Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

PáUtováea Jenőt

Az Augusz-ház 1971. december 8-án

V. Horváth Mária:

Kabát helyett pálinka

Tegnap, esett az eső. A léptek nyomán cuppog a sár. Majd lehúzza a cipőt a lábról. A keréknyomok összekuszált vájatain próbálunk átkelni. Az utat, nem tudni hol. van.

— Nem ma van a szünnap?

— Lehet itt szünnapot tartani? Á! Addig zörögnek, míg ki nem nyitunk. A dolgunk miatt tehetjük. ......... • *

A kocsma előtt jó néhányat! téblábolnak. Van aki már belökte reggeli féldéci jeit, Van aki most készül befelé.

A szünnapon kenyeret, élelmiszert nem lehet kapni. Vagy mégis? Amott egy rongyos nylonzsákban kiflit tartanak.

— Friss?

— Persze. Tegnapi.

— Kedden nem is kapnak

friss pékárut?

— Nem. A földespusztaiak hétfőn veszik meg a keddre valót is. Két nap alatt, nem szárad ki.

— Mennyi italt mér ki reggelente?

— Hát attól függ.

— Mitől?

— Hogy hányadika van. Mert Ugye tizediké körül, fizetéstájt jobban megy — magyaráz a borostás képű kocsmáros. — Akkor háromlitemél is több pálinkát mérek ki két-három óra alatt. Máskor, hónap végén meg csak úgy kettő körül fogy. A sör az más. Abból soha nincs elég. Húsz-harminc ládával is elfogy naponta, mint a sicc.

— Hogy vannak nyitva?- — Reggel hatkor nyitunk, nyolc körül zárunk. Utána a vegyesbolt van nyitva; Este megint a kocsma. _

— Sok a vendég?

—- Abból soha sincs hiány. Reggel beugranáik, este beülnek.

A kocsma fala valamikor drapp volt. Most a sár és a penész színe dominál. A törött iábú asztalok körül rozoga székek. A kártyapartik színhelye.

— De nem pénzre játszanak . i. Csak úgy időtöltésből.

— Nők is járnak ide?

— De még mennyire! Bejönnek az urukért. Kérnek egy málnát, meg egy féldecit. Persze a málnát az embernek szánják. A pálinkát, vagy a kever tét az asszonyok hajtják fel. De nem ám kóstolgatják.— Milyen érzés kiadni a sokadik féldecit egy olyan apának, vagy anyának, akiknek a gyerekei étien vannak otthon? Esetleg télen is szandálba járnak iskolába?

— Engem az nem érdekelj Az én gyerekemnek mindene megvan.

— Mennyi a forgalom?

— Hát a bolt és a kocsma együtt... úgy havi Százezer.

(Az áfésznél ennél kevesebbet mondanak).

—• Mennyi ebből az ital?

— Kábé a fele. Na meg a butellázás .;. A szomszédos pusztákon sok házban csinálják. Van boruk, pálinkájuk — hát kimérik. Nem mondom, hogy kik. Minek? Nem akarok én bajt senkinek.

— Földespusztáról eljárnak néhány kilométerre egy-két pohár borért?

— El-e? Még jó. Ott hiteleznek is nekik. Ha én adnék hitelbe, ki sem mozdulnának innét.

— Mennyi tartozásuk jön össze egy hónapban?

— Van aki fizetéskor 600 forintot is letesz a hitelező asztalára. Törlesztésképpen.

A pusztán 74 család él. Körülbelül 140 a felnőtt, ___^

A

z asszony a ház előtt fűrészel. Négyéves kislányának karja csupaszon lóg ki nyári- ruhájából. A másik gyerek, 3 év körüli. Vékony bőrén át- kéklenek az erek.

— Nem fázták? — kérdem.

Ijedten néznek. Nem szoktak az idegen hanghoz.

— Hogy hívnál:?

— Beragadt a nyelved? — ordít áz anyja, s lök- , ejäyet a lófarkason. — Menny ífrré-bb! — Különben most jöttem csak ki. Ezék meg utánam. , Nem fáznak meg, még a hóban sem. Mennél jobban bujkorom őket, annál nyavalyásabbak lesznek.

Az asszonyból dől a pálinka- szag.

A konyha mint a jégverem. A tűzhely már régen látott fát vagy szenet. Az egyetlen szobában nemrég gyújthattak be. Az asszony előtt a földön nagy vájdling. Krumplit tisztít. Négy gverek, van itthon. Egy, a legidősebb iskolába jár.

— Férje?

— Munkába ment.

— Úgy tudom, kitiltották a tehenészetből.

— Ja. Még vasárnap. De csal: azért, mert pikkelnek rá.

— Ivott. Részeg volt.

— Hát ivott is. Névnapja volt. Akkor megteheti.

— Máskor nem szokott az üveg fenekére nézni?

— Ha egy hónapban három- négyszer berúg... De itthon rendes. Lefekszik és alszik. Nem durva ... Nézze meg a szomszédot. Az a valami. Éjjel is nálunk aludt az asszony. Konyhakéssel kergetne .az ura. Olyan részeg volt, mint a tök. Azt ordította, hogy. „engedjék ki, mert maguknál eresztem ki a vérét’ ;..

Nyílik az ajtó. Szökés fiatalember lép be. ő a féri, és az öt gyerek édesapja. Mindössze 27 esztendős.

— A kölcsönt kell elintézni. Meg a kezest. Disznót akarunk; venni.

— Olcsóbb lett volna, ha maguk hizlalják. Hely van.

— Van... De... Szóval.,. Sok a munka vele. Vágni még kell.

— Reggel is ivott

— Keveset

— És vasárnap?

— Talán négy liter bort. De az a baj, hogy nekem köny- nyen megárt. Már két litert is megérzek.

— A bor literje itt 12 forint. Egyetlen délután 48 forintot ivott, el. Nem jutott eszébe, hogy azon már egy kis csizmát, vagy kis sapkát vehetett volna valamelyik gyereknek.

— Képzelje, hogy nem! De mit idegeskedik. Meg lesz azoknak is minden. Majd. Majd egyszer. Na és? Kinek mi köze hozzá. Az enyémek.

A cselédházak szorosan egymás mellé épültek. Előttük dróttal, vagy deszkával elkerített előszobányi udvarok. Az utcán üstökben melegítik a vizet. Járda sehol sincs. Pedig a tanács juttatott volna rá pénzt, meg anyagot. De némi „otthoni” munkahozzájárulás is kellene. Azt mondják az emberek, hogy erre nem érnek rá.

Csirkét, tyúkot, libát, disznót csak egy-két helyen látni. Itt nem nevelnek állatokat. Arra sem érnek ár.

— Van tojás a boltban..; Ha éppen kell.

— Majd hordom a trágyát

mi? Elég a gazdaságban. Örülök, ha este megszabadulok végre tőle. Vagy talán nekünk nern ját szórakozás? — kérdi a pufajkás férfi.

— Hol szórakoznak?

— Na mit gondol? Tán a Nemzetiben? Nekünk megteszi a kocsma.

— Ha lenne más?

— Tud jobbat? — kérdez vissza.

*

Jártam a pusztán akkor is, amikor leesett az első hó. A buszmegállóban vagy ötven gyerek várakozott. Egyik sapka, másik sál, harmadik kesztyű nélkül. Kis cipőben, vagy vékony kabátban. Szégyelltem magamat a kis vacogok előtt, meleg csizmám miatt.

A bekötő úton kardi gános kislány sietett a várakozók felé. Lábán félcipő és zokni? Egy nagyobb eléje lépett.

— Hát te is jössz?

— Édesanyám mondta, hogy be kell mennem az orvoshoz. Nekem is, meg a kicsiknek is hozok gyógyszert.

. — Aikkor itt a kabát. — veti le a nagyobb a viseltes darabot. — Meg a sál is. — S máris tekeri húga nyakára a tyúklábmintás rongydarabot.

A kicsi ellenkezik.

— Hagyjál!

— Te vagy a beteg. És kész.

