Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-05 / 261. szám
Húszéves a Dombóvári Vasipari ICfsz Hegesztés A név alighanem mindenki számára ismerősen cseng itthon, a megyében, bár termékei révén a szűk haza határain túl sem ismeretlen a Dombóvári Vasipari Ktsz neve. A szövetkezet 1951. november 7-én alakult, ma ünnepli tehát 20 éves születésnapját és ünnepelve dolgos, szorgalmas hétköznapok történetét eleveníti föl. Amikor ezt teszi, okkal és joggal cselekszik, mert a fejlődésnek olyan imponáló útját járta be, ami ritkaság számba megy. Noha kétségtelen, hogy megyénk ipari fejlődésében igen jelentős az az előrehaladás, amit szöösszetartozús, az új termelési szervezet erejének tudatában kezdett dolgozni. A szövetkezet első igazgatósági tagjai Polgár Vilmos, Kormos László és Linksz Árpád voltak. Mestertársaik bizalmából nekik jutott az új szövetkezet munkájának irányítása és senki ne gondolja, a megszépítő messzeség távolában, hogy a megtisztelő bizalomból rájuk ruházott tisztség könnyű volt. Ma, a megváltoKisipari Termelőszövetkezet megalakulását követően, 1951. december 1-vel szűnt meg. E jeles dátumról egyébként nem véletlenül emlékezett meg a második közgyűlés jegyzőkönyve, ami december 7-én kelteződött, s a KIOSZ helyiségében megtartott tanácskozás fő témája a kötélgyártó részleg megalapítása volt. A két kötélgyártó mester 6 mázsa kenderrel lépett be a kisipari termelőszövetkezetbe. Ez a ken- dermennyiség akkor 8—10 ezer forint értéket képviselt. A kovács- és lakatosrészleg kiegészült tehát a kötélgyártókkal, maid a gumisok következtek. De maradjunk meg az indulásnál, mivel a szövetkezett kisiparosok ezen a második közgyűlésen határozták el a központi anvagraktár létrehozását is. és hízták meg a raktárosi teendők ellátásával Gulyás Béla hadirokkantat, aki ma a szerszámraktárban dolgozik. Nem ő az egyetlen olyan alapító tag, aki mindvégig hű maradt 20 év előtti önmagához és hűségesen, a biztos jövő tudatában tartott ki a szövetkezés eszméje mellett. Újvári Ferenc kovács nyugdíjba vonult már, de ő is, akárcsak Fux András és Hör- nvéki József bedolgozói a Vasipari Ktsz-nek, Oulvás Béla, Sebők Sándor és Tóth Ferenc alapítók még ma is aktív dolgozói A jubileumi évben 127 a termelő dolgozók létszáma. 1975-re, a IV. ötéves terv vé. gén a tervezett létszám 310 lesz. A szövetkezet, ma ismert nevét 1957-ben vette föl. Szolgál, tató tevékenysége és termékei amelyekre már ekkor mellőzhetetlen igényt tartott a lakosság mellett a kereskedelem is, tonna készül. Ma kilencszázzal több, mint 57-ben. Manapság körülcsodálkoznák a kereskedők azt á vásárlót, aki azzal állít be a boltba, hogy neki olyan csikótűzhely kell, amit a Dombóvári Vasipari Ktsz készített. Kinek kell ma csikótűzhely? Akkor bezzeg kellett még és 223 darab hagyta el a szövetkezetei. vetkéz-’H kicimr.ink kópvi- zott köniiménvojt között sem Így kcaUuuuU .. • sei. Következésképpen az a termelőmunkában bekövetkezett nagykorúsodás is, ami miatt a gazdasági élet alakulását szemmel tartóak figyelmét a kivételes ünnepi alkalmakon kívül is a kisipari szövetkezetek, a Dombóvári Vasipari Ktsz munkájára képes irányítani. Két évtized egy termelőüzem életében ezelőtt még egy fél évszázaddal sem jelentett komoly életkort. Ma más a helyzet. Szocialista építőmunkánknak még egy- egy ötéves szakasza is gazdag a fejlődés állomásaiban, nem beszélve tíz, húsz évről. Mintegy igazolandó az előbbieket, tekintsük át a 20 éves fennállás ünnepi alkalmából az eddig megtett utat. Vannak még igen számosán olyanok, akik részesei voltak a Dombóvári Vasipari Ktsz megalapításának, s híven emlékeznek a hőskor küzdelmekben nem szegény időszakára. Tán olyanok is vannak a szövetkezet életének veteránjai között, akik a mai gondok láttán sűrűn sóhajtanak föl: — Nem tudjátok ti, hogy volt az régebben! A már 1951-ben is „vas- utasváros”-ként emlegetett Dombóvár szövetkezésre kész kisiparosai közül néhányan 