Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

Százötven eve született:

F. M. DOSZTOJEVSZKIJ

November 11-én lesz százötven éve annak, hogy őfelsége, minden oroszok cárja, sok katonaorvosa ’közül egy Dosztojevszkij nevezetűnek fia született, aki a későbbi életében olyan nagy szerepet játszó görögkeleti keresztségben a Fjodor Mihajlovics nevet nyerté. Az apa részeges szörnyeteg volt, aligha egyetlen a cárt'hadseregben, Kis birtokának kiszipolyozott jobbágyai évekkel később agyon is verték, és ezen senki, aki fia életrajzával alaposabban megismerkedik, cseppet sem csodálkozhat. A részeges orvos-őrnagy, Fjodor fia azonban minden időkre a világirodalom legnagyobb óriásai közé emelkedett, akinek munkásságává!, életével, betegségével, több nemzedéknek is elégséges szenvedéseivel, indulataival, szenvedélyeivel, hibáival és erényeivel azóta már könyvtárnyira rúgó kötetek szerzői foglalkoztak. Minderről, egy napilap adta terjedelmi korlátok között,: és egy megemlékezés ürügyén- most csak röviden, Dosztojevszkij mérnökkari k-atpijaigkoläba került, aligt

anem,, mert ez volt apjának legolcsóbb. Mindennek született, csak .katonának nem. Előbb irodalmi ábrándok, majd .a német romantikusok . .áhitatos imádata, végül — már az egyenruhától megszabadulva az első irodalmi siker 1846-ban. a közepes „Szegény emberek” című regény. - Aztán a fjátal .író belekeveredik egy felettébb jámbor, inkább csak teoretikus . szalonösszeesküvésbe,, a^. Petrasevszkij-félébe. X. Miklós cár azonban összeeskü- .-.yések dolgátign. nem ismert • tréfát, .bosztöjevszlíijt többed-' .magával .halálra ítélik. Az első elítéltnek:-mart “nyakában a; kötél, és az írónak módjában van kiszámolni, hogy ő hánya- di.kképt kerül bitóra, amikor kihirdetik a cár kegyelmét. Az ítéletet', az ő esetében, négyévi kényszermunkára és ugyanennyi katonai szolgálatra változtatják. . A kegyetlen játékot állítólag maga a cár agyaíta ki- Máig vitatott, hogy Dosztojevszkij „szent betegsége”, ‘epilepsziája innen, vagy egy korábbi gyermekkori élménytől datálható-e. Maga az emlék, változatos formában, főbb művében feltűnik, aminél mi sam érthetőbb, hiszen jóval kisebb sokk-hatása is elkísér másokat egv életen át.

,A katorgának a „Feljegyzések á holtak házából” című, tömör, szinte dokumentum-regény, szabatosságú művet ko- szöriíjeti a világirodalom. Ilyen,,stílusút a szerzőtől csak ezt az egyet. Csak a katorgá- nák köszönheti? Sok részeges apának volt már gyermeke, epilepsziás is, és sokan jártak meg', már olyan poklokat is azóta, melyekhez viszonyítva a cári , kényszermunka-tábor üdülőhelynek tűnne; életútjuk mégsem érlelte a nagy regények . sorát, Dosztojevszkij az emberi szenvedések visszaadása iránt különösen fogékony zseni volt. öriemésztő. és tegyük hozzá, hogy gyakran kissé pongyola zseni. írásaiban •sokszor; feleslegesen ömlik a szó, néha elnagyoltak a jellemek. olykor akad bosszantó szentime’ntalizmus is. „Ideológiája”, a pravoszláv-messianizmus már a maga idején elavult volt. • Ami azonban egyáltalán, nem zárja ki ári;, hogy Dosztojevszkij az emberi lélek .olyan mélységeibe - jutott, mint-’.előtte senki, azóta kevesen, sőt egész pontosan így azóta-is senki. A „Bűn-és bűn- hődés” cselekménye szerint egyszerű detektívregény, mely azóta 'r többször megihlette a filmforgatókönyv-írókat. Valójában jóval megelőzte századunk lélekelemzőit és sokban Freud előtt feltalálta a freudizmust, A „Megalázottak és megszomorítottak”. „A félkegyelmű”, az „Ördögök”, ,,A kamasz” Dosztojevszkij • nagy regényei. Stíluselemzők kimutathatják, hogy sok modern irányzat, melyik képvise- • lőjére mivel, és milyen mértékben hatottak. Az „Ördögök” még teljesen forradalomellenes és reakciós, de a máig kevéssé méltányolt „A kamasz” már kora egyik leghaladóbb, Nyekraszov szerkesztette folyóiratában jelent meg legelőször. Az életút végén pedig ott toronylik félelmetes tömbjével „A Karamazov testvérek”. Tulajdonképpen is-1 mát egy detektívregény, melynek témája Dosztojevszkij egyik méltatója szerint, csupán ennyi: „Négy gyilkos, késsel a csizmaszárban, egymást lesi”. A gyilkosjelöltek közül azonban egyáltalán nem biztos, hogy nem a legrokon- szsnvesebb-e a legördögibb és megfordítva, hiszen az emberi jellemben számtalan árnyalat felfedezhető. Ördögi bőven, és a regényben, szerény, szolid úrként _ szerepel maga az ördög is. Amellett, hogy ebben található, szinte önálló betét formájában, a világirodalom

egyik legnagyobb novellája „A nagy inkvizítor”.

Regényei sorát Dosztojevszkij eszméletvesztéssel járó betegsége terhe alatt, a legzavarosabb anyagi körülmények között írta. Magára vállalva elhalt bátyja adósságait, tartva első felesége első házasságából származó fiát, szinte valamennyi regényét előre eladta. Megpróbálkozott a szerencse- játékkal is. A játékszenvedély elemző krónikája a maga élményeiből táplálkozó „A játékos”.

„Irodalmi pályafutásom, során gyakran előfordult, hogy regényemnek, vagy kisregényemnek első fejezetét már szedték a nyomdában, a befejezést még csak érleltem magamban, de feltétlenül meg kellett írnom egy-két nap alatt.” — írta egyik barátjának.

Cikkei és naplójegyzetei kivételével Dosztojevszkij minden munkája már régóta és több fordításban is megjelent magyarul. Születése százötvenedik évfordul&ját a hazai könyvkiadás nagy regényei nyolckötetes sorozatával ünnepli.

ORDAS IVÄN

Pintér Tamás:

Lány, szótárral-■‘ÁJ ' 5 7

ti-h • rv

SZIRMAY ENDRE:

ARÁNY ÉS MÉRTÉK

Az elmúlást halállal mérni

szokásból sem lehet,

nem az süket, aki nem hallott

még soha éneket;

nem azért dől össze a torony,

mert rokkant a lába,

csak az retteg, aki tudja már,

hogy minden hiábu.

Kürtökkel terelni a csöndet játékból sem lehet, attól senki sem halhatatlan, hogy mást eltemet; örvényben is némán vívódnak a tátogó halak,

naponta szétszórlak a fényben hogy megtarthassalak.

Az életet idővel mérni szépítgető remény, nem az a nincstelen, akire azt mondjuk, hogy szegény; akinek bő patak a könnye, elmossa a bánat, soha nemr kell félned az úton, ha jönnek utánad.

Arányt, mértéket csak az ismer, aki nem vak, gyáva, csak a szabadság szülte műnek .győz az igazsága; a megtaposottak szerelme is dalol a porban, s az értelem tűzbontó vágya zeng, zeng egyre jobban.

A szőnyegre dobott vastag szivacspárnákon ültünk, előttünk hosszú, zöld poharakban gines keverék. A házigazda magnóján végeérhetetlenül követték egymást a számok, a társaság táncolt, vitatkozott és ivott. Egy fiúsra nyírt lány is völt közöttünk, feltűnt, hogy nem táncol senkivel sem. Időnként egészen félrehúzódott, 's hátát a falnak döntve, egy füzetből francia szavakat tanult. A többiek Ditnek szólították: szűk. fekete nadrágot és csípőig érő, lazán kötött pulóvert viselt. Jó alakú, csinos lány volt, hosszú combokkal és erős, ápolt szemöldökkel.

Éjféltájban néhányan elmentek, hogy újabb adag italt hozzanak. Csendes beszélgetés kezdődött. A magnón valami lassy. borús kamarazene ment, jól esett a mély fotelban ülni és időnként kortyolni az italból.

A lány nyugodtan tanult.

— "Túlzásba viszi a szorgal- ,mat — mondtam.

Kicsit gúnyosan vállat vont, átfogta felhúzott térdét. — Muszáj.

— Ez nem éppen a legmegfelelőbb alkalom.

— ötven szót \kell megemésztenem naponta.'

— Egyetemista?

Megrázta a fejét. — Automata — mondtam— Ha nem találkozott még automatával, nézzen meg. Könyvelő vagyok. Mégpedig a Holleriches fajtából.

A füzetét forgattam.'A lánykáik gyerekes, gyakorlatlan írása volt, a szavak mellé a kiejtést iá leírta,. .

— Hogy halad?

— Kell, hogy haladjak.' Hamarosan kimegyek.'

— Látogatóba?

— Nincsenek rokonaim. Sem itt, sem máshol. Francia fiúhoz megyek feleségül. — Csendesen nevetett. — Ha csak meg nem gondolom magam. — Felemelte a fejét, láttam, hogy a hatást akarja lemérni rajtam. — Úgy néz ki, hogy hamarosan ismét Magyarországra jön, akkor beadjuk a házassági kérvényt. Nincs semmilyen ok, amiért ne engedélyeznék... Nem hiszi?

— Pénzes gyerek? — kérdeztem.

— Közepesen. A papának garázsa, javítóműhelye, miegyebe van Párizsban, a Saint- Marcel körút közelében. De ez a legkevésbé sem érdekel. — A

Bonyhád, a múlt század közepén.

«Mo. 'fat * i

pohara üres volt, tölteni akartam. Eltolta az üveget, csak szódát kért. — Charles drága kölyök — mondta sóhajtva. — Kedves ötletei vannak. Ősszel, amikor a dolog elkezdődött ’ közöttünk, egy este a szállodában arról beszélt, hogy igazi, nyüzsgő családot akar maga körül, meg sem áll tíz gyerekig. Ilyesmit ma itthon nemigen hallani. — Elgondolkozva kapargatta a szőnyeg mintáit. Nem látszott túlzottan boldognak. — Már nagyon várom. Nagyon.

— Szóval, végleg elmegy.

Maga mellé húzta a tálat, amelyben vékony citromszeletek voltak, jég között. Egy szeletet kivett, harapott belőle, majd a megmaradt darabot a szódavízbe tette.

— Semmi sem tíiztos.

— Hogy érti?

— Ahogy mondtam.

— Szereti?

— Miért ne? — Tekintete mozdulatlanul tapadt az alacsony heverő fölött függő kerámiára. — Azt is el tudom képzelni, hogy kimegyek, és egy idő után visszajövök.

— összevissza beszél.

Megint felnevetett. Kicsit keserű volt ez á nevetés. — Úgy veszem az egészet, mint egy kirándulást, amelyet az eső sem moshat el egészen. Én csak nyerhetek.

— Kirándulás? — kérdeztem..— így indul?

.— Remélem, nem akar prédikálni.-Vitatkozni ^kezdtünk, rossz íze lett az egésznek.

— így nem szabad elkezdeni

— frióndtam dühösen.

— Miért.? Félresikerült házasságot itt is könnyen tudnék kötni — felelte flegmán.

— Hát h,a lehet, miért ne csináljam úgy, hogy az egyik oldalam biztosítva legyen? Ha minden jól megy, legalább látók a világiból egy darabot, egészen ingyen.

— Sajnálom azt a francia fickót — vágtam oda ingerülten. — Ha tehetném, felvilágosítanám arról, hogy mibe vág bele.

A lány elhúzta a száját. — Nagy szíve van. Mint minden férfinak.

Legszívesebben szájon vágtam volna. Link, üresfejű baba. Hogy képzeli el ez az életet? így nem lehet valamit elkezdeni! Az embernek hirinie kell abban, amibe belekezd. Csak ügy szabad hozzákezdem valamihez, ha az ember hisz abban, hogy sikerülni fog.

Néztem, ahogy egymásután eszi a citromszeleteket, arca merev volt, nem árult el semmilyen érzelmet. Egyszer felállt, az ablakhoz ment és fáradtan nyújtózkodott. Most láttam, hogy a hasa enyhén kidomborodik;" mint a negyedik, ötödik hónapban lévő állapotos asszonyoké.

— Mit néz? — kérdezte. — Mi lenne, ha adna egy kis szó- dát?

Kint csendes éjszaka volt, csak néha zúgott el egy-egy autó, a városba vezető úton. Nemsokára megjöttök a • többiek, zajosan oszlottak szét a szobában, rávetették magukat az ételre és az italra. A magnón újból üvöltő tánczene szólt, a szőnyegeket felcsavarták, a tálakon félbeharapott szendvicsek hevertek, amelyekről a vendégek ieetták a sonkát, a sajtot és a szalámit.

A lány a falnak támaszkodva szorgalmasan tanult.