Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

ír í;

1 A többiek kicsit oldalt álltak és lesték a két embert

Tegezeidnek?

Nem tegaződnek. Az igazgató se, meg a szerelő se. Ebben a hetven kilométer átmérőjű gazdaságban a barátság, az együvé tartozás nem ott kezdődik, hogy na haverkodjunk. Az igazgató szívesen elmegy a brigádvacsorákra, koccint, vele is koccintanak, ha nóta kerül, hát az is kerül, de többnyire csak magázódva, embert becsülő tisztességgel.

— Ö az egyik — mondja most az igazgató és bemutatja emberét.

Pontosabban egyik emberét a fizikai dolgozók közül, azok közül, akiknek nyár óta akkora a rangja, mint a főmérnöknek, vagy á többi felelős beosztásban dolgozó vezetőnek. Ez új, teljesen új. Olyan mintha a hadseregben néhány közkatonát őrnagvnak tekintenének és azt nyújtanák, ami a főtisztnek jár.

Hát ő az egyik. Húsz éve dolgozik a P.-i állami gazdaságban és az új kollektív szerződés hatálvba lénése óta az üzem vezető gárdáiéhoz tartozik. fizikái dolgodéként. Elismerték. hogy legalább any- nyit lendíthet a nyereségen a maga helv^n. mint az igazgató a maga helyén.

Ránézek.

— Maga itt akkor tulaidon- kénnen szerelő és a gazdaság egyik vezetőie.

— Dolgozó vagyok. — mondja.

Az igazgató besegít.

;— Olyan dolgozó, aki gondolkodva dolgozik, mindent tud, mindenhez, ért. és mindenről van véleménye. Rangos ember.

— Tudja, — kérdezem a szerelőt.

— Tudom.

S arról kezdünk beszélgetni, hogy ment le az idén a kukoricaszezon. Erről szívesen sízól

A törssgcarcia

ő is, az igazgató is. Itt jobban otthon van.

Értik egymást

2.

Sok a félreértés. Ilyen félreértés az is, hogy az egy munkahelyen eltöltött évekből automatikusan következik a törzsgárdatagság.

Tévedés.

Az új kollektiv szerződés legtöbb üzemben értelmesen korrigál, oly módon, hogy kimondja: az évek számítanak, és a munka, a helytállás. Más szóval: a törzsgárdához tartozni annyit jelent, mint azonosulni azzal a konstruktív maggal, amely a munkahely ereje, erőssége.

Papírra leírva ez így nagyon szép. (A valóságban olykor-olykor még másként van. Törzsgárdatagnak számítanak olyan dolgozók is, akiknek semmi közük a munkahely konstruktív magjához.

Vélemények:

„A törzsgárda erő. Olyan erő, hogy ezt a hatezer hektáros gazdaságot, így, ahogy van, átvihetjük Somogyba. Soj. mogyból meg vissza Tolnába”.

„Gyakran hívnak. Megállít nemrég az egyik művezető: Ferkó, magának kiemelt órabért adunk, csak jöjjön el hozzánk dolgozni. Jó, mondom. Lehet, hogy maguk kiemelt órabért adnak, de egy valamit nem tudunk adni. Mi az amit mi nem tudunk megadni magának? Hát ez az, hogy amikor én szólok, akkor mindenki hallgat, mert mindenki érzi. harminc esztendő van mögöttem, effv helyen. És a fél műhely tőlem tanulta a szakmát”.

„Egyik erdész jött, a másik ment. Én maradtam. Hát most ha valamit tudni akarnak, epvedül csak hozzám fordulnak. Olyan nincs, hogy én valamit ne tudjak.”

„Valamikor a mesterleeény fél Eurónát bejárta.- látott, tanult. tapasztalt. Eev fiatal embernek ma sem árt körülnézni. F'őször körülnézni, utána megállapodni.”

Új külszíni bauxitbánya

A Bakony bauxitvagyon» nem összefüggj egységben helyezkedik el, hanem un. lenes ékben. A küzclnn'Hbah Palimba körzetében a kimerülő li-es számú fejtés szomszédságában megkezdődött egy új bányaterület előkészítése a művelésre: Az új „lencséből” műszakonként 130 tonna első osztályú bauxit kerül majd a felszínre.

(MTI Foto — Jászai Csaba Íeív. — KS).

