Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Mongóliái iskolák Mirr msahad a szombat? • > .... .A. . ,Az idő rendkívül drága Mongóliában — ahol 50 évvel ezelőtt 100 ember közül csak egy volt írástudó — jelenleg minden negyedik állampolgár tanul. Szeptemberben a mongol ta. nulók 230 000-res serege foglalta el a tantermeket, előadótermeket. 1971-ben az országban több tucat iskolát építettek, több mint 60 iskolát szemléltetőeszközökkel láttak el. Ezerkétszáz felső- és közép, fokú képzettséggel rendelkező fiatal tanár és tanító kezdte meg a tanítást. A mongol népi forradalom győzelmének 50 éves évfordulóján a szovjet um” a napokban ünnepelte ;fennállásának 70 éves jubileumát. Eredetileg azért alapították, hogy a játékszer-iparáról híres város termékeit mutassák be, később azonban működési területe jelentősen bővült. Ma a múzeumnak a világ minden részéből származó több mint 40 000 játékot tartalmazó gyűjteménye van. A négy teremben a látogató követheti a helybeli játékszergyártás fejlődését és a hazai. építők öt iskola-komplexumot adtak át mongol diákoknak. Ezeket az iskolákat jól felszerelt dolgozószobákkal, műhelyekkel, tornatermekkel látták el. ‘A tantermekben ' egyszerre 5000 diák tanulhat. Az iskolák mellé épült kollégiumok 1600 tanuló számára nyújtanak otthont. Az új mongol Ötéves terv (1971—1975) 50.000 diákot befogadó általános iskolák és 11 000 diák számára kollégiumok építését irányozza elő. Az országban jelenleg hat főiskola és 19 technikum működik. valamint a külföldi játékok ezreit tekintheti meg. Az állandó kiállítás bemutatja a játékszerek fejlődésének négyezer éves történetét és pedagógiai értékét. Az egyik teremben azok a játékok láthatók, amelyeket világkiállításokon mutattak be,,— köztük van a „Thüringiai búcsú”, amely az 1910-ben megtartott brüsszeli világgkiállításon . nagydíjai nyert. (BUDAPRESS—PANO- RAMA). A népművelőket kétszer csapta be a szabad szombat. Először: amikor hittek benne. Másodszor: amikor már nem : hittek benne. Nem egészen az ő bűnük. Az élet és néhány szociológus ludas ebben. A szabad szombatok ugyanis nem hoztak telt házat a közművelődés számára; mire a tényeket számba veyő szociológusok kijelentették: a kulturális nyereség — nulla. Ám a szociológusok arra voltak kíváncsiak: Mi van? Az emberformálás hivatását vállaló népművelőknek viszont azt kell kérdeznie: Mi lesz?.Csak így tud ma — a HOLNAP kezére dolgozni. Nos, hamarosan kiderült, hogy a szociológusok a jelenségben — a lényeget keresték. A tényekből — a tennivalókat „olvasták” ki. És megfogalmazódott a művelődéspolitikai elv e témában : Meg kell tanítanunk az embereket a szabad idő hasznos eltöltésére! Kétségtelen, sziszifuszi munkát jelentő hétköznapi tennivaló. Ám társadalmi hatásában történelmi „horderejű”. „Az idő rendkívül drága költekezés” — mondta egy ókori görög bölcs. S mi, akik a vé- konyerszényű idővel költekezünk, naponta tapasztaljuk. Drága, mert áz idő az emberi teremtőerő, a társadalmi teremtőerő kategóriája. Nem kevésbé drága a szabad idő, melyet Marx „az egyén teljes fejlődésére szolgáló időnek” tart. Témánk ezúttal éppen az: hogy „költekezünk” a meg- növe.kedett szabad idővel? Hát, pazarlóan! A válasz talán meghökkentő: azért pazarlóan, mert pénzünket gyarapítjuk általa — nem önmagunkat! Nem a magunk személyiségét, képességét, tudását, energia- készletét. Ne gondoljuk, hogy elvont, humanista jótékonykodás a szabad szombatok bevezetése hazánkban. Ellenkezőleg, része annak a tudatos társadalomépítésnek. melyben nemcsak a technika feljődik, hanem mindenekelőtt maga — az ember. A dolgozó ember. Marx, midőn a történelmi folyamat lendítőerejéül a termelőerők fejlődését jelöli meg, korántsem gondol egyoldalú fejlődésre. A termelőerők ugyanis számára mindig két tényezőt jelentettek: egyfelől a termelési eszközöket, másfelől az embert. Nos, a szabad idő növelésében olyasmit sejtek, hogy a társadalmi felszabadítás ma „bensőbb területen” munkál. Az emberben! Az egyénben. Hogy felszabadítsa képességeit, alkotóerejét, szellemét. S ha millió egyén fejleszti „személyiségét” — az egész társadalom