Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

Beszéljünk a bizalomról..-! Megbeszélés az agitáciős

és propagandamunkáról

Beszéljünk a bizalomról,! Ar_ red, hogy bízunk-e, bízhatunk-e egymásban nagy és kis ügyekben egyaránt. Hogy a bizalom meddig terjedő kategória? Az utóbbi időben túlságosan személyekhez kötöttük a bizalom fogalmát. Túlságosan egy- egy személyre szóló vélemény és ítélet volt a bizalom. „Bízom benne, benned,...” Nem hallottam még a hatalmas reklámdömping mellett sem, hogy ebben vagy ebben a kávéfajtában bízik valaki, ritkán hallom, hogy valaki egy vállalat termékében bízik. Valószerűtlennek tűnne, ha arról írnék, hogy x vagy y vállalat az alvállalkozók közül azért választotta éppen a választottat, mert megbízik benne.

Elcsépelt, túl sokszor megírt téma a Patyolat. Mégis legkézenfekvőbb példaként hadd említsem: ritkán készül el az ígért határidőre a tisztítás. És másutt? A Gelka, a ruházati ktsz, de még az AUTOKER eladója is, mintha szánt-szándékkal a bizalom szótól való „elidegenedést” segítené.

Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. Mert mondjuk, egy kiskereskedelmi tevékenységet is végző vállalat egyik egységében kifogy az áru. Az eladó ígéretet tesz a vevőnek, hogy mikor lesz az igényelt áru. A boltvezető telefonál a nagykereskedelemnek, ahol ígéretet kap a határidőre. Tegyük fel, a nagykereskedelem raktárában sincs ilyen termék, így hát a nagyker a gyártó vállalathoz fordul, ahol szintén ígéretet kap. Számoljuk csak, hány határidőről, azaz ígéretről van szó? A vevő, a kisker, a nagyker és a gyár.

Ha a láncszem valahol meg. szakad — márpedig megszakad, ezt bizonyítja mindennapi gyakorlatunk — máris lefaragtak valamit a különben elvárt bizalomból.

A különböző döntőbizottságok irattárai a bizonyítékai annak: a vállalatok egymás között is tépik a bizalmat. Egy vállalat szállít, és nem fizetnek érte határidőre — ő sem tud fizetni. Ez felelőtlenség, amelyből már két gyárnak adódnak nehézségei. Vajon a póruljárt üzem szállít-e még egyszer a nem fizetőnek? 'Sokszor halljuk, sok kapitalista üzem tönkremenne ilyen körülmények között. Való igaz, hogy Nyugaton pénzt lehet azzal keresni, hogy valaki információs irodát nyit. Információkat közöl az egyes cégek megbízhatóságáról. Nálunk ez mintha csupán másodlagos kérdés lenne. A bank hiteleit csak előzetes tájékozódás után adja és folyósítja. De nem a hitelezés egyik formája vállalataink között a későbbi fizetés?

Bizalom kicsiben és nagyban. Gyakran halljuk az ilyen beszédeket: „pereljen be, akkor fizetek!” Túl sok pincér volt a Balaton partján, aki mindössze 300 forintos bírsággal váltotta meg az elvesztett bizalmat. Miért van az — kicsiben —, hogy vannak szakmák és szolgáltatások, vannak bizonyos foglalkozású emberek, akiknél természetesnek vesszük a bizalmatlanságot? Hogyan lehetséges, hogy ügyeskedők áldozatairól hallva azt mondja az ember: „Miért hittek a csalónak, úgy keli nekik?’ Hát bűn lenne nálunk manapság a bizalom?

De hát ne csak a határidők, ről és csalókról szóljunk. Szóljunk a kényelmesekről is. Azokról, akik ügyfeleiket har„ madszor is azzal küldik él: „jöjjön holnap, addigra elintézem”. Nem a bizalom kiárusítása ez?

Népújság 3

Országot építünk immár huszonhat éve, a saját erőnkbe s a vezetők erejébe vetett bizalom alapján. S mintha ez a bizalom itt és idáig elég lenne — megállunk. : ['i~ >

Hányféle szóval helyettesíthetjük a bizalmat kiváltó megbízhatóságot: pontosság,; fizetőképesség, minőség, igazmondás. Ezek együtt és külön-külön- az alapjai kis és nagy bizalomnak egyaránt. De miféle bizalom például az, amely — hogy ne legyen nagyobb gond és probléma — elfogadja az „objektív nehézségek” kifogást, amikor ezeket az objektív nehézségeket, szubjektumok, — emberek hozzák létre. A bizalom, melyet a közösségek, kis és nagy közösségek iránt kellett volna éreznünk, leszűkült. visszaszűkült egyes emberekre.

