Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
Á nagy október és a tudományos-technikai forradalom írta t Erdey-Grúx Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Á harmadik cé és a forradalom Nem mindennapi olvasmányban volt részem a minap. A harmadik cé dolgozatot írt a Nagy Októberről — ahogy ők elképzelik. Kilenc évük romantikus lelkesedése és a mai gyerekeket jellemző eredetiség ötvöződött soraikban. Kommentár nélkül szedtem össze belőlük az alábbi részleteket, csupán a helyesírás dolgában tértem el az eredeti szövegtől. íme a válogatás: , A társadalom gazdasági és kulturális fejlődésének az ütemét, a termelési viszonyokat, valamint a termelési eszközök műszaki szintjét sok tényező együttes hatása szabja meg. Egy-egy tényező nagy mértékben mozdíthatja, elősegítheti, (vagy akadályozhatja) a fejlődést, de nem szakadhat el a többi tényezők hatásától, és nem léphet ki a történelmi fejlődés kereteiből. Tudományos felfedezések nagy emelői a haladásnak, de csak megfelelő társadalmi körülmények között érvényesülhetnek. Hiába fedezték fel már időszámításunk kezdete előtt azt, hogy a gőz képes tárgyakat mozgatni. A társadalmi viszonyok két évezredig nem voltak alkalmasak e felfedezés hasznosítására. Csak a XVIII. század végén jutott el a társadalom fejlődése arra a fokra, amelyen nélkülözhetetlen volt a gőzgép, mint munkaerőforrás. A gőzgép és a munkagépek elterjedése viszont meggyorsította a társadalom haladását. A társadalom jobbá tételére vonatkozó elgondolások is csak akkor ölthetnek reális alakót, akkor valósulhatnak meg, ha megérettek erre az anyagi termelés körülményei, a tudomány vívmányai és az egyéb társadalmi viszonyok. Az uralkodó és a kizsákmányolt osztályok ellentétei, a nyomor és az elnyomás nem egy lelkes idealistában keltette fel a kommunizmus gondolatát. De * e gondolat reális módon, megvalósítható alakban csak a fejlődés megfelelő fokán bontakozhatott ki. A termelőerőknek kellő színvonala, a természet és a társadalom mozgás- törvényeinek elég alapos ismerete, a termelési viszonyok megértése volt szükséges ahhoz, hogy Marx és Engels tudományosan kidolgozhassák a szocializmus elméletét, továbbá ahhoz, hogy Lenin továbbfejlesztve az elméletet a megvalósítás útjára lépjen, és a tömegeket iá ennek érdekében mozgósítsa. A szocialista társadalmi rend építését nem lehetett volna bármikor korábban, például évszázadokkal ezelőtt megváló, sítani. A társadalmi viszonyok forradalomra érett voltán kívül a tudomány és a technika megfelelő fejlettsége is szükséges volt ahhoz, hogy a forradalom céljai reálisan megvalósuljanak. Igaz ugyan, hogy a forradalom előtti Oroszországban fejletlen volt a technika, és általában — elszigetelten kimagasló, nagy tudósok ellenére — a tudományos élet keretei is szerények voltak, de hozzáférhetők és felhasználhatók voltak a fejlett országokban kifejlődött tudományok eredményei, és sok átvehető volt a technika vívmányaiból is. Ez a felismerés is része volt Lenin ama zseniális megállapításának, hogy a XX. században uralkodó viszonyok között a szocialista forradalom elmaradt országban is győzedel- ' meskedhet, ha a valóságos viszonyokról híven számot adó, fejlett társadalomtudományi elmélet alapján cselekszik. A széles körű tudományos kutatómunka ugyan Oroszországban a forradalom után azonnal megindult, és már az intervenció, illetve a polgár- háború alatt is viszonylag kedvező körülmények között folyhatott, de a tudományos eredmények kibontakozásához a legkedvezőbb körülmények között is idő kell. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme utáni első időszak fejlődését jelentékeny részben az tette lehetővé, hogy a legfejlettebb társadalomtudomány — a marxizmus — alapján tevékenykedő bolsevik párt vezetésével kialakuló új társadalmi viszonyok alkalmasak voltak a világ természettudományi és műszaki eredményeinek az átvételére, az ország viszonyaihoz való adaptálására és továbbfejlesztésére, valamint gyakorlatba vételére. A párt következetesen megvalósított politikája nyomán kialakuló szocialista társadalmi viszonyok tették lehetővé, hogy a szovjet tudomány és technika gyorsan behozza a forradalom előtti Oroszország lemaradását, és történelmileg rövid idő alatt felzárkózzék a legfejlettebb országokhoz, a fejlődés ütemét tekintve pedig megelőzze ezeket. A szocializmus építésének reálisan kidolgozott politikája gondoskodott arról, hogy a fejlődés ne álljon meg a Nyugat tudományának és technikájának átvételénél, hanem a gyorsan kibontakozó alapokon önállóan tovább fejlődjék. A tudomány és a technika haladása és ennek gazdasági folyományai rohamosan növelték a politikai-társadalmi viszonyok további fejlesztésének a lehetőségeit. E lehetőségek nagy részének a megvalósítása visszahatván még tovább gyorsította a tudomány és a technika haladását. Iga,z, hogy e haladás nem volt nyílegyenes, voltak tévedései és zsákutcái is. De ez nem is lehetett másként. Semmi téren sem találkozunk végig töretlen nyílegyenes fejlődéssel. Az előrehaladás legkedvezőbb, leghatékonyabb útját- módját a tudományban és a technikában egyaránt sokszor a részletekre vonatkozóan tév- utak keserű tapasztalatai közvetítésével lehet csak megtalálni. Körültekintő előrelátással lehet ugyan a be nem váló elgondolások, a tévesnek bizonyuló intézkedések számát csökkenteni, de teljesen kiküszöbölni őket nem lehet. Ezek szükséges rosszak, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül megítélésükben. A technikának a társadalom szükségletei által sarkallt haladása a közvetlen tapasztalatok mellett az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb mértékben támaszkodott a tudomány eredményeire is — amelyek persze közvetve szintén tapasztalatokon, megfigyeléseken és kísérleteken alapulnak. A legutóbbi időkig azonban a termelés fejlesztése többnyire megelégedhetett régebbi tudományos vívmányok gyakorlatba vételével. Századunk közepe táján azonban e tudományos készletek — régebbi korok még fel nem használt eredményei — meglehetősen kimerültek, a társadalmi igények növekedése viszont mind gyorsabb haladásra ösztökélte a technikát. Ez egyrészt sürgette a tudomány céltudatos fejlesztését, és azt, hogy főleg olyan problémákkal foglalkozzék, amelyek közvetlenül elősegítik a társadalmi haladást. Ezért az ötvenes évek óta a fejlett országokban a nemzeti jövedelem mind nagyobb hányadát fordítják tudományos kutatásra, — bár a legfejlettebb nyugati országokban a legutóbbi években megtorpanás mutatkozik e téren. Másrészt az ipar mind nagyobb erőfeszítéseket tesz annak az érdekében, hogy a tudomány vívmányait minél gyorsabban és minél hatékonyabban használja fel, egyrészt a meglévő igények szélesebb és johb, gazdaságosabb kielégítésére, másrészt új idények keltésére és kielégítésére. Eközben a:z ipar sok konkrét és sürgős feladatot is ad a tudománynak. Jellemzője napjainkban az is, hogy a tudomány egy-egy eredményének mintegy elszigetelt felhasználására mind