Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

IZMÉNY

Fontosabb adatok

30 forint vagyon, 28 forint adósság

Izmérty közigazgatásilag egyesült Győrével — Győré székhellyel. Termelőszövetke. zete Nagymányokkai egyesült — Nagymányok központtal. Iz- ménybétt 8 tantermes korszerű iskola épült a felszabadulás óta, és az általános iskolának ez a központja, ide járnak át a györei gyermekek is naponta autóbusszal. Ugyanakkor olyan döntés született, hogy a pedagóguslakást nem . Izményben építteti meg a tanács, hanem Győrében.

A felszabadulás óta új óvodával, művelődési házzal, presszóval ésr italbolttal, tűzoltószert árral gyarapodott Iz- mény." A falu fölötti dombon alakult ki a tsz-major, és hozzá kövesutat építettek. Az új lakóházak száma meghaladja a tízet. Az átalakítottak, korszerűsítettek/ számát nem lehet pontosan tudni, mert az annyira általános, hogy nem is tartotta még senki sem érdemesnek összeszámolni. A falu postáján és a takarékszövetkezeti kirendeltségen őrzött takarékbetét-állomány ötmillió forint körüli. Törpevízmű nincs a faluban. Ezzel kapcsolatban az az ellentmon. 1 dásos helyzet alakult ki, hogy a tsz-majort vezetékes vízzel

látják el, a vezeték keresztülhúzódik a falu egy részén, de a lakásokban továbbra is a régi kutak vizét használják. Egyelőre nincs is kilátásban a falu vezetékes vízzel való ellátása.

Izmény telepes község. A lakosság összetétele a következő: 613 székely, 71 felvidéki, 50 őslakos német, 96 egyéb, összesen 830 lakost tudhat magáénak a falú. Izménynek 1939-ben 950, 1945-ben 1450,

1955-ben 1050, 1965-ben 940 1a, kosa volt.

A legutóbbi népszámláláskor nem szerepelt a kérdőíveken olyan kérdés, hogy az illető „megszámlált’' írástudó-e, mert hiszen az írástudatlanságot felszámoltuk. Úgynevezett rejtett írástudatlanság azonban egyes helyeken található. Izményben is akadnak olyan idősebbek, akik a nevüket ugyan le tudják írni, de például folyamatos olvasásra, írásra képtelenek.

A falu történetére vonatkozó legrégebbi írásos dokumentum 1291-ből való. Ez plébániáját említi, ami arra vall, hogy akkoriban rangos település lehetett.

s o Csikiéknél

i

Csiki András és családja a faluban élő székely családok egyiké. Mindmáig sok mindent megőriztek az eredeti ’ székely népszokásokból. Még a

H'lMvm'l'M'/i iV'V'inu

Vízfolyásos mintájú faliszőnyeg.

_____

N

épújság

6

1971. december 12.

Csipkerózsás motívnmú terítő. Mindkettőt Csiki néni készítette.

beszédjükön is érződik a székely jelleg. Legalábbis az idősödő Csiki bácsi és Csiki néni beszédén. A fiatalabbakén kevésbé. Márta pédául már itt született, itt járt iskolába, s ő már nem székelyesen, hanem dunántúliasan beszél.

Csiki néni manapság is éppúgy sző, mint fiatal korában Székelyföldön. Szobájának berendezéséhez állandóan hozzátartozik a szövőszék. A pécsi háziipari szövetkezetnek dolgpzik, de természetesen saját családja részére is. Lányának, Mártának például külön szobája van, s az egyben beillene szőtteskiállításnak is. A padló és a fal tele van szebbnél szebb szőttesekkel, és ezek kellemesen kiegészítik a modern bútorzatot. E lakás jó példa arra, hogy a modern bútorzatú lakás mennyivel szebb, lakályosabb népművészeti munkákkal díszítve.

