Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Javaslat a kelet- és nyugat-európai országok energiarendszerének összekapcsolására Magyar alelniik ax EGB villa mosenergia bizottságában Az Európai Gazdasági Bizottság viliamosenergia bizottságának Genfben tartott decemberi ülésszakán dr. Vajda' György professzort, a Villa- mosenegiaipari Kutató Intézet, igazgatóját választotta alelnö- kévé. Dr. Vajda György, az Euró-, pai Villamosenergia Bizottság új alelnöke az együttes munkáról, az aktuális témákról tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondotta, hogy az energiaszükséglet rohamosan nő a szocialista és a tőkés országokban egyaránt. Éppen ezért központi kérdésként foglalkoztatja a szakembereket, hogy, miként lehet gazdaságosan növelni az energiamennyiséget- Ennek egyik útja lenne, -— mint a bizottság ülésén meghatározták a kelet- és nyugat-európai országok energia- rendszerének összekapcsolása. Ebből az összekapcsolásból mindkét partnernek jelentős haszna lehet. A földrajzi távolság miatt időeltolódás következtében az esti csúcsidő- szak úgyszólván országonként különböző, így az energiaszükséglet is eltérő. Az összekapcsolás előnye lehet tehát,, hogy ezekben az időszakokban kiegyenlítik a fogyasztást. s kisegítik egymást a különböző rendszerek. Egy szovjet tanul-. mánv értékelése szerint a két energiahálózat összekapcsoló-' sával mintegy háromezer megawatt teljesítrrienyű erőrrm építését takaríthatnák meg; ez a mennyiség egyébként megfelel a magyarországi energiatermelésnek. Áz összekapcsolás beruházási költsége csupán 70- százaléka lenne az erőművek építési költségének! Az ezzel kapcsolatos műszáki kutatásói kát a Szovjetüniő koordinálja; a magyar szákemberek elsősorban a gazdaságossági számításokat vállalták. Az energiatermelés növelésének másik gazdaságos módja az atomerőművek építése.; Ez . azonban . számos olyan, problémát vet fel, amely túlnő; egy-egy ország határai*, s széles körű összefogást igényéi. A bizottság ezért hivatásának tartja a különböző tapasztalat--. cserélt szervezését és- a kuta-, tások koordinálását.is. A tudományos programban a magyar kutatók az atomerőművek kommunális hasznosítását. elemzik. 'Azt vizsgálják, hogy milyen szerépe lehet az atomerőművek ..hulladék-hőjének” a háztartások, fűtésében. Ismeretes, hogy a levegő és a víz fő szennyezői az .erőművek. A széntüzelésűéit pernyét1 az olajtüzelésűsk pedig nagy mennyiségű ként bocsátanak ki. • Mindkét szennyezés egyik országból a másikba áramlik, ezért az ellenük való védekezés szintén közös érdek; az együttes programból Magyar- ország a széntüzelésű erőművek szennyezésének csökkentesével foglalkozik, és megvizsgálja azt is, hogy ezek a szeny. nyezésék miként hatnak a villamoshálózatok állapotára szigetelésére. Szintén a magyar szakemberek vállalkoztak arra, hogy matematikai és köz- gazdasági módszereket dolgoznak ki az energia-prognózis meghatározására. Az új módszereket összehasonlítják majd a már meglévőkkel, va- l'ariiint’ a párhuzamos, kutatásokkal, s konzultáción választják ki-a legmegfelelőbbet. Mitől kiváló a vállalat? A vállalati gazdálkodás színvonalát legátfogóbban a nyereség alakulása jellemzi. A nyereségtől függően képződnek — növekednek, stagnálnak, vagy csökkennek — a dolgozók jövedelmének emelését, az álló- és forgóeszközök bővítését - szolgáló alapok. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdálkodó egységeket automatikusanrangsorolja. minősíti ez az átfogó mutató. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. A. nyereség nem mindig a vállalat eredményes, jó munkájának következménye. Jó- néhány .vállalat például veszteségesen gazdálkodik, s nyereségre az állami támogatásokból, költségvetési juttatásokból tesz szert. Az egyébként jövedelmező, üzemek sem minden esetben hatékonyabb munkával növelik nyereségüket. hanem a magas árszint tartásával, vagy esetenként áremeléssel, más vállalatok, a fogyasztók rovására. A nyereség alakulása nem, csupán a gazdálkodás színvonalától, hanem a piaci viszonyoktól is'függ, A hazai piac Jegyzet A Tolna megyei Népújság pályázati felhívása A Tolna megyei Népújság szerkesztősége pályázatot hirdet azok részére, aki); képesseget éreznek magukban az újságírói munkához, egyetemet vagy főiskolát- végezték és még nem töltötték be .76. életévüket. A pályázaton két írással lebet részt venni. Terjedelmük — egyenként — nem haladhatja meg a három gépelt oldalt. Elsősorban riportokat várunk a pályázóktól, azonban elfogadunk más, újságírói műfajba tartozó írásokat is. A legjobb pályamunkákat dí jazzuk és lapunkban közöljük. Ezek szerzői számításba jöhetnek szerkesztőségünk újságíró- utánpótlásánál. | “i'iiyíii íl'?j • • ■ •'.? '“.Jy Jr>T vSl A pályázat határideje 1972. január 31. A pályamunkákat a Tolna megyei Népújság szerkesztőség, SzeMzárd, M'ríírok tere 15—17 címre kell beküldeni. A borítékra ráírandó: „Pályázat”. Összeül a SZŐ VOSZ kongresszusa „Szem élye&en Egy férj mondotta el nemrég: — Azt hittem, a feleségem csak viccelni akar velem. 'A minap este, amikor a kislányt vittem haza az óvodából, ezzel fogadott: Képzeld el, ezerkétszáz forint segélyt kaptunk a szakszervezettől. — Ugyan már, hiszen a posta nem szokott ilyen nagylelkű lenni — mondtam az asz- szonynak, hiszen évek óta a szekszárdi postán dolgozik■ — No, de az asszony mutatja, itt a pénz. A szakszervezeti titkár maga hozta ki, hogy fo. gadjuk el ezt a szerény segélyt. Tényleg; egy kis nem várt pénz — ilyenkor. karácsony előtt különösen jól jön, de még jobban esett, hogy a feleségem mondta: a szakszervezeti titkár hozta ki. Mert kérem, hogy úgy mondjam, ezt a pénzt a posta „házon belül” postán is kikuldhette volna. És nem is kértük, nem is gondoltunk arra, hogy segélyt kérjünk... „A szakszervezeti titkár személyesen hozta ki.. A szakszervezeti titkár: — A területi bizottság kérte, kik azok a többgyermekes családok, akiknek indokolt segély kiutalása. Négy ilyen, több kisgyermekes családunk van, nekik adtunk gyerekenként négyszáz forintot. Összesen ötezerkétszázat. .. Nem sok, de mégis jelent valamit, főleg a gyerekgondozási segélyen lévő asszonyoknak. Igen a gyerekgondozási segélyen lévő asszonyoknak, akikre a három éven keresztül alig gondolnak, nagyon sok munkahelyen. (Előfordult mát eset, amikor a fiatalasszonyt két és fél (!) év múlva felszólított a vállalata: foglalja el munkahelyét, mert ellenkező esetben -kiadják a munkakönyvét. Néha úgy tűnik könnyebb kiadni egy munkakönyvét, mint utánanézni; hohosta ki.:99 gyan rendelkezett a kormány a gyermekgondozási segélyről. „Flküldhették volna azt a pénzt postán, de a szakszerije zeti titkár személyesen hozta ki...” Csupán egy apró, majdnem jelentéktelennek tűnő momentum, mégis, mennyire jóleső