ritkábban van lehetőség. A termelés manapság megkövetelt haladásához többnyire számos tudományág vívmányainak együttes fel- használása és a technika különböző ágainak az összekapcsolása szükséges, lényegében a napjainkra jellemző e szoros kapcsolat kialakulása a tudomány és a technika között, sokoldalú és gyors kölcsönhatásuk egymásra az, amit tudományos-technikai forradalomnak szokás nevezni. A tudományos-technikai forradalom jelentősen elősegíti és meggyorsítja a társadalmi haladást, ha az új lehetőségek a nép egés;ze szolgálatában, és nem a kizsákmányoló osztályok érdekében kerülnek megvalósításra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom céljainak a megvalósítása, a szocialista társadalom teljes kiépülése vonatkozásában is nagy jelentőségű a tudományostechnikai forradalom. Aligha túlzás az a vélemény, hogy ez érlelte meg teljes mértékben a termelőeszközöket arra, hogy a korábbiaknál hatékonyabban szolgálhassák a haladást, a szocialista társadalom teljes megvalósítását. A tudományos-technikai forradalom vívmányainak azonban nemcsak kedvező hatásai, hanem ártalmai is vannak, amelyek veszélyesekké válhatnak. Gondoljunk csak pl. természeti környezetünknek, a levegőnek, a vizeknek, a talajnak sokféle szennyeződésére, vagy a legfejlettebb kapitalista országok különféle társadalmi kríziseire. Amilyen hatásos eszköze a tudományos-technikai forradalom a nép érdekeit szolgáló politikának, olyan veszélyekkel járhat, ha a technika válik uralkodóvá, ha technokrácia bontakozik ki. Ezért a tudomány és a technika napjainkban mindinkább sürgetővé teszi az olyan társadalmi rend kialakítását, amely céltudatosan gondoskodik arról, hogy a nagy hatású vívmányok a nép egészének az érdekében kerüljenek felhasználásra, áldásos hatásuk a legjobban érvényesüljön, óhatatlan káros mellékhatásaik pedig társadalmi összefogás révén • a háttérbe szoruljanak. A gyors haladás szükségessé teszi,, a tudomány és a technika céltudatos összehangolását egymással és a társadalom igényeivel. Tervszerű fejlesztésükre a nemzeti jövedelem megfelelő részét kell biztosítani. Aligha kell ma már hangsúlyozni, hogy a tudomány tervszerű fejlesztése nem jelenti az alkotó gondolkodás béklyóba verését, hanem ellenkezőleg olyan feltételek megteremtését teszi lehetővé, amelyek között az alkotó szellem szabadon kibontakozhat és érvényesülhet, egyaránt szolgálván a ma konkrét feladatait, és készítvén elő a távolabbi jövő fejlődését. Minderre a szocialista viszonyok a legalkalmasabbak. A tudományos-technikai forradalom korszakának az„a társadalmi rendszer felel meg, amelvnek gyakorlati megvalósítása a Naev Októberi Szocialista Forradalommal vette kezdetét. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. „1917. okt. 25-én nagy csődület támadt a Téli Palota előtt. Nagyon hideg volt a sötét éjszakában, de ők nem ;fáztak, mert fűtötte őket az izgalom. Mindenki Lenint várta, aki föllázadt a cár ellen és be akart törni a palotába. Egy csomó emberrel ez sikerült is neki. Mikor az Auróra ágyúja 'megszólalt, nekirohantak és betörték a kaput. Nagy verekedés támadt, de győzött az Októberi Forradalom. Attól a naptól lett a hatalom a mienk." „A forradalom előtt a munkások, meg a gyerekek annyit koplaltak, hogy még. Erre aztán fellázadtak a cár ellen. A Téli Palota előtt volt a gyűlés. A forradalom élére Vlagyimirt választottak maguknak. Alig várták, hogy megszólaljon az Auróra és az ágyú. Erre aztán megkezdődött a csata. Mindenki bevonult