Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Királyhegyi Pál Évadzárás Esrsistei Téli pihenőre vonultak az ásók, kefék, s más régész­szerszámok, befejeződtek az idei ásatások a táci Gorsium­ban. Az elmúlt esztendők fel­tárásai bebizonyították: Gor- sium vallási központ szerepét töltötte be fénykorában. Tra- jánustól egészen a III. század­ban. uralkodott Marcus Auré- liusig valamennyi római im- perátor templomokat, szenté­lyeket építtetett ezen a helyen. Számos földbe került tárgy, szobor, faragott feliratos kő­oszlop tanúskodik az egykori pezsgő életről. Az ásatások vezetője a szé­kesfehérvári István király Ajúzeum igazgatója, dr. Fritz .Tenő. Öt kértük, ismertesse az idei eredményeket. — Elöljáróban arra szeret­nénk választ kapni, miről is mesélnek a felszínre került tárgyi emlékek? — Egy szemléletes példát a sok közül: többek között vá­laszt kaptunk arra is, miijén volt a kapcsolat a hódító ró­maiak és a Gorsium körül la­kó kelták között. A századok során békésen éltek egymás mellett, a kelták rohamosan elrómaiasodtak. Átvették a ró­mai szokásokat, életformát és a latin nyelvet. Különböző kelta kőtáblákon, sírfelirato­kon sok-sok helyesírási hibát találtunk. Ez arra utal, hogy a kelták a római „konyha- nyelvet” használták. —- Mi volt az idei ásatási szezon legjelentősebb eredmé­nye? — A szentély észaíd részén teljesen feltártunk egy hatal­mas palotát, illetve annak maradványait, amely a II—V. században létesült katonai tá­bor árka fölé épült. Sok szép padlómaradványt, vakolt fal­részt találtunk, nagyszerű ép­ségben maradt ránk a padló­fűtés berendezése is. Mint is­meretes, a rómaiak az épüle­tek padlói alatt csatornákat képeztek ki, a csatornák végé­ben pedig külső, fűtőhelyisé­get építettek. Innen áramlottá meleg levegő a szobák alá. Ez a távfűtés ókori változata igen kellemes klímát biztosított a leghidegebb télen is. A szóbanforgó épület mint­egy negyven méter hosszú és 25 méter széles volt, és telje­Római kocoiúísz Gúisiuni­ból. (MTI fotók: Jászai Csaba fel­vétele — KS) A gorsiumi ásatások két négyzetkilométeres területének feltárása még több éves munkát igényel. sen fedett. Előcsarnok is tar­tozott hozzá. Valószínűleg ün­nepi palotaként szolgált. Ké­sőbbi sorsáról meglehetősen világosan beszélnek a fellelt nyomok. Észrevehettük a 178- ban bekövetkezett marcoman támadás és dúlás nyomait az égett köveken. Később, 260- ban a szarmaták támadása so­rán teljesen elpusztult. Teteje a padlóra omlott, falait fel­perzselték. A további beszélgetés során szó esett arról is, hogy az ün­nepi palotát minden valószínű­ség szerint „vendégmunkások” építették, ugyanis az aquincu­mi II. számú légiót vezényel­ték a munkákhoz. Ezt azok a cserepek árulják el, amelyek most is őrzik á légió bélyeg­zőit: „LEG II. AD”_. — Az évadzárás mindig al­kalom arra is, hogy néhány szóval az elkövetkező munká­latokról érdeklődjünk. Mihez kezdenek jövőre Gorsiumban? — Az ókeresztény bazilika és a római szentély között egy ugyancsak jelentős épület ál­lott, az 1972-es ásatási idény­ben ezt az épületet szeretnénk kimunkálni a föld alól. Ennek befejeztével teljesebbé válik a romegyüttes, s a látogatók mindjobban felismerhetik az egykori Gorsium házsorait. A táci romegyüttes hova­tovább az ország legjelentő­sebb régészeti feltárása lesz, tízezrek keresik fel évente a romantikus merengésre csábí­tó halott várost. Az István király Múzeum szakemberei idén már meglepetést is szol­gáltattak a hazai és külföldi turistáknak. Lezajlott az antik játékok „premierje”. Tavasszal tartották az egykori római ünnepség, a Floralia hazad vál­tozatát A virág ünnepsége még szerény keretek között zajlott le, az évadnyitásra ér­kező látogatók egy szál virá­got és kedves ismertetőt kap­tak a római ceremóniákról. Annál tartalmasabb volt a nyár végén lezajlott Ludi Ro­mani, amely az antik Rómá­ban az egyik legjelentősebb tömegünnepély volt. Ez alka­lommal ezrek és ezrek zarán­dokoltak végig a Fórumon a Circus Maximusig, ahol kecs- '"jviadalt és más szórakozható játékot mutattak be csaknem tíz napon keresztül a mulato­zásra vágyó polgároknak. A gorsiumi Ludi Romani-n a 25. Színház művészei antik görög drámát mutattak be, s ez alkalommal került sor az egykori pannon városok sza­vaiéinak találkozójára. A jö­vőben ezen a találkozón antik eredetű és antik tárgyú monst­re szavalatműsorra kerül sor. Végül a múzeumi és mű­emléki hónap idején tartották a Ludi Plebei ünnepségét, amely egyszersmind a turista- szezon végét jelentette. Rómá­ban a Ludi Plebei nagy