Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-09 / 264. szám
Lézerrel tanulmányozzák Haditechnikánk újdonságai az Antarktisz gleccsereit Teljesebb képet akarnak A mozdulatlan pontban léikapni az Antarktisz gleccsereinek mozgásáról, az Arktisz és az Antarktisz tanulmányozásával foglalkozó szovjet tudományos kutatóintézet, ezért elhatározta, hogy kísérleteket végez lézer segítségével. Ilyen jellegű kutatásokra először tavaly került sor a Déli-sarkvidéken elhelyezkedő Mologvozsnaja kutatóállomás körzetében Már az első eredmények alapján megállapítható, hogy a gleccserek tanuimánvozása lézerrel nagyon biztató perspektívákat nyit meg: lehetővé teszi a gleccser feszültségi fokának kiértékelését, a sebesség nil'anatnvi értékeinek és változásainak meghatározását, a jégtömegek helyzetváltoztatásainak szüntelen rögzítését. A módszer azt is lehetővé teszi, ho°v néhány kilométernyi távolságból meghatározzák a kritikus pillanatot, a jégtömbök mozgásának megindulását. Az Antarktiszon végzett első kísérletek során eddig ismeretlen és nagyon érdekes adatokat sikerült összegyűjteni. Megállapították például, hogy a gleccser szüntelenül rendkívül feszes állapotban van. A jégtömbök időnként rezgésbe jönnek, mintha mozgási energiát halmoznának fel. Amikor az energia elér bizonyos határt, a gleccser leküzdi az akadályok és a meder súrlódásának ellenállását, bonyolult mozgásba kezd, majd mozgása a teljes leállásig fokozatosan csökken. Ezek a ciklusok rendszertelenül ismétlődnek: a gleccser néha néhány percig mozog, utána több órára leáll. A jégtömeg maximális sebessége az indulásnál a kísérletek körzetében néha elérte a másodpercenkénti 50—60 mikront. A sebesség azonban átlagosan 0,1—3 mikron volt másodpercenként. Ha a gleccser szüntelenül ekkora sebességgel mozogna, egy év alatt igen jelentős távolságot. mintgey 10 000 métert tenne meg maximális sebesség mellett, és 3—100 métert, ha csak átlagos sebességgel mozogna. A szovjet szakemberek 1968- ban kezdtek hozzá lézerek fel- használásához a gleccserek mozgásának tanulmányozására. Az ötlet megvalósításához azonban különleges, a Doppler-effektuson alapuló lézer- rendszert kellett létrehozni. A rendszer makettje egy év alatt készült el. vő optikai kvantumgenerátor megszakítás nélkül sugárnyalábokat irányít a gleccseren elhelyezett tükörhöz. A visszavert sugár optikai vevőkészülékbe kerül, mely a lézerrel egybe van építve. A mozgó gleccser szüntelenül változásokat okoz a visszavert sugár frekvenciájában, ezt a jelenséget nevezik Doppler-effektusnak. A rendszer továbbfejlesztése és a metodika kidolgozása révén lehetővé válik majd a lézerek felhasználása a hatalmas antarktiszi jégtömegek dinamikájának, a tengeri jégtáblák sodródási sebességének, a különböző tengeri medencék jégtakarói feszültségének, a lavinák dinamikájának, a jég- ég a víznyomásnak, a vízgazdálkodási létesítményekre gyakorolt hatásának tanulmányozása. A rakétatüzérség „Ezüst Nyila” Az „Ezüst Nyíl” — rakétatüzérségünk nagy hatású fegyvere. A KNEB megvizsgálta Téma : a társadalmi ösztöndíj ••• Ha egy-két, egyetemet, főiskolát végzett, fiatal szakember felbontja tanulmányai idején kötött szerződését és más munkahelyet választ — az még csupán a szakember és a vállalat ügye, s a családi okoktól a személyes nézeteltérésekig sokféle oka lehet. De ha már tucatjával, vagy talán százával fordulnak elő ilyen esetek — az feltétlenül közügy. S mivel az utóbbi években megszaporodtak a