hangzása van. A segélyt nem a „munkaerőnek” adják; hanem az embernek, a gyereknevelés fok gondját vállaló asz- szonynak. A postás szakszervezet nem vprt arra, hogy a többgyerekes családok kérjék a segélyt. De ahhoz, hggy adja, ismernie kellett a körülményeket, tudni, hogy a segély- lyel ténylegesen segít. Egyik-másik munkahely talán odafigyel erre a példára. Kedden összeül a SZÖVOSZ VII. kongresszusa. Az általános fogyasztási és értékesítő, valamint a takarék- és a lakásszövetkezetek több mint 2 millió tagját 700 küldött képviseli az építők szakszervezetének székházában. Az első napon az országos tanács beszámolójához dr Molnár Frigyes a SZÖVOSZ elnöke fűz szóbeli kiegészítést, s ezen a napon hangzik el a felügyelő bizottság jelentése is. A háromnapos kongresszuson a küldöttek plenáris üléseken és szekció-megbeszéléseken vitatják meg a beszámolókat, illetve a fogyasztási, értékesítési és beszerző szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet, valamint az annak végrehajtásáról intézkedő kormányrendelet tervezetét. BL Dombóváron megvizsgálták Az iskolán kívül mit csinál egy szakmunkástanuló ? Érdekes és tanulságos felmérést végeztek a dombóvári 516. sz. ipari szakmunkásképző intézet tanulói körében az osztályfőnökök. Bencze János igazgatóhelyettes összesítése szerint az iskola 612 tanulója közül 382 (az ossz. létszám 62 százaléka) úgy jár be Dombóvárra, tehát az ő esetükben különösen fontos szerepet játszik az iskolán kívüli nevelő munka. A diákok — nevük megjelölése nélkül — írásban válaszoltak nyolc kérdésre: Az első kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a tanulók több mint 30 százaléka 5 órakor, vagy ennél korábban kel mindennap. (Körülbelül harmincán már 4 órakor talpon vannak.) Kedvezőbb a helyzet az utazásra fordított idő vonatkozásában- A bejáróknak több mint a fele egy órán belül megérkezik az intézetbe, vagy a munkahelyre. Az iskolai napokon kétszáznál többen várakoznak másfél-négy óra hosz- szat. Kétszázhatan a MÁV váróteremben, kilencvenkilencen pedig az autóbuszállomáson töltik el ezt az időt. Érdemes megjegyezni, hogy a dóm. bóvári vasútállomáson — bár többször kérték a Pécsi Vas-v útigazgatóságot — még mindig nincs diákváróterem, pedig a város más középiskoláiba is sokan vonattal járnak be. Arra a kérdésre, hogy ,,Mit csinálsz a Várakozási idő alatt?” iegtöbben (142-en) azt válaszolták, hogy tanulnak. A többiek olvasnak, az írásbelit készítik, beszélgetnek, de van aki kártyázik, sőt olyan válás is akadt, hogy ,.a nőket bámu lom”. Sokan semmittevéssel töltik el ezt az időt, unatkoznak. csavarognak. Az intézet, hogyan tudna segíteni a szabad idő hasznos eltöltésében — tették fel a kérdést a diákoknak. Százhuszonötén intézeti klubhelyiséget nyolcvankilencen több sportolási lehetőséget, hatvanhétén újabb szakköröket kértek. Az iskola pártszervezete és tantestülete közös értekezleten vitatta meg az, iskolán kívüli nevelőmunka helyzetét, illetve megjavításának lehetőségeit. A pedagógusok javasolták a tanulószobai felügyelet, a korrepetálások javítását, fokozását. Sokán társadalmi munkában vállalták a tanulók segftését. Az értekezleten azt is elhatározták, hogy bővítik a meglévő öt szakkört, kultúrfoglalko- zásokat, klubdélutánokat szerveznek, hogy a leendő szakmunkásoknak ne kelljen amúgy is kevés szabad idejűit 'f.z utcán és a különböző