— Most meg te fogsz megfázni — lépek a nagyobb mellé.

—Én? Hát rajtam két pulóver is van — mutat büszkén a nyaka körül fesledező darabokra, ' .

A két testvér édesanyjuk kabátján osztozott;..

— Miért isznak ennyit az emberek? — kérdem a telepvezetőtől,

— Igénytelen emberek laknak itt. Nem törődnek semmi, vei. A családjukkal legkevésbé. Mondhatunk nekik bármit.

— Hogy keresnek?

— Jpl. Úgy 2500 körül van az átlag. De van, aki a nyolc lilát is megkapja.

— Mégsem mennek semmire.

— Az így van. Az asszonyok nem dolgoznak, pedig a gazdaságban lenne munkai A pénzzel meg úgy bánnak, mint a papírdarabokkal. Elszórják. Hogy mást ne mondjak, itt senkinek nincs háza. Akinek 10—12 év alatt összejön valamije, az elmegy. Persze; ez nagyon ritka dolog.

*

Magyarországon — a kereskedelemben és a vendéglátóiparban — egy ember átlag 1330 forintot fizet ki évente szeszes italra. Tolna megye bortermő vidék, ezért alacsonyabb az egy főre jutó alkoholfogyasztás a boltokban, Szórakozóhelyeken. Körülbelül 650 forint. A földespusztai em. berek — a gyerekeket is beleszámítva — egyenként 2860 forint körüli összeget hagynak évente csak a helyi vegyes- és italboltban borért, sörért, pálinkáért

Nehezebb az élet a pusztán, mint másutt? Nem. Ott is, falvakban is és a városokban is emberek élnek. Csupán az a kérdés, hogy életüket emberhez méltóan akarják-e élni? S ezt mindenki ma. ga dönti és döntheti el. Hiszen a lehetőségek mindenütt biztosítottak. Tanulni, kulturáltan szórakozni, művelődni, becsületes munkával pénzt keresni bárhol lehet. De csak annak, aki akarja.

— Megkopogtattam a falat: dong mint a nagydob — lihegve jön a művezetői irodába Cserdipap Miklós kőműves.

— Ez is új figura. Valami mindig van — mondja Krista Gábor művezető.

Felkerekedünk. Megnézzük a színhelyet. Az első emeletén egy negyvenszer-ötvenes ablak körül leverték a vakolatot, semmi nem látszik.

— Hallottam, hogy dobog. Hogy üres a fal.

Kimegyünk az udvarra, látjuk a kéményt: ráépítették erre a kis ablakra. Mikor, ki építette? Nem tudni.

— Ez még semmi — mondja a művezető.

S mutatja, hogy mi a valami : az Augusz-ház északi épületének fő fala kívül téglából, belül vályogból van. Egy sor nagyméretű tégla, közte hatvan centi vályog, és megint egy . sor tégla. A vakolatot tartotta a tégla.

Régi őseink a gerendát a falba éltették. Jól. Nem tudtak vasbetont használni, akkor . meg nem volt. Évtizedek alatt minden gerenda vége étkorhadt. Alá kellett falazni, s úgy lehetett csak megbontani az első emeletet.

Az északi éoület boltíveit hatvan-nvolcvan centis föld- 'f*'eg'b'öh'tófta. amikor á munkások lapátolták ki az ablakon valaki a tűzoltókat riasztotta: ..Tűz van az Avnusz- házban.” Csak törmelékpor Volt. de úgy füstölt, mintha égett, volna a ház.

Ki kopo Pia #f ak-vaka rtak egy boltívet. Széles, . erős boltív . vol.t. ,?No, ez! maradhat” * — mpndták az emberek. Aztán még kicsit kopácsoltak. Nagyot reccsent a fal Ugrott kőműves, • segédmunkás, művezető, mindenki. Találtak még. eev boltívet, ugyanolyan erős és nagy volt. mint az előző, csak kiderült, hogy a két nagy ívet eay tizenkét les tartotta. ■ Aláfalaztak, ' aztán . lebontották mind a három ívet.

