Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-05 / 261. szám

Húszéves a Dombóvári Vasipari Ktsz négy milliót a szolgáltató rész­leg feladata teljesíteni az öt­éves terv első évére tervezett 30 milliós termelési tervhez. öt év múlva, a IV. ötéves terv végén a szövetkezet ter­vezett termelési értéke évi 62 millió lesz, ezen belül a lakos­sági szolgáltatások értéke hat­millió. 1955-ben az akkor még csak négyéves kisipari termelőszö­vetkezet egész éves munkája alig eredményezett többet a hatmilliónál! A jubileum alkalmából szin­te lehetetlen megfeledkezni ar­ról a változásról, amely a kor­szerűsítés eredményeként mó. dosította a termékek előállítá­sát. A gazdaságosság jegyében szűkítette le az előzőekben idé­zett terméklista sokféleségét. A szövetkezet árutermelő rész­legének új, az iparosodó Dom­bóvár fejlődési perspektíváit is jól érzékeltető telephely mo­dern műhelycsarnokaiban vál­tozatlanul készül sodronyfonat, a lakatos, és készárutermelés műhelyeiben pedig kapuk, ke­rítések és nyílászáró szerkeze­tek. Régen nem készül patkó és mosdóállvány. Ä szövetkezeti ipar hírnevéért Ez utóbbiakról szintén szót kell ejteni külön is, lévén, hogy a Dombóvári Vasipari 'Ktsz 1963-ban lépett kapcso­latba a Budapesti ÉM 23. sz. Állami Építőipari Vállalattal, mely hazánkban a kiemelt, nagy ipari beruházások egyik jelentős kivitelezője. A válla­lat akkor kötött másfél milliós szerződést a szövetkezettel nyílászáró szerkezeteik készítésére. A spe­ciális munka kivitelezésével már kezdetben meg voltak elé­gedve. Ez a magyarázata an-, ak, a jelenleg érvényben lé- ő szerződéi, illetve meg­rendelés már 10 millióról szól. A vasipari ktsz által készített ablakok, ajtók ott erősítik a szövetkezeti kisipar — és nem kis mértékben „ Dombóvár — jó hírnevét, becsületét olyan ipari létesítményeinkben,mint a Tiszai Vegyi Művek, a So­roksári Pamutfonó, Orosházi Üveggyár, vagy, hogy ne menjünk messzire, a Bere- mendi Cementmű. A főtermék a vasszerkezet, a drótfonat. Közel 7 milliós költséggel ez év márciusában fejeződött be a Dombóvári Vasipari Ktsz új, tüskepusztai telephelyének kiépítése. A régi telephelyen a Szabadság utca 2. szám alatt kapott tágasabb, a meg­növekedett igényeknek meg­felelőbb helyet a szolgáltató részleg, mely nem csak a la­kossági szolgáltatások szerte­ágazó feladatát látja el, végez szolgáltatásokat a közülete':- nek is, elsősorban a vendég­látóiparnak. Dombóvárott 1965-ben mind­össze négyszázan dolgoztak a kisipari termelőszövetkezetek­ben, ma ez a szám meghalad­ja az ezret. A társszövetkeze­tek — melyeknek dajkája a húsz évvel ' ezelőtt alakult Dombóvár és Vidéke Körzeti Mezőgazdasági Kisipari Ter­melőszövetkezet vblt — több, mint 10 millió forint vissza nem térítendő állami támoga­tást kaptak a tanácson ke­resztül, államunktól a közel­múlt években. Hogy vala­hány szövetkezet fejlődése kö­zött a vasiparié a legimponá- lóbb? A jogos büszkeség hangjainak a megszólaltatása a' 20 éves „születésnapon” aligha tűnhet bárki szemében is szerénytelenségnek. Mint föntebb említettük, a szövetkezet kiköltözött a vá­rosközpontban lévő régi telep­helyéről, az új tüskepusztai telephelyére. Ennek kiépítése 1967—68-ban kezdődött, ami­kor már talán az alapító ta­gok sem igen gondoltak arra, hogy annak idején, húsz év­vel ezelőtt , kollektív helyiség hiányában saját műhelyeik­ben láttak munkához, s leg­följebb ha a jövő képét fes- tegető tervezgetéseikben, ál­maikban bátorkodtak elkép­zelni azokat a modern mű­helycsarnokokat, amelyekben most a megváltozott profilú termelés folyik'. A nagy forgalmú 61-es út mellett elhelyezkedő új telep­hely — tízholdas területen — első épülete az 1200 négyzet­Munkában a korszerű élhajlítógép U.i ICiCpUCty bUbl CjJUitvtí méteres, úgynevezett .,Cs 4-es” műhelycsarnok 1969-ben ké­szült el. Tavaly az 1400 négy­zetméteres üzemcsarnok építé­sével folytatódott a gyarapo­dás, majd befejeződött az idén a szociális létesítmények és az igazgatási épület fölépülésé­vel. Az, szinte magától érte­tődő. hogy nemcsak kicseré­lődött a régi géppark, ami meglehetősen szegényes volt, hanem forradalmi módon vál­tozott meg. Itt, az új telep­helyen egyébként már nyoma sincs a régi zsúfoltságnak, s természetes dolog, hogy a szövetkezet dolgozói elégedettek a munka új, jobb, nagyobb teljesítményekre ösztönző kö­rülményeivel. Persze, mint azt már említettük, az sem mel­lékes, hogy a jobb elhelyezésű javító, szolgáltató részleg fej­lesztésének így kialakított le­hetőségei is kedvezőbbek a régebbieknél. A növekvő igé­nyeknek mostani helyen köny- nyebb megfelelni, e területen, a szolgáltatás területén is bő­vülhet a szövetkezet tevékeny­ségi köre, növekedhet tagjai­nak, dolgozóinak száma és korszerű tanműhelyével meg­oldhatja szakembernevelési, Népújság 6 1971. november 5.-utánpótlási feladatait is. 1953-ban csak négy ipari ta­nulója volt a szövetkezetnek, 1971-ben már 60. Mind a készárutermelésben, mind a szolgáltató részlegben biztosí­tott a szakemberellátás. A fiatalokhoz hasonlóan a nő­dolgozók is jól érzik magukat a szövetkezetben, noha 20 év­vel ezelőtt fehér hollónál rit­kábbak voltak a vasas szakmák­ban dolgozó nők. S azok, akik az ötvenes években átképző- sokként nyertek szakképesí­tést, zömmel már régen hátat fordítottak a nők részére ne­héznek ítélt vasas szakmának. Itt van mit csinálniok az asz- szonyoknak és lányoknak. Az 1975-re tervezett létszámon belül 85—90-re növekszik a vasipari szövetkezetben dol­gozó nők száma. Végezetül, abban a re­ményben kívánunk a 20 éves Dombóvári Vasipari Ktsz-nek az eddigiekhez hasonló, ered­ményekben gazdag jövőt, hogy a dolgos, szorgalmas munkás­hétköznapok további éveiben nem állnak meg árutermelé­sük profilbővítésében. Me­gyénkben és a megyehatáro­kon túl egyaránt olyan sok őszinte megbecsülést szereznek a szövetkezeti kisiparnak, mint eddig. Az a vetés, amit ezelőtt 20 évvel tíznél kevesebb, a jövő szavát jól halló ember végzett el, beérett. Javítják a hűtőgépet

Next

/
Thumbnails
Contents