Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-12 / 267. szám

Ä tanácsok pártirányítasáról Előadás és konzultáció a balaton földvári tanácsakadémián Szomorú nyugdíjastalálkoző úgy mondta, 1 hogy a legna­Balatonföldváron tanács- akadémia működik hétfő óta. A hét első három nap­ján Tolna miegye községei­nek tanácselnökei, vb-tftká- rai és párttitkárai részére tartottak előadásokat. Az egyiket ezek közül Hári Bé­la, az MSZMP KB agitáclós és propagandaosztályának munkatársa mondotta cl, a tanácsok pártirányításáról. Az alábbialtban ezt az elő­adást ismertetjük. A tanácsrendszer tovább­fejlesztését meghatározó Köz­ponti Bizottsági irányelvek és kormányrendeletek szellemé­ben működnek napjainkban a tanácsok. Az alapelvek meg­változtatásának időszakában a fő cél az volt, hogy növeked­jék a szocialista demokratiz­mus; az állampolgárok minél több kérdésben döntési joggal bírjanak; s ezzel egyidőben a községi tanácsok önállóságot kapjanak, de a demokra­tikus centralizmuson nyugvó önállóságot, s így legyen biz­tosítva a közDonti államhatal­mi szervek által alkotott ren­deletek végrehajtása is. A ta­nácsi rendszer továbbfejlesz­tése a tömegkapcsolatok szé­lesítését vonta maga után. Ah­hoz. hogy a tanács hatéko­nyabban szolgálhassa a helyi lakosság érdekeit, tömegkap­csolatai erősödését kell elérnie, ez pedig csak a bizalom jegyé­ben alakulhat ki. A tanácsok tömegkapcsolata a párt tekin­tését is növeli. Éppen ezért kell foglalkozniuk a helyi, községi, járási és megyei párt- szervezeteknek a tanácsi ap­parátus vezetőivel és dolgozói­val egyaránt. A pártszervezetek elsődleges feladata annak biztosítása, hogy a tanácsok a tanács- törvényben lefektetett elvek szerint tevékenykedjenek. En­nek a követelménynek elen­gedhetetlen feltétele, hogy a tanácsok vezetői, az apparátus dolgozói, s a tanácstagok is ismerjék a törvényeket. Ahhoz, hogy a törvényeket helyesen lehessen alkalmazni, a tanácsok minden szintjén alkalmas emberekre van szük­ség. A pártszervezetek fel­adatai közé tartozik olyan ve­zetőket biztosítani a tanácsi intézménvek élére, akik képe­sek önállóan, a törvények szel­lemében cselekedni. A tanácsi vezető vezetőképességének pe­dig legnagyobb bizonyítékát azzal adja. ha képes maga­köré megfelelő tanácsi appa­rátust kialakítani. A megyei pártbizottságok­nak a megyei tanácsok párt­irányítását kell elvégezniük. A megyei politikának a járások egyeztetett és gondosan mér­legelt érdekeiből kell össze­ötvöződnie. A tanácsok járási hivatalai óriási erőt jelentenek a járási pártbizottságok szá­mára. A járási pártbizottságok egyik legfontosabb feladata segíteni a nagyközségek és a •közös tanácsú községek önálló­sulását, s segíteni abban, hogy a járás területén ésszerűen és egvmás érdekeit és lehetősé­geit is figyelembe véve fejlőd­jenek a községek. A községi tanácsok pártirá­nyításával a községi pártszer­vezeteknek, csűcsvezetőségek- nek. pártbizottságoknak kell törődniük. Ezt a munkát né­mely helyen jelentősen aka­dályozza, befolyásolja az a tar­ka kép, amely vidéken a párt- szervezetek szervezeti helyze­tében kialakult. A nagyközsé­gek helyzete aránylag tisztá­zott, ezekben pártbizottságok, vagy csúcsvezetőségek működ­nek. A közös tanácsú közsé­geknél a szervezeti élet min­den formája megtalálható, s á közös tanács alá tartozó köz­% ségeknél más-más formában. A nagyközségeknél általában az a törekvés, hogy függetle­nített párttitkár legyen. A csa­tolt községek külön önálló pártszervezeteit fenn kell tar­tani, még akkor is, ha ezek a szervezetek esetleg a lokál­patriotizmus hordozói. A kö­zös tanácsú községeknél is az a helyes, ha minden társköz­ségben megmarad a pártalap- szervezet, de helyes volna a csúcsvezetőségek, esetleg, ahol erre lehetőség nyílik a párt- bizottságok létrehozása. Az ön­álló tanácsú községek helyzete tisztázott. A pártszervezeteknek mind a tanácsok, mind a tömegszer­vezetek irányítását folyamato­san kell végezniük. Ez az irá­nyító munka kezdődik