A bizalom hiánya — mondjuk ki végre — az életünkben,

elsősorban gazdasági életünkben tapasztalható bizalmatlan. I Ságról van szó — fék mindennapjainkban. Fék, amely lefog számos kezdeményezést. Olyat is, amely a népgazdaság előre, lépését jelenthetné és olyat is, amely életszínvonalúnk emelő- | sét segítené.

Ahogy városok lokálpatriótái I ragaszkodnak városuk híréhez, I úgy kellene a vállalatok embereinek is vigyázni vállalatuk | hírnevére. Hogyan is? A döntési helyeken, pozíciókban csak I megalapozottan ígérni, s ott ahol minden eldől, a termelés- | ben — vagy szolgáltatásban mindenki számára megfelelően | dolgozni.

Száz és ezer csatát kellene, kell megvívnunk a bizalomért. I Érdemes. Nem, nemcsak a népgazdaságot gazdagító forinto-1 kért, magunkért is.

S. Boda András

Ki hívta az országba az első cukrászokat?

Mihez használják a tunk-masszát? Miben különbözik az indiáner a kávéfánktól? |

Cukrászverseny, kiállítás és yetéikedő Dombóváron

1971. december 2.

. Cukrászversenyt, kiállítást és vetélkedőt rendeztek szerdán a dombóvári Hotel Dombóvárban a Tolna megyei áfész-caikrásziSzemek . részvételével. E rendezvény szépen reprezentálta ezt a szövetkezeti vendéglátóipari ágazatot. Tizenkét szövetkezeti cukrászüzem működik Tolna megyében, és ezek évente közel 10 milliós forgalmat bonyolítanak le. A cukrászkészítmények előállítása Tolna megyében meglehetősen koncentrált, mert a gazdaságossági szempontok régóta ezt a tendenciát segítik. Sajnos, még ma sem sikerült elérni, hogy a cukrászat önmagában nyereséges legyen, a szövetkezetek mégis fejlesztik a lehetőségeikhez mérten, mert a szövetkezeti tagság a lakosság érdeke ezt így kívánja. Jellemző, hogy évente átlagosan

5—10 százalékkal növekszik a forgalomba hozott cukrászkészítmények mennyisége, de az igényeket még így sem mindenütt tudják teljesen kielégíteni. Az_ ellátási hálózat érinti mindazokat a falvakat, ahol szövetkezeti bázis van, tehát a többséget. Ez viszont azzal jár, hogy a cukrászkészítmények zöme szállítás útján jut el a fogyasztóhoz, s ez bizony nagyon megemeli a költségeket, mért hiszen néha 50—100 forint értékű áruval kell elküldeni a szállító autót a 10—20—30 kilométerre. Az a tény, hogy a Szövetkezetek a kedvezőtlen adottságok mellett is törődnek ézzel acz ágazattal, összhangban van az áfészek szövetkezetpolitikai elveivel, és nem véletlen, hogy ezt a megyei versenyt, kiállítást és. vetélkedőt is a közeljövőben sorra kerülő VII. áfész-kongresszus jegyében rendezték.

A megye szövetkezeti cukrászüzemei igen változatos, szemre is tetszetős — és persze mindenekelőtt ínycsiklan-. dó — kollekcióval képviseltették magukat a kiállításon, amely egyben a verseny alapjául is szolgált. Balázs Andor, a SZÖVOSZ munkatársa, aki ez alkalommal a zsiirielnöki teendőket látta él, a következőket mondotta a kiállításról, illetve a versenyről:

— Elsősorban nem arra törekszünk, hogy a cukrászok

egyedi remekeket tudjanak előállítani, hanem arra, hogy készítményeik minél jobban alkalmazkodjanak a fogyasztói igényekhez. Éppen ezért ezen a versenyen is elsősorban a, fogyasztó szemével néztünk törül. Örömmel állapíthattuk meg, hogy* az idehozott készítmények nagy része megtalálható a mindennapos forga-1 lomban is, tehát nem csupán [ versenykészítmények. A fogyasztóknak ugyanis nem kü- I lönleges egyedi készítmények kellenek elsősorban, hanem a | pénztárcájuknak és ízlésüknek megfelelő, úgynevezett I mindennapos áruk. Ahogy régebb óta figyeljük a Tolna megyei szövetkezeti cukrász- [ ipart, arról kedvező benyomásunk alakult ki: az a véleményünk, hogy ez az ország me- I gyéi közt feltétlenül a jobbak | közé tartozik.

A verseny sorrendje a következőképpen alakult: a I

MÉSZÖV díját a gyönki áfész, a vendéglátó dombóvári áfész díját a nagydorogi áfész cukrászüzemi kollektívája kapta. Első helyezést a dombóvári, | másodikat a paksi és harmadikat a tamási cukrászüzem | ért el.

Délután elméleti vetélkedő I volt a .cukrászipari dolgozók | részvételével. A zsűri különböző — természetesen szak- j mai körbe tartozó — kérdéseket tett fel. A felsorolásukra I és a válaszokra nincs lehetőségünk, a címben szereplő há- rom vetélkedő-kérdésre azonban közöljük a helyes választ | is.

1. Az első cukrászokat Mátyás király felesége, Beatrix | hívta hazánkba 147R-ban.

2. A tunk-massza köznyel- I ven csokoládé, 2,5 kilogrammos ipari táblába öntve. Használata csemegék és desz- szertek mártásánál elterjedt. | A tunktftiassza cukor és kakaóbab keveréke.

3. Az indiáner a csokoládé-1 mázzal, j a kávéfánk pedig mokka színű mázzal van át-1 húzva. Az indiáner egyszerű cukrozott tejszínhabbal, míg a kávéfánk kávéval ízesített tej- | színhabbal van töltve.

A verseny, kiállítás és vetélkedő részvevőit a vendég-1 látó, a dombóvári áfész nevében Ponecker Zsigmond igazgatósági elnökhelyettes köszöntötte. A kiállítás 3 napig j tekinthető meg. B.

A megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának szervezésében értekezletet tartottak tegnap délelőtt a megyei pártbizottság székházában járási, városi titkárok, valamint propaganda- és művelődésügyi osztály- vezetők részvéteiével. Az értekezleten részt vett és felszólalt Grósz Károly, • az MSZMP KB agitáciős és propagandaosztályának helyettes vezetője és Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára.

A vitaindító referátumot, amelyben az 1971. évi agitá- ciós és propagandamunka tapasztalatairól és az 1972. évi feladatokról volt szó, István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője terjesztette elő. A referátumot tartalmas vita követte.

Fizessen a bérlő!

Szarvas Ferenc, a DÉDÁSZ gépkocsivezetője arra az elhatározásra jutott, hogy nem fellebbez a járásbíróság ítélete ellen. Bár igazságát megsértve látja, mégsem fellebbez, mert nem akar újabb ügyvédi költségeket fizetni és főleg; nem akar — feleségével együtt — újabb napokra kimaradni a munkából.

Szarvas Ferenc ugyanis lakásbérlő Szekszárdon, egy úgynevezett. személyi tulajdonban lévő ház egy részének a — tanácsi kiutalás alapján jogcímet nyert — bérlője, a Rákóczi utca 27 szám alatt.

Háromtagú családjával lakik a fent nevezett ingatlanban, amelynek egyik részéhez — egy szoba-konyhához még valamikor 1959-ben jutott hivatalos kiutalással. A másik lakásrészt — egy szobát társbérlőként — lakta özvegy Kerekes Istvánné.

A bonyodalom a múlt év elején kezdődött, amikor a társbérlő, idős kora miatt — és a legnagyobb társbérlői megértés után — Pécsre költözött. A megüresedett lakrészre igényt tartott Szarvas Ferenc, és a ház tulajdonosa özv. Mészáros Józsefné is. Az ominózus lakrészt — szobát — és az eddig közösen használt mel- lekhelyiségeket — kizárólagos használatra Szarvas Ferencnek utalta ki a városi tanács szak- igazgatási szerve, majd a tulajdonos fellebbezése után a megyei tanács igazgatási osztálya

is. A megyei tanács szakigazgatási szerve nagyon alaposan indokolta meg döntését, elsősorban azzal, hogy a tulajdonos, özvegy Mészáros Józsefné a Rákóczi utca 27. számú ház tekintélyes részét — összesen tíz helyiséget — korábban már bérbe adta ki — havi 2160 forintért — a tanácsi építőipari vállalat mélyépítő részlegének, amelyben az irodákat és konyhát rendezett be egyebek között.

