Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

Ällattenyeaxteal telepek

Még nincs rajta haszon

A szovjet hős városok hete

A Pjatnyickij kirobbanó sikere

• i

A szakosított állattenyésztési telepek építési költségeinek 70, illetőleg később 50 százalékát az állam vállalta magára, a többit az üzem fizette. Egy-egy ilyen telep 23— 27—30—33 millió forintba került, 6 némelyik még úgy is megdrágította saját . magát, hogy határidő-módosítással készült el, „üzembe állítása” tehát késett. A szakosított állattenyésztési telepek a népgazdaság érdekeinek megfelelően tömegtermelésre rendezkednek be. Ezekre a telepekre tehát feltétlenül szükség van. Ezt nyomatékosan aláhúzzuk, s amikor jövedelmezőségüket vizsgáljuk, akkor ezzel nem a létezésüket akarjuk megkérdőjelezni, hanem a gazdasági aktíva mondanivalójához igazodva azt a kérdést szeretnénk feszegetni, hogy mikor kezdi magát egy- egv több tízmillió forintos beruházás visszafizetni.

Ezúttal Hiezl Ádámmal, a zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezet főkönyvelőjével beszélgetünk a témáról.

— Az Egyesült Erűvel Tsz szakosított sertéstelepe 26 millió forintba került.

— Huszonhatmillió-ötszázezer forintba.

— Üzemel?

— Ez az első esztendő, hogy teljes kapacitással üzemel. Évi kibocsátása ötezer hízott- sertés. Valami kevés eltéréssel 1971-ben az ötezer meg lesz. Talán háromszáz marad vissza.

— Huszonhatmillió-ötszázezer forint. Ennyibe került összesen.

— A termelőszövetkezetnek kevesebbe került. Az állami dotációt figyelembe véve .tizenhároramillió-kéttőszázöt-. Venezer forintba.

— Nézzük meg a jövedelme*6sig oldaláról.- - v . ■

— Talán még túl korai, hiszen ez az első teljesnek nevezhető esztendő. Sok mindennek még be kell járódnia. Mindenesetre az első félévről teljes képet adhatunk. Végeztünk önköltség-számítást, e ez azt mutatja, a költségek egymást fedik az árbevétellel.

— Magyarán: tiszta haszon nincs.

— Igen. Pillanatnyilag úgy találom, hogy ez a korszerű szakosított sertéstelep drágábban termel, mint a hagyományos, korszerűtlen sertéstelepek. Jelenleg drágábban termel. Ennek sok oka van, és az okok egy részét éppen az önköltségszámítás nyomán feltártuk, vagy feltárjuk. Megemlíteném a takarmány- költségeket. Ez az alapanyag igényes. Az olcsóbb magyar táp helyett a jóval drágább német Purina tápot kell,' hogy kapják. Nyolcszáz forintos táppal nehéz jövedelmezőségről beszélni. Látjuk azt is, hogy egy kilogramm hízó előállítása 19 forint, ezzel szemben egy kilogramm malac 31 —32 forint. A kettő együtt körülbelül 26 forint. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a 31—32 forintos előállítási költséget csökkentsük. De hogyan? Még nem tudjuk hogyan. A pénzügyi ember szemével nézem a dolgokat és ilyen alapállásból számomra az sem vigasztaló túlságosan, hogy állítólag 1972-től a fel- vásárlási súlyhatárt 10 kilogrammal csökkentették. Ezzel szerintem a korszerű sertéstelepeket sújtják.

— Amit eimond abból arra kell következtetni, hopy a sertéstelep most már meg van, most már üzemel, de nincs még rajta haszon és a termelő.v/.rivefkezet vesetői a jövedelmezőség lehetőségeit kutatják.

— Ez nem egészen ígv van. A jövedelmezőség lehetőségeit kutatjuk ugyan, de pillanatnyilag sok tekintetben tanácstalanok vagyunk. Maga

az állattenyésztési telep elvileg 25 év alatt visszafizeti magát. Ha azonban az a kérdés, hogy mikor hoz hasznot, akkor éri eiTe a kérdésre jelenleg kielégítő választ nem tudok adni. Hasznot okvetlen hoznia kellene,. év közben, „bejáródás” közben, ennek érdekében a költségn övélő - tényező sokaságát . csökkentettük. De ez még kevés. Induló telepről lévén szó,, bizonyos hosszabb távra érvényes tapasztalatokra volna talán szükség. Elég magas a malacelhullás. Ezt részben sikerült megállítani,; illetőleg normális keretek közé szorítani. De még nincs minden rendben. Nagv gondot okoz, hogy nem kielégítő a telepen a levegő- csere, a szellőztetés, s ez növeli az elhullást, megdrágítja a termelést. De mondhatok mást is. Kezdetben mindenütt égtek a villanyok és sok volt az áramköltség. Ezen változtattunk.

