Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

Együtt kell cselekednünk! Fluktuáció, selejtgyártás és egyéb károk Ai alkoholizmus elleni küzdelem — a munkaügyi miniszter szemével Az elharapódzott túlzott al­koholfogyasztás, a terjedő al­koholizmus a munkamorált, s a termelés érdekeit is veszé­lyezteti. Ezekről a kártételek­ről érdeklődtünk Lázár György munkaügyi minisztertől. — Az egészségtelen méretű munkaerőmozgás, a munkafe­gyelem helyenként megmutat­kozó lazaságai gazdasági éle­tünk nemkívánatos Jelenségei. Az ön véleménye szerint van-e összefüggés a két jelenség és az alkoholizmus között? — A kérdés első hallásra nem látszik könnyen megvála- szolhatónak. Közismert, hogy a rr ■ i nkaerőmozgást, (aminek t /éhként csak egy részét te- kintlhetiük károsnak) és a munkafegyelmet igen sok té­nyező befolyásolja. Köztük olyanok is, amelyek kiváltó oka nem a munkás magatar­tásában, hanem a vezetés, a munkaszervezés stb. fogyaté­kosságaiban van. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a sűrűn munkahelyet változtatók és a munkafegyelem gyakori meg­sértői miért hajlamosabbak a társadalmi morál írott, vagy íratlan szabályainak semmibe vevésére, akkor a mértéktelen alkoholfogyasztásnak, vagy ép­pen az alkoholizmusnak már jól felismerhető szerepe van. Anélkül, hogy részletes tagla­lásba. bocsátkoznék, rögtön ha­tározott különbséget teszek az alkoholizmus és az alkohol- fogyasztás normális — egész­ségi vagy morális károsodást még ki nem váltó -- mértéke között. Az alkoholizmus „ — meg­győződésem szerint is — Sú­lyos betegség; a mértéket tar­tó alkoholfogyasztás pedig olyan egyéni igény, aminek kielégítését sem elítélni, sem korlátozni nem volna helyes. Az alkoholizmus olyan sajátos betegség, ami nemcsak az egyén szervezetét károsítja, ha­nem ennél sokkal messzebb­menő következményekkel is jár. Amellett, hogy a szőkébb környezet számára elviselhe­tetlen teher, sőt tragédiák for­rása. súlyos károkat okoz a na­gyobb közösségnek, a társa­dalomnak is. Elég. ha csak a betegállományban eltöltött óraszámokra, a gyógykezelési költségekre, az idő előtti rok­kantságra, a családi és a mun­kahelyi életet megzavaró kö­vetkezményekre utalok. — Milyen következményei vannak az italozásnak a mun­kahelyen? Mi a véleménye a túlzott italozásról? — Valóban, szólnunk kell .azokról is, akik orvosi érte­lemben nem alkoholisták, még nem szorulnak kórházi keze­lésre, de akiknek életmódjá­Doigoxókat felre fi 9 A Hazai Pamutezövőgyár so­roksári gyára azonnali belépés­re keres vidéki munkaerő- toborzót. Jelentkezni lehet: Budapest, XX. Soroksár, Marx Károly u. 294. ez. Munkaügyi osztály. (302) Villanyszerelőipari Vállalat dél-dunántúli munkahelyeire azonnal felvesz villanyszerelő­ket, segédmunkásokat, kubiko­sokat, Jelentkezés: Beremend, Cementmű, VIV-kirendeltség, vagy VIV-kirendeltség Pécs, Rákóczi út 65-67. (12) hoz hozzátartozik a túlzott italozás. Ezekről kevesebbet szöktünk beszélni, pedig szin­tén nem lehet elhanyagolni azokat a károkat, amit maguk­nak, családjuknak és a nép­gazdaságnak okoznak. Gon­doljunk csak az enyhébbnek ítélt esetekre: hány késés for­rását jelenti, hogy a dolgozók egy része munkakezdés előtt az italboltot látogatja meg, nem is szólva az ott elfogyasz­tott — vagy netán a munka­helyen megivott — alkohol hatásáról, amely, mint isme­retes, even siti a koncentrá­ciót, fellazítja a magatartást, lassítja a munkatempót. Mind­ebből többnyire selejt, fegye­lemsértés születilc. Azoknál a vállalatoknál (sajnálatos módon a számuk még kevés!), ahol a rendsze­resen alkoholt