Az északi épület keleti oldalához valamikor hozzáépítettek érv részt, a fő falat nem kötötték az eredeti épületbe, csak mellé rakták. Ezt is ki- döntötték, hogy ne magától dőljön,

— Veszélyes, komplikált munka — Kriston Gábor, a veszély közepén dolgozik.

Veszélyes? Bevallom és nem dolgoznék ebben az összedön- tésre érdemes épületben. Persze a munka biztonságát azért megteremtették. Húsz centi átmérőjű fenyőoszlopokkal dú- colták alá a födémeket, boltozatokat belülről, kívül nedig úgv körül állították szálfákkal. hogv az épület csak befelé dőlhetne, ha belülről is nem támogatták volna meg.

Vajon hányán kérdezték már meg a járókelők ismerő- . Seiktől, maguktól: mi történik az Augusz-házban?

Három építési napló betelt. A munkát 1970. október 10-én kezdték. A naplók bejegyzéseit kellene elolvasni, pontosabban ide leírni, hogy visszaadhassuk. ami itt történt. Ez lehetetlen. A sok mérgelődést. fejtörést, az állandó gondot, hogy mikor milyen akadályt találnak, nem lehet a napló soraiból élethűen visszaadni.

— Ma ismét találtunk négy rejtett füstjáratot — olvashatjuk a naplóban. Nincs még a városban, talán a környéken setm olyan épület, amelyben annyi kéménykürtő lenne — természetesen nagy része még rejtve — mint ebben az épüv let ben. Három négyzetméternyi falfelületet nem lehet úgy végig kopogtatni, hogy ne jelezne a kéménykürtő. Ahol rátalálnak. kibontják, befalazzák.

A szekszárdi városközpont jellegzetes épülete legalább két évig munkát ad Krista Gábornak és embereinek. Legalább két évig!

Ebben az évben még tetőt kell az északi épületre rakni. Az első emelet fagerendáiból •készített födémet szinte teljes egészében át kellett rakni, építeni. Az ácsok több mint egy hónapig dolgoztak. A kőmű-» vesek. Széles Márton brigádja, egy hónapig bontottak és falaztak az épület keleti részén, két hónapig a pvueatin. Tinimre kubikosbrigádja olyap sok anyagot megmozgatott, hogy két harminclakásos bérháznál nem kell annyit...

Szuszogó-pepecseló munka vár itt minden iparosra.

Néztem, amint egv új ablak, szárnyat raktak végleges helyére, a déli épület keleti homlokzatán... Uj épületnél negyedórái munka. Itt három embernek legalább fél nap.

— Ez még nem is sok —> mondjál: a munkások — ml lesz. majd amikor a boltiveá résznél kell dolgozni...

Egyébként tervezőt, kivitele» zőt próbára tesz ez az épület. Az árkádosításra kerülő déli épület első emeletén lévő folyosó áthidalóit küiön-külört kellett készíteni. A folyosó V alakú ^minden áthidalónak más méretűnek kell lenni, minden gerendának más nyírási méretűnek...

A művezetői irodában két megmentett kerámiából készített oroszlánfei. Valamikor az énületet díszítették. Hat összetörve, barbár kezek munkája.

Hétfőn mindig azzal kendik a munkát, hogv ahol szombaton még ép volt az ablak, be- üyegezik. Huligánok törik- zúzzák még most is az épületet. A valamikori nagyterem óriási ablaka darabokban: ablakon keresztül dobták a raktárba a súlyos követ...

— Idegőrlő munka, de azért Szépén haladúnk — mondja bizakodóan a művezető.

A harmadik építési napló utolsó bejegyzése: „1971. XII. 8. Szerda: Időjárás: erősen felhős idő, napi átlagos közép- hőmérséklet- +3 Celsius fok. Létszám: négy kőműves, egy segédmunkás, egy gépkezelő. Napi munkavégzés: kivésett "ablaknyílások befalazása, keleti homlokzaton új ablakok elhelyezése”. i

A földszinten karácsonyfát árulnak.

Népújság 7

1971, december IS,