Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

■Computer — Tévedni emberi dolog — az emberiség történetét akár a tévedések történetének is fel lehet fogni. Bizony, hosszú tévedésekkel tarkított utat tett meg az emberiség napjainkig, s ma is képtelen tévedés nél­kül élni. Arra viszont képes, hogy olyan gépet hozzon létre és működtessen, amely kizár­ja a tévedést. Lám, az emberi agy nagysága és kicsinysége: tudunk már gépet csinálni, ami nem téved, s helyettesíti az agyat, de nincs és valószí­nűleg soha nem lesz agyunk, ami helyettesíti a gépet. Nem lesz? Ne is legyen. Mert nagy dolog a komputer, a gondolkozó gép. Olyan nagy, hogy mi legtöbben, akik még a régi iskolában nevelkedtünk, s az egyszeregytől maximum az integrálig jutottunk el, fel sem tudjuk, fogni. így hát aztán napjaink sajtója — ó, pardon: tömegkommunikáció, mert a sajtónak is bealkonyult a ma­ga egyszerű, régi módján — naponta újabb és újabb, ma­gunkfajta nem komputer-gon- dolkozású emberek számára kézzel fogható példákkal szol­gál. Elmagyarázza: a Volán­nál sok százan készítették ed­dig a számlákat, most viszont egyetlen okos gondolkodó gép néhány kisegítő személlyel el­végzi ezt a munkát. S míg a régi típusú számlázok elég sű­rűn tévedtél?, a gép nem té­ved. Aztán azt is láthatjuk, hogy az Agrártudományi Egye­temen a hallgatók komputer­rel állítják össze a tenyészál­latok étrendjét. Bizony, nem­csak az az idő múlt már el, amikor a falusi gazda a maga ösztönös módján azt viliázott az állatok elé, amit viliázott. An­nak is vége van már, hogy az agronómus, illetőleg főállatte­nyésztő egyetemi tanulmányai alapján maga döntse el, mit egyen a jószág. Most a gép dönt. Beletáplálják a biológiát, a gazdaságosságot, a raktár- készletet, a szükségletet, az anatómiát, az állategészség­ügyet és még mit tudom én, micsodát, s aztán kiadja az eredményt. A jószágnak azt kell ennie, amit a gép mond. Az alábbi munkakörökre FELVÉTELT HIRDETÜNK: termelésirányító (bőrdíszműves) MUNKAÜGYI ELŐADÓ RENDÉSZETI ELŐADÓ GONDNOK TITKÁRNŐ, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁS munkakörökre. Rákospalotai Bőr- és Mű­anyagfeldolgozó Vállalat Szekszárdi Gyára, Szek- szárd, Mártírok tere 8. i « í (17) Paksi postahivatal kézbesítőket keres felvételre Kereseti iehetőség: 1600—1800 forint és egyenruha. És így tovább, és így to­vább. .. A komputer alkalma­zása végtelen. Fantasztikus re­gények már azt taglalják, hogy a jövő évezredben — ami, ha jól meggondoljuk, nincs is olyan messze, hiszén aki most kap szövetkezeti lakást, még mindig fizetni fogja az OTP- hitelt: — már az egész világ sorsát komputerek irányítják majd. Igaz, hogy ezek a regé­nyek nem túlságosan vidám képet festenek az emberiség jövőjéről. Ezekben a regények­ben ugyan az embereknek mindene megvan, aminek meg kell lennie, de mégis örömitele- nül élnek. Sokáig töprengtem rajta, hogy miért. S aztán, azt hiszem, rájöttem a dolog nyit­jára. Az élet ugyanis nem az igazi, ha elveszik az emberek­től a tévedés jogát és lehetősé­gét. Embernek lenni annyit je­lent, mint harcolni, küzdeni, győzni. Éppen a mi nemzedé­künk élete a legjobb példa rá, hogy mennyi szenvedésért, munkáért, nehézségért kárpó­tolja az embert az eredmény. Az, amit saját maga ért el, sa­ját barátaival, elvtársaival, kortársaival együtt. S ami fe­ledteti a bukásokat, kudarco­kat. Dehát ha a gép gondol­kozik és dönt helyettünk, ak­kor nemcsak kudarcok és ne­hézségek nincsenek, hanem győzelmek sem. Végül is ered­ményt elérni azt jelenti, hogy a legfontosabb kérdésekben nem hibázni, s a hibákat ki­igazítani. Hány ember örül ma pél­dául Magyarországon annak, hogy annak idején aláírta a tsz-be a belépési nyilatkozatot! S hányán vannak közöttük, akik efelett érzett büszkeségü­ket még azzal is tetézik, hogy ezt az elsők között tették. Va­jon. ha a komputer végezte volna el helyettük a döntést, ma hogyan éreznének? És egyáltalán: az emberiség leg­fontosabb kérdéseiben dönt- het-e a gép, vagy ezek a dön­tések továbbra is az emberek számára vannak fenntartva? Teljesen világos, hogy a gon­dolkozó gépek egyáltalán nem teszik szükségtelenné az em­beri elmét. Sőt. Azt igénylik, hogy az emberek az eddiginél többet és okosabban gondol­kozzanak. S nemcsak egysze­rűen technikai okokból. Köz­hely. hogy a gépek csak akkor döntenek, ha az emberek megfelelő adatokkal látják el őket. A gép elméjének kiindu­lópontja, ihletője tehát az em­beri elme. De ennél sokkal fontosabb, hogy bármilyen lé­nyeges azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekben a kompu­terekhez fordulhatunk kérdé­sekkel, illetőleg válaszért, az emberiség és az ember legfon­tosabb kérdéseire továbbra is az embereknek kell válaszol­niuk. Az alapkérdés: hogyan érjük majd el, hogy minden ember boldogan és békén élhessen a Földön. Ezt hiába kérdezzük a géptől. Viszont az emberiség százmilliói már jóideje tud­ják a választ, s ahhoz mér­ten élnek és dolgoznak. Szá­mukra a komputer segédesz­köz, céljaik eléréséhez. Má­sok viszont hiába fordulnak a komputerekhez, nem tudják meg a legfontosabbakat. Hogy mást ne mondjak; a számítás- technikában az Egyesült Álla­mok vezet. Etekintetben mi még a kezdet kezdetén tar­tunk. Mégis előbbre gondolko­zunk. mit ott, ahol több a gon­dolkozó gép. Mert nemcsak és nem elsősorban a termelést akarjuk megszervezni. Hanem az emberi életet, ennek szolgá­latába állítva a termelést. Szo­cializmust csak emberek hoz­hatnak létre, gépek nem. Jó ezt agyunkba vésni. Mert igaz ugyan, hogy a gép sok te­kintetben tökéletesebb, mint azv emberi agy, de nem helyette­síti a gondolatot. Ezért van, hogy a gépek sok mindenről dönthetnek ugyan, de nekünk kell döntenünk, abban, hogy miben. PINTER jgrvAN Egy modern pár A fiú kedves esetlenséggel meghajolt a lány előtt, és öt szól tűzpiros rózsát nyújtott ót. A lány tengerzöld szemében hálás mosoly fénylett, amikor átvette az illatos virágot. Gyengéden bele­borzolt a fiú hajába, és kellemes alt hangján megkérdezte: — Szeretsz még? — Imádlak — felelte a fiú mély meggyőződéssel, és lopva megsímogatta a lány kezét. — Hogy is kezdődött? Emlék­szel? — kérdezte ábrándosán a szőke teremtés. — Persze, hogy emlékszem. Lehet azt elfelejteni? Én megáll­tam a présgép mellett, mert le­ejtetted a franciakulcsot. Felvet­tem... — Akkor én megköszöntem, és azt mondtam, hogy nagyon ud­varias vagy. — Aztán az első komolyabb beszélgetésünk! Mind a kettőnk­nek ordítania keiielt, hogy túl­harsogjuk a gépterem zaját... — Miről is ordítottunk az ele­jén? — lehelte kedvesen a lény. — Zenéről, irodalomról, kosár­labdáról. — Aztán az első sétánk a központi raktárban. Amíg arra vártunk, hogy Zortvai szaktárs kiadja g gombvasat. ___ — Emlékszel, amikor először szorítottam meg a kezed az üze­mi bizottság előtti folyosón? — Lehet azt elfelejteni? —só­hajtott boldog emlékezéssel a lány. Majd így fc'ytalta: — És mikor mondtad először azt, hogy szeretsz? — Amikor a 'tengő élt acélt készítettük elő külíö.di szállítás­ra, és a főmérnök egy pillanat­ra félrenézett. — Azt hiszem, levédsz. Akkor mondtad először, hogy szeretsz, amikor Dombai r.iur;zott, hogy mi vagyunk a hibásak, amiért a szalag megállt a gépműhelyben. — Lehet, hogy igazad van — nézett maga e'é □ fiú elgondol­kodva. — És az első csókunk — mondta kissé elpirulva a lány.— Tavaly novemberben csókoltalak meg először, amikor hóvégi haj­ráztunk a svédországi szállítások miatt. Nagyot szippantott a rózsák il­latából és folytatta: —| Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, engem még soha senki nem szeretett úgy a Timsó és Robbanómotorgyárban, mint te. — Imádlak, és minden nap imádni foglak a műszak végéig — suttogta gyengéden a fiú. — Tényleg! Találkozhatnánk egyszer, munka után, gyáron kí­vül is? — kérdezte reményke­dően a lány. A fiú kissé Idegesen felelte: — Egyelőre nem szeretném túl­ságosan lekötni magam. Na, szervusz! Reggel hétkor várlak a blokkolóóránál. És könnyed búcsúcsókot váltot­tak. Lejárt a munkaidő. Galambos Szilveszter Stafétázó hercegnő A monacói hercegségben évente egyszer rendezik meg az arisz­tokrata családok úszóversenyét, mégpedig háromszor 20 méteres sta­fétában. Az idén a hercegi család győzött, élén Gracia Patrícia her­cegnővel, akit amerikai filmszm észnő korában Grace Kellynek hívtak. A 20 méteres hátúszásban leánya, Carolina kissé lemaradt, de anyja bőven pótolta mulasztását a gyorsúszásban és jelentős előnnyel adta át a stafétát fiának, a 13 éves Albertnek, aki pil­langóúszásban szerezte meg a győaelmet a Grimaldi dinasztiának. Már ez a versenyeredmény is mutatja — Grace semmit sem vesz­ett iwndteiújábói.

Next

/
Thumbnails
Contents