Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

t 2 A „nagy fejek“ klubja A Mensa nevű nemzetközi egyesület azokat a „nagy fe­jeket” tömöríti, akik a lakos­ság legintelligensebb 2 száza­lékát alkotják. Az egyesület­nek bárki tagja lehet, függet­lenül végzettségétől, életkorá­tól, nemétől, foglalkozásától, társadalmi helyzetétől. Az egyetlen feltétel, hogy a la­kosság 98 százalékánál jobb eredményt érjen el az intel­ligenciatesztek megválaszolá­sában, azaz a Stanford-Binet skála szerint 148-nál maga­sabb legyen intelligencia-há­nyadosa. Az egyesület neve a latin (étkezőasztal) szóból szárma­zik és olyan kerékasztalra utal, ahol senki nem ül ki­váltságos helyen. A Mensa 1945-ben született meg. Megalapítója Sir Cyril Burt, a londoni egyetem pszichológiai professzora. A kiinduló ötlet az volt, hogy elegendő számú, nagyon in­telligens embert gyűjtsön ösz- sze — afféle szellemi kísérleti nyulakat — és összehasonlít­sa állásfoglalásukat a kor nagy problémáiról az átla­gosnak tekinthető nézetekkel A Mensának világszerte már több mint 20 000 tagja v.^n. 12 400 az USA-ban (egyes cé­gek álláshirdetésüket úgv ad­ják fel: „Mensa-tagok előny­ben”), 3250 Nagy-Britanniá- ban, 700 Franciaországban, 520 Kanadában, 400 Ausztrá­liában. 13. Ipacs — közismerten inti rikus természet. A rossz nyel­vek szerint az az etikai szem­pont, hogy „halottakról vagy jót, vagy semmit”, nála úgy módosult, hogy „elevenekről vagy rosszat, vagy semmit”. Például a szerkesztőségi mun­kaértekezleteken dicsérő szót soha, egyetlen beosztottja sem kapott tőle. A legnagyobb elis­merésnek az számit, ha gú­nyos, veséző megjegyzés nél­kül tér napirendre egy-egy ki­emelkedő teljesítmény felett Annál gyakrabban működik viszont az úgynevezett Ipacs- féle prés. Aki oda bekerül, a percet is elátkozza, amikor újságírósl$odásra adta a fejét. Ezért aztán ugyancsak meg­lepődtek volna a Déli Újság dolgozói, ha most hallják fő­nökük szavait. Pedig az az igazság, hogy „házon kívül” úgy harcol a munkatársaiért úgy védi őket, mint nőstény­oroszlán.' a kölykeit. A meg­ható mese arról, hogy az ér­des külső mögött érző szív dobog? Inkább az a feltevés látszik valószínűnek, hogy Ipacs a lapot szereti, annak tekintélyét óvja, amikor kiáll beosztottjai mellett. Olyan cyranói álláspont ez: mástól nem tűröm el, hogy csúfolód- jék az orromon. — Kopra tehetséges, értel­mes gyerek — jelentette ki ezúttal is. — Gyors felfogású Orpheus virága Az ókori mitológia dalnoka, Orpheus, aki dalaival bol­doggá tette az embereket, meszeliditette az állatokat, a le­genda szerint a mai Bulgária területén született. Kedvenc virága az asphodelos volt, nedvével embereket, állatokat gyógyított. .. Ez a virág ma is nyílik Bulgáriában, többek kozott Szófia közelében, a Vitosa-hegységben. Gumós gyökeréből egyenes, el nem ágazó szár nő ki, hatalmas, hófehér virága májusban és júniusban nyílik, igen hatékony gyógynövény Bulgária népe „bradum”-nak nevezi. A gyökeréből készült főzetet hajdan a parasztok a takarmány közé keverték, hogy növeljék a t&jhozamot, de használták t,véxtisztításva , epebántalmak, kiütések gyógyítására és mérges kígyó hara­pása ellen is. Újabban a Bolgár Tudományos Akadémia fiziológiai ku­tatóintézetének farmakológiai osztálya vizsgálja a növény gyógyhatásút. __________ V ENDETTA aRLt&siénvé^ ■ SchukertPéter olykor eredeti ötletei is van­nak, egészen jól ír. Már gya kornokként is nálunk kezdett. Történelem és német nyelv­szakos tanári diplomája van. A kulturális rovatban dolgo­zik, de amolyan fregoli, má­sutt is tudjuk használni. Szü­lei nem élnek, nőtlen, szereti a zenét, a sportot, a nőket és a kutyákat. — Arról magam is meggyő­ződtem — bólintott Tusnády —, hogy talpraesett fiú. Ügye­sen adta vissza a kölcsönt an­nak a Josuah Gassnak. És a végén is diplomatikusan vi­selkedett, amikor a tudósítók ostrom alá fogták, hogy mik a tervei a holnapi adással kapcsolatban. Azt mondta, még nincs semmiféle terve azon kívül, hogy szeretné vég­re kialudni magát. Mindez, meg amiket ön mondott el most róla, megnyugtat. — A műsorra vonatkozó­lag? — Igen. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz abban a holnap déli három percben Nemcsak abból a szempontból hogy tudomisén hány fényév­nyire tőlünk milyen benyo­mást kelt majd ez a bemutat­kozás. Persze, ez a legfonto­sabb. De gondolnunk kell ar­ra is, hogy a mi világunkban hogyan fogadják, hiszen hol­nap még nagyobb hírközlő ap­parátus lesz a hegyen, mint ma volt. A Tájékoztató Hiva­talba dél óta özönlenek a je­lentkezések a hírügynökségek­ről a földgolyó minden tájá­ról, az Intervízió adását is mindenütt át akarják venni, a Ferihegy alig győzi fogadni a különrepülőgépen érkezőket. — Hm — vakarta meg a tarkóját Ipacs —, talán cél­szerű volna, ha Tusnádi elv­társ személyesen, vagy a kü­lön telefonvonalon elbeszélget­ne erről a témáról Tibivel. Biztosan elfogadja a tanácsa­it. — Nem, ezt nem teszem. És ne tegye ön se. Végeredmény­ben nagyon szerencsésen ala­kult a dolog azzal, hogy a mű­sort nem államilag állítjuk össze, hanem egy magán­ember magánügye lett. Más­különben főhetne a fejünk, még nemzetközi bonyodalmak is származhatnának belőle Milyen alapon sajátítja k; magának a jogot egy ilyen kis ország, hogy a Föld sok mil­liárd lakosa nevében ő üzen­gessen a világűrbe? Hiszen némelyik nagyhatalom főváro­sában többen élnek, mint itt. az egész országban. Az a vé­letlen, hogy Hax éppen nálunk landolt, valóban nem elég in­dok. Namármost, egyszerűen időnk sem lenne rá, hogy va­lami népképviseleti kvóta alapján és a világhatalmi erő­viszonyokat is figyelembe vé­ve próbáljuk megoldani ezt a bonyolult és kényes feladatot így viszont, a Mars-lakó ki- ‘felezett kívánságának meg felelően, amely kívánság! éno egy tekintélyes nyugati saitó- orgánum tudósítójának köz­vetítésével .hangzott tel| Kori­ra Tibor mint magánember szervezheti meg, állíthatja össze ezt a rövid nrogramot. Külö­nösebb politikai felelősségnél. kOl. Mintha egy rádióamatőr sugározna az űrbe. Meg is ké­rem, kedves Ipacs elvtárs. a holnapi napra adjon soron kí­vüli szabadságot Koprának. Jelképesen hangsúlyozzuk ez­zel is, hogy mégcsak nem is mint újságíró, hanem mint ci­vil nyaraló tevékenykedik eb­ben az ügyben. A Déli Újság főszerkesztő­je bólintott. — Rendben van. Megkapja a holnapi napot. Majd gon­dom lesz arra is, hogy le­csúsztassa. * — Hát láttál már ekkora dinnyét, mint én vagyok? — kérdi Gitta a történet elme­sélése után barátnőjétől, Ma­rától. A Hóvirág-presszó tera­szán ülnek, fagylaltot esznek ezüst pohárból. A manöken gyönyörű, feltűnő jelenség, a barátnője — szürke kis ve­réb. Készen vett nyári ruha van rajta, a haja simára fé­sült, turcsi orrán fekete ke­retes, sokdioptriás szemüveg. Egyébként egy kozmetikai gyár mérnöke. Gitta nem azért barátkozik Marával, amiért a szép, fiatal nők közül sokan választanak kevésbé előnyös megjelenésű barátnőt maguknak. Azért tudniillik, hogy még inkább szembeszökővé váljon mellet­te az ő csirtosságuk. Nem, Gittának nincs szüksége ilyen „háttérre”. Gitta egyszerűen — buta. De nem annyira, hogy ne érné fel azzal a csöpDnyi eszével, hogy ő bu­ta. És azt is tudja, hogy Mara nagyon okos és rendkívül művelt. Szüksége van a taná­csaira. És Mara? Öt mi fűzi ehhez a paradicsommadárhoz? Igaz­ságtalan lenne, ha elfogad­nánk a mendemondát, ami kettejük körül kering. Azt ugyanis, hogy Mara azért lát­ja el a tanácsadói tisztséget Gitta mellett, mert így bete­kintést nyer a tündéri manö­ken változatos magánéletébe, olyan kalandokról értesülhet első kézből, amilyenekben ne­ki nincs része. Szó sincs ilyes­miről. Bármilyen különösen hangzik, Marának több sike­re van a férfiaknál, mint Git­tának. Hosszú távon, persze. És azért vonzódik Gittához, mert szereti és sajnálja. Van ilyen. — Hülyén viselkedtél, nem vitás — jelenti ki rövid gon­dolkodás után. — Azt vártad talán, hogy egy kezdő újság­író olyan villával fogad ben­neteket, mint amilyenek a ná­polyi dombokon vannak? És ha a többiek belementek a játékba, miért kellett épp ne­ked felhúznod az orrodat? Különösen, ha már kezdettől az volt az érzésed, hogy tet­szel annak a fiúnak, miattad csinálta aiz egész telekavató. ünnepséget? Dehát most már mindez a múlté. Viszont még- nem mondtad el a legfonto­sabbat! — A legfontosabbat? — Igen. Tetszik neked ez a fiú? Ez a Vipera, vagy Kob­ra? — Kopra. Kopra Tibi. Hogy tetszik-e? Nem is tu­dom. Ezen még nem gondol­kodtam. Értsd meg, engem az borít ki, azért másznék a fal­ra, hogy ha akkor nem haragí­tom magamra, most biztosan helyet szorítana nekem a mű­sorában. Vagy elég lenne né­hány felvétel, mondjuk amint abban az új OKISZ-labor kis- estélyiben állok amellett a gömb mellett. Az opálhoz jól menne a halványzöld. Vagy abban a másik Rotshild-kreációban, fe­hér nadrág, zsabós, hímzett mellény, rámosolyognék arra a minimanuszra a labdában... Címoldalon hoznák az összes világlapok. Talán még film­szerepet is kapnék. Komqly filmben. Nem reklámban. Mara gondosan kikanalazta a pohár aljáról a fagylalt ma­radékát, aztán felsóhajtott. . >j (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents