Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
Ordas Iváns Haditechnikánk újdonságai KegVBileD bumsoizims ? Pancélvadászat — ralíétával —- Azt hiszed, neki nincsenek vágyai? — kérdezte egyszer Pista, és természetesen testi vágyakra gondolt. Vannak. Hátborzongató, hogy mennyire vannak. Dános pélf lául, az a férfibeteg, aki júliusban halt meg, mást sem tudott kérdezni, mint hogy én mi mindent és hogyan engednék csinálni magammal, ha ő történetesen egészséges lenne és tetszene nekem? Tetejébe nagyon válószínű, hogy egészségesen tetszett volna. Valamikor nagyon jóképű férfi lehetett, és egészen elképesztő sze- . relmi fantáziája volt. Bár a főorvos azt mondta, hogy ez csak itt, a sokéves fekvés alatt, szóval gondolatban alakulhatott ki így, mégis iszonytató. Nem lehetett mást tenni, mint töb- bé-kevésbé ráhagyni mindent, de azért mégis szeretném tudni, hogy mit szólna a normális életben egy huszonkilenc éves, csinos nő, ha arról értesülne, hogy megkívánta egy huszonöt kilós férfi csontváz? Dánosba mindehhez még szerelmes is volt az egyik nővér, akiről különben azt lehetett volna hinni, hogy épelméjű. Teljesen zárt, külön világ ez, még a gyermekálmok is mások. Péter például szeret és tud is rajzolni. Azt hiszem, komoly tehetség. Múltkor lerajzolta az injekciózásra induló doktornőt, döbbenetesen precízen, olyan részletekkel, ami másnak eszébe sem jutna. Pontos volt a köpenygombok formája is, de még sokkal inkább a kéz és láb érhálózata. A doktornőnek minden olyan része, amit nem takart ruha, úgy festett, mintha egy anatómia-könyv oktatótáblájából vágták volna ki Ráadásul nyomban oda rajzolta a bosszú angyalát is, egy -vaddisznó agyarú, vigyorgó szörnyeteget, aki a doktornőhöz lopakodik, és amíg az injekciózni készül, emez az ő hátulsó felébe döf egy kétakkora tűt. Én azt hiszem, ennyi idős koromban még hittem az őrangyalban. Vallásosan neveltek, meg különben is, kislányoknál másképp van ez, mint fiúknál. Péter őrangyal-elképzelése azonban valami egész speciális. Egy sisakos, szárnyas, sza-i- kállas szörnyet rajzolt, markában hatalmas szöges bunkóval. JSz volt az őrangyal. — És a bunkó minek? — kérdeztem. — De hiszen őriz! — válaszolta csodálkozó, kerekre nyílt szemmel. — Engem őriz. Nem az angyalok őrzik őket, hanem mi. A valóságérzékük teljesen megváltozik, a felnőt- . tek esetében kificamodik. Az senkinek, még véletlenül sem jut eszébe, hogy a kezelésért, kosztért, környezetért, ápolásért esetleg hálás legyen. Ne nekünk, hanem az államnak, vagy mit bánom én, akár az úristennek. Erről szó sincs, az a világ legtermészetesebb dolga, hogy ők itt mindent megkapnak. Még kevés is.. Az egyik beteg egész pontosan elmagyarázta, hogy szerinte az ő részükre milyen kórházat kellene építtetnie az államnak: — A földszinten lennénk mi, betegek. Az emeleteken pedig a lakások, hogy mindenkinek ott élhessen a családja. Amikor a hozzátartozók végeznek a napi munkával, lejöhetnének, vagy minket lift vinne fel hozzájuk. Egyébként itt majdnem any- nyian vagyunk nővérek, mint amennyi a beteg. Sehol egyebütt nem dolgoznak ilyen apparátussal és ilyen drágán. — Kidobott milliók — mondja Pista. — Először isten tudja, mennyiért átépítették ezt a jobb sorsra érdemes villát, ami az iszákos Horthy Pista idején valószínűleg sokkal vidámabb hely volt. Felszerelték a drága pénzen, külföldről, tehát valutáért vásárolt gépekkel. Beállították a tartalék aggregátorokat, hogy függetlenek legyünk a városi áramszolgáltatástól. Fizetnek három jobb sorsra érdemes orvost, fizetik a Borat, egy sereg szakképzett ápolónőt, engem, a beteghordókat, takarítónőket, a fűtőt. Gondosan összeállított étrend szerint főznek, műszereket használnak, orvosságokat dobnak ki az ab. lakon, és mindezt miért? Csak, azért, hogy negyvennyolc hullajelöltnek,- akikből a társadalomnak soha, érted? soha egy krajcár haszna nem lesz, a tudomány adta mai lehetőségek végső határáig megnyújtsák az agóniáját! Mi ez, ha nem a lehető-legkegyetlenebb humanizmus? — Pista! De hiszen ezek a hullajelöltek emberek! Dühösen bólint: __ Tudom, emberek! RendS zertanilag természetesen azok. Géppuskával, aknavetővel, repülőbombákkal, torpedókkal, atombombával meg akasztófakötéllel az elmúlt háborúban állítólag nem kevesebb, mint ötvenmilliót irtottak ki ebből a fajtából, pedig azok méghozzá társadalmilag még hasznosak fs voltak! De ezek... Néha azt kell gondolnom, hogy akármennyire utálja a németeket, Pista tulajdonképpen mégiscsak fasiszta, vagy legalább aranyira megtöltötték az ölés, a halál gondolatával, hogy nem tud szabadulni tőlük. Mégsem könnyű vitatkozni az érvelésével. Hiszen még az egyház is mondatja a jó halál imáját, a könnyű halálét. Nem kellene tudniuk róla, csak egyszerre váratlanul, kíméletesen, és főleg fájdalom nélkül... Nem az lenne a humánus, hogyha emberi életet nem tudunk biztosítani, legalább adjunk emberi halált? De van-e sgyáltalán emberi halál? Meg- kavarodik a fejem, pedig tulajdonképpen nem is kellene srről gondolkodnom. Itt fizetlek, itt kaptam munkát, mi más tartozik énrám? Később, amikor az augusztusi kettős ünnep után, megjöt- ;em szabadságról, kiderült, logy Pistának is csak a szája árt. Várom, hogy a reggeli cörútnál, ahogy szokta, beko- x>gjon: — nincs sehol. Délben pp úgy nincs. Ebédnél aztán r.egkérdeztem Borát, hogy ho- ,’á lett? — Mi az, hát nem tudod? ’ersze, hisz te nem voltál itt egnapelőtt. összeégett és be- útték a Koltóiba! Elsápadtam: — összeégett? Egy ilyen szó mögé mindent ida lehet képzelni, kezdve a ígrossiibbnál. Természetes, ,ogy az ember a legrosszabb- ál kezdi, és rögtön megszene- edett hullák jutnak az eszé- e. Szerencsére nem ez történt, s Borából viszonylag szaporán i lehetett hámozni a lényeget, k műszerészműhely ott van özvetlenül a nagy terasz alatt, 'ista odabenn dolgozott, a gye- ?kek pedig fenn napoztak a ;je felett. Már akit ki lehetett nni. Aztán egyszerre csak fel- >bbant az egyik gázpalack, [árom van belőlük a műhelyen, mindegyik akkora, mint gy kisebb repülőbomba. Nem -hét tudni, hogyan történt, lég annyi, hogy a vakító kék ingra valainennyi beteg fel- adt. Aztán a terasz alatt megfent Pista. Ügy mondják, telisen valószerűtlen látvány olt. Először az ösztönös me- ekülés természetes reakcióját övethette. Egy ugrással kívül olt az ajtón, de aztán megállt, gy pillanatra felnézett a bejekre és újra visszament. Népújság 4 1971. november 7. Ember és harceszköz összhangja kell a páncélosvadászathoz. Az irányzólövész feszült figyelemmel néz az optikai irányzékra és a lövészetvezető parancsát várja: „Céltávolság 1.800 méter! Célsebesség 20 km/óra!” „Tűzkész!” — hangzik a válasz. — „Indítás!’! — Az irányzólövész megnyomja az indítógombot és a rakétalövedék vijjogva röppen az indítóállványról. Másodpercenként mintegy 100 méteres sebességgel halad a cél felé, alig néhány méterrel a talaj felett. A gyorsító hajtómű ragadja el a rakétalövedéket az indítóállványról és a másodperc tört része alatt néhány méteres magasságba lendíti, miközben repülési sebességét eg>^-e növeli. A sebesség erős növelésének korlátái éppen a kezelő reagálási képességének figyelembe vételéből adódnak. Az irányzólövésznek időt kell adni arra, hogy miközben távcsövével szakadatlanul figyelemmel kíséri a célt, egyben rakétáját is nyomon követhesse. Amennyiben azt észleli, hogy a rakétalövedék kitér az irányzóműszer és a cél által meghatározott síkból, akkor irányzó kis botkormányával parancsjelet állít elő, amely annál erélyesebb, minél inkább kimozdítja a botkormányt középső, semleges helyzetéből. A helyesbítő parancs elektromos jel formájában végigfut a továbbító vezetéken, a pályán haladó rakétalövedék fedélzetére. Ott erősítés után sorba „kopogtat” az egyes kormány- szerveken, amelyek a le-fel és jobbra-balra irányuló mozgásokat kiváltják. Ám csak azzal lesz szerencséje, ' amelyiknek ismertető jelét, kódját magán viseli. Ez a kormányszerv befogadja, hallgat rá, és elektromágnes segítségével végrehajtja a kormányfelület kívánt mértékű és irányú elmozdulását. A rakétatestet körüláram. ló levegő szembe találkozik a kormányfelülettel, nekifeszül, és a rakétalövedék engedelmesen máris a kívánt irányba fordul, visszatér az irányzósíkba. Figyelni, irányítani — az irányzólövésznek minden idegszálával ezekre a feladatokra kell összpontosítania. A szükséges parancsjelek kialakításakor előálló késedelem csak megnehezíti, sőt esetleg kétségessé is teszi a rakéta pályájának megfelelő helyesbítését, célra irányítását. Tényleges harchelyzetben ez a feladat még bonyolultabb. Gondoljunk csak arra, hogy harc közben mennyi zavaró hatás érheti az irányzólövészt! A különben is megkívánt különleges képességek mellé tehát érthető módon sok-sok gyakorlás szükséges a rakéták irányzólövészeinél, hogy a rakétahajtás, a távirányítás és az üreges robbanótöltet kumulatív hatásának ez a szerencsés társítása, a páncélelhárító irányított rakéíalövedék valóban célba találjon és ott pusztító hatását kifejthesse. Ember és harceszköz tökéletes összhangja szükséges a pán_ célosvadászathoz. A távirányítású rakéíalövedék nyújtotta lehetőségek valóra váltása az irányzólövész ujjaiban és szemén, nem kevésbé gyakorlottságán és bátorságán nyugszik. Izgalmas, valódi vadászat ez! — L i. — Következik: A rakétatüzérség „Ezüst nyila” Csatorna — néhány óra alatt Sikeresen véget ért egy új csigatárcsás szovjet exkavátor ipari prototípusának próbaüzemelése. A gépet az Asztrahányi Terület szikes sztyeppéin, az Ivanovszk mellett létrehozandó öntözőrendszer építkezésein próbálták ki. Az új csatornaásó gép egy speciális hernyótalpas vontató és egy pneumatikus meghajtású exkavátor összekapcsolásával készült. Három méter mély, s a padka szélénél 13 méter széles, csatornák kiásására konstruálták. Az exkavátor nagy teljesítményű tárcsája 16 kassal dolgozik — a csatorna középső részén. A csatorna két partja Felkapta a már égő gázpalackot, és egyetlen lökéssel kitaszította az ajtón. Közben a láng végigperzselte a karját, megcsapta az arcát, meg a haját is. A gázpalack beleesett a kerti vízmedencébe. Pista eloltotta önmagát, aztán kihordta az udvarra a többit is. A mentők később elvitték, mert alaposan ■megégett. Ha a három gázpalack felrobban, menthetetlenül romba- dönti a felette lévő teraszt, elpusztítja az aggregátorokat, és mivel az áramszolgáltatás teljesen megszűnik, megállnak a légzőhinták és vastüdők, néhány perc leforgása alatt nincs egyetlen élő betegünk sem. Pistát pedig a robbanás menthetetlenül legelsőként tépi darabokra. — Miért tetted? —kérdeztem később, amikor meglátogattam a kórházban. A gézkötés alól rámvillantotta kaján-kegyetlen farkasmosolyát és vállat vont: — Mit tudom én? Kegyetlen humanizmus. Ügy látszikpépp úgy, mint a magatokfajtát, engem is elkapott a gépszíj... A három palack, amit kihordott az udvarra, darabonként hetvenöt kilót nyomott. Az első valamivel kevesebbet, mert abból a gáz egy része láng formájában már eltávozott. mentén speciális szállítószalagok szórják le a kiásott földet. A gépet a háromfőnyi személyzet a kezelőfülkéből irányítja. Itt helyezték el az ellenőrző műszereket is. Az új csigatárcsás exkavátor 6—7 egykasú exkavátort helyettesít, óránkénti teljesítménye eléri az ezer köbmétert. . Műszaki adatait és a kiásott csatornák paramétereit tekintve az új exkavátor felülmúlja az összes eddig ismert szovjet éá külföldi célgépet. A Fáklya legújabb száma A Fáklya, november 7-én megjelent ünnepi száma a. polgár- háború éveinek egyik hős magyar pilótájáról, a fiatal szovjet hatalom védelmében végrehajtott tetteiről közöl érdekes visszaemlékezést. A Magyar Állami Operaház együttesének sikeres moszkvai vendégjátékáról képes riport számol be. Megemlékezést ■olvashatunk a lapban Dosztojevszkijről, a nagy orosz regényíróról. A színes, érdekes írások között olvashatunk a földrengés sújtotta Taskent újjáépítéséről, a korszerű szovjet kenyérgyárak munkájáról, arról, hogy a népszerű orosz tészta — a pirog — hogyan készül. Beszámolót találhatunk az aranyban, gyémántban gazdag Jakutföld fejlődéséről, a repülés távlatairól. Ezúttal sem marad el a szórakoztató keresztrejtvény. a humoros oldal, s a sport kedvelői is találnak érdekességeket az új számban.
