Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

é Hazánk területén volt az emberiség első ismert bányája Balaton füleden, ez év őszén nemzetközi bányászati — auto­matizálási konferenciát tartot­tak, ahol egyebek között is­mertették bányatörténetünk­nek azokat az érdekes esemé­nyeit, amelyek méltán keltet­tek érdeklődést a külföldi részvevők körében is. Külföldön napjainkban is kevesen tudják például, hogy Magyarországon, a balatonvi- déki Lovas község határában tárták fel az emberiség eddig legrégibbnek ismert bányáját. Az itt talált nagyméretű cson­tokból készült több mint száz darab bányásszerszám korát 30—40 000 évesnek becsülik. E helytől alig 40 kilométernyire, a közelmúltban tárták fel az ősember kovakőbányáját, ahol szarvasagancsokból kász'tatt fekőeszközök tucatjai kerültek elő. Az őskor bányászatát e terü­leten a történelmi népek to­vább folytatták, s a kelták, dákok, rómaiak, továbbá az avar uralom alatt élő szlávok után, a magyarok is hamar felismerték a bányászat jelen­tőségét. Az állammá fejlődés időszakában Géza fejedelem már központi kézbe vette e bányászatot. Az ezer évvel ezelőtti „államosítás”-sal Gé­za saját hatalmi erejét igye­kezett növelni. Később, az uralkodó a bá­nyászati jogot adományok for­májában már kénytelen volt megosztani. Az első írásban fennmaradt bányajogosítványt 1211-ben keltezték. A tatárjá­rás után — az ország újjáépí­tése miatt — a bányajog meg­osztása még tovább fokozó­dott. A fejlődés eredményeként a XIV. században, a világ akkor ismert aranytermelésének 40, ezüsttermelésének pedig 30 százalékát Magyarország adta. A műszaki színvonal korai fej­lődését bizonyítja, hogy a XV. században magyar bányász szakemberek segítették az an­gol és a francia királyság, to­vábbá az orosz és az olasz fe­jedelemségek bányászatának fellendítését. A vasút őse, a favágányos futó bányacsille „magyar kutya” néven terjedt el a szomszédos országokban. 9. . És megjelentek természete­sen a dokumentumosok is. Örök rejtély, hogyan csinál­ják, de ezeket mindenhová be keli engedni, mert ezeknek mindig van pecsétes papírjuk, különleges engedélyük, fény­képes igazolványuk. Annyi és olyan, amennyi és amilyen ép­pen kell. Aztán meg a tényleges hely­beli lakosok közül ezen a kü­lönleges világnapon teremtett lélek sem maradt otthon, még a karonülő csecsemőnek is az Árkos utca táján akadt ha­laszthatatlan elintéznivalója. A Szakács-réten valóságos búcsú alakult ki. A környékbeliek asztalokat, székeket cipeltek ki oda, friss vizet, gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, még főtt kolbászt is adtak a sze­gény elpilledt vándoroknak — uzsora áron. M. község bábeli forgatagá­ban egyetlen csendes, nyugodt hely vcüt csupán. Az a bizo­nyos háromszázhúsz négyszög, öles parcella, fent, a hegy te­tején. Ide nem hallatszott fel a zäivaj, a lárma, ide nem osonhatott he a legdörzsöltebb pesti jövevény, a legjobb te­repismerettel rendelkező hely. béli sem. Teljesen megváltozott a táj is. Gerendákból ácsolt fi­gyelőtornyok meredeztek a plató szélén. Terepszínű kato­nai sátrak, lokátorok, anten­nák köröskörül. Kissé beljebb pedig, szinte érintésnyire egy­VENDETTA RRLar^oTtiénvébö1 mástól, némán posztoltak a legbelső kordon tagjai, még egy egér sem surranhatott át köztük. Érintetlen volt viszont a te­lek csücskében az a bozótos, mely a kis tisztást övezte. És három karcsú lábán ott pihent a nagy gömb. Gyöngyházfény­nyel csillogott a napsütésben. Mellette, az árnyékba húzódva, Kopra Tibor törökülésben ku­porgott a füvön. Kócosán, bo­rostásan, a kialvatlanságtól vö­iitt LRTOCATO 4 KOPAÍZ-HEGVfM röslő szemmel. Az apró tapa­dókorong ott volt a homlokán. Kezeügyében vaskos könyvek hevertek a földön. Az Uj Ma­gyar Lexikon hat kötete. A helyi népművelési otthonból hozatta fel, úgy tíz óra tájban. A fiatalember viselkedése, enyhén szólva, különös. Egy darabig a levegőbe bámul, az­tán vagy némán tátogat, vagy gyorsan felkapja valamelyik lexikont, kikeres egy címszót, elolvassa a szöveget, ábrákat nézeget, ismét a semmibe me­red, aztán vagy bólint, vagy tagadóan rázza a fejét, újabb kötet után nyúl. Majd kezdi élőiről ezt a furcsa játékot. Nem, nem bolondult meg. Haxot tájékoztatja glóbu­szunkról. Feleletet próbál adni azokra a kérdésekre, amelyeket a gömb belsejében lévő űrhajós tesz fel neki. Főleg arról, hogy mi az ember, hogyan él, hol tart a tudományban, milyen viszonyban áll a természet más lényeivel, milyen problémák foglalkoztatják. Erre