A városi tanács igazgatási osztálya lakáskiutaló határozata után Szarvas Ferenc levelet írt a tulajdonosnak, amelyben kérte a lakbér megállapítását. Erre a levélre Mé- szárosné egyáltalán nem válaszolt. A lakó ezek utón 1970. augusztus 3-án postán adott fel 130 forintot lakbér címén. (Száz forint volt a korábban általuk fizetett lakbér, 30 forint a társbérlő, özv. Kerekes- né lakbére.)

A tulajdonos három hónapon keresztül visszaküldte ezt a pénzösszeget.

Szarvas Ferenc ekkor a lakást kiutaló szervhez, a városi tanácshoz fordult tanácsért. Az ott kapott információ — és a'kapott csekkek — alapján a h^yi 130 forintokat következetesen, hónapról hónapra befizette a tanács pénzügyi, osztálya 460—90641 0015 számú egyenesadó számlájára. És fizette a havi 130 forintokat 1971. szeptemberéig,

De közben addig történt egy és más.

Egyebek között a bérbeadó, özv. Mészáros Józsefné még a múlt év őszén keresettel fordult a szekszárdi járásbírósághoz, azzal az indokkal, hogy a bérlője nem fizet. A járás- bíróság ezt a keresetet akkor (P. IV 21384 (1970) 3. számú határozatával) idézés kibocsát tása nélkül elutasította.

1971. április 28-án keltezett levelében Mészáros Józsefné május 31-i határidővel .felmondja a lakást, azzal az indokkal, hogy arra egészségi állapota miatt szüksége van.

A következő dátum 1971. június 23. Ezen a napon kelt határozatával — Szarvas Ferenc lakó kérésére a városi tanács építésügyi szakigazgatási szerve az 1/1971 (II. 8.) ÉVM-rendeletre hivatkozva megállapítja, hogy a kérdéses lakás félkomfortosnak sem felel meg, így a lakbért határozattal 130 forintban állapítja meg továbbra is.

Szarvas Ferenc időközben szorgalmasan fizetgeti a havi 130 forintokat a fentebb említett egyenesadó-számlára.

A tulajdonos — aki havonta több. mint kétezer forintot kap az állami szerv által bérbe vett lakásrészért. 1971. szeptember 15-én, megjelenik a bírósági fogadónapon, ahol előadja, hogy lakója 1971. szeptember 30-ig bezárólag 1720 forint lakbérhátralékkal tartozik. ezért keresetet indít: a járásbíróság fizettesse meg a hátralékot és a felmerült per- költségeket.

A járásbíróság Pv. 21092 (1971) 7 szám alatt meghozott ítéletével kötelezi I. és II. számú alperest (Szarvas Ferencet és feleségét), hogy az 1970. évi augusztus 1-től 1971. szeptember 30-ig járó, valamint a novemberre esedékes lakbér fejében a felperesnek a megjelölt határidőn belül fizessen meg 1850 forint lakbérhátralékot, egyetemlegesen ötven forint perköltséget az állam javára és 150 forint ügyvédi költséget.

A járásbíróság ítélete ellen azért nem akar Szarvas Ferenc DÉDÁSZ-gépkocsivezető fellebbezni, mert a munkaidejét nem akarja elfecsérelni felesleges bírósági tárgyalásokra járással. Úgy tartja, a külön kifizetett 150 forintos ügyvédi költség a „veszett fejsze nyele”, csupán azon háborog, hogy miért kell — bár, ha „hibásan teljesített” is — a végeredményben becsületesen megfizetett lakbérköltség miatt nein fizetnie a perköltségeket.

A bérbeadót ugyanis semmiféle jogkövetkezmény nem érte azért, hogy a teljesítést az ő magatartása előzte meg. nevezetesen az, hogy a felkínált és kifizetett lakbért' hónapokon keresztül visszautasította.

Az ügyhöz kommentár1 fűzni — úgy hisszük — fele-'^ges.

BL

\