fogyasztó dol­gozók helyzetét figyelemmel kísérik, megállapították, hogy körükben mintegy 10 száza­lékkal nagyobb a fegyelem- sértések száma. Ugyancsak vállalati és üzemi vizsgálatok tanúskodnak róla, hogy az egy-háro-m napot hiányzók je­lentős része nem egyszer az italozás „fáradalmait” heveri ki — táppénzes betegállomány­ban, vagy éppen igazolatlan távolmaradással. — Miniszter elvtárs vázolta az alkohol kimutatható káros hatá­sait a munkában. Gondolom, mindennek a selej'tnél Is sú­lyosabb következményeivel kell számolnunk. — Igen, a termeléskiesés és a selejt a következmények­nek csak az égyik esöportja. Vannak ennél még szomorúbb tények is: 1969-ben 240 halá­los, 12 ezer súlyos baleset tör­tént az alkohol befolyása mi­att, s még hány klsebb-na- gyobb sérülés! Ennek kapcsán elsősorban már nem is a ter­melési, népgazdasági károkra utalok — pedig a számokból következtetve ezek sem elha­nyagolhatók! —, sokkal in­kább az emberélet megóvása érdekében szeretném nyoma­tékosan és sürgősen hangsú­lyozni a megelőzés fontossá­gát. Nem lehet eléggé elítélni azoknak a vezetőknek a ma­gatartását, akik az alkoholiz­mus elleni küzdelemről szóló rendelkezések, intézkedések betartását elhanyagolják; ez­zel ugyanis akarva-akaratla- nul megnehezítik a bajokat megelőző társadalmi közszel­lem kialakítását.' A vállalatok vezetőinek, a dolgozó kollek­tíváknak a maguk fegyelme­ző, tudatformáló erejükkel is oda kell hatniok, hogy az életszínvonal fejlődése, a sza­bad idő növekedése ne az ita­lozók, hanem a kulturált, az emberibb élményeket ígérő szórakozások kedvelőinek szá­mát növelje, mert ez az egyén és a társadalom számára egy­aránt haszonnal jár. — E gondolatsor tehát haté­kony nevelő munkát sürvet, Va­jon kielégítő-e ez a tevékenység a szekmunkáskén-ésben részt vevő fiatalok körében, a szak­munkástanuló-intézetekben? — Ha csak vázlatosan is. szeretnék reális képet festeni az e téren mutatkozó gondia - inkról. őszintén szólva ma­gam sem tartom köpnvrn<Ur pedagógusaink helyzetét. Ha országos átlagban igaz. hogy a gyermek a'r n o’-el’n etek a család felbomlóvá mellett az alkoholista szülő nehezíti meg legjobban, ez a szakmunkás- tanulók tekintetében is imz. A mi fiataljaink esetében azonban még egy további kö­rülménye is ügyelőmbe kell venni. Azt ugy anis, hogy ta­nulóinkra a szülőkön és az is­kolán kívül nagy befolyást gyakorol a szakmai oktatásuk színhelyéül szolgáló munka­hely. Nyilvánvaló, hogy nem­csak a jó, de a rossz példa is ragadós. Abból, amit az előző­ekben modtam, következik, hogy tanulóink egy része rossz befolyás alá kerülve „felnőt- tes virtuskodásnak” tekinti az italozást. Mindezek miatt iskoláink nevelési tervében, az osztály- főnöki órák anyagában súlyá­nak megfelelő térjedelmet ka­pott a túlzott alkoholfogyasz­tás egészséget, erkölcsöt rom­boló hatásának megismerteté­se. Annak érdekében, hogy pe­dagógusaink ezirányú felada­taikat minél felkészültebben láthassák el, ^ettől a tanévtől rendszeres továbbképzésben részesülnek. Pedagógusaink emellett — a Vöröskereszttel és az Alkoholizmus Elleni Or­szágos Bizottsággal együttmű­ködve — részt vesznek a rendszeres felvilágosító és propagandamunkában is. A közvetlen befolyás mellett vé­leményem szerint nagy fon­tossága van az „indirekt” ne­velésnek, a kulturált életmód iránti igény felkeltésének és kifejlesztésének. Többek kö­zött ezt a célt szolgálják az in­tézetekben működő szakkörök, a szellemi és sportversenyek, az egyre gyarapodó számú szakmunkástahuló ifjúsági klubok. Mindez, megítélésem szerint, jó és messzeható be­folyást gyakorol fiataljaink formálódó egyéniségére. Pedagógusaink, szakoktató­ink erőfeszítései azonban csak akkor hozhatnak teljesebb eredményt, ha törekvéseikben számolhatnak a dolgozó kol­lektívák és az egész társada­lom növekvő támogatásával. Munkahelye az ország bármelyik részén — Családja Kétyen Gere Sándor, a Pécsi Ee- tonútépítő Vállalat kövezője aznap éppen a Dunaújvárosi Vajsmű előtt rakta a szegély­követ. Odahaza a konyhaasztal kö­rül három fejkendős, közép­korú asszony kötásmintálcat próbál, egyikük időnként ha­sábfát dob a tűzre. Havas, csendes hétköznap délelőtt jöttek össze az asszonyok Ké­tyen, Gere Sándoréknál egy kis beszédre, haszonnal telő időtöltésre. — Volt már a férjem az ország isten tudja melyik ré­szén is. Pesten is, Murake- resztúron is, az Alföldön is. Tizenhárom éve járja az or­szágot, csinálja az utakat. Gere Sándor 1958-ban sok más parasztemberrel együtt otthagyta a falut és kitanulta az útépítő mesterséget. 1953- ig egyéni parasztok voltak, 23 hold földet dolgozott meg a család. A termelőszövetke­zet megalakulása után egy darabig iskolát takarított, aztán Pécsre ment, megsze­rezte a szakmáját, de a tá­vollétet sohasem tudta meg­szokni. Hétfőn reggel indul, pénteken este látja újra a család. A faluban talán, ha két ember van összesen, aki az egész hetet a családtól tá­vol tölti. Azok a parasztem­berek, akik vele együtt keres­tek munkát a megyehatáron túl, közelebb jöttek dolgozni, legalább annyira, hogy napon­ta haza tudjanak menni. Ge­re Sándor is járt a lavaszon Szekszárdion,., .felkére^ett né­hány vállalatot, de a je’enle- gi fizetősét, 2800 forintot, se­hol nem. tudták megadni. .Ma-, radt. Levelét ritkán váltanak, „ha baj történne, értesítené­nek”. Az asszonyra vár hétközben mindaz a munka, ami más családoknál a férfi dolga. A fűrész másik végét idős édes­apja fogja. A hivatalos ügye­ket egyedül intézi, ha sürgő­sen dönteni kell valamiben, egyedül dönt. Ha a gyereke­ket kell fenyítení. hiányzik az apai szigor. — Nem próbált a férje a tsz-ben elhelyezkedni? — Itt kövezni nem lehet. Más munkát meg nem szíve­sen vállalna. Pedig fájnak a térdei, térdelve rakják az út­ra a követ és emelgetik az ötven-hatvan kilós tömböket. Elmegy az ember, viszi a pénzt is. — Hetente százhatvan forin­tot visz magával. Munkásszál­láson lakik, kosztja, kvártélya megvan. Ha itthon lenne, ez a pénz négyünknek elég len­ne. így a Rúpiája kell. — Mire jutottak? — Rádiónk van, .bútort vet­tünk, köves a konyhánk és padlós a szobánk. Szóval ala­kítgattunk a házon. Két gye­rek mellett többre nem fu­totta. Nálunk nem telik hét­száz forintos csizmára és öt­száz forintos szvetterro. A nagyobbik lány ipari ta­nuló, a kisebbik még iskolás, költeni kell rájuk. Az asz- szony a szülei háztáji földjét műveli, háromszáz öl szőlőt, és ezerháromszáz öl kukori­cát, baromfit, disznót tart, époen annyit, amennyi a csa­lád szüksége. Murámba állna szívesen. Itt a faluban nyolc­órás munkára, leginkább varr­ni. De Kétyen ilyen lehetőség nincs. Nem is ig'en ígérik. A tsz-ben a munka hajnaltól késő estig tart. két idős em­ber, két gyerek és az eljáró férj mellett ezt vállalni nem lehet. A bejárás Szekszárdra megint nem megoldás, egy óra az út óda, egy óra vissza. Ge­re Sándoréknál jó darabig még minden marad a régi­ben. A hét vége öröm. — Hét végén itthon van a férjem, van segítség. II vénkor nincs pihenő és nincs megál­lás, erről leszoktunk. Rossz ez így, unom már ezt, nagyon unom. Előbb-utóbb változtat­ni kell az életünkön. D. VARGA MARTA Hogyan lehet egy csoportból kiváló együttes ? Az