Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

* t ' ■. ;

A mammuívadász és az operaénekes

A megyei honismereti vetélkedő döntője Szekszárdon

A lösz-paleolit 'korbéli mamutvadász telepét 1934-ben Sárdi János tanító, a későbbi nagyhírű és nemrégiben elhunyt operaénekes, fedezte fel kollégáival Dunaföldvárott, itteni' tanítóskodása idején; Ez a tény kérdés formájában szerepelt vasárnap a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére rendezett megyei honismereti vetélkedő döntőjén, mely egyike volt az általunk látott ilyen rendezvények legsikeresebbjének. Eredetileg húsz középiskolai csapat indult a megyéből. A járási selejtezőkön kiesett tizenöt. Vasárnap a me- ' gyei művelődési központ előadótermében a gyönki Tolnai ■ Lajos Gimnázium, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium, a szekszárdi Garay Gimnázium, a szekszárd—palánta Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskola és a dunaföldvári Magyar László Gimnázium,

egyenként öt-öt személyből-álló csapata foglalt helyet.

A kérdések első sorozata munkásmozgalmi témákhoz kapcsolódott, ■majd helytörté-' neti és néprajzi vönatkozá- súak következtek. A munkás- mozgalom nagyjainak arcképeit kellett ‘felismerni, tevékenységüket röviden jellemezni. A résztvevők , szabadon használhattak a rövid -felkészülési idő alatt bármilyen segédeszközt, amivel a vetélkedő bevallatlanul bár, de didaktikai célt is szolgált. A fiatalokat otthonossá tette a forráskutatás , technikájában, sőt már a. korábbi felkészülés idején rendszeres múzeum- látogatásra késztette. A megyeszékhelytől távoli csapatok tagjai is -többször felkéresték ■ a- -szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumot, ismerkedtek annak gazdag anyagával, ami a későbbi siker érdekében nélCsak egy szó ?

Lassanként — legalábbis egyes községekben, városokban

— közhiedelemmé válik, hogy a tanácstagnak „csak egy sza' vába kerül” és mindent el tud intézni, hiszen a nagyobb tanácsi önállóság éppen azt jelenti, hogy a helyi kérdésekről helyben döntenek.

Ám ez a „csak egy szavába kerül” — figyelmen kívül ‘hagyja a reális adottságokat és lehetőségeket. Elsősorban azt a

— sokszor valóban nehezen tudomásul vehető — tényt, hogy a tanácsok anyagi keretei végesek. Éppúgy, ahogyan országosan nem lehet minden tervet, elképzelést egycsapásra megvalósítani — noha az ország vezetői csakúgy, mint az egyszerű állampolgárok tudják, hogy az országnak mi mindenre volria szüksége —, a község vagy a város vezetői, a tanács és a végrehajtó bizottság tagjai is fontossági sorrendben tudnak csak haladni lakóhelyük, választóik érdekében. Ha v'álahol nincs elég orvos, s ezért zsúfolt a rendelő, sokat kell várni a fekvő betegeknek

— ki vonhatná kétségbe, hogy ezt hamarabb kell megoldani, mint valamelyik házsor szépítését? S ha százaknak és ezreknek okoz nem csupán bosz- szúságot, hanem állandó balesetveszélyt is a gödrös, hepehupás utca — ennek kijavítása kétségtelenül fontosabb, mint az új házakba a villany bevezetése, bár senki sem tagadja, hogy arra is nagy szükség van.

A választó, akinek meggyőződése, hogy a tanácstagnak „csak egy szavába kerül”,- nehezen hiszi el, hogy a választókörzet vagy egy utca lakóinak összefogása, társadalmi munkája sok esetben előbbre viheti az ügyet, közelebb hozhatja a megoldást, mint az, ha mindig mindent a „közös zsebből” akarnak fedezni. S a tanácstag, aki maga is elfogadja -és magáévá teszi ezt a felfogást, valójában nem teljesíti azt a feladatot, amivel megbízták. S innen már csak egy lépés még tovább: amikor a tanácstag — mert elhiszi, hogy

Népújság 3

neki valóban „csak egy szavába kerül” ;-L- arra is vállalkozik, hogy-, egy-egy család önös érdekeit támogassa, hogy vitákban, peres ügyekben foglaljon állást tanácsta'gságának súlyával. Márpedig -nem kell külön magyarázni, hogy választói nem ezért adták neki a megbízatást.