a palotába és győztek. Később aztán győzött a magyar munkáspárt is.” „Hogyan élt régen a nép? Hát rosszul. Kevés volt a kaja. Leninek erre összefogtak a cár ellen. A szegényemberek a Téli Palota elé vonultak. Sokan voltak. Lenin szerzett nekik fegyvert. Mikor az Auróra ágyúja nagyot dördült, a cár berezelt, a roham pedig megindult. Nagy harc volt a palotában. Amikor vége lett, a forradalom kezébe került a világ. Most már jobban élnek az emberek.” „Régen, a forradalom előtt nagyon rosszul ment az embereknek. Hogy légiién ennivaló, a gyerekeknek is dolgozniuk kellett a tőkéseknél, ahelyett, hogy a suliba jártak volna, mint mi. De Leninek meg a katonák befű- töttek a cárnak, összebeszéltek a magyar hadifoglyokkal és a vörösök megtámadták a fehéreket. Az Auróra dörgésére benyomultak a Téli Palotába. Azóta övék az egész épület és békében élnek, akárcsak mi itthon.” „1917. október 25-én történt, hogy sok szegény ember, matróz, meg katona vár. ta Oroszországban az Auróra dörgését. Lenin a Téli Palota előtt tartotta a nagygyűlést. Ott beszélték meg, hogy mit csináljanak majd a harc alatt. Ügy döntöttek, hogy betörik a kaput. Be is törték. A matrózok voltak az elsők, mert nekik volt a legtöbb töltényük. Győzött az Októberi Forradalom és megszűnt a szegénység." „Régen a nép nagyon elnyomatva élt és a gyerekek sokat éheztek, mert a cár nem jól vezetett. Lenin erre összegyűjtött több millió embert. Magyarokat is. Volt közöttük katona, matróz, nieg‘] munkás és hadifogoly is jócskán. Amikor a gyűlés vé., get ért, nagyot dördült az Auróra ágyúja. Ez volt a jel- Elkezdtük a támadást és benyomultunk a Téli Palotába. Nagy volt a verekedés, de lefegyvereztünk minden-, kit. Lenin lett az ország ve- ; zetö tagja. Egyszerre jóra fordult minden.” „Régen az emberek, meg a gyerekek annyit éheztek', hogy már alig bírták a koplalást. A bolsevikok nemnézték jó szemmel, hogy a nép nyakán ül a ronda cár. Megvárták Lenint, aztán ösz- szebeszéltek vele, hogy meg-; támadják a cárt és elfoglalják a várát. Sok fehér őrizte a Téli Palotát, de hiába, mert amikor eldördült az Auróra, mi is elkezdtünk lőni. A roham is elkezdődött. Betörtük a kaput és elfoglaltuk a palotát. Sok volt a halott, megl. a sebesülés, de győztünk. Az_)• óta él szabadon a ncp.” „A forradalom előtt na-\ gyón éhesek voltak az emberek, meg a gyerekek. Mindig tüntettek, meg sokat veszekedtek. Lenin jó politikus volt. ‘Tudta, hogy ennek a, cár az oka. Azt akarta, hogy ne legyen az országban mindig veszekedés, összehívta az embereket és megmondta nekik, hogy le, kell győzni • cárt. Akkor rend lesz. Az emberek erre a Téli Palota elé vonultak. Megvárták, míg jelez az Auróra ágyúja, és mindenki megtámadta a palotát. Olyan harc volt,, hogy csak úgy füstölt. A Cár is csak női ruhában tudott elmenekülni. Győzött az Ok-I tóberi Forradalom. Azóta! nincs veszekedés és nem-, éheznek az emberek.” „Régen a népeknek bizony nagyon rossz flete volt. A gyereküknek is. Nagyon sokat nyomorogtak a cár miatt. mert az irigy volt és csak magának akart mindent De Lenin kitolt vele! Ügy megszervezte a forradalmat, hogy a munkásnép összefogott. Megvárták míg meg- dördülnek az Auróra ágyúi és'nagy hajrával megindították a harcot. A matrózok is segítettek, ök vitték a zászlót, a magyar hadifoglyok meg a géppuskát. Mindenki megrohanta a Téli Palotát. Nagy volt az összeütközés, de győzött a Nagy Októberi Forradalom. Ameddig élt, Lenin volt a vezér.” SÁNDOR GÉZA Jftrdi Judit rajza.
