Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
I Hozzászólások nyomában a Bonyhádi Cipőgyárban Aktív tanácskozásokat, pontos információt! Ritkán jönnek közénk a vezetők — Passzívak voltak a termelési tanácskozásaink. Felszólaló is kevés akadt, de azzal sem lehettünk elégedettek, amiről a felszólalók beszéltek. Semleges témákat hoztak csak szóba. Miért? Ezt vizsgáltuk — mondja Antal Géza, szakszervezeti titkár. — Úgy találtuk, hogy már a termelési tanácskozásokat megelőző műszaki tanácskozások módszerén kell változtatnunk. Most, a műszaki konferencián minden egyes téma után vitát indítunk. Nemcsak a főmérnöké a szó, hanem a jelenlévő művezetők is elmondhatják véleményüket. Elmarasztaljuk, akiket el kell és megdicsérjük azokat, akik jó munkát végeztek. S ebben a szellemben kell a művezetőknek „Szeretném megemlíteni, hogy régebben a vezetők közül többen lejöttek a munkahelyeinkre, nézték a munkánkat. De mostanában elmaradnak látogatásaik. Pedig ezek a látogatások serkentőleg hatottak ránk, s talán kicsit hiányoznak is.” Mindezt Varga Győzőné mondta el, a „Tüzöde I.” augusztus 24-i termelési tanácskozásán. — Amikor még kis üzem voltunk, akkor hetenként egyszer legalább bejöttek vezetőink a munkatermekbe. Egy kicsit izgultunk is olyankor, de látogatásukat mindig vártuk. Mindig rend volt, hiszen azt szerettük volna, hogy munkánkkal elégedettek legyenek. Ezen kívül doppingolta a munkásokat az is, hogy a főnökök törődnek velük, érdekli őket a mi problémánk. Akár munkahelyi, akár más jellegű. Szóval, akkor más volt a kapcsolat, mint mostanában. És biztos vagyok abban, a vezetők is tudják, hogy a bensőséges kapcsolat jobbá teszi a légkört, segíthet a munkafegyelmen. — Milyen választ kapott rá? — Ódry Károly, a termelési osztályvezető ezt az „elhanyagolást” azzal indokolta, hogy mivel régen sokkal kevesebb dolgozó volt, a vezetőknek is sokkal kevesebb dolguk volt. Most viszont olyan sok a gyárba érkező vendég, hogy azokkal vannak elfoglalva... Pillanatnyilag kielégített ez a válasz, de most már egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés: miért fontosabbak sokkal a vendégek, mint mi?! — Nézze, nem vagyok én egy notórius felszólaló, pedig azt gondolhatná. Ugyanis a november közepi tanácskozáson is elmondtam a véleményemet. (Különben az jó, hogy nálunk igénylik az őszinte szót, a véleményt. Persze, ha nem kapunk megfelelő választ, akkor elveszítjük a kedvünket ,s „nem érdemes” lesz a reagálásunk. Visszatérve az utóbbi felszólalásomra, az is az emberi kapcsolatokról szóit. Konkréten: van a gyárban néhány olyan vezető, aki egyszerűen nem köszön a munkásoknak. Mi nők, nem várjuk azt, hogy férfi kollégáink hajbókoljanak előttünk, de azért a tiszteletet adják meg. Még akkor is, ha mi nem vagyunk olyan képzettek, mint ők. De a munkánkat, feladatainkat mi is elvégezzük. S nem is rosszul. Nekem fájt, amikor nyugdíj előtt álló művezetőnőn csak úgy keresztül nézett az egyik diszpécser. Viszont, mikor túlórára toboroz, akkor jó ismerősként jön közénk. .. — Varga elvtársnő, mióta dolgozik a gyárban? — Húsz éve. Nagyobb önállóság kellene Tuuay Á fiatalok neveléséről »’ — Ki a hibás azért, hogy a gyár vékonycombú tűvel ilyen rosszul van ellátva? — kérdezte Márton Miklósné a november 16-án megtartott termelési tanácskozáson. — A mi gyártmányainkhoz felhasznált géptűk import eredetűek — mondja Kovácsi Ferenc anyagbeszerző. — A többi cipőipari üzem sem tud