Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
Húszéves a bolgár filológia az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Ritka az az irodalom, amelyben a szociográfiák olyan fontos szerepet töltenének be, mint u magyarban, A szociográfia szigorú tényeken alapul, de minél írója egyéni észrevételeit ís tartalmazza és stílusa egyáltalán nem közömbös, tulajdonképpen szépirodalmi eszközökkel előadott szociológia-. Mesterei között a legnagyobbak említhetők, és olyan művek, mint a Baranyai utazás, A tarái helyzet, a Puszták népe. Viharsarok és még tucatnyi. Természetszerűen más cél és szándék vezérelte azonban a felszabadulás előtti alkotók tollát, és más azokét, —- akik a műfajra kimondott, szerencsétlen kényszerszünet után — a ma valóságát akarják tükrözni. A Szépirodalmi Könyvkiadó egy nagyon súlyos sorozatot szentelt a célnak, a „Magyarország felfedezése” címűt, melynek legújabb kötete Moldova György: Tisztelet Komlónak1 című munkája, / „A szénre épült város”-ról 1953-ban még így írt a Szabad Nép: „Komlón az ötéves terv egyik legnagyobb ütközete folyik. Komló egyike azoknak a létfontosságú pontoknak, ahol mindenáron győzni kell.” Hét évvel később a városfejlesztési terv Komló a távlatban (ami egyértelmű a szénkészletek kimerülésének idejével, vagy egyéb energiahordozó közbejötté miatt, a szénbányászati termelés visszaesésével) mint lakótelepülés veendő számításba Pécs mellett." Moldova György pedig, irodalmunk közismert fenegyereke, nagy szeretettel és a rá jellemző szókimondással ír Komlóról Belülről ábrázolja a széhcsata városát, így óhatatlanul bő sort kerít az emberi szenvedésekre, helytállásra és áldozatra, nagyon sok halálos áldozatra is. Oszlatja a csillagászati magasságokban járó bányászkeresetek legendáját. („A bányászt amúgy sem lehet megfizetni, tehát meg sem próbálják”), és goromba keserűséggel szól sok tervezési hozzá nem értésről, vagy akár Vas Zoltán félresikerült irányítási módszereiről. A könyv egy részét korábban már a Kortárs is közölte. Teljes bizonyossággal mondható, hogy nagy vihart kavar majd, hiszen Pécsett aligha olvassák szívesen, hogy Komló Pécs gyarmatának érzi magát. Hibája viszont a könyvnek, hogy nem vázolja kellően azokat az indokokat, melyek 'az ország- energiatermelésének struktúrájában a maga Idején fontossá tették Komló létét. Érdeme egyben társadalmi rendünk érdeme is. Ma már lehet a hibákról gorombán szólni, hiszen a tények megszűnése nem letagadásukon múlik. A kötet Moldova legterjedelmesebb összefüggő munkája, értékes és hasznos kortörténeti dokumentum(ordas) A szlavisztika egyetemi ok. tatása Magyarországon már 1849-ben kezdődött. Ennek keretén belül a XX. század elején hirdetett első ízben előadást a bolgár nyelvtan tárgyköréből Asbóth Oszkár egyetemi tanár, valószínűleg valamely tanítványa kedvéért. Ezt az előadást azonban nem tekinthetjük a bolgár filológia bevezetésének az egyetemen mint ahogyan nem tekinthetjük annak a bolgár nyelv lektorok által történő egyetemi oktatását sem a második világháború ideje alatt és közvetlenül utána, mivel kizárólag a nyelvre korlátozódott. '•V* A felszabadulás után a szocializmus útjára lépett népi - demokratikus országok egyre fejlődő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai szükségessé tették olyan szakemberek képzését — nem csupán a baráti országok egyetemein de hazai viszonylatban is — akik a nép nyelvének, irodalmának, kultúrájának ismeretében hivatottak munkálkodni e kapcsolatok további szélesítésén, elmélyítésén. A bolgár nyelv é3 irodalom rendszeres oktatásának bevezetésével tehát