Megtörténik az is, hogy a község kasszájából olyan kiadásokat fedeznek, . amelyek nem azonnal hoznak hasznot az adott helyen, hanem esetleg Járási,. .tvagjr i. megyei”, íratásai vannak, s csak évek múltáp térülnek meg a község számára — de akkor annál busásab- ban. A rövidlátó, Önmagát jó tanácstagnak, tekintő •• ember ilyenkor a község vagy a választókörzet - vélt érdekében igyekszik fellépni, s ezzel csak árt a község; vagy választókörzete valódi - érdekeinek. Az igazán jó tanácstag meglátja az összefüggéseket, a jövő perspektíviát, s-igyekszik megmagyarázni azokat- választóinak is.

> V. E.

külözhetetlen volt. A versenyzőknek eredetiben bemutatott múzeumi tárgyaikat kellett felismerniük, kis előadásban összefoglalniuk lakóhelyük munkás- és ifjúsági mozgalmi múltját, végül pedig záros határidőn belül a lehető legtöbb magyar népdal címét felírniuk.

A vetélkedők kétségtelenül legizgalmasabb, és a zsűriben helyet foglaló muzeológusokat is lázba hozó része a szünetben rendezett kiállítások sora volt. Valamennyi csapat egyéni kutatómunkával értékes

dokumentumok sorát gyűjtötte össze és mutatta be. Volt itt régi cselédkönyv, földosztási jegyzőkönyv, csendőrségi iratok, vonatból kidobott hadifogoly-levél, fényképfelvétel. a Dcmborinál átkelő Prónay különítményesekről, a szekszárdi direktórium tagjairól és a felszabadulás utáni szovjet

vá rospara ncsnokról.

A nagyon szoros csapatversenyben a megyei KISZ- bizottság által felajánlott első díjat, fejenként 300 forintos

könyvutalványt, a szekszárdi Garay Gimnázium csapata

nyerte. Második a palánki Csapó Dániel Szakközépiskola, harmadik a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium csapata lett, fejenkénti . 200—200, illetve 100—100 forintos könyvutalványokkal. A negyedik és ötödik helyezett gyönki és dunaföldvári csapat tagiai könyv- jutalomban részesültek. Az esvéni g”~z‘es Banay József (Garay Gimnázium) lett. Jutalma a meevei KISZ biztosította külföldi út. Második Horváth László (Palánk) a megyei tanács művelődési osztálya által adott kéthetes bél- föjdi Expressz-nyaraTássál. A 'harmadik' helyezetté JSzjgeti K'ára (Gvönk) egyhetes' belföldi útját, mely a megvei múzeum jutalma volt, a minden ágazatiban kiemelkedő egyéni teljesítményéért, a zsűri külön jutalmával egyhetes külföldi utazásra változtatták. A másodikos gven-ki -kislány,' mint azt lapunkban hírül adtuk. éppen november 7. alkalmából kapta meg a kiváló ifivezető kitüntetést is. Az egyéni verseny negyedik és ötödik, helyezettjei könyvjutalomban részesültek.

O. I.

Cipészeknek sem kell?

Fűtőanyag: új cipők

No, nem teljesen újak, de mindegyikőjük garanciaidőn belüli. Néhány napostól a több hónaposig található reklamált cipő a Cipönagyker szekszárdi telepén. Ezek azok a" cipők, amelyek a gyári MEO „követelményeinek” megfeleltek, a gyakorlatban azonban — néha egyetlen nap alatt

— teljesen tönkrementek, használhatatlanná váltak, és a vásárló jogosan visszavitte azokat a boltba. Kéthetente körülbelül 500 pár cipőt jegyzőkönyveznek és kínálnak fel eladásra a bizományi áruháznak. Ezekre a cipőkre azonban senkinek sincs szüksége — tűz martalékává lesznek. Pedig némelyikbe csupán két-három szöget kellene beverni, és ismét használható lenne. Szebbnél szebb lakkcipőket dobálnak a kazánba csip-csup, egy cipésznek igazán semmiséget jelentő tűzéshiba miatt. A vevőnek igaza van

