negyedét. •Mindmáig ez a vonal alkotja India és Pakisztán tényleges határát ezen a területen. A gyarmatosítás ebben az értelemben elérte ‘célját: Kasmír kettéosztásával megteremtette az állandó szembenállás fi-* zikai alánját India és Pakisztán között. Más szóval: megteremtette! a két hatalmas ország közötti „nyugati-frontot”: azt a te-; rületet, ahol minden általános politikai feszültség esetén nyomban felbukkan a fegyveres konfliktus veszélye. (így történt ez 1965-ben, amikor pusztító háború robbant ki India és Pakisztán között á kasmíri fronton. Emlékezetes^ hogy ezt a háborút csak á Szovjetunió politikai közvetít tő tevékenysége nyomán tudJ ta megszüntetni a taskená konferencia.) Kasmír, ez á beépített poTM tikai pokolgép” a jelenle-í gi válságban is a konfliktus egyik góca — noha több mini kétezer kilométernyire van ä tényleges válságközpon ttot, Kelet-Pakisztántól. Mindkét fél fanatikusai úgy tekinted nek ugyanis Kasmírra, mint olyan lehetőségre, amelynek felhasználásával a másik feJ let kétfrontos háborúra kényszeríthetik! Az. angol gyarmatügyi miJ nisztérium szakértői, valamint az indiai és pakisztáni hadsereget 1947-ben vezető brit tábornokok ebben a vonatkozás, ban is alapos munkát végeztek. GÖMÖRI ENDRE (Következik: A két szárny) Javaslat, amelyre érdemes odafigyelni Klubösszejövetelt rendezett a Hazafias Népfront megyei székházában a Szekszárd városi nőbizottság. Az összejövetelen Szűcs Györgyné, a megyei népfront nőreferense tartott élménybeszámolót,- az év októberében Buci-pesten megrendezett országos nőkonferenciáról. Ismertette a konferencián elhangzott referátumot, majd a Tolna megyét képviselő 12 nőbizottsági tag munkájáról szólt. Valamennyien felkészülve a megye nőpolitikái, társadalmi, kulturális és egészség- ügyi helyzetének ismeretében vettek részt a konferencia munkájában. Hárman a különböző szekcióüléseken is — köztük Szűcs Györgyné, Molnár Lászlóné és Takács Ist- vánné — hallatták hangjukat A kétnapos nőkonferencián megválasztott Magyar Nők Országos Tanácsába is képviseletet kapott Tolna megye. D~ Kov?-?s »Sán^.rvrr' 4t (mér- nöknő) (Szekszárd) és Takács Istvánnét (Tolna) beválasztották a Magyar Nők Országos Tanácsába. Az élménybeszámoló után a jelenlévők közül többen kérdéseket tettek fel, de volt néhány javaslat is. A városban a szülők társadalmi összefogásával sok apró munkát lehetne végezni a gyermekintéz, mények, játszóterek rendezéséért. szépítéséért. Szóba került a nemrég alakult nyugdíjasok klubja is, ahol az idős emberek jól érzik magukat. Bizonyosan akadna közöttük olyan idős nő, aki felkérésre és megfelelő díjazás ellenében esete: ■ ,-it pótmama-szolgálatot vállalna. A klubösszejövetel jól sikerült, a résztvevők élményszerű tájékoztatást kaptak a nőkonferencia munkájáról. Tudomást szereztek a megyét képviselő nőbizottsági tagok munkájáról. És végül néhány olyan javaslat is elhangzott, amelyre érdemes odafigyelni. POZSONYI IGNACNÉ