Csiki bácsi a nyugdíjas- évéit tölti, tesz-vesz a ház körül, Marta pedig a hidasi ! tsz.-üzembe jár dolgozni, de közben egy tanfolyamot is végez Szeksz.árdon, hogy a gimnáziumi érettségi 'bizonyít— Ki tud valamit e falu történetéről? — kérdeztem.

— Talán Wiesner Gáspár?

— Hol található?

— A termelőszövetkezetben.

ö te tag, és ott szokott dolgozni.

Wiesner Gáspárt meg is találjuk a tsz-majorban. Éppen takarmány-előkészítéssel foglalkozik. ö is az idősebb generációhoz tartozik. Amikor közlöm jövetelem célját, szabadkozik:

— Inkább a feleségem ... Otthon találjuk, látogassunk haza.

Wiesner bácsi előkeres néhány régi kiadású, darabokra olvasott német nyelvű könyvet, amelyek a németség kivándorlásával, magyarországi megtelepedésével foglalkoznak.

— Valamikor ilyen szegényes házakban laktak az idetelepült őreink — mutat az egyik könyv-i!lusztrác;ö~\. Miután megnézem, megkérdi:

— Ugye nem is hinné manapság az ember, hogy valaha ilyen házakból állt a falu?

Ezzel el is köszön, mondván, hogy sietnie kell vissza a tsz- be, mert az egyedül maradt

vány mellé szakmai végzettséget — műszaki rajzoló — is szerezzen.

társa nem győzi a tennivalót. De mégis hármasban maradunk, mert ahogy becsukódik utána az ajtó, benyit Wiesner néni testvére, Albert Jánosné, és a két asszony együttesen mesél a falu múltjáról, jelenéről.

— 1723-ban telepedtek meg Izményben a németföldről kivándorolt. őseink. (E dátum hiteles, más forrásból ellenőrizhettem. — a szerk.) 1737- ben a kolerajárvány csaknem teljesen kipusztította a falut. A vallásos német lakosság a kolerajárvány kezdetének és megszüntetésének napjára ma is feketébe öltözve és isten- tisztelettel emlékezik.

Arról, hogy hogyan éltek az óhazában”, és onnan miért, an vándoroltak ki. részleteket nem tudnak, a lényegét azonban igen:

— A nyomor miatt vettek kezükbe vándorbotot őseink.

A véletlen úgy hozta, hogy a megye másik sarkában érdekes adatokra bukkantam az izményi német lakosság betelepülésre vonatkozóan. E szerint Hessenből valók az izményiek. Az egyik idetelepülő — Leibig Lénárd — a Semb nevű falucskából származott. A parasztok akkoriban e vicéken teljesen elszegényedtek, eladósodtak, és a bajokból sokan nem találtak más kiutat, mint a kivándorlást. Leibig Lénárd például 30 forint vagyonnal rendelkezett, de azt 28 forint adósság terhelte.

Szerettem volna meglátogat, ni Leibig Lénárd utódait. Kiderült azonban, hogy e család izményi ága megszakadt, és csak az egyik közeli, de már Baranya megyéhez tartozó községben található néhány az * utódokból.

A többség az iparból él

Izmény határa viszonylag jó termőterület. Nincs olyan jó, mint mondjuk a Sárköz, de e hegyes-dombos vidéken feltétlenül jónak számít. A terep- viszonyok itt például sokkal kedvezőbbek, mint a környéken. A termászetadta lehetőségeknek megfelelően a lakosság hagyományos foglalkozása a földművelés és az állattenyésztés. Mivel Izmény Bonyhád közelében fekszik, itt is elterjedt a bonyhádi tájfajta szarvasmarha, olyannyira, hogy a falu jellegét ez határozta meg. Majd minden parasztházban volt 6—8—10 szarvasmarha annak ellenére, hogy a parasztgazdaságokat nem á sárközi méretek — a 40—60 hold föld — jellemezték.

