Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
I Tolna megye történ eléből A kacs László .* II. József ós Tolna megye nemessége II. József történelmünk sokat vitatott, ellentmondásos alakja. A felvilágosodott abszolutizmus képviselőjeként reformpolitikát folytatott, amely több pozitív intézkedési hozott. Az intézkedések egy része korlátozta a feudális nemesség és egyház hatalmát, kiváltságait és a polgári fejlődést igyekezett — ha korlátok között is — elősegíteni. Az egységes .birodalom megteremtésére való törekvés olyan intézkedéseket eredményezett, melyek nem vették figyelembe a sok nemzetiségű birodalomban élő egyes népek addigi — egymástól eltérő — nemzetiségi, politikai, vallási fejlődését és sajátosságait. Nyelvi rendeletével, né- metesítő törekvéseivel, az ország közigazgatási területeikre osztásával, rendeleti úton Való kormányzásával — hogy csak a legfontosabbakat említsem — próbálta elősegíteni fent említett célkitűzését. Intézkedéseinek a hatására a me°ve közigazgatási egységgé vált. Ez egvben a közigazgatás és iogszolgáltatás szétválasztását is jelentette. A Tolna megyei Levéltárban megtalálható megyei közgyűlési jegyzőkönyvből jól követhető a megye nemességének álláspontja II. József rendeletéivel, „ intézkedéseivel szemben. Ez különösen az uralkodó 1790. február 20-án bekövetkezett halála, után less flott meovegvűléseken elhangzott követelésekben tükröződik. Megvénk nemessége röa+ön szót emelt a törvény előtti egvenlőség ellen. Érvük hopv így a büntetett előéletű nemes őrökre meg van béive»o7ve. a bűn t“«en iob- feágwal szemben. Ezért kérik a tömőnv előtti egyenlőség megszön tetősét A törvénykezések rendszerében a Mária Terézia uralma idején érvényben lévő törvények visszaállítását követelik. ^Követeléseiket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Hamis vádaskodás ügyét főbenjáró bűn esetét, fellebbezési ügyeket eddig — vagy. is. II. József uralkodása idején — az uradalom ügyésze terjesztette a Hétszemélyes Tábla elé. Május 1-től kezdve kérik, hogy az oktavás törvényszéken és más törvényszéken is lehessen hasonló ügyeket tárgyalni. 2. Követelik, hogy a helyi, megyei törvényszéknél a régi szokáshoz és gyakorlathoz térjenek vissza. Az ítéletet az alispán és szolgabíró hajtea végre. A lépcsőzetes fellebbezés továbbra is maradjon érvényben. 3. A földesurak és jobbágyok közti viszálykodások esetére kérik hogy újból állítsák vissza a korábbi gyakorlatot. Tehát az uriszék visszaállítását követelik. 4. Házassági perekben továbbra is az egyháziak ítélkezhessenek. 5. Az árvaszéki ügyek, ahogyan előzőleg is — a megyékhez' tartozzanak. Ebben az ügvben beérkező iratokat a helyi törvényszékhez adják be. A jogszolgáltatás mellett a köe.irazgatási rendszert is megváltoztatta ti. József. Ennek fő céllá a vármegve- rendszer felszámolása volt. Tíz közigazgatási kerülete? osztotta az országot. Az 1785. április 2-án kiadott körirat értelmében a főispáni tisztség megszűnt. A megyék önkormányzati jogait nagymértékben csökkentette. Az uralkodó halála után gyorsan restaurálni akarták a vármegye régi igazgatási rendszerét. Már az 1790. február 25-én lezajlott megyegyűlésen kérik, hogy az 1780 előtti államigazgatási rendszerhez térjenek vissza. Törekvéseik alátámasztására kimondják, hogy csak ebben az esetben hajlandók az állam iránti kötelességüket teljesíteni. 1790. március 29- én Szekseárdon ismét tartottak megyegyűlést, amelyen a megye vezetésében történő személyi változtatásokról tárgyaltak. Ennek eredményeként Ka- puváry Károly alispánt lemondásra kényszerítik és Jeszenszky Sándor volt másodalispánt hívják .vissza. A vezető helyekre II. József uralmát megelőző időszak közfunkcióit betöltő emberek kerültek. Az uralkodó új adórendszer bevezetését is tervezte. A nemességet iß megadóztatta volna. Ennek előkészítésére elrendelt összeírás (p Conscrip- tio Josephina) volt az első népszámlálás és földmérés hazánkban. A birtokfelmérés a nemesi birtokokra, allódiu- mokra is kiterjedt. Az össze- írási munkálatok 1786. májusától indultak meg. Ez igen nagy ellenállást eredményezett a nemesség körében. Törvénytelennek tartják a birtokfelmérést, mivel ez szerintük szemben áll az ősi törvényekkel. Már; az 1790. február 25-én tartott megyegyűlésen a földmérés felülvizsgálását, majd ezt követően teljes felszámolását kérik. Győry Ferenc javasolja, hogy ezeket az iratokat őrizzék meg. Ennek köszönhető, hogy megyénkben maradt meg a földméréssel kapcsolatos legtöbb irat. (Az 1790. március 9-én kiadott 8934. sz. rendelettel a földmérés ügyében keletkezett iratokat a megyétől ugyanis elkérik.) Az 1781-ben kiadott türelmi rendeletben (tolerancia) biztosítja II. József a nem katolikusok szabad vallásgyakorlatát, valamint az állami és törvényhatósági hivatalviselés jogát. Ezután nem kötelezi a nem katolikusokat, hogy meggyőződésükkel ellentétes tartalmú szövegre tegyenek esküt. II. József halálos ágyán sem vonta vissza a türelmi rendelétet (a jobbágyrendeletét sem). A türelmi rendelet eredményeit . is igyekeznek megsemmisíteni. Í790. február 25- én kérik a medvében hogy a türelmi rendeletnek a revét töröljék el. Ehhez az előző század uralkodóinak a rendelkezéseire hivatkoznak. A megyegyűlési jegyzőkönyvek megőrizték megyénk nemességének reagálását II. József fontosabb rendeletéire. Ez semmiben sem tér el a nemesség országosan tapasztalható. negatív jellegű magatartásától. A medve levéltárában őrzött iratok további kutatásokat igényelnek, hoav feltárhassuk ennek az eseményekben aaprtnf? korszaknak megyei történetét ZSOLDOS MÁRIA K L Á it I K A — Láttad a tévében anpak idején azt a Dzseni-filmet? — Melyik Dzseni-filmet? — Hát amelyikben olyan szépen föltalálták azt a kis huligánpalántát, alti verseket ír... — Miért kérdezed? — Merthogy van nálunk'egy kis szoknyás, akinek az apja ugyanúgy iszik, a családja ugyanúgy szétment, és ő ugyanúgy naplót, meg verseket ír, mint amaz, csakhogy a dolgait egy kicsit másként intézi. Albérletet fizet, három- műszakozík, iskolába jár... Akarsz találkozni vele? í — Ez a naplója, Klárika? — Igen. Itt kezdődik, a harmadik lapon... * „Születésemkor egy hatás- menti kis faluban laktak a szüleim. Apám kőműves volt, ő 27, anyum 19 éves. Anyum szerint, amikor kicsi voltam, szinte fehér, lötyögő hajam volt. Sok baj nem volt velem, mert keveset sírtam, és így magamra hagyhattak napokra is- Ugylátszik, már ekkor szerettem az egyedüllétet, a magányt.” — Miért jött el hazulról Klárika? — Mit tehettem volna egyebet? Vége lett a nyolc osztálynak; kezdenem kellett valamit magammal. Otthon meg. abban a kicsi faluban, ahol a gyerekek utánam kiabálják hogy apám melyik árokban fekszik?!... c „Amikor először ültem isko. lapodba, nagyon sírtam. Pedig később rájöttem, hogy itt szép és jó. Emlékem, őrzi az iskola igazgatóját, meg An- nuska tanító nénit, aki mindenkihez olyan kedves volt és megértő. Olyan jó volna még egyszer látni. Annyit tudok róla, hogy Budapestre mentek lakni.” — Miért lett éppen szövőtanuló? . — Mit tehettem volna egyebet? Ezt hirdették a legjobban, és első szóra fel is vet- * tek. Nekem meg nem volt semmi fontosabb, mint az, hogy csak el, el onnan, hazulról. • „Otthon pokol volt az élet. Apu részeg volt, mint a csap, nem törődött azzal, hogy mit eszünk. Bizony, sokszor volt úgy, hogy nem vacsoráztunk azért, mert reggel is enni kellett. Édességre soha nem jutott, s ha egy hónapban egyszer kaptunk egy forintos csokit, az már sok volt." — Hogyan szokta meg a gyári életet, nehéz volt-e a fizikai munka? — A gyárat azt gyorsan megszerettem. Jó volt látni, ahogy abban a nagy csarnokban örökösen zakatolnak, forognak a gépek. De ahogy eleinte mivelünk a művezetők bántak, az egyenesen pokoli volt. Egyik-másik éppen csak azt nem mondta, hogy kuss. Volt bizony sok olyan napom, hogy arra gondoltam, fogom magam és leszámolok. De aztán mégis csak maradtam. • „Édesanyám nagyon sokat dolgozott, hogy megélhessünk. Sajnos sok-sok pillanat jut eszembe erről az időről. Az iskolában nem értették meg, hogy miért megyek mindig kisírt szemmel, miért vagyok mindig kedvetlen * — Aztán mégis megszokta a szövődét... — Aztán mégis megszoktam. Annyira megszoktam, hogy mindjárt az első évben versenyre is vittek. Nehéz verseny volt, s mikor végül ott álltunk az elsők között, nem akartunk hinni a zsűrinek, mert nem is mertünk gondolni a harmadik helynél jobbra. Nem tudom, hogy mertem, de a végén felálltam és hirtelen rögtönzéssel megköszöntem a zsűri munkáját, és bíztattam a többieket. Azt mondták rá, hogy én vagyok a legkedvesebb pofa.. • • ,,Később nagy szüléimhez költöztünk. Korábbi lakhelyünkről nem vittem mást magammal, mint magány- és ábránd- szeretetemet és sok fájó emléket. Nem sajnáltam, csak a liliomot. meg a szomszéd nénit. Az új községet nehéz volt megszokni. Anyám is egyre idegesebb lett. Ha rosszabb jegyet kaptam, úgy kiabált velem, mint a sükettel. Jobb lett volna, ha az államnak adlak — mondta —, mert az az utálatos apád mindig iszik, és te nem tanulsz, csak a villanyt égeted.” — A verseny után? — Következett a szakmunkásvizsga. Annyira tudtam az anyagot, hogy félig sem enged, ték elmondani. Aztán tíz napra elvittek a Balatonhoz Ott egy nemzetközi táborban sok érdekes emberrel megismerkedhettem. „Sokszor volt úgy, hogy fél éjszakákon át gondolkoztam és sírtam a sorsom miatt. Talán nem is az anyám az. aki mellettem alszik — mondtam ilyenkor magamnak —, talán nem is ő szült engemet. Egyedül nagvapám szeretett. Ö járt el a szülői értekezletekre is, és amikor megjött, elmesélte a szomszédoknak, hogyan dicsér- ' tek az iskolában. Tudom, hogy többször 'szembeszállt anyummal is- A legjobban a'-’or, amikor úttörőoklevelet kaptam és anyum azt mondta rá, hogy majd jó lesz gyújtásnak.” 9 — A vizsga után milyen munkát kapott? —. Mindjárt három műszakba osztottak be. Ha délelőttös vagyok, hajnali négykor kell kelnem, hogy időben beérjek. „Történt egy napon, hogy a titokban írott kisebb írásaim tömkelegét, összesen három spirálfüzetet, stéttépve idUl- tam meg. Nem is tudom, mit éreztem akkor. Betetézte minden eddigi szenvedésemet. Kórházba kerültem, nyugtátokkal kezeltek. De sokáig hiába, mert csak sírtam. Aztán egyszer meglátogatott anyum. Mintha nem is ő lett volna. Úgy beszélt akkor velem, mintha egészen pici Vny lennék, és ettől végtelen boldogító lett az életem.” $ — Hogyan él most? — Keresek általában 1600 forintot, ebből az albérlet 250. Aztán a villamosbérlet, az ebédjegy, ha délelőttös vagyok. Néha egy szoknya, egy blúz, és a buszköltség haza, mert minden héten hazajárok. Meg hát a füzetek, könyvek... — Milyen füzetek, könyvek? — <3imnáziumiak. Tavaly ősszel oda is beiratkoztam. Most kezdem a másedik félévet «• „Ebbe a naplóba mindent beleírok” O — Miért ír? — Erre nem tudok válaszolni. Csak azt tudom, hogy néha le kell ülnöm és leírni mindent, ami velem történik. Néha csak úgy, ahogy kifut a toliamból, máskor meg lassabban. versben. — Mondjon el egy verset! — Végig egyet sem tudok, csak sorok jutnak az eszembe. „Hosszú az út. az idő röpke. tovaszáll kacéran. m!nt a fecske.” Ezt még odahaza írtam. „Mikor idézem az arcod, úgy érzem, jön a nyár...” Ezt meg már itt. — Klárika, végül is mi lesz majd magából? — Nem tudom. Most járok a gyárba., dolgozom, végzem a• gimnáziumot. Aztán majd r<=ak lesz valami. Kicsj koromban ápolónő szerettem volna lenni, maid író, meg sebész. De hát hol vannak már ezek az álmodozások... — Hol vannak? Ne hitévé, hogy olyan messze vannak. Klárika! Nehogy azt higgye! * — Na. találkoztatok? — Találkoztunk. — És? — Annak a tévés Dzseninek nem merték mutogatni az arcát; emlékezhetsz: vissz:''ára 'ordították, kifehérítették. Ezt o kis Klárikát v'szont a l"g- ..z'yes-bben nlakátra másoltatnám. tó nasv plakátra: szembefordítva, színesen! PILINSZKY JANOS: KEZED, KEZEM Hová rejtsem kezeimet? Anya, a te kezedet örököltem, de királyságom, tudom, nem kívánod. Lemondok hát, leköszönök a trónról, odahagyom a kéretlen hatalmat. Itt a kezed. Ki vrgyok fosztva. Újra semmim sincs, édesanyám. Érdy Judit rajza ■ t