amatőr filmkörök az idén először kaphatták meg a kiváló együttes címet, amivel a Művelődésügyi Miniszté­rium mindössze két csoportot jutalmazott, a dombóvári film­kört és az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem amatőr filme­seit. S okkal. Az utóbbi években az ama­tőr művészeti együttesek nagy változáson mentek keresztül. Volt időszak, mikor úgy lát­szott, nincs jövőjük az ilyen együtteseknek, nincs rájuk szükség, nincs közönségük, mi­vel a hivatásos művészek pro­dukciói eljuthatnak minden­kihez. Először a televízió Rö­pülj páva népdal 'nekesi ver­senye és az azt követően meg­alakuló, fellendülő Röpülj pá­va-körök bizonyították, hogy szükség van amatőr művésze-> ti csoportokra. Ezt követte a rádió Szóljatok szép szavak vetélkedője, ami ismét azt bi­zonyította, hogy az országban vannak színvonalas, jó amatőr színjátszó csoportok, irodalmi színpadok és közönségük is van. A dombóvári filmkör hat­vannégyben alakult, szinte vé­letlenül. A művelődési ház filmfelvevőt vásárolt, de rö­vid idő alatt kiderült, hogy a tánccsoport nem tudja kihasz­nálni, Felvetődött a filmes cso­port megszervezésének a gon­dolata. ,4 vezetést Balásy Gyu­la fafaragó népművész vállal­ta. Az akkori húsz—harminc jelentkezőből öt-hat törzstag maradt meg. ök alkotják a mai együttes magját is. Folyamatos tanulással ké­szültek föl a hatvanötös terü­leti fesztiválra, a következő évben már az országoson is ott voltak. Ettől kezdve ala­kult úgy a munka, hogy fesz­tiválokra dolgoztak. Ez jó is meg nem is. Nem jó, mert kampánymunkára ösztönöz de jó abból a szempontból hogy lemérhető a fejlődés. Hatvanhét ben rendezték meg először Dombóváron az azóta már hagyományos dél-dunán­túli amatőr filmfesztivált. Meg­ismerhették e környező me­gyék klubjainak munkáit, be­mutathatták a saját munkái­kat, sikereket érhettek el. A fesztiválok közti időszak­ban megszervezték a tovább­képzéseket. Hatvannyolcban egyéves tanfolyamot indítottak, központi előadókkal. Tanultak filmesztétikát, filmtörténetet, fotokémiát, filmelemzést. A tanfolyam végén a vizsga nem volt kötelező, de aki levizsgá­zott, szakkörvezetői képesítést kapott. A csoporton belül is képezték magukat. A foglalko­zásokon felváltva mindenki tartott kiselőadásokat, előzetes felkészülés után képzőművé­szeti témái ból. Nyári tábort is szerveztek. Mióta létrejött a néprajzos alkot' 'áhor, arán vesznek részt. Kisfilrrijcik, ha esetenként vannak is esztétikai hibáik, mindig aktuális, fontos témát dolgozna!; föl, s mivel a cso­port tagjai nagyrészt fiatalok elsősorban az ifjúságot érintő kérdések kapnak helyet mun­káikban. A tagság vegyes fog­lalkozású. Van köztük mérnök, ipari tanuló, szakmunkás, de­koratőr, gimnazista. A csopor­tot a közös munka ugyanilyen célja tartja össze: használni akarnak. Az esetleges művelt­ségben különbségek is kiegyen­lítődnek. Már az is eredmény, hogy néhány ember alkotó- közösségben dolgozik, haszno­san tölti szabad idejét, de ho­gyan jut el mindaz, amit al­kotnak a közönséghez? Van-e másnak is haszna a filmesek munkájából? — Van — válaszolja Bilkös- di János, aki Balásy Gyula be­tegsége miatt vette ái a cso­port vezetését. — A fesztivá­lok nyilvánosak, mindig telt ház előtt vetítünk, aztán a filmjeinket elvisszük a járás ifjúsági klubjaiba, ahol vetítés után izgalmas beszélgetések alakulnak ki. Az ország fil­mes klubjai között rendszere­sen vannak cserelátogatások, nyilvános vetítéssel, így más megyében is megismernek ben­nünket. Viszonylag széles kö­rű közönséghez tudunk szólni — JHAROSI —

Next

/
Thumbnails
Contents