Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-23 / 276. szám
Hetit utal hozott ~ a Szekszárdi Jégrevii Örömmel tudatjuk lapunk olvasóival, hogy mint minden évben, az idén is megtartotta bemutatkozó előadását a Szekszárdi Jégrevii. Hazánk egyik legnépesebb ilyen együttesének kereken huszonötezer tagja van, akik az elmúlt hét végén, a hóesést követő fagy adta lehetőségeket alaposan kihasználva, számos órán át tartó színes és eleven, ötletekben gazdag műsort adtak. A műsorban korra és nemre való tekintet nélkül az együttes valamennyi tagja részt vett. Különösen a megyeszékhely lej- tősebb utcáin biztosítottak tág lehetőséget a színvonalas produkciónak. így például a Bar- tinából kiemelkedően szép kü- rökről érkezett jelentés, de hallottunk minden igényt kielégítő piruettekről síkabb fekvésű utcákból is. Városszerte osztatlan elismerést aratott, hogy az utak csúszásmentesítésére már jóelőre tárolt szóróanyagok felhasználása minimális volt, így a Szekszárdi Jégrevü, az illetékesek aktív támogatásával, legjobb formáját mutathatta. Különösen eredményes volt az elmúlt szombat kora éjjeli szereplés, amelyhez az utcai világítás nagy területű kimaradása nyújtott segítséget. Közismert egyébként, hogy a Szekszárdi Jégrevü nagy történelmi múltra tekinthet visz- sza. Szerepelt már a római Aliscában, táncosai nagy sikerrel léptek fel I. Béla király előtt és azóta évről évre, így tavaly előtt, tavaly, az idén pedig — mint említettük — először a közelmúlt napokban, de sok helyen még soraink megjelenése idején is. Jogos a remény arra, hogy a Szekszárdi Jégrevü sikersorozata az atomkor végéig töretlen marad, sőt ha a fejlődés jelenlegi iránya nem változik, esetleg belenyúlik a fotonkor elejébe is. O. 1. 5. Úristen, miket fecsegek itt össze?! szakította félbe szónoklatát. — Mintha csak a külpolitikai rovatban dolgoznék! Hax úr?! Baráti jobb? Mire alapozom, hogy férfi? És hogyan nyújthatnék neki kezet a burkon át, amelyet a szikla sem tudott benyomni! Milyen alapon tartok én itt klottga- tyában hivatalos fogadást? Azt fogja hinni, hogy hülye vagyok! Hogy hülyék lakják az egész Földet! Általánosítja az én maflaságomat. Nem, nincs semmi baj, hiszen a másik gondolataiban olvas, függetlenül attól, hogy ő miket mond. S lám, már válaszol is: — Örülök, hogy jószándék-' kai van irántam. Bízom benne, hogy miként önnel, társaival is baráti viszonyba kerülök. Ezt kell tennünk. Ezért is jöttem. Nem tudom viszont, hogy mit jelent az: férfi? És főleg, hogy ön miért szeretné átdugni a kezét a védő-öltözetemen? Feltétlenül szükség van erre? — Ó, dehogy! — gondolja sietve Kopra. — Inkább azt tisztázzuk: miben állhatok szolgálatára? Van-e valami terve, amelynek megvalósításában igénybe vehetné személyes segítségemet, közreműködésemet? Egyáltalán, mennyi időre tervezi itt-tartózkodását? Növényvédelmi szabadegyetem Növényvédelmi szabadegyetemet indított a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei szervezetének növényvédelmi szakosz á- lya és a TIT megyei szervezete mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztálya. A szabadegyetem november 24-i, szerdai összejövetelén, amelyet délelőtt 10 órai kezdettel a Szekszárd és Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségének szekszárdi székházában rendeznek meg, a kémiai növényvédelem legújabb anyagairól dr. Nechay Olivér, a MÉM növényvédelmi főosztályának helyettes vezetője tart előadást. VENDETTA a w SchukertPéter Mig Louis, Klebernek bizonygatja be käs céljait^ kit szolgája felkeresi Belkacemet a lakásán. A menekülök ütjöba akadt eg; rendórjarör.A parkba menekül nek és felveszik a harcot a -ä-v rendőrökkel. A rendőrség rohamosztaga vet veget a harcnak. , w « — Köszönöm a felajánlott támogatást, igénybe fogom venni. Egyébként már eddig is sok ismeretet raktároztam el az emberről, mostani találkozásunk eredményeként. Elnézését kérem azonban, egyelőre vissza kell mennem a gömbbe, huzamosabb ideig nem tehetem ki a védőöltözeJ KU A -ÍV ki ti: L TOC 12-H ;atö ECVfM . • temet ilyen nagy forróságnak és ekkora légnyomásnak. Itt, a harmadikon annyi ideig maradok, amennyire energiakészletemből futja. Kérdéses, hogy a szervezetem miként tűri a klímát, nem adódik-e valami komplikáció. Pontos választ tehát nem adhatok. Búcsúznunk kell, a viszontlátásra. —. Egy másodpercre még! Van-e kifogása az ellen, ha míg ön pihen, megérkezéséről értesítem embertársaimat, s később velük együtt tiszteletemet tegyem? — Ellenkezőleg. Nagyon örülök. A széles körű ismeretség, a sokoldalú tájékozódás — itteni munkám alapfeltétele. Energiamegtakarítás szempontjából azonban kedvező lenne számomra, ha a többi emberrel js az ön révén tarthatnám a kapcsolatot. Én önt