— Annak Ideién mennyi tiszta

haszonra számítottak?

— Hízott sertésemként 200— 300 forintra. Ez lenne a normális. A műszaki 'eírásban egyébként ez az összeg szerepel: 2—300 forint. Ebből az idén nem lesz semmi.

— És, ha Jövőre stm lesz belőle semmi?

— Mindenáron azon vagyunk, hogy megtaláljuk , a jövedelmezőséghez' 'vezető utat. A telep kész, feltétlenül üzemeltetni kell. Nem azért építettük, hogy leállítsuk.;-Erre nem gondolunk. Ttt népgazdasági érdekekről van szó, de természetesen a termelő- szövetkezet érdekeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Gondolom, ez a téma egy összetett, sok üzemet érintő kér- dóskomplexum, s közös erővel megtaláljuk a jövedelmező üzemeltetés módját Annak idején az állami gazdaságok őskorában előfordult, hogy egy-egy tojás önköltsége 93 forintra rúgott. Ebből azonban senki nem jutott olyan következtetésre, hogy az állami gazdaságokat meg kell szüntetni. A mi esetünkben természetesen ennyire nem súlyos a helyzet, mert nincs Ugyan nyereség, de nincs ráfizetés sem. A pénzünk forog.

— De azzal gondolom egyetért: nem mindegy, hogy Jövőre, vagy tíz év múlva érik el hízott sertésenként a 2—300 forint tiszta hasznot.

— Nem mindegy. Ezzel nagyon egyetértek, őszintén érdekelne, hogy mi a helyzet a többi mezőgazdasági üzemben. Szeretném megismerni az ottani tapasztalatokat, a jövedelmezőség oldalát. MűkörUk még egy, a miénkhez hasonló sertéstelep Simaságon. Tsz- közi vállalkozás üzemelteti. Mi ezzel a közös vállalkozással tártjuk a kapcsolatot, s rendszeresen kicseréljük az üzemeltetés tapasztalatait. Ez az- együttműködés gondolom, szintén -jelent valamit. Egyelőre ennyit tudok mondani.

—. Köszönjük a beszélgetést.

■— sz. r. —

Hatszázötven ember tapsa zengette a Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermének falait csütörtökön este a Pjatnyickij Együttes előadásán. Szinte mindent újrázni kellett. Az ismétlések sorának rendszerint P. Kovács József a Magyar Televízió bemondója, a műsor közlője vetett véget. Bejelentette a következő számot, s így szűnnie kellett a tapsnak. No, nemsokáig pihenhettek a tenyerek. Nem is mindig a következő szám végéig, mert a bravúros szólók — tánc- és énekszólók

— láttán és hallatán önkéntelenül tört ki a tapsvihar.

Édes-bús orosz dallamok, s fergeteges ritmusú népdalok váltakoztak a Pjatnyickij kórus műsorán. A lírai számok, hősi énekekkel és humoros dalokkal váltakoztak. Csengő szoprán, mélyzengésű alt, hősi tenor és tömör basszusszólók követték egymást. Tisztán csengő, érzéssel éneklő kórus gyönyörködtette a jelenlévőket.

Nemcsak a szovjet kórusművészet, de a táncművészet is világhírű. A lányok tánca,

— légies, finom, elegáns. Egy- égy számban úgy tűnt, mintha nem is ők maguk a táncosok mozognának, hanem a színpad úszna alattuk. Fenséges testtartás, bájos mosoly, rendkívüli fegyelmezettség jellemzi a lányok táncát. A férfiak temperamentumosak. Utánozhatatlannak tűnő bravúr a táncuk. Nyalkák és hetykék. Ezer meg ezer tánclépést, táncfigurát mutatnak be. Ugrásaik hatalmasak. Erő, dinamizmus, lendület jellemző táncukra.