jelenlegi és volt társadalmi ösztöndíjas egyetemi-főiskolai hallgatók szerződésbontásai — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy mi ennek az oka és hogyan lehetne az egészségtelen helyzeten változtatni. A társadalmi ösztöndíjak adományozásának és a végzett hallgatók foglalkoztatásának körülményeit igen mélyrehatóan. hat megye 101 gazdálkodó szervezeténél vizsgálták meg, ebből vontak le általános tanulságokat és készítettek javaslatokat. Kiindulópont az az 1959-es kormányhatározat volt, amely létrehozta a társadalmi ösztöndíjakat. Akkor az volt a cél, hogy minél több fizikai dolgozó gyermeke kapjon felsőfokú tanulmányai idejére társadalmi ösztöndíjat, s a vidéki üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, tanácsok megfelelően képzett, fiatal, új munkaerőket kapjanak. Picasso alkot Enyhén ereszkedő, csúcsos ciprusokkal és ezüstös olajfákkal benőtt dombon áll a ház. A távolban — a Földközi-tenger vonzó végtelensége, a háttérben — az Alpok deres vonulatai. E napokban ezrével érkeznek üdvözlő táviratok a művész címére, újságírók próbálkoznak nyilatkozatot kérni tőle. Az ünnepelt azonban gyakorlatilag szinte senkit sem fogad. „Pablo állandóan dolgozik, — mondja a felesége — csak annyi időre hagyja abba, amíg a teáját megissza.’’ Ez a szakadatlan, titáni munka jellemzi Pablo Picasso egész életét. Az Express című lap nemrég kiszámította, hogy 1892. és 1962. között Picasso 11 094 képet és rajzot alkotott. Persze nem a mennyiség a döntő. Lenyűgöző a mester alkotóművészetének gazdagsága és sokoldalúsága, tehetségének ereje. Picasso korán kezdett el rajzolni. 15 éves korában már felfigyeltek a madridi kiállításon bemutatott egyik képére, amely még az akadémiai stílus hagyományos jellegzetességeit viselte magán. Picasso a Irgellentétesebb véleményeket kiváltó festő. Egyesek csak meghatározott korszakait szeretik, mások egész életművéért lelkesednek. Már maga ez a tény is művészetének bonyolultságára, ösz- szetettségére utal. Picasso hatalmas hozzájárulását a világ kultúrájához azonban mindenki elismeri. Picasso a haladás és a reakció küzdelmében nem 'maradhatott semleges. A haladás oldalán találjuk a spanyol polgárháború, a második világháború és az utána következő időszak során is. Békegalambja szimbólummá vált az egész világon. A jubileum alkalmából a szovjet kormány baráti gesztusként számos, a Szovjetunióban őrzött értékes Picasso-ké- pet küldött Párizsba. Október 21-én Georges Pompidou francia köztársasági elnök megnyitotta a Louvre-ban Pablo Picasso képeinek kiállítását. A világhírű képtár történetében ez volt az első eset, hogy élő művész alkotásait mutatják be. A jelek szerint az évforduló magát Picassót érdekli legkevésbé. Folytatja munkáját, lenyűgözve kortársait rendkívüli tehetségével, lankadatlan energiájával, szenvedélyes életsze- retetével és elpusztíthatatlan fiatalságával. El is érte célját a határozat — legalábbis az első években. Akkoriban a társadalmi ösztöndíjasok — ha egyébként megfeleltek a követelményeknek — előnyben részesültek az egyetemi felvételnél, s az az összeg, amelyet a vállalatok, szövetkezetek, tanácsok havonta rendszeresen utaltak ki nekik, jelentősen felülmúlta a többi hallgatónak juttatott állami ösztöndíjakat. Időközben azonban az egyetemek által fizetett, a hallgatók tanulmányi eredménye és szociális helyzete szerint változó ösztöndíj havi 200—800 forint közti összegre emelkedett (800 forintot az a jeles rendű hallgató