Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

Hóeltakarítás — Útlezárás — Bírság — Nagyobb gépi kapacitás

Tájékoztató a téli felkészülésről

Csütörtökön délelőtt tájékozPropagandisták és társadalmi aktívák jutalmazása

Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság kis tanácsterme ünnepélyes pillanatok színhelye volt. Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára köszönetét mondott a megye 46 kiemelkedően dolgozó propagandistájának és társadalmi aktívájának. Az egész év folyamán kifejtett becsületes és odaadó eszmei és politikai munkájukért az elismerő szavak mellett tárgyjutalmakat vehettek át.

A meghívottak — a 46 megjutalmazott — és a vendéglátók — István József, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága propaganda és művelődésügyi osztályának vezetője és az osztály dGigozói — fehér asztal mellett beszélgettek, jóegé3zséget kívánva a további feladatok elvégzéséhez.

Butácskák ?

tatót tartott a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóságán Szeglet Ferenc főmérnök a téli felkészülésről. A tájékoztató — amelyen a különböző érdekelt szervek képviselői vettek részt — igen őszinte hangvételű volt, tárgyilagos képet adott a felkészülés helyzetéről.

A közúti igazgatóság nem akkor kezd készülni a télre, amikor már cselekedni kell — azaz nem kapkod összevissza, amikor már baj van —, hanem az egész évi munkájának szerves része a téli felkészülés. A rendelkezésre álló technikai és személyi adottságok figyelembevételével a legapróbb részletekig már kidolgozták a munkatervet a téli fagyok, havazások, hóviharok idejére. Az egész téli védekezés rendszere határozottan centralizált, céltudatos, a védekezés irányítói nagyon jól tudják, hogy mit miért tesznek, még akkor is, ha egyes helyeken úgy tűnik, hogy az nem helyes. Az ilyen közbeavatkozások ellen — éppen a közérdekből kiindulva — olyan szigorúan fellépnek, hogy például nem fizetik ki az önkényesen más irányba eltérített gépeket, s aki a központi utasítástól eltér, az ellen fegyelmit indítanak.

A közúti igazgatóság technikai és személyi felkészültsége átlagos télre vonatkozik, mert ezt teszi lehetővé ez idő szerint a népgazdaság teherbíróképessége. Ebből következik, hogy például egy 30—20 évenként megismétlődő rendkívüli tél esetén már eleve irreális tőle számonkárni azt, amihez nem voltak meg az adottságai. Jó személyi gárdával rendelkezik, s ez évben is tovább nőtt a gépi kapacitás. Nem a gépek száma növekedett, hanem elsősorban minőségi változtatásra törekedtek, mert évek óta már nem a szám- szerűséggel volt baj, hanem a meglévők teljesítőképességével. A most következő télre rendelkezésre álló gépparkban

nagyobb arányú az első-hátsó- kerékmeghajtású teherautók száma, s a kettő helyett hégy hómarót állíthatnak munkába. Szükség esetén 23 motoros hór eke kezdi meg a munkát, s ugyanakkor még jelentős lesz a tartalék. Ehhez jön a mező- gazdasági üzemektől bérelt közel 50 traktorvontatásü hóeke.

A félreértések elkerülése végett: hóvihar esetén a hóeltakarító gépeket leállítják, mert ilyenkor felesleges energiapocsékolás lenne őket üzemeltetni. Tehát ha ilyenre sor kerül, semmiképpen sem felelőtlenségről, lustaságról van szó... Ilyenkor csak mentési munkákat végeznek az esetleg bennragadt járművek részére. A hóvihar megszűnésével azonnal hozzálátnak az utak járhatóvá tételéhez — az írásban rögzített sorrend Szerint. Első a 6-os fő 'közlekedési útvonal és a bányászjáratok közlekedési útvonala, utána a kétszámjegyűek következnek, majd az egyéb útvonalak.

A községek, városok belterületi útjai nem a közúti igazgatóság, hanem a tanácsok hatáskörébe tartoznak, azok tehát helyi feladatot jelentenek. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ezzel kapcsolatban különösen sok félreértés volt az előző években.

Az 1971—72-es nemzetközi

könyvév jegyében az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja tanulságos ankétsorozatot kezdett az országban. Pontosabban, a fővárosban és még öt városban, amelyekben a megyei könyvtárak biztosítottak helyet és keretekét az előNyomatékosan hangsúlyozták a tájékoztatón, hogy a közúti igazgatóság az utak síkosságát megszüntetni nem tudja, ilyet nem is igér. Ezzel minden gépjárművezetőnek mindenkor számolnia kell. Ehhez nincsenek meg a technikai feltételek. Az utakat egyes — előre meghatározott, nagyobb forgalmú — szakaszokon sózzák, de nem szabad elfelejteni, hogy ez is csak csökkenti a síkosság okozta közlekedési veszélyeket. Lejtőkön, veszélyes útkanyarokban, útkereszteződéseknél, vasúti átjáróknál homok felszórásával védekeznek, de ez sem nyújt teljes biztonságot, és az úttest nagy részén nem várható síkosság elleni védekezés.

A következő télre feltérképezték az útlezárási intézkedéseket, meghatározták az útlezáró pontokat. Az előzetes tervben 10 ilyen, különösen veszélyeztetett útszakasz szerepel, s a térképen feltüntették, hogy hóakadály esetén melyik helységtől melyikig nem lehet tovább haladni. Ilyenkor nincs helye a saját felelősségre való tóvábbhaj tásnak, mert az elakadó járművek még külön tetézik a gondot, ezért a továbbhajtó járművek vezetőit szigorúan megbírságolják, és viselniük kell a kimentés költségeit is.

adásoknak. Békéscsaba, Debrecen, Kaposvár és Veszprém mellett Szekszárd az egyik város, ahol a kísérletinek szánt ankétokat tartják. A cél az, hogy avatott előadók hozzák közelebb az olvasókhoz a műveket, akik az előadás után kötetlen beszélgetés formában mondják el azokról benyomásaikat, véleményüket, esetleg kétségeiket. Az első eladást megyénk székhelyén Lengyel Dénes tartotta Balzacról. Ezt követte Bakcsi Györgyé e héten Dosztojevszkij, Bűn és bűnhődés című regényéről. A nagy író születésének százötvenedik évfordulójáról lapunkban is megemlékeztünk. Bakcsi György, az 1970-ben megjelent ,,Dosztojevszkij’’ és az idén kiadott nagy sikerű „Dosztojevszkij világa” című könyv szerzője, kitűnő előadónak bizonyult. Előadása nyo mán jól körvonalazott kép alakult ki a hallgatók előtt nemcsak az író életéről, hanem a világirodalomban napjainkig jól kimutatható hatásáról is éppúgy, mint a szovjet irodalomtudomány rá vonatkozó nagy változásokon átment, értékeléséről. .

Az ankét-sorozat december 7-én John Reed: Tíz nap, mely megrengette a világot című könyvének megbeszélésével folytatódik. Ennek előadója Vadász Sándor irodalomtörténész lesz. A későbbi előadások- január 18-án Pók Lajos: Kafka „A per” című könyvéről beszél, majd más, egyelőre még meg nem határozott vitavezetők irányításával februárban Illyés: A puszták népe, márciusban Bohr: Atomfizika és emberi megismerés, áprilisban: Sellye: Életünk és a stressz, végül májusban Fritz Baade: Versenyfutás a 2000. évig című műve kerül sorra. A hallgatóság részére a Módszertani Központ „Kultúránk mérföldkövei” gyűjtőcímmel, Vekerdy László és S. Lángh Zsuzsa munkájaként roppant hasznos útmutatót és ajánló könyv- jegyzéket bocsájtott ki.

O. I.

A rádió kitűnő, gondolatébresztő hétfő esti műsorát először azzal intéztem el, hogy butácskák voltak, vannak és lesznek. Az első ítélkezés felszínes ítélkezés, így van ez most is. Voltak, vannak és lesznek? Igen, de ha jól sejtem ebben az esetben megint többről van szó, vagy talán inkább kevesebbről van szó. A butácska még elmegy valahogy, s a butaságnak állítólag megvan az ellenszere, de a korlátoltságnak aligha.

S a műsort élvező rádió- hallgatók többsége a filmgyárban fontos beosztásra váró lányt — szavaiból következtetve — inkább korlátoltnak érzi, mint butácskának. Azok kedvéért, akik nem hallották a szóban forgó műsort, ismertetném röviden a tényállást. Egy tizenéves pesti lány. „bedőlt” valakinek, s elhitte, hogy őt minden képzettség nélkül a filmgyárban magas szakmai beosztásba helyezik Várta, várta, s eszébe sem jutott kételkedni, gondolkodni, sőt mélységes önbizalommal, önhittséggel szentül hitte, most aztán karriert csinált. Mi ez? Korlátoltság a javából.

Ilyenkor szokás drámai hangon ieiKiáltani: Hát a szülök, hol vannak a szülŐK? Bizonyára „ott vannak”, ahol a lányuk. A normálistól eltérő hibás arányérzékkel az érvényesülés, a karrier egyfajta torz megítélésével, elérésével találjuk itt most magunkat szembe. És ebben az ügyben sokaké a felelősség, úgy is mondhatnám: sokunké. Leginkább a szórakoztatóiparra gondolok. Megmondom miért: az áttételesen érvényesülő silányság miatt. Tehetségesnek egyáltalán nem nevezhető lányok és fiúk a szórakoztatóipar vizeire evezve olykor valóban gyors karriert csinálnak tudás, hozzáértés és megismétlem tehetség nélkül. Kérészéletű és olcsó értékű ugyan a karriernak ez a fajtája, de bűvöl, csábit, a nagy kalandra: befutni, híres ember lenni, sok pénzt keresni. Az istenáldotta őstehetségek létezését, jfelenvalóságát elismerem, de a dilettánsok felkarolását nem. A csepürágókét sem. A szónál maradva: ha azt hallom hogyan „dalol” a mit tudom én hogy hívják táncdalénekesnő, akkor azt mondom: tud ilyen produkciót nyújtani Magyarországon még 97 ezer lány, hát miért éopen ez áll reflektorfényben. Ha neki lehet, miért nem lehet a szomszédék Rozikájának. A szomszédék Rozikájának nincs joga hozzám hasonló módon gondolkodni? Ha meg a tettek mezejére lép, akkor csakugyan ő a butácska, vagy mások is butácskák?