A zenekar végigjátszotta a műsort. A tangóharmonika és a balalajka mellett egyéb eredeti, s ma már ritkaságszámba menő népi hangszereket szólaltat meg az együttes. Egyetlen önálló műsorszámuk sem volt, a siker jelentős része mégis az övék. A két és fél órás műsor idején — többször a színpad mélyén meghúzódva — ők, a zenekar tagjai valamennyien állandóan a színen voltak. A tapsot az énekesek és a táncosok köszönték meg. De a taps, a zenekarnak is szólt.

A Pjatnyickij Együttes világ« hírű. Érdekes, színes, változatos, eredetien népi tánc- és énekcsokorral mutatkozott be Szekszárdon is. Művészetük utánozhatatlan. Az élmény, amellyel megajándékozták a közönséget, maradandó.

•

Pénteken a Pjatnyickij! Együttes a megyeszékhelyen tartózkodott. Délelőtt Szabópái Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke adott fogadást az együttes vezetői részére. A fogadáson jelen volt Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Rúzsa János. az MSZMP Szekszárd városi Bizottságának első titkára és Császár József, a Szekszárd városi tanács elnöke is. A Pjatnyickij Együttes vezetői közül a fogadáson részt vett: Valentyin Levarov, művészeti vezető, az OSZSZSZK népművésze, Tatjana Usztyinova, főbalettmester. a Szovjetunió népművésze. Állami díjas, Galina Fufajeva. a kórus vezetője, nz OSZSZSZK érdemes művésze. Nyikolaj Szudakov. gazdasági igazgató, az OSZSZSZK érdemes művésze és Turcsin Alekszej Ivanovics az együttes párttitkára. A fogadáson pohárköszöntők hangzottak el, s kellemes, baráti beszélgetés alakult ki.

A Pjatnyickij Együttes tagjai a délelőtt folyamán Szék- szárddal ismerkedtek, majd ellátogatták a decsi népművészeti házba. Délután egy kis tapasztalatcserére kerüit sor. A Szekszárdi Táncegyüttes tagjai tartottak bemutatót műsorukból.

Ma reggel a Pjatnvickij Együttes elhagyja Szekszárdot, s következő fellépése színhelyére, Szegedre utazik.

•

Tegnap délután érkezett hír arról, hogy a veszprémi Petőfi Színháznak le kellett mondania a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban péntek estére beütemezett színielőadását.

A kellemetlen helyzetből a2 éppen Szekszárdon tartózkodó Pjatnyickij Együttes segítette ki a művelődési központ igazgatóságát, annak felkérésére a szovjet együttes „beugrott” — színházi nyelven szólva — a veszprémi színtársulat helyett, s újból fellépett a városban. A Pjatnyickij Együttes műsorát így ajándékként ráadásként kap ták azok a szekszárdi színház- látogatók, akiknek bérletük a péntek estére szóló színházi bemutatóra volt érvényes.

élete tárulkozik ki. „Nagyon jó felkészültségű, széles látókörű ember”. „Soha nem volt vele nehezmény”. „Kétszer kapott sztahanovista oklevelet”. „A legjobb fűtő. Palotai Karcsival járt; szeret horgászni”. „Nagyon becsületes katona. Csikóstöttősről járt dolgozni több mint harminc évet”. „Peches ember, három balesete volt”. „A Nazarova mozgalomért kapta a Munka Érdemrendet”. „Szerette a gépeket. egyedül neki lesz furcsa, hogy nem dolgozhat többé mozdonyon”. „1941-től vezetett mozdonyt, fegyelmije, büntetése soha nem volt”. „Sokoldalú ember, a legjobb lakatos”. „Problematikus eset. mindig baj volt vele”. „Sokat műtötték, az idegrendszerével volt valami, nem érte el a kort, előbb megy nyugdíjba”. „Becsületes munkáséletet élt, kár hogy az egészsége megromlott”. ..Egyszer »felkapta a vizet-«, aztán elköszönt, öt éve jött vissza; innen akar nyugdíjba menni”. „Üres a lapja, se kitüntetés, se fegyelmi; éljárt felette az idő”. „Egyszer elbocsátották, nincs nagy múlt. ja”.

Csak ennyi volna egy munkáséletről a „summázás”? Több ennél? Most még nem lehet tudni, ki mit hagyott maga után. Az utódok emlékezése élteti majd őket a mozdonyok között, míg ők a kiskertben gyümölcsfát nyesnek, borozgatnaík, vagy éppen az orvost várják.