A lakossága a két világháború közti időben csaknem teljesen a mezőgazdaságból élt. A faluban lakó néhány —t bognár, kovács — iparos is tufajdonképpen a mezőgazda-- ság kiegészítőjének számított, és az iparűzés mellett közvetlen mezőgazdasági munkával is foglalkoztak. A falutól szinte látótávolságnyira sorakoztak a Mecsek északi nyúlványainak szénbányái, de ennek úgyszólván semmi hatása sem volt Izményre, a falu a virágzó bányászat közelségében is megőrizte földműves jellegét. Izmény még malommal sem rendelkezett, mint sok más falu. Az élénk szarvasmarha- tenyésztés következményeként létesült egy sajtüzem Izményben, de az inkább csak a szó

helyi használata szerint volt üzem, a szó közgazdaság! értelmében semmiképpen sem. Igaz, külföldi sajtmesterek készítették a sajtot, de csak igen kis mennyiségben, s meglehetősen kezdetleges körülmények között, és a sajtgyártás megszűnt mielőtt az „üzem” valóban üzemmé fejlődött volna.

Az utóbbi negyed század azonban teljesen megváltoztatta a falu arculatát: a mezőgazdasági jelleg fokozatosan háttérbe szorult, és helyébe az ipari jelleg lépett. Ioari üzemek ugyan nem épültek a faluban, de az elsődleges megélhetési forrás ma már mégis az ipar, beleértve a bányászatot is, és ennek megfelelően alakul az általános életforma. A lakosság nagy része eljár a faluból dolgozni a körnvék ipari üzemeibe és bányáiba. 1945-ben a keresőképes lakosságnak mintegy 95 százaléka m/'-őgazdnsági dobozó volt, 1955-ben is mé" 80 százalék volt a mezőgazdaság részesedése, de tíz évvel később már csak 38 százalék,-és ma is ekörül ingadozik.

Kérdés hogy ez megnyugtató jelenség, vagv nem. Mivel nemcsak Izményben tapasztalható ilyen változás, hanem sok más faluban is, számos fórumon vitatják e kérdést. Az egyik oldalon az az érv, hogy örvendetes a népgazdasági szintű iparosodásunk, és az ipar elsősorban a mezőgazdaságtól szívhat el munkaerőt, méghozzá a gépesítés által fel.

szabaduló munkaerőt. „Dé vajon valóban felszabaduló munkaerő-e az a munkaerő, amit az ipar elszív?” — kérdezik az eilenérvelők. A magyar mező- gazdaságban nagyon sok a kedvező, de kihasználatlan lehetőség, s az jórészt azért kihasználatlan, mert nincs hozzá munkaerő, gépesítéssel pedig nem lehet mindent megoldani. Mind gyakrabban hallani, hogy például az állattenyésztéshez alig lehet munkásokat találni, függetlenül a viszonylag jó keresettől. • Aki vállalja ezt a nem éppen köny- nyű munkakört, az rendszerint a középkorúak vagy idősebbek' generáe’ójához tartozik, fiatalok csak elvétve vállalják az állandó lekötöttséget. Izményben a szarvasmarha-állomány nincs akkora, mint a háború előtt volt, <5 ebben az egvkor éppen erről hírneves faluban a mmap nem éopen egyszerű feladatot jelentett embert találni a tsz szarvasmarha-telepén megüresedett helyre.

. Ez idő szerint 128 fiatalt tartanak nvilván a faluban. Négy-öt kivételével valameny- nyi válasz*ott szakmát, illetve munkahelyet. A tez-be, azaz a m°ző?azdzsá?ba azonban sokkal kisebb hánvad orientálódik. mint amekkora a mező- gazdasági foa’aikoztatottak aránya az összesből.

(Komáromi Lajos párt+itkár, tsz á’lattenyésztési brigád vezetővel és Frech György tanácsi ki rendel *-ségvezetővel folytatott beszélgetés alánján.)

Az oldalt öss7"áir*otta: BODA FERENC

/