a köz­ségfejlesztési tervek elkészíté­se idején, amikor is a pártszer­vezetnek. ismerve a község la­kosságának igényeit, ismerve a tanács gazdálkodása nyújtotta lehetőségeket, s e kettőt össze­egyeztetve, a kívánalmak he­lyes sorrendjét felállítva, út­mutatást kell adnia, hogy he­lyes és megfontolt tervek szü­lethessenek. A pártszervezetek a tanácsok kommunista tag­Hetvenháromezer-hétszózöt­ven forint egy utazásért nem kis pénz, mélyen a zsebbe kell nyúlni érte. Pálfán a közel­múltban a zseb az Egyetértés Termelőszövetkezeté volt, és ezt az összeget azért emelték ki belőle, hogy a tagok közül huszonötén, jó munkájuk ju­talmaként, külföldre utazhas­sanak. Pálfáról nemzedékek hosszú sora csak akkor került külhonba, ha elvitték Katoná­nak, vagy esetleg még távo­labbra, hadifogságba. A hely­zet azóta jócskán megválto­zott. A nagy hírű termelőszö­vetkezetből sokan utaztak a Szovjetunióba, Romániába, sőt szakmai tanulmányútra Belgi­umba is. így például Rábai Lajos mar 1963. szeptember— októberében megtette a Kiev— Leningrád—Moszkva utat, La­kos Anna 1968-ban Romániá­ban járt, Horváth István rak­táros és Szentpéteri Antal te­henész tavaly ugyanott. Ilyen sokan és ilyen hosszú időre azonban csak az idén szeptem­ber 20-án keltek útra. Tizen­két napos jugoszláviai tartóz­kodásuk, készpénzre á Lszámít­va mindegyiküknek 2943 forint jutalmat jelentett, a valóság­ban azonban sokkal többet. Az utazás élményét, a tájak, em­berek megismerésének örömét, még akkor is, ha az odaút egyáltalán nem volt könnyű. — Délután fél egykor indul­tunk Szekszárdról, anová sa­ját autóbuszunk vitt bennün­ket és másnap hajnali fél ötre értünk Omisba, — meséli a résztvevők egyike. — Ez Split- től vagy harminc kilométer­nyire van. — Előbb sokan bosszankod­tak, hogy miért épp éjszaka megyünk át a hegyeken, de aztán rájöttünk, hogy az IBUSZ nagyon is jól szerve­zett. Sokszor a felhők felett utaztunk, máskor meg olyan szakadékok mellett, hogy talán mindannyian féltünk volna. Pálfán nincsenek szakadékok. Szakadékok nincsenek, akko­riban azonban még lábon állt a napraforgó és a kertészetben az időjárás viszontagságainak jainak tájékoztatásával bizto­sítsák, hogy elképzeléseik, ter­veik első számú képviselői és hordozói legyenek. így fonó­dik össze a pártszervezetek el­vi irányító munkája a gyakor­lati tevékenységgel. A párt- szervezetek és a tanácsok ve­zetői gyakorta találkozzanak, de hetente legalább egy alka­lommal beszéljék meg a hely­ségben történteket, gondokat, problémákat, eredményeket egyaránt. A pártszervezeteknek üléseiken rendszeresen bekell számoltatniok a tanácsi veze­tőket a legfontosabb célkitű­zések végrehajtásáról. Közös tanács- és pártszervezeti ülé­sek tartása általában nem célszerű, mivel a két testület jogállása különböző. Ezért az együttes ülések főként szem­léletbeli problémák tisztázása alkalmával lehetségesek. Eze­ken határozatokat hozni cél­szerűtlen. Az előadást konzultációs kér­dések követték Délután pe­dig a jelenlévő tanácselnökök, vb-titkárok és párttitkárok szemináriumokon közösen vi­tatták meg a tanácsok párt­irányításával kapcsolatos fel­adatokat. kitéve a paprika és paradicsom. Bóka Pista bácsit az előbbi, a kertészeti brigádvezetőt az utóbbi, még a tengerparton se hagyta nyugodni. — Böcz Kati aztán szeren­csére minden este meghallgat­ta az otthoni időjárásjelentést, és megnyugtatott bennünket, hogy Pálfán inkább segít az otthoniakon, meg rajtunk, sem mint, hogy ártana az idő. Vagyis utazni tudni kell. Nemcsak olyasformán, hogy az ember felül a megfelelő autó­buszra, hanem úgy :s, hogy Otthon hagyja a gondokat, nem törekszik másra, csak pihenés­re. A pihenésnek sok módja van. Napozás a tengerparton, fürdés a sós habokban, hajó- kázás és élményszerzés. Az Omisban járt pálfaiak olyan természetesen emlegetik Eracs szigetét, mint Rácegrest. — Hajóval mentünk át, csu­pa márvány az egész szeget. Az ott lakók azt bányásszák. A — Nagyon várom a találko­zót. Kíváncsi