Tegnap a nőbizottság vezetője már megkezdte: „Ki csinál majd ezután fusiban olyan szép ajándékot, mint a Borza bácsi ?” Bus Ká_ roly főnök, amikor az ünnepi beszédet írta, megállt egy percre: „Nem voltak különösebb érdemeik, munkások voltak”, — írta az ünnepi beszédébe.

— Nehéz lesz tőlük elköszönni.

— Végleg?

— Nem — mondja a főnök —, sokan visz- szajönnek. Benéznek ide hozzám, a műhelyekbe, keresik a rési mozdonyukat, szerszámukat, hogyan vigyáznak rá a gyerekek ... Egy. szerű szürke, munkás embereket búcsúztatunk ...

Várhegyi János ma este a Vasutaskörben név. sorolvasást tart:

Sashalmi István mozdonyvezető, Illés Károly mozdonyvezető, Kocsis György fűtőházi munkás, Kovócsik József mozdonyfűtő. Hegyháti József mozdonyfűtő. Fodor János mozdonyvezető, Linde János mozdonyvezető, Szalai Konrád segédkezeié, Pintér II. József mozdonyvezető, Borza József lakotos csoportvezető, Berta Vendel mozdonyvezető, Géro Ferenc mozdonyfelvigyázó, Orbán György mozdonyvezető, Tóth Géza mozdonyfűtő, Deák András kocsivizsgáló, Fodor Kiss Sándor mozdonylokotos.

Utoljára mondják: „Jelen”, „Itt vagyok”.

PÁLKOVÁCS JENŐ

Névsorolvasás a Vasutaskörben

. ,< :-s*. ... ... Ma este tizenhatszor játsszák a zenészek, hogyz' • tg ? -Megy d gőzös, megy a gőzös Kanizsára Kanizsai, kanizsai állomásra.

A mozdonyvezetőt kézbe kapják.

Egyik oldalt a főnök, a párttitkár, a másikon a szakszervezeti titkár, a fiatalabbak a mozdonyvezető vállát fogják, ők is segítenek.

A nyugdíjasokat kiviszik a teremből.

Amikor elindulnak, akkor kezdi a zenekar r Megy a gőzöst, az ajtónál a mozdonyvezető nótáját húzzák, azt, hogy Lement a Nap a maga járásán, vagy SáFga a csikóm, sárga a nyereg rajta. Azt a nótát természetesen, amelyik éppen a kedvence annak, akit ölben- vállon visznek a mulatság színhelyéről. Kiviszik — jelképesen — a fűtőházi munkáséletből, viszik őket pihenni.

Minden télköszöntő vasárnap a fűtőházi szakszervezet ünnepséget rendez: V „tárgyévben nyugállományba helyezettek elköszön- tésére”.

Az idén tízzel több megy, mint amennyit terveztek. A hetvenkettesek, a hetvenhét-mások, de még a hetvennégyesek közül is van „soros" nyugállományba vonuló.

— Eszi az embert a vasút — mondja Várhegyi János, a szakszervezet titkára — a fűtő ötvenöt éves korára beteg. A mostani nvug. díjasok fele ezért megy kor előtt nyugdíjba.

— Nehéz a mozdonyvezető munkája, még nehezebb a fűtőé *— mondja Bus Károly főnök. — Ezek az emberek végigutazták a második világháborút, némelyik alól két mozdonyt. is kilőttek. Következett a felszabadulás, az újjáépítem. „Arccal a vasút felé”. Hajtottak. Jött ötvenhat. Az utóbbi tíz évben a rengeteg szolgálat — nincs ember, nincs fűtő, mozdonyvezető. Egy mozdonyvezető másfél ember munkáját végezte. Háromszáznegyven órás szolgálati idő egy hónapban!

Esküdt Imre több mint húsz éve foglalkozik emberekkel. Személyzetis volt sokáig, most munkaügyi előadó, azt csinálja, amit korábban. •

— Mindet ismerem, mindegvikről egy mondatban tudok véleményt mondani.,

— Kezdjük. • - Sárgult, szakadozott szélű kartonok belsejében különféle, papírok, igazolások; egy-egy dokumentum.

— Sashalmi István 1936 óta dolgozik a vasúton, 1948.-tól mozdonvíelvíevázó. ő volt az első szb-titkár a felszabadulás után, nagvon beteg, az ünnepségen nem lesz tíz percnél tovább — neki húzzák először a Megv a gőzöst — kétszer kapott kiváló dolgozó jelvényt.

Újabb kartonok .dokumentumai-” kerülnék elől Tizenhat mozdónjjvezető, fűtő és lakatos