várótermekben eltölteni. feszültségei — szemben a tőkés piacokkal — nerti átmeneti konjunkturális okokra, hanem hosszabb távon ható kapacitáshiányra, monopolhelyzetre vezethetők vissza. így viszonylag tartósan, ha nem is örökérvényűen a piaci helyzet haszonélvezői az anyagok és alkatrészek szállítói, az építőipari vállalatok stb. ök — legalábbis egyelőre — úgy alakíthatják az árakat és diktálhatják a szállítási feltételeket, hogy megtalálják számításukat. Partnereik, vevőik viszont növekvő ‘költségeiket már nem mindig tudják rendelőikre áthárítani. Vagy azért, mert az exportpiac ezt nem veszi tudomásul, vagy pedig azért, mert belföldi eladási áraik hatóságilag meghatározottak. A hazai gazdasági verseny tehát nem azonos feltételek közepette folyik a* különböző vállalatok között. A -kedvező piaci helyzetben lévők például nem kényszerülnek arra, hogy olcsóbban, jobban, hatékonyabban dolgozzanak, mivel jövedelmezőségüket a másutt megtermelt nyereség megszerzésével is javíthatják. A megtermelt nyereség újraelosztásával kedvezőtlen helyzetbe kerülnek a nagy kooperációs - igényű termelők, míg a bedolgozó. az alkatrészeket szállító kisebb üzemek viszonylag nagy nvereséget realizálnak. A többi között ez az alapja egyes kisüzemek pillanatnyi kedvező, s némely nagyüzemek hátrányos helyzetének, az ezzel kapcsolatos társadalmi feszültségnek. (De nem csak ez: a kisebb üzemek általában rugalmasabban képesek alkalmazkodni a piaci-igények változásához, mint a nehézkes nagyvállalatok.) A megoldás nem az, hogy visszaállítjuk a reform előtti módszerekeit s az árukapcsolatokat központi tervutasítással, az árakat pedig hatósági előírásokkal diktáljuk. A cél a meglévő piaci feszültségek felszámolása. A jelek szerint azonban hosszabb időbe telik, amíg az eladók piaca a vevők piacává válik. Legalábbis ami a vállalatok árukapcsolatait illeti. (A fogyasztási' javak piacán, ha nem is egyértelműen, javult az áruellátás és a vevők pozíciója.) így az üzemek éves mérlegbeszámolóiban kimutatott nyereség sem tükrözi a gazdálkodás tényleges színvonalát és rangsorolja a vállalatokat, a szövetkezeteket teljes tárgyilagossággal. Ám ezt a reform bevezetésekor is pontosan tudtuk. Ezért nem egyetlen esztendő jövedelmezőségét, hanem a nyereség tartós növelését tekintettük eredetileg is a gazdálkodási színvonal reális mércéjének. • A változó piaci feltételek miatt mindenkor elkerülhetetlenek az évenkénti ingadozások. Ezt a ciklust jelenleg megnyújtják, torzítják az említett feszültségek. A nyereség tartós növelésére tehát már most kell felkészülniük azoknak az üzemeknek, amelyek pillanatnyilag még válogathatnak a rendelések között és egyoldalúan diktálhatják a szállítási feltételeket. Csak így találhatják meg anyagi számító.sutot hosszabb távon is. A piackutató munkában, a gazdálkodásban nélkülözhetetlen az előrelátás. A vevő, a rendelő megbecsülése a termelékenység emelése, a hatékonyság fokozása, a nyereség érdemi növelése akkor is fontos feladat, ha a piaci viszonyok ezt nem kényszerítik ki. Az igazán kiváló üzemeket nem kápráztatja el a könnyű haszonszerzés átmeneti lehetősége. A^ nyereség tartós, hosz- szú távú növelése csak érdemi munkával valósítható meg .Az éves gazdálkodás értékelésénél, a vállalatok rangsorolásánál, minősítésénél is’az ösz- szefüggések elemzése és az előrelátás mérlegelése a döntő. Kovács József