A szovjet hős városok hete

„Eltúlozzák a dolgot. Mi az, hogy törzsgárda tag? Semmi. Tizennégy éve vagyok egy helyen, hátul a csomagolóban, és fönt az irodán azt sem tudják rólam, hogy a világon vagyok”.

3.

A fiú fölmondott.

Korholom.

— Gyerek, gyerek, észnél vagy te? Otthagytad a postát, a közlekedést, a szervezői állást, a teherfuvart. Semmi nem jó? Egvik se jó? Huszonkettő múttál. és betelik lassan a munkakönyved.

A fiú:

— Kibírhatatlan. Jöiiön és nézzen körül. Ismerkedjen meg a főnökömmeL Egy tökfej. Belőlem ott azért nem lesz soha törzsgárdatag, mert Ottó már törzsgárdatag. Érti?

— Értem. De értsd meg te is, érdemes mindig élőiről kezdeni, bemutatkozni, az új munkatársakkal megismerkedni, egyáltalán kiismeri a helyzetet? Itt legalább tudod, kitől mit várhatsz.

A fiú konok.

— Megyek, ebből nekem elég.

Mindig új ember, s hogy mindig új ember, arról nem csak ő tehet, arról sokszor azok tehetnek, akik elmozdít- hatatlanok, s abban a gúnyában járnak, amely nem az övéké.

SZ. P.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Az üzemlátogatás során elbeszélgetett több dolgozóval; így Mercsényi Gyula gépbeál- li tóval is.

„A Ságvári Endre szocialista brigádnak, nagyon sok sikert kívánok a munkában, 6ok boldogságot magánéletükben és jó egészséget” — írta Vinogradov elvtárs a galván- üzem szocialista brigádjának naplójába.

A vendégek a délelőtt folyamán dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató kalauzolásával megtekintették a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum kiállításait.

A délutáni program K. Papp Józsefnek, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága első titkárának a dolgozószobájában kezdődött. Az itt lezajlott beszélgetésen részt vett Somi Benjámin és Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, valamint István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, aki a délután folyamán kalauzolta a vendégeket.

Először a decsi népművészeti ház elé kanyarodott a vendégekkel az autó, Itt Groh József, a Decsi Háziipari Szövetkezet igazgatója és Fehér Lász_ Ióné. a szövetkezet művészeti vezetője mutatta be a népművészeti házat és a háziinari szövetkezet munkáját. Négy

óra tájban érkeztek meg a -vendégek a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészeti kombinátjának megtekintésére. A gazdaság kiemelkedő eredményeit Mohácsi Károly igazgató, Bakonyi József igazgató- helyettes és Kemény István párttitkár ismertette.

Este a vendégek részt vettek a Pjatnyickij Együttes előadásán a Babits Mihály megyei művelődési központban! A világhírű együttes produkcióját megtekintette K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke, s a megye és a város több vezető személyisége is. Ez alkalomból Szekszárdra érkezett Nagy Mária az MSZBT főtitkára.

A Pjatnyickij Együttes műsora előtt dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet, amelyben megemlékezett a szovjet hős városokról is. Leningrad üdvözletét Ana- tolij Ivanovics Vinogradov tolmácsolta a művelődési ház közönségének. Az együttes fellépéséről következő számunkban adunk tájékoztatót.

A műsort követően a Gemenc Szálló különtermében megrendezett vacsorán búcsúztak el a város és a megye vezetői szovjet vendégeinktől.

Egy nagy év — a hétköznapok fényében

Amikor szovjet hadifogságba került az egy- házaskozári molnárlegény, nem értette, miért veregeti hátba olyan lelkesülten a tábor parancsnoka, miközben az írnok az adatait körmön.

— Ember! Tudod te, milyen nagy neved van?

Nem, Nem tudta. Csak később, majd pedig hazakerülve értette meg, hogy mindaddig hétköznapinak vélt nevére miért nyílott baráti kézfogásra annyi tenyér.

A molnárt Marx Károlynak hívják.

— Apám mesélte, hogy valamikor 1938-ban- a kezébe került egy német újság, amiben fölhívást tettek közzé, keresték a nagy Marx Károly rokonságát. Úgy mondta, talán a nácik akarták összefogdosni azokat, akik ezt a nevet nemcsak névrokonokként viselték. Nem tudom, hogyan volt ez.

Arról sem tud, hogy a forradalmakkal azonosítható név viselése miatt bajt látott, volna a család. Apja is molnár volt. Neki, akárcsak a fiának Esyhúzaskozár, a Kneisz-malom jelentette a világot, ami ott kezdődött és ott is zárult be.