1951 november 7-én. délután 13 órakor tartották meg alakuló közgyűlésüket az elmúlt két évtizedtől megsárgult és igen szűkszavú jegyzőkönyv tanúságtétele szerint. Deeo- vits Jenő cukrászmester vezette a jegyzőkönyvet és ki ütközött meg azon, hogv lakai osok, szíj jártók, kovácsok között jelen van e°v cukrász is? Akarták, létrejött a Dombóvár és Kömvéke Mezőrraz- dasági Kisipari Termelősző. vetkezet, s nyomban murikéhoz. is látott úev, hogv bét tagja saját műhelyben, de pz gondoktól mentes egy-egy kisipari termelőszövetkezet élete és annak vezetése, hát még akkor! Tessék csak emlékezni kicsit. Alig valamivel több, mint fél évtized telt el a háború befejezése óta, Kö- zép-Európának kevés olyan végigtarolt, kifosztott országa volt, mint hazánk, hiszen még tíz kiló vas is szinte mesebeli kincset jelentett! Az meg nyilvánvaló, hogy a legaranyabb kezű mester is szögre akaszthatta tudományát megmunkálandó anyag nélkül. Száz szónak is egy a vége, a hőskor valóban hőskor volt, mai mértékkel mérve igen szegény, szerénv közös vasvonnal indult útjára a szövetkezet. S még a háborús éveket idéző jegyrendszer is a, Dombóvár és Környéke Mezőgazdasági a szövetkezetnek. Tizennyolcán vannak azok, akik több. mint 15 éve, huszonhatan, akik tíz éve dolgoznak itt és ami nem kis mértékben jelenti a jövőbeni boldogulás zálogát,' sok a fiatal. A szövetkezet sok szakmunkást nevel és ami e tevékenységnek külön rangot ád, meg tudja tartani azokat az ifjú embereket, akik itt kaptak, illetve kapnak a kezükbe szakmát. Sokan nem kedvelik a számokat, most mégis a bizonyító erejű számok idézéséhez kell folyamodnunk, hogy hívebben érzékeltessük a 20 éves múlt fejlődésének eredményeit. Három évvel a szövetkezet megalapítása után 74 fő alkotta a szövetkezetben a termelők létszámát. Tíz évvel a szövetkezés után már ez a szám meghaladta a nyolcvanat. körülbelül ekkor indult virágzásnak Bizonyításul ismét két számadat. A szövetkezet termelési tervének értéke 1955-ben — tehát négy évvel az alapítás után — meghaladta a hatmilliót, a tízéves fönnállás évében, 1961. ben pedig a 11 milliót. De térjünk vissza a jelenlegi termelési profil kialakulásának első évéhez, 1967-hez, mit gyártott, állított akkor elő — távolról sem a mai, korszerű termelési feltételek között — a szövetkezet? íme. 1957-ben készült 99 tonna sodronyfonat. Hadd szúrjuk közbe itt, hogy sodronyfonatból csak ebben az évben 990 Patkó, borona, parasztszekér A kovácsok 41851 patkót munkáltak meg. Keresett cikk volt, s mint ezt a hőskorról hírt mondó fényképfelvétel is dokumentálja, volt időszak, amikor a szövetkezet még pat- kolással is foglalkozott. Menjünk tovább. Tatának, Komlónak, Dorognak szállítottak 1957-ben szállítóhevedert. A szövetkezet telephelyéről kigördült öt saját készítésű parasztszekér, 92 garnitúra borona, több mint kétezer lábrács, több mint ezer kilogramm tolózár, 10 darab tolókapa, közel négy tonna ácskapocs és 326 darab mosdóállvány, amit a fürdőszoba elterjedése talán már nem is sokára végképp használati tárgyaink házi múzeumaiba, a padlásokra utal. De ez csak az árutermelés, ami piac hatására volt ilyen tarkabarka a termék összetételében. Amikor a kereslettel nyugtalanított kereskedelem hiába remélt bizonyos áruféleségek kapcsán megfelelő ellátást az állami ipartól, jött a szövetkezeti kisipar, mely az árutermelés mellett igen tekintélyes értékű szolgáltató te. vékenységet is végzett, megfelelve a lakossági igényeknek. Nehéz lenne például összeszámolni de egyszer érdemes len-- ne azért, hogv a Barenva megyei Göllétőí Nagykónyiig hány olyan családi ház van, amelyiknek kerítése, vaskapuja itt készült el és még ezután itt készül, mindaddig, amíg a gyáripar nem tud megfelelni maradéktalanul a lakossági igényeknek. .1971. szeptember 30-ig 23 118 000 forint a húszéves Dombóvári Vasipari Ktsz által készáruban és szolgáltatásban megtermelt érték. Év végéig ... és így folytatódott. /