kaphat, akinek családjában az egy főre jutó kereset nem éri el a havi 800 forintot) és ez nagyjában azonos a társadalmi ösztöndíjak összegével. Mégis van egy alapvető különbség: az állami ösztöndíjhoz — az említett tanulmányi eredményen és a szociális helyzeten kívül — semmilyen feltétel nem fűződik. A társadalmi ösztöndíj viszont kötelezi az egyetemi, főiskolai hallgatót, hogy ha megszerzi diplomáját, annyi hónapig dolgozzék az ösztöndíjat adó vállalatnál, ameddig támogatásban részesült. Lényegében tehát a társadalmi ösztöndíjasok hátrányba kerültek az állami- egyetemi ösztöndíjas hallgatókkal szemben. Különösen azért, mert a társadalmi ösztöndíjas — ha mégsem a támogatást nyújtó vállalatnál helyezkedik el — a taníttatására fordított összeget teljes egészében köteles visszafizetni a vállalatnak. Ez pedig — hir szén pályakezdő fiatal emberekről van szó — évekre visz- szavetheti őket anyagilag, ami nem marad következmények nélkül szakmai fejlődésükre sem. Eredeti céljától azzal is eltávolodott a társadalmi ösztöndíj-rendszer, hogy már nem a vállalatnál dolgozók, vagy a tanácsi területen dolgozók fia- it-lányit küldték többségben ösztöndíjasként az egyetemre, hanem — igen sok esetben — azt, aki éppen jelentkezett, s vállalta a szigorú feltételeket. A KNEB vizsgálatához 720 egyetemi hallgató és 437 társadalmi ösztöndíjjal végzett fiatal szakember adott válaszokat a feltett kérdésekre, így derült ki — többek között —, hogy a társadalmi ösztöndíjasok között csaknem 40 százalékot képviseltek azok, akik maguk korábban az ösztöndíjat adó vállalatnál dolgozták, vagy valamelyik családtagjuk munkahelye küldte őket egyetemre. Ezzel szemben 30,7 százalék csupán barátaitól, ismerőseitől „kapta a tippet”, 17,5 százalék a középiskolában vagy a felsőoktatási intézményben értesült az ösztöndíj lehetőségéről, további 11,2 százalék pedig — közelebbről meg nem határozott — egyéb módon. Számos vállalat, intézmény fizette és fizeti ugyan az ösztöndíjat. de kevés gondot fordít azokra a fiatalokra, akik ezeket az összegeket kapják. Az említett felmérés szerint a megkérdezetteknek csak 31,3 százaléka válaszolt úgy, hogy kielégítően tájékoztatták jövendő munkahelyéről, az ottani szakmai követelményekről és anyagi, érvényesülési lehetőségekről. További 43,7 százalék csupán felületes tájékoztatást kapott — és 24,7 százalék még annyit sem. Ami pedig a hallgatók és az ösztöndíjat adó szervek kapcsolatát illeti, a fiatalok beszámolója szerint ez a kapcsolat csak 21,7 százaléknál volt rendszeres, 43,2 százaléknál alkalom- szerű, 14,2 százaléknál pedig legfeljebb formális, a többiek semmiféle közvetlen kapcsolatról nem tudtak beszámolni. A KNEB vizsgálata feltárta és kimondta: a társadalmi ösztöndíj adományozásának jelenlegi rendszere elavult, újra, korszerűre kell felcserélni. A tapasztalatok alapján az illetékesek javasolják: a jövőben minden egyetemi, főiskolai hallgató egyformán kapjon juttatásokat tanulmányi eredménye és szociális helyzete alapján, visszafizetési kötelezettség nélkül. Mégsem kerülnek hátrányos helyzetbe a vidéki vállalatok, intézmények, amelyek valóban szívügyüknek tekintik, hogy a hiányzó mérnöki, közgazdászi, orvosi, állatorvosi, pedagógusi stb. állásokra saját dolgozóik gyermekeit, vagy más, fiatal, most tanuló fiúkat-lányokat nyerjenek meg. Azok a fiatalok, akik vállalják a kétoldalú szerződésben rögzített feltételeket — továbbra is köthetnek társadalmi ösztöndíjra szerződést. Az összeg