lesz több általa. Végső soron a szabad idő növelése a dolgozó millipk hpsz- szú távú felkészülését hivatott szolgálni. Felkészülésüket a társadalmi élet eljövendő feladó táítfa. •v-' •• "'K'c - •' És mit mutat ezzel szemben a szabad szombatok .kórképe” ? A szociológusok megállapításai nem hízel gőek. Kimutatták őéldáúl, hogy 1969-ben 1 millió 430 ezer ember túlórázott, többségük éppen a szabad szombaton. Következésképpen nem arra „szabad”, amire hivatott lenne. Nem több tu-r dóst, több alkotóenergiát szül — csupán több jövedelmet! Máris adva a feladat: a szabad időt tartozunk felszabadítani a pusztán formális szabadság alól, hogy mind az egyén, mind a közösség számára hasznos idővé változzon! Hogyan? A szabad idő kategóriáján belül Marx megkülönböztette a szabad időt és a termékeny időt. Erre kérdez rá a szocialista kultúra problémái című könyvében Hermann István: Hogyan válhat a szabad idő termékeny idővé? És válasza a következő: „Csak akkor, ha a társadalmi termelési folyamat és a társadalom egész szerkezete, belső szervezettsége lehetővé teszi, hogy a szabad idő ne elidegenedett szükségletek kielégítésére szolgáló idő legyen, hanem valóban a magasabb rendű tevékenység számára szolgáló idő, amely más emberré változtatja a személyiséget, aki aztán megújult emberként kerül vissza a termelési folyamatba”. Vagyis a szabad idő metamorfózisát (átváltozását) sürgeti. költekezés64 Mindez azon múlik, miként „költekezünk” szabad időnkkel. Mert lehet az emberi, egyben társadalmi fejlődés előrelendítője. ám lehet a kóros kedvtelések szülője is. Figyelmeztető egy svájci szociológus sokat sejtető megjegyzése, miszerint az emberi társadalmat három nagy veszély fenyegeti: az atombomba. 3 túlnépesedés és a szabad, idő. Mi kissé megmosolyogjuk ez utóbbi „veszélyforrást”, bár a nyugati életforma körülményei talán kedveznek a bűnös időtöltésnek. A szocializmus* ban aligha kell tartanunk hasonlótól, hiszen a technikai forradalom párosul a társadalmi forradalommal. Ám attól joggal félhetünk, hogy' a több szabad időhöz jutott dolgozó eltékozolja a társadalom eme adományát. Elegendő-e tehát, hogy ,a munkásnak legyen szambád ideje á művelődésre, testi és szellemi megújulásra? Nem. Sokkal fontosabb, hogy maga a munkafolyamat és a társadalmi összfolyamat megszülje ezt az igényét! A szabad idő eltöltése nerr» az egyén magánügye. Éppen annyira a társadalom közügyé is! Érthetetlen, hogy az üzemek; vállalatok — miután megteremtették a szabad szombatok bevezetésének termelési, technikai feltételeit — nem sokat törődnek munkásaik szabad idejének „termékennyé” tételével. A népművelés szinte társtalanul erőlködik. És mennyire megsínyli a mecénás hiányát! Mintha a gazdaságvezetők többsége nem ismerné fel természetes szövetségét a kultúrában. Termelés és művelődés összfüggésére világít rá < Hermann alábbi megállapííása: „...a kultúra igazi nagy funkcióját abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerült a" termelési folyamatból, a kultúra segítségével — amelyet egyrészt ő maga teremt, másrészt mint általános kultúrát magába szív — más szubjektumként kerüljön vissza a termelési folyamatba. Vagyis, ha a szabad idő metamorfózisa megtörténik, ha a szabad időből termékeny idő lesz. akkor ez egyet jelent a szubjektum metamorfózisával is: mássá válik, s úgy kerül ismét szembe a maga termelési feladataival”. A jövő társadalmának felépítése, nagy technikai fejlesztése elképzelhetetlen , az ember személyiségének teljesebbé tétele nélkül. Ehhez pedig termékeny szabad idő kell!. Mert az ember — a pihenés mellett — „a szabad idő egy részét is alkotásra használja fel. s nemcsak tárgyakat alkot, hanem a tárgyalkotással, és amellett, önmagát .is alkotja. Ilyen értelemben az ember önmagát alkotó lény”. Érdekes és lényegre tapintó Hermannak ez a fejtegetése. Mindez persze, tetszetős elmélet marad mindaddig, amíg a társadalom egésze — nemcsak a közművelődés! — fel nem szabadítja az önmagát alkotó egyén számára a szabad időt. BALOGH ÖDÖN Népújság 4 . VENDETTA "liSíS.r Hetvenéves játék múzeum A sonnebergi „JátékmúzeJ971. november 12,