— új cipőt követel, a Cipönagyker nem foglalkozik javítással, a gyárnak nem kell, h asználteikk-kereskedők vagy nem tudnak róla, vagy nekik sem kell, így nem marad más hátra, csak a tűz. Vannak persze vásárlói „furfangok” is. Mostanában szandálok szezonja van, a kártalanításból téli cipőket vesznek, a csizmák szezonia tavasszal lesz... Tipikus eset a „rolleres” gyermekcipő, amikor az egvik cipőn teljesen tönkremegy a talp, és egy helyen kilyukad, a párja viszont teljesen új marad. A selejtes árukban egyébként a Minőségi Cipőgyár „minőséé!” termékei a legbőségesebbek. azokat a Tisza és a Szombathelyi Cipőgyár cinői követik. Bosszul sikerült a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz gyógy-fapapucsa is, a fautánzatú, import alapanyagú műanyagpapucsokból az elmúlt hónapban például 91 párat kellett seleitezni.

A foevasztói árba vajon belekalkulálták-e a vevők bosszúságát és a tüzelési díjat?

— K —

NDK-ba utazó fiatalok

A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg mintegy 12 ezer magyar fiatal dolgozik, akik bővítik szakmai ismereteiket, erősítik a két nép közötti baráti kapcsolatokat. Az államközi szerződés 13 évre szól, s ez idő alatt körülbelül 40 ezer fiatal szakmunkás dolgozik majd váltott, csoportokban az NDK. különböző ipari üzemeiben. . A ... közeljövődön Újabb csoportok ■ érkeznek. - A munkáltaiéit.! ’ ,éa,. -. g berlipi KlSZ-bizpttság már felkészült fogadásukra.

Kenesei Istvántól, a KISZ- bizottság titkárától kérdezem: — több éves tapasztalata alapján — mit tudna a most kiutazóknak tanácsolni ?

— Legtöbb problémát az első időszakban a munkaügyi kérdések okozzák. A fiatalok egy része ugyanis mindenáron ki akar jutni. így otthon a szerződés aláírásakor bármilyen munkát vállal. Xvlég olyat is, ami nem kapcsolatos szakmájával, és . amihez kedve

sincs — arra számítva —, majd a helyszínen elintézik, hogy más munkahelyre kerüljön. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem mindig áll módunkban segíteni azoknak a fiataloknak, akik időközben meggondolták magukat és nem az eredetileg vállalt munkakörben kívánnak dolgozni. A munkáltató ugyanis szám szerint és szakma szerint kér magyar munkásokat. ■ — Módjuk-van-e az itt dolgozó fiataloknak intenzív nyelvtanulásra? Elsajátíthatják-e a német nyelvet három év alatt?

— A lehetőség adott. Sajnos

fiatal munkásaink egy része nem él ezzel. A vállalatok nyelvtanárt és munkaidő-kedvezményt is biztosítanak, de mindez kevés, ha a fiatalokban nincs meg a készség, a szándék', hogy megtanulják a nyelvet. ’

— Mit mondhatna az NDK- ban dolgozó fiatalok anyagi helyzetéről?

— Az elhelyezkedéssel, lakáskörülményekkel kapcsolatban eddig semmiféle reklamáció nem érkezett hozzánk. Sőt inkább azt kell mondanom: irigylésre méltó körülmények között élnek az itt dolgozók. Ha valaki jól és lelkiismeretesen dolgozik, 3—4000 forintnak megfelelő összeget kereshet havonta.

— Hogyan töltik szabad idejüket a fiatal magyar munkások?

— Az ide .érkező gyerekek,

kikerülve a családi és baráti körből, eleinte nem nagyon tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Különösen az első időben rendkívül fontos, hogy milyen programokat tudunk nekik nyújtani, sikerül-e őket a hasznos ,és aktív időtöltésre szoktatni. Megemlíteném, hogy KISZ-eseink nagy része már elvégezte, vagy most végzi -a marxista—leninista középiskolát. Szeretnénk továbbfejleszteni az NDK-ban dolgozó fiatalok olvasómozgalmát. Sajnos a magyar sajtótermékek terjesztése sem zökkenőmentes. Sajnos az a tapasztalatunk hogy a kiérkezők nem mindig informáltak. Olykor csak kósza hírekből értesülnek a rájuk váró lehetőségekről. Hasznos volna a jelentkezőknek is és a munkáltatóknak is, ha a szerződés megkötése előtt pontosan, részletesen ismertetnék a fiatalokkal a várható körülményeket.

1971. november 9,

(MTI Foto — Fehérváry Ferenc felv.

KS)

ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA

FoEdbe IcoE^üStt cs buzo