vagyoK, hogy mennek a dolgok volt munka­helyemen. Mi történt azóta, hogy nyugdíjba mentem? — mondta néhány nappal ezelőtt a szekszárdi kórház egyik nyugdíjas dolgozója. Nem is mondatai váltották ki belőlem elsősorban azt a furcsa jó ér­zést, ami elfogott, hanem lel­kes készülődése. Jó volt halla­ni azt a mérhetetlen kíváncsi­ságot, érdeklődést, amit az asszony „volt munkahelyének dolgairól” érzett. S végre elérkezett a várt nap és óra. Csütörtökön délelőtt tízkor a kórház volt dolgozói közül hetvenen gyűl­tek Össze a kultúrteremben. Az egészségügyi szakszervezet nyugdíjas csoportja azonban hiába rendezte meg a találko­zót a lehető legjobban, hiába kínálták sörrel és tízóraival azokat, akiknek valaha a kór­ház volt a második otthonuk. A hangulat nem volt olyan, mint más nyugdíjastalálkozó­kon. Az emberek nem oldód­tak fel, valami nyomasztó lég­kör vette körül őket. Szomo­rúan kérdezték egymástól, „hát még azt sem érdemeljük meg, hogy volt munkatársaink, utó­daink egy szóval is érdeklőd­jenek felőlünk?” S eszembe­jutott, amikor legutóbb voltam egy hasonló találkozón. Ott az egyik idős asszony valahogy gyobb boldogságot az jelenti nekik, ha a vezető úgy szól hozzájuk, mintha még most is dolgoznának. Beszámol min­denről, vagyis a kollektíva tagjainak tekinti őket. Sajnos ezen a találkozón senki nem érezte, hogy a húsz, harminc, vagy negyven évet ledolgozott emberek is vala­hogy az ő kollektívájukba tar­toznak. S hogy most ők azt a munkát folytatják, amit ezek az idős, reszkető kezű embe­rek kezdtek el, s az idő mú­lása miatt kellett abbahagyni- ok. A nyugdíjas csoport vezető­sége hiába hívta meg a talál­kozóra a kórház vezetőit, sen­ki nem ment el. A terembe még öt percre sem néztek be, noha jól tudták, hogy azzal hetven embernek szereznének örömöt. Mert az ilyen napo­kon nem az uzsonna jelenti a megbecsülést. Egyetlen kedves dolog azért mégis volt. Az egészségügyi szakiskola KISZ-szervezete szép műsort adott az öregek tiszteletére, s ez talán oldott az elkeseredésen. De valahogy még ez is növelte a szomorú­ságot. Hiszen csütörtökön dél­előtt a már nem dolgozókra csak azok gondoltak, csak azok köszöntötték és adtak át tisz­teletükből nekik, akik még nem dolgozók. — h — Pál fa — Szék szard — Óim is — Pál fa Termelőszövetkezeti tagok a tengeren és a márvány-szigeten o. i. Tegnap délután Szekszárdon, a városi tanács nagyiermeben Varjas János, a KISZ me­gyei bizottságának titkára megnyitotta a KISZ közelgő kongresszusa alkalmából rendezett kiállítást. Á kiállítás sokrétűen mutatja be a Tolna megyei KISZ-szer vezetek életét, fejlő­dését, a fiatalok termelést és mozgalmi tevékenységét. vizet meg szamárháton, kecs­kebőr tömlőkben viszik fel a hegyre. A vízszállításnak ez a több ezredéves módja különösen mély nyomokat hagyott. Ugyanígy az autóbusz-kirándu­lás Dubrovnikba, Szarajevóba, ahol a török negyedet, a csar- siját nézték meg, és Splitbe. — Mi volt a legjobb7 A válasz mindenkinél majd­nem egyöntetű: — Minden. — És a legrosszabb? Ugyanígy: „Vad vihart szült a tenger anyja, Hullámát villám hátán kapja, Zúgó széllel viszi az égre, Hogy szerteszórja a vidékre Fényképezőgépet sajnos senki nem vitt. A jugoszláviai ide­genvezető azonban kisfilmet készített a tsz-tagok üdüléséi­ről. ígérte, hogy november vé­— A koszt! A Tolna megyei gyomrok nehezen birkóztak a szokatlan, tengermelléki ételekkel. Vi­dámságban azonban ennek el­lenére sem volt hiány, szeren­csére olcsók az ottani borok; — Rendeztünk szalonnasü­tést, nótaestet és Simon Gyu­la bácsi megmutatta az otta­niaknak, hogyan kell magyar nótákat fújni: — fügefa levé­len. Az utolsó két napra elrom­lott időért mindenki Böcz Ka­tit kárhoztatta, aki korokul követelte a természettől, hogy mutasson igazi tengeri vihart. Mutatott, és a vihar a pálfai könyvelő lányból verset csi­holt. A hét strófa egyik%: gére elhozza Pálfára és leve­títik a moziban. Most minden­ki ezt várja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents