Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

Százötven éves a Jonathán Másfél évszázaddal ezelőtt Amerikában, New York állam­ban egy hangzatos nevű em­ber, Hasbruck Jonathan „ta­lálta meg” az azóta világszer­te ismertté vált almafajtát, amelynek biológiai értékéről mostanában igen sok szó esik a hazai szakemberek körében is. A jubiláló gyümölcsféle az egyik leghasznosabb tápanyag hiszen 13—14 százalékos a cu­kortartalma, 100 grammonként 5—10 milligramm C-vitamin van benne és ezenkívül igen gazdag savakban. A gyümölcs héjában meszet, foszfort, mag­néziumot és káliumot mutat­nak ' ki a vegyelemzések. Az influenzajárványok ide­jén különösen sok szó esik a C-vitaminról. Nos, az alma vi­tamintartalma ebben az őszi időszakban különösen magas. A C-vitamin egyenletesen osz­lik szét a gyümölcsben, a leg­gazdagabb vitaminréteg a hé­jában található, mégpedig az úgynevezett piros héjában. Az ez alatt lévő, a laikusok ál­tal nyilván már nem tartott igen vékony, úgynevezett sár­ga héjában már csak feleany­nyi vitamin mutatható ki, még kevesebb van belőle a gyü­mölcs húsában, de még itt is elegendő mennyiségben „rej­tőzik” az élettanilag nagyon fontos anyag. Az almát a hazai és a kül­földi kutatók újabban mész- tartalma miatt is ajánlják a vásárlóknak, kétségtelen ugyanis, hogy a mész nyugta­tóan hat az ideg- és az agy­sejtekre. A gyümölcsben lévő foszfort kitűnően hasznosítja a szervezet. A csontkepződésen kívül az agyvelöben halmozó­dik fel bizonyos átalakulások után ez a kémiai anyag, amely ily módon jól szolgálja a kon­díció fenntartását és állandó­sítását. Az alma szerves sav tartalma kitűnően szolgálja az ember egészségét, egyebek ko­sát, mivel például közömbö­síti a bélben keletkező és nem kívánatos anyagok egy részét és pótolja a baktériumok ki­alakulását. A kutatók azt ajánlják, hogy 5—10 Celsius fokos hőmérsékletű gyümölcsöt fogyasszunk, a zamat- és az ízanyagok ugyanis legjobban ezen a hőmérsékleten élvezhe­tők. 7. — A Déli Újság rendkívüli kiadása tíz és tizenegy ódakor kerül ki az utcára. összesen négyszázezer példányban. Egy lapon, két oldalon, négv-öt fényképpel. A szükséges pa­pírt, nyomdakapacitást bizto­sítottuk. A rádió a tízórás hírekben ugyanazt a közle­ményt ismerteti, amelyet a rendkívüli (kiadás tartalmaz. A mostani tanácskozás után a képanyagot és a szöveget a nyomdában ellenőrzőm. A köz­lemény vázlatát ismerem, jó­váhagytam. Azzal a toldással hogy hozzák az olvasók tudo­mására, a Mars-lakó tartózko­dási helyét természetszerűleg elzártuk a nyilvánosság elől. A gépkocsivezetők is lehetőleg kerüljék el áz M-be vezető leágazást. Elejét kell vennünk ugyanis, hogy kíváncsiak ára­data lepje el a falut, a hegyet és a környéket. Bár az űr-ven­dég barátságos szándékában, jóindulatában nem kételke­dem, erre a szeparációra ré­szint egészségügyi megfonto­lások miatt van szükség, más­részt pedig csak így teremt­hető meg a tudományos és egyébirányú érintkezés, vizsgá­lódás folyamatossága, és a te­lekommunikációs tevékenység zavartalansága. Az országos és a helyi lapok rendkívüli kiadásainak ügyével a Tájé­koztatási Hivatal foglalkozik Úgyszintén az ő feladata a dél­utáni sajtótájékoztató előké­szítése, az országos lapok munkatársainak és az akkredi­tált külföldi újságíróknak a leszállási körzetbe való szállí­tása, szinkrontolmácsok bizto­sítása, az MTI-vel karöltve a hírügynökségek ellátása fény­kép. és szöveganyaggal és így tovább. A rádió és a televízió szakemberei egyébként enge­délyt kaptak, hogy már koráb­ban kimenjenek felszerelésük, kel a helyszínre, és megte­remtsék a közvetítés műszaki felvételeit Egyidejűleg a Tu­dományos Akadémia és külön­böző tudományos intézetek vezetőségét is értesítettük hogy... Hét óra tíz pere, a Déli Új­ság szerkesztősége. Kész bolondokháza. A főnöknek nem tetszenek a fotók, a főnöknek nem tet­szenek a címek, nem tetszenek az alcímek, nem tetszenek a munkatársak. Még azok a képaláírások sem tetszenek neki, amelyeket ő maga fogal­mazott. Az asztalt csapkodja, szit­kozódik, egyik szobából a má­sikba rohangál, áldozatokat keres. A főnök elemében van! Most éppen a tördelőt ro­hanja le. — Üres az egész második oldal! — dugía az orra alá a „tükröt”. — Nem lehet ekko­ra lvukakat hagyni, ez nem faliúiság! Az olvasóknak a pénzért olvasnivalót kell ad­nunk! A tördelő szabadkozik. — Csak annvi anyagot tör­delhetek be, főnök, amennyit kapok. — Lári-fári! Legalább három flekk szöveg kell még. — Három flekk?! És miről? Hiszen másfél óra múlva min­dennek a nyomdában kell len. nie! Hacsak.. Nem szükséges, hogy befe­jezze a mondatot. Három flek­ket ilyen rövid idő alatt csak egyvalaki készíthet el. A főszerkesztő már bent is van a harmadik szobában. Ki­csiny, hihetetlenül rendetlen helyiség. Könyvek, folyóiratok, dossziék, lapkivágásokkal tö­mött nagy alakú borítékok, a polcokon, a székeken, a földön. A fal fényképekkel kitapétáz­va. Komoróczy Péter az író­asztala mögött ül és görbe­szárú angol pipáját tömködi. Szemmel láthatóan nem izgat­ja az általános felfordulás. Kö. zépkorú, szikár, barázdált ar­cú, szemüveges férfi. Sárga, garbónyakas pulóvert visel. — Valami Mars-lakó szállt le — mondja tigris-szelíden a főnök, mert a szoba gazdáját különleges képességei miatt kü­lönleges elbánásban részesíti. — Hallottál róla? — Eegen — feleli Komoró­czy, mert már a fogai közt a pipa —, beszélik. — Hát tudod, ezzel kapcso­latban még szükségem volna valamire, mondjuk ... mond­juk afféle népszerű ismeret- terjesztő cikkre. Mint amilye­neket az Esti Hírlap hoz egy hasábon. Csinálnál egy ilyet a Marsról? — Terjedelem? — Úgy gondolom, három flekk elegendő lenne. Címek, alcímek. tipo"rafizálás. — Mikorra? A főszerkesztő lesüti a sze­mét, maga is restelli a lehetet­len határidőt. — Nézd, nagyon szorít az idő. Meg tudnád csinálni egy óra alatt? Komoróczy nem felel, lete­szi a pipáját az asztal sarkára, közelebb húzza magához az írógépet, befűzi a papírt. Egy • pillanatra maga elé mered, csodálatos agyának megfelelő rekeszei mast csapódnak fel, most ömlik ki belőlük a hihe­tetlen mennyiségű ismeret- anyag. Aztán a tíz ujja szin­te egyszerre csap le a billen­tyűkre ... * Negyed nyolc. A Kopasz-hegy platóján, egy nagyméretű katonai sátorban fiatal utász-százados jelenti a körlet parancsnokának: — Alakulatom az Árkos ut­ca egyengetését megkezdte. Két szakasz a kőbányáig ter­jedő útvonalon, két szakasz a leszállási körzetig terjedő út­vonalon dolgozik. A használat­ba vett technika: négy döm­per, két talaj gyalu, három te­repjáró, öttonnás teherautó, három markoló. Anyag, szer­szám — kellő mennyiségben. — Rendben. A munkát úgy szervezze meg, hogy tizennégy óra nulla perckor végezzenek. Meleg ételt, hűsítő italt a kő­bánya mögött lévő elosztóban, vételezzen, örsi őrnagy elv­társnál. Van szabad embere? — Egy fél szakasz, pihenő­ben. — Irányítsa őket át a hír­adósokhoz. Ott lemaradás van a távbeszélővonalak kiépíté­sénél. — Értettem. A százados tiszteleg, távozik. Nyolc óra. — Megbolondultak ezek?! — forgatja ujjai között a távira­tot Josuah Gass, a New York-i AFD hírügynökség állandó ma­gyarországi tudósítója. — Nézd, darling — viszi oda a blanket­tát a feleségéhez —, ma dél­utánra sajtótájékoztatót szer_ veztek. Vasárnap! Sem azt nem közük, hogy ki tartja, sem azt, hogy miről lesz szó. Kérik, lé­gyek fél négykor az Újságíró Szövetség székházában, onnan indulunk. De hogy hová, azt is elfelejtették megírni. — Magyar slendriánság — biggyeszti le a szája szélét mistressz Gass, született Nagy Piroska. * Nyolc óra hét perc. Az M.-i postahivatal ablaká­ból hajnal óta figyeli Ilike a bábeli nyüzsgést. Emberemlé­kezet óta nem volt ennyi egyenruhás ember a faluban. Rendőrök, munkásőrök, főleg pedig katonák. Lám, nem hiá­ba álmodott róluk az éjszaka. — Mi ez itt tulajdonképpen, kislányom? — áll meg az ab­lak előtt Pelsőczi János, nyug­díjas tanító. — Hadgyakorlat? Ilike vállat von. — Valami tudományos szén- záció. De mondja csak, tanító bácsi, vannak ezek között a katonák között tüzérek? * Nyolc óra tizennégy perc. Komoróczy Péter benyit a főszerkesztő szobájába, némán leteszi a kéziratot a főnök elé. Gyors olvasás. Mit tudtunk máig a Mars­ról? A Mars helye a Naprend­szerben. A Naprendszer tömegének 99,8 százalékát a Nap foglalja magában, két tized százalék jut tehát a kilenc bolygóra és azok holdjaira. A bolygók két csoportját kü­lönbözteti meg a tudomány. Az egyik az óriásbolygóké, ide a Jupiter, Uranus, Satumus és a Neptunus tartozik. A Mars a másik, a földszerű bolygók csoportjának ta.eia, a Merkur, a Venus, a Föld és a Pluto mellett. A földszerű bolygók jellem­zői: viszonylag kicsik, nagy sű­rűségűek, tengelyforgásuk las- sú. kevés holdjuk van. * Számok, adatok, tények. A Mars távolsága. Földünk­től 55.5—400 mf"ió kilométer. Űrrakétával a Földről fél év alatt elérhető. (Folytatjuk) VENDETTA^S B.RLaüier regényéből rajzolta- Schubert Péter » meg le i is Orsi ni ür hova, de elfe­lejtettem. Valamilyen ha-, gy'ütékröl beszelt. mnmnnizElÉn

Next

/
Thumbnails
Contents