a konzultációra úgy ke­rült sor, hogy a különleges megbízottal folytatott rövid eszmecsere után az űrvendég arra kérte a fiatal újságírót, maradjon vele. ö visszavonul ugyan a kabinjába, de ettől még tarthatják a kapcsolatot, az űrhajó burka nem jelent akadályt a gondolatátvitel folytatásában. Még mindig nem tudja, mennyi ideig marad­hat itt. ki kell használni a per­ceket is. Ekkor villant fel Kopra agyá­ban az az ötlet, hogy míg el­kezdődik a sajtótájékoztató, amennyire csak erejéből telik, informálja az idegen bolygó küldöttét a földi viszonyokról Akikor szerezte be a lexikono­kat. A házigazda előzékenysé­ge, jóindulata tükröződött eb­ben a szándékában és az a személyes rokonszenv. amelyet kezdettől érzett ez iránt a fur­csa kis lény iránt Ez a célkitűzés — a józan ész számára — képtelennek tűnhet, de Konra sohasem adott sokat a józan észre és az életben — anélkül, hogy is­merte .volna — gyakran al­kalmazta a híres napóleoni el­vet: „A csatát mindenképpen el ke'l kezdeni, a többit majd meglátjuk”; Hozzá is fogott hát Hax ok­tatásához, és mindjárt az ele­ien meglepő dolgok derültek ki. Először is, hoev nem hátrány, hanem nagy előnv. hoffv part­nere nincs a szeme előtt. így nem oszlik meg a figyelme, minden ideeszálával arra gon­dolhat, annak a tárgynak, élő­lénynek a képét idézheti fel magában, amiről közölni akar valamit a másikkal. A máso­dik órában már szint« folya­matosan társalogtak. Amaz a gömbben gyorsan és érzéke­nyen reagált, többnyire azon­nal felfogta a gondolatban hoz. zá vetített kép értelmét, for­máját, sőt színét is. Például Kopra elképzelte magában a forgó földgolyót, az óceánokká] és az öt kontinenssel. Feltéte­lezte ugyanis, hogy ennyit a Marson is tudnak a Naprend­szer harmadik bolygójáról. Az­tán sorra vette a világrésze? két, először Európa körvona­lait idézte fel magában, fehér emberekkel. Ázsiát sárga em­berekkel, Afrikát feketékkel és így tovább. Hax megértette, hogy különböző színű emberek vannak. Az országok, nemze­tek fogalmával viszont Kopra már nem boldogult, azt már sehogyan sem tudta megma­gyarázni, miért vannak a vi­lágrészek felszabdalva, miért vannak országhatárok, külön­féle nyelvek, államformák, azt sem tudta érzékeltetni, hogy hétmilliárd lakosa van a Föld­nek. Nem esett kétségbe, e tárgykört könnyedén feladta és rátért az emberek életére. Férfi és .nő, születés és halál, a különböző foglalkozások, földművelés, ipar, kereskede­lem, szállítás, közlekedés, a technika, a tudomány. A lexi­konok révén e témák néhány részletével is sikeresen birkó­zott meg, hiszen ha más kö­rülmények között is, hasonló (kérdések, fejlődési folyamatok, vívmányok a Mars-lakók min­dennapi életétől sem lehettek idegenek. Továbbá eredménye­sen táiékoztatta vendégét a szárazföldek és a vizek sze­rinte legjelentősebb élőlényei­ről, az oroszlánról, a kutyáról, a cápáról és még rengeteg mást is elmesélt. A legfonto­sabb fákról, növényekről, a ja­pán töroebarackról, a kará­csonyfáról, a pálmáról és a vízililiomról. Valamifajta átgondolt, rend­szeres, pedagógiailag megala­pozott ismertetéstől olyan tá-u. vol állt ez a tájékoztató, mint“' ég és föld. Kapkodó volt, aránytalan, zavaros. Csak egy példa. A labdarúgás olyan je­lentőséget kapott, lévén a há­zigazda szenvedélyes Dóasa- szurkoló, hogy a gömb lakója alighanem ezt vélte az embe­riség alapvető foglalkozási ágá­nak, ám vélhette rendkívüli je­lentőségű rituális szertartásnak is. Kopra mentségére szolgál­jon, hogy minden előkészület nélkül olyan feladatra vállal­kozott, amely egy tudóskolié- giumnak is sok fejtörést oko­zott volna; hogy fáradt volt és kimerült, egész éjszaka le sem hunyta a szemét; hogy saját világképe sem volt mentes néminemű folytonossági hiá­nyoktól, és hogy elvont fogai, mafcat nem igen használhatott. - Többnyire tárgyi ismeretek to, vábbítására kellett szorítkoz­nia, elsősorban a lexikonok 6zöveg- és képanyagára tá­maszkodva. Minden rosszban van valami jó is. E közhely érvénye ez­úttal abban jelentkezett, hogy az űrből érkezettet vendéglátó­ja — még ha akarta volna is — nem tájékoztathatta az em­beriség múltjának és jelené­nek: árnyoldalairól. A kizsák­mányolásról, a háborúkról, a könyörtelen hatalmi harcokról, a nemzeti és faji gyűlölködés­ről, gyarmatosításról, éhínség, rői, alkoholizmusról, mind­arról, amivel a Föld Ura nem­igen dicsekedhetett egy testvér­bolygó lakója előtt. (Folytatjuk) Népújság 4 1971, november 27.

Next

/
Thumbnails
Contents