kisegíteni bennünket, mert speciális a gépparkunk és a technológiánk is. így azután, ha új gyártmány kerül szalagra, okozhat még fél éves problémát is a hozzávaló tű beszerzése. — De ki a hibás?! Ki okolható ezért? i — Nem beszerzési problémáról van szó... Vállalaton belül is lehetne segíteni ezen... De mire ez a cikk megjelenik már valószínűleg a múlté lesz ez a probléma. Tudtommal egy olasz és egy belga szállítmány érkezik, amelyből sikerül a megrendelésünknek eleget tenni. A válasz kissé zavaros. S azt is teljes homály fedi, hogy ki a hibás. A lényeg persze az volna, ha minél előbb megszűnnének a tű-gondok. — Az augusztusi termelési tanácskozáson helytelenítettem, hogy az ipari tanulók naphosszat cigarettázzanak a mellékhelyiségben — mondja Krasznai Jánosné..— Nyilván, hogy nem azt akarom, hogy normára dolgozzanak, hiszen nekik most a tanulás fontos. De a tanulás nevelés nélkül mit sem ér. Az a véleményem, hogy nekünk, felnőtteknek kell megtanítani a fiatalokkal; hogy mi is az a munkafegyelem. S várom, hogy hozzánk is osszanak be fiatalt. Talán a jó, kollektív hangulattal formálhatjuk őket, s elérhetjük azt, hogy hozzánk hasonlóan ők is magukénak érezzék a gyárat. — Ért-e valamit a felszólalása? — Nem tudom, hogy az én felszólalásom eredménye-e, Farkas Ferenc művezető: — Ha valamilyen programmódosítás van az üzemben, akkor az utasítást a termelési osztályvezető kiadja a főművezetőnek, aki tájékoztat bennünket, művezetőket. Mi a brigádvezetőkkel közötjük a feladatot, majd azok mondják el a dolgozóknak. De hasonló a „menete'' a felelősségre vonásnak is. Hiába vagyunk mi művezetők állandón, q. dolgozók között, á hibákért ndm vonhatjuk felelősségre őket. Legfeljebb f&gy&lrnit).'javasolhatunk feletteseinken keresztül. A szóbeli figyelmeztetés nem sokat számít. Nagyobb önállóságot kellene adni a művezetőknek, hogy jobb eredményeket érhessünk el. — A gyárban gyakori a munkafegye lem-sértés ? — Sajnos, igen. Annak ellenére is, hogy a dolgozók pontosan tudják a rendszabályokat, sőt értekezleteken azokról szólnak is. De úgy látszik tudni könnyebb, mint betartani. Elhangzottak Premizálják a szalag végét is — Nekem az a véleményem, Hogy akkor kell a gyereknek nevet adni, amikor bejegyzik. Én aztán — mondja Heckmann Má- tyásné, — akkor mondom el a véleményemet, amikor annak ott az ideje. Nem a gyűlés után verem a port, amint azt néhányon teszik. — Legutóbb milyen üqyben szólalt íel? — Elmondtam, hogy jó volna, ha a kézi munkaerőt is figyelembe vennék a premizálásnál, ne csak a kulcsgépeseket. — A premizáltak teljesítménye függ a maguk munkájától is? — Függ bizony. Mi állunk a «alag végén. A szalagról lekerülő terméken mi végezzük az utolsó munkafázist. Ha én ellocsognám, vagy csavarognám az időt, azt a szalag valamennyi dolgozója is megsínylené. Ezért érzem, hogy jogos a kérésem. Minket se hagyjanak ki a premizálásból. — Mit válaszoltak? — A művezető azt mondta, hogy már a műszaki konferencián is foglalkoztak a dologgal. Lehet belőle valami. Érdemes »olt kérdeznem. Schulteisz Károly főművezető a következőket mondotta el egyik termelési tanácskozáson: — Kérem a dolgozók segítségét és azt, hogy nyugodtan mondják el minden problémájukat. A gyárnak feltétlenül szüksége van minden dolgozója segítségére, javaslatára. *■ . „A munkafegyelem változatlan. Nem lehet azt mondani, hogy jó, de azt sem, hogy rossz. Ha valaki végigmegy a folyosón, szétszórt cigarettacsikkeket lát mindenfelé. A fiatal férfi dolgozók lent ülnek a lépcsőn és a női dolgozók után különféle megjegyzéseket tesznek.” — Mayer János felszólalásában a munkafegyelemről, a tisztaságról, a tisztességes viselkedésről beszélt még. • „Fáj a hátunk a sók hajolás- tól. Ezért kérem, hogy biztosítsanak a részünkre kis ülőkéket.” — mondta Haranginé augusztus 31-én. Az üzem asztalosrészlege hozzálátott az ülőkék gyártásához. A kérés teljesítése folyamatban van. ■* „Kérem, szerezzenek be a raktárba kissöprüket, hogy a műszak végén munkahelyünket rendbe tudjuk tenni” — mondta Lovász Józsefnél szeptember elsején. A kissöprüket néhány napon belül megvásárolták. • „A brigádtagok magatartása nagyon passzív. Kérem, hogy aki úgy érzi, nem tud • eleget tenni a feladatnak lépjen ki a brigádból, hogy helyébe új tagokat vehessünk fel.” — Kovács lózsefné, brigádvezető szeptember elsejei hozzászólása kategorikus. Amikor ezeket elmondta, megfeledkezett arról, hogy az embereket nevelni kell. • László István művezető szeptember 2-i felszólalásából: — Futószalagunk 652 pár cipővel gyártott többet a tervezettnél, ami 100,6 százalékos teljesítést Jelentett az első félévben. Tehát eredményeink jónak mondhatók, ami a szaktársak munkájának is kör szűnhető. De a munkafegyelemmel még mindig sok probléma van. Szalagunkon két szocialista brigád dolgozik, tagjait kérem, hogy létezésüket ne csak kulturális' és szociális szinten lehessen észlelni, hanem a termelésben és 9 munkafegyelem terén is. * „Olyan por van, hogy fulladozunk, a porszívó sok esetben begyullad. Olyan nagy a füst, hogy az egészségileg káros”. —^ Herbszt Keresztélyné felszólalása szeptember elsején. A porszívók gondosabb áoolá- sára felhívták a karbantartó figyelmét. '* »Her szabadságot kér ele, * diszpécser mindig megkérdezi, hogy milyen célra kell. Sze- Tintem ez nem tartozik a diszpécserre és ha ad, vagy nem, azt időben közölje a dolgozók- *ab ”,— Speck József felszólalásának egy részlete a szeptember 1-i termelési tanácskozás jegyzőkönyvéből. Speck József észrevételezése jogos. A diszpécserrel megbeszélték a dolgot. összeállította: MÉRY ÉVA V. HORVATH MARIA Fotó: GOTTVALD KAROLY megtartaniok a termelési tanácskozásokat. Ettől az új módszertől egészségesebb, szókimondóbb légkört várunk. — A felszólalásokra hogyan adják a választ? — Ha a művezető tudja a helyes feleletet, azonnal közli is. Ha nem, napokon belül keli válaszolnia. Szóban vagy írásban? Erről itt gyáron belül is vitatkozunk. A párttitkár szerint jó ha írásban. Én ezt felesleges bizalmatlanságnak tartom. A művezető mindennap nyolc órát együtt tölt a munkatársaival. Minek leveleznének? —■ Hogyan értesülnek oz üzem közhangulatáról? — Mindkét műszakban van helyettesem, akik a bizalmiakkal mindennap beszélnek, s műszak véqeztévél, vagy á delutánosok- nál a műszálé'kezdetén v'ele'm Is találkoznak. így azután elég gyorsan . informálódok magam is- és az üzem többi vezetője‘is mindenről, ami az uzehnben történik. Az informálódást természetesen a tett követi. — Például? — Eavet a legutóbbiak közűt említenék. Elmondták, hogy az asszonyok sürgetik, foglalkozzunk a karácsonyi munkabeosztással. Az a műszak, amelyiknek karácsonyt mea.olÄTÖ szombaton dolgoznia kell, kérte, hoav egv korábbi szabad szombatión ledolgozhassa ezt a naaot. A kérés érthető. hiszen háziasszony a dolgozóink ngniZobb százaléka. A dolog elintéződött. vagy másé, de azóta ilyei probléma nincs.