a vállalat, intézmény és a hallgató szabad megállapodásától függ, azzal a megkötéssel, hogy az egyetem, főiskola által fizetett ösztöndíj és a társadalmi ösztöndíj együttes összege nem haladhatja meg az illető szakmában szokásos — vagy a kollektív szerződésben — megszabott kezdő fizetés minimumát. Mindez ma még csak javaslat, amellyel a Művelődésügyi Minisztérium is egyetért. Remélhető, hogy határozottá emelkedik, mire megkezdődnek a felvételek a következő, 1972—73. oktatási évre. Visszás helyzet szűnik meg így és remélhető, hogy igazságosabb alapon, egyenes úton jutnak majd a szakemberhiánnyal küzdő vidéki vállalatok fiatal diplomásokhoz, a végző egyetemi hallgatók pedig számukra megfelelő álláshoz — egy közérdekű népi ellenőrzési vizsgálat nyomán. VÁRKONYI ENDRE Harcjárművek gördülnek ki az erdőből a tisztásra. Gyorsan halad előre az élen egy kétéltű, páncélozott szállító- jármű. Szorosan nyomában a lánctalpas rakétahordozó, indítóállványán az „Ezüst Nyíl”- lal. A bemérőcsoport megadja az alapirányt, erre állítják be az indítóállványt. Mellette serénykedik a személyzet, előkészítik a rakétát és az állványt az indításhoz. Feloldják a rögzítést, becsavarják a gyújtó- szerkezetet. A kidolgozók megadják a szükséges oldalirányt és az állvány emelkedési szögét. A felemelt indítósinen a rakéta ferdén felfelé néz, alatta a harcjárműben helyezkedik el az állványparancsnak és a járművezető, a többiek, fedezékbe vonulnak. Az „Ezüst Nyíl” indításra készen. Hosszú út vezet a korszerű rakétafegyverek és ezek között a tüzérségi rakéták megjelenéséig. A tudomány és a technika különféle területein végzett évszázados munka nyomán jutottunk el a kezdetleges rakétáktól napjaink nagyerejű harceszközéig. A néhány kilométertől 40— 50 kilométerig terjedő hatótávolságú tüzérségi rakéták hatásukkal a korábbi évtizedek nagy űrméretű ágyúit is túlszárnyalják. A nagy lőtávolsá- gú lövegekhez, mint a vasúti ágyúkhoz képest, jelentősen rö- videbb idő alatt tehetők tűz- késszé. Mozgékonyságuk azonos a közepes tábori tüzérségével, sőt a vontatott lövege- két meg is haladja. A harcászati rendeltetésű tüzérségi rakéták a röppályán már nem irányíthatók. A fedélzeti irányítórendszer hiánya azonban egyszerűsíti a kezelést. A könnyebbség mellett persze bonyolultabb feladatot jelent a rakéta célba találásának biztosítása. Szemben a tüzérségi lövegekkel, a harcászati rakétáknál nincs mód a hatás- tüzet megelőző belövésre, a célzás ilyen módon való helyesbítésére sem. Emiatt a cél koordinátáit nagy pontossággal kell bemérni. A harcászati rakétát szilárd hajtóanyagú rakéta motorja a hangsebesség többszörösére gyorsítja fel, majd ennek működése befejezésekor ballisztikus pályán folytatja mozgását. A tüzérségi rakéták hagyományos-, atom- és vegyitöltetű harcifejjel egyaránt szerelhetők. Különösen a nagyhatású atomtöltet ad tekintélyt a rakétatüzérség fegyverrendszerének. .. .Hatalmas dörej töri meg a csendet, hosszú tűzsugár lövell ki a rakéta hajtóművéből. Mint a húrtól elpattanó nyíl, süvítve hagyja el a rakéta az indítóállványt. Az „Ezüst Nyíl” száguld kitűzött célja felé. Néhány másodperc múlva a becsapódási pont és környéke a robbanófej hatásának maradó nyomait viseli magán. A célt megsemmisítették. J — 1. S. — Következik: Lokátorirányítású gépágyú. Városi tanács költség- vetési üzeme felvesz 1 ÉPÍTÉSZTECHNIKUST, 1 BELSŐ ELLENŐRT, 1 ÁLTALÁNOS ADMINISZTRÁTORT. Jelentkezés: Szekszárd, Tarcsay V. u. 20. (100)