barátomnak érzem, megbízom önben. Vállalná ezt a feladatot? Tolmácsolna köztünk? — Boldogan. — Akkor, kérem, őrizze meg a tapadókorongot. Amikor érintkezésbe kíván lépni velem, helyezze vissza a homlokára és jöjjön a gömbhöz. Most távozom. A labda felpattant, pár szökkenéssel a csúzda aljához ért és felgurult rajta. Kisvártatva a csúzda is behúzódott az űrhajó belsejébe. A gömb sugárzása fokozatosan csökkent, halványult, végül már csak a sziluettje derengett a tisztáson. Égő cirkuszi karika, ilyeneket ugrálnak át az oroszlánok, tigrisek. Aztán a karika is kialudt. Kopra Tibor felemelkedett a földről, megrázta a fejét, mélyeket lélegzett. Aztán megfordult, átvágott a bokrokon. Lassú léptekkel, töprengve ballagott vissza a kamrához. A küszöb előtt megállt, hátranézett. A telek bal csücskéből, a bozótosból semmi fény nern szivárgott ki. És néma csend, csendes köröskörül a táj. Tétován a homlokához nyúlt. Ott volt a kis tapadókorong. Erre, mintegy varázsütésre, elszállt révetegsége. Ébren van, valóság az, ami történt. Beugrott a sufniba, meggyújtotta a lámpát, kapkodva öltözni kezdett, fel a nadrágot, inget, le a cipőt, fel a zoknit, vissza a cipőt. Egy perc alatt végzett, el sem oltotta a lámpát, be sem lakatolta az ajtót, már rohant is lefelé az Árkos utcán.. Repült, ugrott, száguldott. • Ilike, a kövérkés, harminchat éves, szóke M.-i postáskis- asszony édesdeden aludt az iroda mögötti szobácskábán, amikor erősen megverték az ablakát. Mérgesen ébredt fel. Álmában ugyanis virágos, madárdalos mezőn sétált, tüzérek gyakorlatoztak ottan, egy szép szál legény csalogatta őt be, a közeli nyíresbe, tetszett neki a katona, csak úgy illendőség-; bői kérette magát, amikor tessék. .. kopognak! Ki az a tapintatlan ökör, aki még ezt a kis időt sera tudja kivárni... Pongyolába bújt, felkattintotta a csiptetős lámpát agya fejtámláján, az ablakhoz lépett, kinyitotta. De hisz ez az a rokonszenves, jó kedélyű pesti fiatalember a hegyről! Mi történhetett vele? Csapzott a haja, kockás ingén hatalmas izzadságfoltok, felhevülten fújtat. És tűzláng lobog a szemében. De csak tátogat, nem tud megszólalni. Nem látszik részegnek, csak nagyon izgatottnak. Talán őt is megbolondította ez a forró nyári éjszaka .;.? Ilike kellemes borzongással könyökölt rá az ablakpárkányra. Ördögbe az álombéli tüzérrel, ha ez a fiú nem is olyan daliás vitéz, viszont húsból- vérből van. A szándékai pedig aligha különböznek annak a katonának a szándékaitól. Csakhogy ennek némi bíztatásra van szüksége, míg álmában a tüzér volt a kezdeményező. Persze, azt is 6 álmodta olyannak... — Mit óhajt, kedves? —í mosolygott hát bátorítón Kopra Tiborra. — Bo... bocsánat — lihegte a fiatalember —, ne haragudjon, drága Ilike, tudom, nem illik ilyen későn rátörnöm magára ... — Ugyan, törjön csak bátran, nem vagyok én olyan ijedős. Ki vele, mi nyomja a szívét? — Telefonálni.. telefonálni szeretnék ... Mindenképpen beszélnem kell Pesttel, A fő- szerkesztőmmel ... Rettenetesen sürgős! Ér még egy barátomat is értesítenem kell, aki a tévében dolgozik. Meg egy ismerősömet a rádióból.. — Miért?! Mi történt? Égszakadás, földindulás? Vulkán tört ki a Kopasz-hegyen ? Vagy i> ellenséges ejtőernyősök ereszkedtek le?.i Nem volt maga túl sokat a napon? Hajadonfőit? Fáj a feje, ugye? Azért nyűi mindig a homlokához? Az újságíró türelmetlenül rázta meg a fejét. — Teljesen eszemnél vagyok. A fejem sem fáj. Kérem, drága Ilike, segítsen. Kárpótlásul maga lesz a második ember a Földön, aki értesül az időszámításunk előtti és utáni legnagyobb tudományos szenzá- cióróL — Más szenzációra gondoltam — mormogta kesernyés fintorral Ilike. Minthogy azonban M.-ben évek óta semmi különösebb esemény nem játszódott le, a kíváncsiság azért csak a hatalmába kerítette. Megadóan legyintett: — Nem bánom, menjen a bejárathoz, magamra kapok valamit, aztán társaloghat akár az ENSZ-szel is, ha szerzünk vonalat. — Hm — vakarta meg a fe- jebúbját Kopra —, ez tulajdonképpen nem is olyan rossz ötlet. Az ENSZ-et is biztosan érdekli a dolog. LAVINA Végre! Ilike intett, hogy menjen be a fülkébe, a hivott fél jelentkezik. Kopra Tibornak volt annyi esze, hogy várakozás közben, még mielőtt az interurbán. kapcsolat létrejött volna Budapesttel, lemondjon eredeti tervéről. Arról tudniillik, hogy a rendkívüli hírrel körbetelefonálja a világot. Nem, butaság lenne. Egyelőre csak a főnökét mozgósítja, a többi majd megy magától. Hiszen, ha közvetlen közelről nyomon akarja kísérni ennek az érdekfeszí_ tő ügynek az alakulását — márpedig ez eltökélt szándéka volt, — akkor nem aprózhatja el magát, nem szabad önként vállalnia a diszpécser, vagy a postás szerepét, Itt rövidesen megindul a lavina. (Folytatjuk)