Reggel fél ötkor indult az őrlés, ment a

munka este fél nyolcig, kilencig. Mikor, hogyan. Aztán mikor elfogyott az őrölnivaló, bezárt a malom. Akkor ki az erdőre, vagy más napszámba, mert. arra a néhány hónapra is kellett a kenyér.

— Soha nem politizált? — kérdeztem.

— Újságot olvastam — mondja.

Még kétszer megkérdezem ugyanezt. Nem, nem politizált, csak olvasott.

Csak?!

Harminchét éve dolgozik a malomiparban, most 51 éves. Tizennégy volt, amikor otthon Kozáron; bevitte először az apja, Marx Jakab a malomba.

— Elég nagy már a gyerek Kneisz úr, hadd jöjjön kisegítőbe, úgyis molnár akar lenni.

Az lett. Illetve nemcsak az. Valamikor nem volt elég, ha egy molnár csak az őrléshez értett, asztalosnak és lakatosnak is lennie kellett ahhoz, hogy leállás nélkül menjen a munka, szolgáljanak a gépek. Ezért mondják az öregebbek, hogy az egykori kismalmok jelentették a legjobb iskolát a molnár-tanulóknak, mert azokban mindent el kellett sajátítani.

ami a szakma gyakorlati részét alkotta. Elméleti képzés igaz, nem volt.

— Most jobb a fiataloknak. Nem is tudják milyen jó, mégis olyan kevesen jönnek a malomiparba, pedig nagyon szép ez a szakma. Mondhatnám, úri szakma.

— Hogyhogy?

Megnyugtat, hogy nem akar félrevezetni, de hallgassam csak, mi a helyzet. Nemrég egy budapesti nagy malomban jártak tapasztalatcsere-látogatáson.

— Mondom ott az egyik szaktársnak, hogy sípol a csapágy, csináljon már vele valamit Azt mondja, majd ha bolond lenne! Mindjárt itt lesz a kenő, annak a dolga az ilyesmi, neki semmi köze a hangoskodó csapágyhoz.

Marx Károly 21 éve dolgozik a dombóvári malomban.

Azt mondja, nem szokott politizálni. De... Kiváló dolgozó, a törzsgárda aranyjelvényének tulajdonosa, a Marx Károly szocialista brigád vezetője. Almolnár. A hatvanas évek elején, amikor a gyerekei, Laci és Marika általános iskolások voltak, befejezte ő is az általános iskolát. A hetedik, nyolcadik osztály elvégzésével volt adósa magának.

Mostanában ?

Mostanában sok a tennivalója. Három műszakban dolgozik, egész éven át üzemel a malom. Marxék nemrég vettek otthon, Egyhá- zaskozáron családi házat. Akörül mindig van tennivaló, aztán ott a kert a gyümölcsfákkal. Kell az idő a hasznos megpihenésre. Laci már joari tanuló, nem a malomszakmát választotta, hanem az aszíalosmesterséget. Marika viszont nemrég jött ide a malomba dolgozni. Adminisztrátor.

— Elégedett?

Igen. De azt nagyon fájlalja, hogy a mai fiatalok elkerülik a molnárszakmát, mert abban a tévhitben élnek, hogy itt zsákolni kell és megszakadni. Amikor ő tanonc volt. havi hatvan kiló búza volt a fizetése és a prémiuma az a néhány pofon, ami akkor könnyen kijárt a tanoncnek. Kijárt egészen addig, amíg csak törlesztőképesekké nem izmosodott. Ö még zsákolt is.

Ritkán találkoztam olyan emberrel, aki úgy szereti a mesterséfiét. mint Marx Károly.

— li —

Hős városok estje Pakson

A szovjet hős városok hete alkalmából kiállítás nyílt a paksi kiváló járási könyvtárban. Az érdekes kiállítás a hős szovjet városok mai életét mu. tatja be fényképeken. Ugyancsak a baráti rendezvények sorozatában, november 29-én hétfőn este 19 órai kezdette]

az MSZBT Országos Elnökségének tagja tart előadást a paksi járási könyvtár Lányok —asszonyok klubjában, és szovjet filmet is vetítenek. A baráti esten szovjet asszonyokat is vendégül lát a Hazafias Népfront községi nőbizottsága és a járási könyvtár.