akkor találkozunk, amikor a szláv nvelvtudománv és irodalomtörténet nemcsak tudományos, hanem gvatorlati célokat is kezd szolgálni Húsz évvel ezelőtt, az 1951— 1952-es tanévben indul meg az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen a bolgár nyelv és irodalom szak a Szláv Filológiai Intézet keretein belül kezdetben — a többi szláv szakhoz hasonlóan — tanári szákként, az egyetemi oktatás akkori programjának és tanrendjének megfelelően. Két évvel később már a szófiai Kliment Ohridszki Egyetemen is módjukban áll a bolgár egyetemi hallgatóknak a magyar nyelvvel megismerkedni Az oktatás megkezdéséhezés fenntartásához a Magyar és a Bolgár Népköztársaság közötti kulturális egyezmény alapján a két ország kölcsönös segítséget nyújtott és nyújt ma is egymásnak a hazai szakemberekkel együttműködő magyar ill. bolgár lektorok cseréjével, a másik egyetemnek megfelelő szakirodalommal, kézikönyvekkel, folyóiratokkal és szép- irodalommal való ellátásával. A kezdeti nehézségek leküzdése és az évek során szakszerűen és időtartamban is örvendetesen növekedő bulgáriai tanulmányi ösztöndíjak egyre jobban lehetővé teszik a bolgár filológiát hallgató vagy már végzett szakemberek számára, hogy ne csupán könyvek révén, de közvetlenül is megismerkedjenek választott szakiuk országával, annak népével. kulturális, gazdasági és politikai életével, ami elengedhetetlenül szükséges szélet legváltozatosabb területein kifejtett vagy kifejtendő mu»J kéjükhöz. Húsz év nem hosszú idő egy tudományszak külföldön történő művelésében és életében. De az elmúlt húsz év táv-» latéból visszatekintve meg lehet állapítani: nem csekély azon szakemberek száma, akik a bolgár nyelv, irodalom és kultúra ismeretében, mint fordítók és műfordítók, szerkesztők és újságírók, tudományos dolgozók és oktatók, diplomáciai pályán vagy a kulturális és nemzetközi kapcsolatok terén gyümölcsözően, hozzáértéssel és nagy szeretettel tevékenykednek a sokoldalú maevar—bolgár kapcsolatok területén, hozzá iáruInak azok további szélesítéséhez és elmélyítéséhez. valamint a két népnek a múltban olyannyira elhanyagolt kultúráién és irodalmán keresztül történő egyre jobb kölcsönös megismeréséhez. Nagypdl Teréz egyetemi adjunktus HEGEDŰS LÁSZLÓ} MINT VENDÉQ — ITTHON Tető fölé növő diófa, eperfa néz rám, terebélyes, pince kiálló füves dombja, régi leüt, melynek hideg, édes vize már csak békák tanyája, helyette egy vékony cső önti vizét. A vén kút épp úgy árva s felesleges, mint mind a többi: Pajtakapu rácsába vágott kaszánk. Nyelét én fogtam régen. Füvet ki tudja mikor látott, most eszi a rozsda serényen, Kocsink és ekénk épp így árvul S fogasunk, boronánk a pajta sarkában s a fészerben hátul, porosán, rozsdáiul maratva. Az ólban két malacka készül, hogy a télre hízó lehessen. Lovak, tehenek helyén végül, hol versírással éjjeleztem, ontja a friss tojást anyámnak a szövetkezet négyszáz tyúkja. Időt bánatnak és magánynak nem hágy a mindig sürgős munka. A pajtafal egy repedése meredt rám mélázóra egyre, ki csak ténfereg múltba nézve, hogy amit lát itt, lejegyezze. ZELK ZOLTÁN: MIÉRT JÖSSZ? Szemembe süt az arcod — menekülök a fénybe, tegnap is egész éjjel ültem a villanyfényben. Arcod nem perzselt már, de hangod nem szűnt füledben — miért jössz, hogyha nem vagy, miért vagy ily kegyetlen? Te, aki a nemlétet már fényévekkel méred, ily gyorsan elfeledted, milyen hosszú az élet? Ősi haregszsr Jánossomorán él Soós Antal nyugdíjas tsz-tag. Gyernvsk- kora óta készíti a kecskedudát. Maga faragta hangszerei külföldre is elkerültek. (MTI foto — Fetoérváry Ferenc felv.—KS)