eszem- iszom ünnepség volt. A székes- fehérváriak merész tervei kö­zé tartozik, hogyha megkezdi működését Gorsiumban vagy közelében valamiféle vendég­látóegység, talán római recep­tek szerint készült étkeket Szolgálnak fel, antik lakomák­ról szóló versek elhangzása közben a Ludi Plebei alkal­mával, Esztergomi László Római kapu Kölnben A kölni dóm nagyvonalúan helyreállított tere egy római korabeli építménnyel gazda­godott. A rómaiak által ala­pított ősi város északi kapujá­nak egyik oldalkapuja újra ott díszeleg régi helyén, a gótikus katedrális tőszomszédságában, (felvételünk.) A kaput közle­kedéstechnikai okokból 150 évvel ezelőtt lebontották, egyik boltíve azonban a Wallraff- Richartz múzeumba került, ahol mostanáig őrizték. A föld alatti vasút megépítésével kapcsolatos munkák, s a dóm és a főpályaudvar környéké­nek ujjárendezése, s a kör­nyékbeli ásatások befejezése után az oldalkapu újra vissza­került történelmi nevezetessé­gű, eredeti helyére. A föld­kotró gépek számos érdekes leletet hoztak napvilágra. Az archeológusok így többek kö­zött egy teljesen épségben ma­radt, kétméter hosszú kő- lemezre bukkantak Néró csá­szárt dicsőítő felirattal. A zsarnok halála után a rómaiak ezt valószínűleg egy szennyvíz- csatorna befedésére használ­ták. Neveletlenség A fiatal feleség: „Nézd szívem, mielőtt to­vábbmennénk, meg kell érte. ned, hogy a mi házasságunk Jenővel, nem olyan, mint a többi. A mienk igaz szerelem volt, akármilyen banálisán hangzik is ez neked, aki min­dig azt magyaráztad, mint hű barátnő, hogy a férfiakban nem szabad bízni, mert mind aljas disznó. Nem vagyok ki­mondottan féltékeny, de fél­tem Jenőt. Hátha megváltozik? Hátha mégis lecsapja a ke­zemről egy másik nő? Tudom, hogy ez tehetetlen, de mégis, az ember nem lehet eléggé óvatos. No de, amit mondani akarok, ez csak annyi, hogy elmentem nyaralni Siófokra, egyedül, mert a férjemet otthon fogta a munkája. Gondoltam, egy hét nem nagy idő, talán még jót is tesz egy kis távoliét és ha kibírhatatlan honvágya tá­mad utánam, hát leszaladhat hozzám, ha csak egy-két órára is. Az első napon minden rend­ben, az idő jó volt, a nap sü­tött, ahogy ülik, a Balaton is kitett magáért. De aztán be­köszöntött a rossz idő. Hideg lett, térdig érő szélben mász­káltam a parton, nem győztem fázni, az emberek sápadtak voltak és szökdösni kezdtek hazafelé. A harmadik napon már nem bírtam tovább és se szó, se beszéd, otthagytam a Balatont és minden külön ér­tesítés nélkül hazaszöktem Pestre. Vissza Jenőhöz! Nyug­talan voltam, amikor éjjel tizenkettőkor kinyitottam laká­sunk ajtaját. És ha Jenő nincs egyedül? Ha van nála valaki? Ha ágyban találom őket? Be­lehalnék. Vagy felpofoznám a nőt. Esetleg Jenőt? Ki tudja? Benyitottam a hálószobába és hirtelen elszégyelltem ma­gam. Jenő, az én kis Jenőm, ártatlanul feküdt az ágyban és olvasott. Nem tudott aludni, mert teljesen egyedül volt és hiányoztam neki! Láttad vol­na azt a megkönnyebbülést as arcán, amikor megtudta, hogy végleg jöttem haza, mert befe­jeztem a nyaralást. Hiába, Je­nő csak egy van!” A férj: „Hát öregem, képzeld ml történt, még most is frászt ka­pok, ha eszembe jut! Tudod, van ez a kis szerelmem, ez a Manci, az irodából, kedves, csinos, szeleburdi és hiába, én ilyen természet vagyok, hogy ha tetszik nekem valaki és vi­szont, hát nem nagyon jut eszembe, hogy három' évvel ez­előtt örök hűséget fogadtam valakinek. A Manci már több mint egy éve tart, remek ki- kapcsolódás, bűbájos lány, nincs párja, kedves, mulatsá­gos, és fiirsze, amikor a felesé­gem elment egyedül nyaralni, nyomban beszerveztem. Zöttytelenül ment is a dolog, és a harmadik napon■ arra kértem, jöjjön el hozzám, aludjon nálam, hiszen a fele­ségem még javában nyaral, nincsen semmi vész. El is jött, édes volt, mint mindig, aztán valami egészen hülye kis sza­márságon összevesztünk, Man­ci felkelt, felöltözött és haza­ment. Őrjöngtem a méregtől, iszonyúan sajnáltam, hogy így elromlott az éjszakám.. Ökölbe, szorított szemmel próbáltam aludni, aztán feladtam és ol­vasni kezdtem. Két oldal után valami zajt hallottam. Már ar­ra gondoltam, hogy Manci mégis visszajött, A feleségem állt a hálószó­ba küszöbén. Olyan zavarba estem, hogy a nevemet is el­felejtettem. Amikor kicsit ma­gamhoz tértem, áldottam Man­cikám szent nevét, amiért ilyen érzékeny, könnyen sértő­dik. De ami a fő, ami végképp megkülönbözteti egy feleség­től: mindig telefonál, mielőtt jönne. A hallgató: — öregem, az asszonyok a házasságban mind neveletlenek lesznek. r

Next

/
Thumbnails
Contents