Megkérdezi valamelyik nap a tévériporter a budapesti munkáskerület játszóterén a

kerítés másik oldaláról a gyerekeket: Mi akarsz lenni?

„Futballista” — mondja a gyerek lelkendezve. Ennek mi az oka? Tíz, feltehetően munkás tizenéves fiúból hat futballistaként képzeli el felnőttéletét. Nincsenek véletlenek. Világos, hogy miért képzeli el futballistaként felnőttéletét. Esetleg mi felnőttek nem tudjuk? Tudjuk. Még azt is tudjuk, hogy hol itt a társadalmi korlátoltság.

Százszor szeretném aláhúzni: semmi bajom a rádió szóban forgó, kitűnő héttő esti műsorával. Nagy műsor volt, Egyebek között pont azért, mert tovább gondolkodásra készteti, kényszeríti a hallgatót és ráirányítja a figyelmet a mögöttes területekre, arra, hogy olyan hatások érik a szülői házat és a butuskát, amelyek nem azt sugallják ami az életben normális cél hanem azt, ami illúziókba ringat, számítóvá tesz és cinizmusba torkollik. Nem mindig, de gyakran.

A termelés oldaláról a dolgokat, a réveteg butácska, a konok korlátolt és a célratörő számító eleve lemond az érvényesülés legkézenfekvőbb lehetőségéről, a szorgalomról a kitartásról, a tanulásról, a becsületes munkáról. A lehetőségeknek ez a skálája ki van zárva. Szív nélkül, lélek nélkül végzik kenyérkereső munkájukat, s nem értik, nem érzik, hogy éppen e munka árán birtokolhatnák a valóságos szellemi, emberi értékeket Csakhogy van itt más dolog is. Szorongást érzek, amikor olyan szülőkről hallok, akik a kétségbeesés határára sodródnak, mert fiúk, lányuk „csak” munkás tud lenni, nem viszi tehát az életben semmire.

A munkáslét, a munkásállapot sokak szemében lenézett állapot még ma is, és aki munkás, arról úgy vélik, hogy a társadalmi ranglétra legalsó lépcsőfokán foglal helyet. Ez ellen tenni annyit jelent, mint tenni a butaság, a korlátoltság, a számítás ellen. S egyáltalán az nem egy butácska társadalmi állapot, hogy a „munkáslét” túlságosan le van értékelve, minden más, olykor eltúlozva, mérhetetlenül eltúlozva föl van értékelve. Végeredményben a tudat- formálás tájain, a művelődés, a korszerű műveltség tájain vagyunk. S itt szórakoztatás olykor népművelés ürügye alatt nagyon megy egy rossz ízű manipulálás. Csábítás! Ezért gondolom, hogy akik el vannak tájolva, sokszor azért tájolódnak el, mert a társadalom némelyik iránytűje hagyja, vagy éppen elősegíti eltájolódásukat. Éppen erről folyik most közösségértékű vita az Élet és Irodalomban. Érdemes rá odafigyelni.

Sz. P.

Kell a Balett ’71

nyugtat meg bennünket a Babits Mihály megyei művelődési központ csoportvezetője, Kaiser István, aki a következőket írja november 13-i „Nem kell a balett ,71 ?” című glosszánk

ihletésére — válaszul:

„Nem a művelődési központon múlott, hogy a lekötött és meghirdetett opera-premier helyett — amelyre az eladott jegyeket most váltjuk vissza — nem fogadtuk el a balettelö- adást. Nem azért, mert nem kell, mert nem jó a Balett ’71 produkció és nem is azért, mert a szekszárdi közönség közömbös lenne a balett iránt, csupán azért, mert a közönséget nem akartuk magyarán szólva: becsapni! Opera-premier helyett balettműsort adni nem lenne megfelelő eljárás művészetked- velö közönségünkkel szemben, nem kívánjuk sem a Pécsi Nemzeti Színház, sem a művelődési-központ hitelét ilyen műfaji cserékkel lerontani! A Balett ’71 a tavaszi műsortervben szerepel.

Sajnáljuk, hogy a színház technikai okokból nem tudta a lekötött operát adni és azt is sajnáljuk, hogy az újságíró előbb nem kérdezett meg bennünket az elmaradás okairól.’’

A fenti válaszhoz két dolgot fűzünk hozzá.

Az egyik: színházi életünkben előfordulnak olyan esetek, amelyekre az illetékesek kénytelenek alkalmazni a mű - sorváltozás jogát. Ilyenkor a színház időben hívja föl a műsorváltozás napja jegytulajdonosainak figyelmét arra, hogy elmarad a meghirdetett előadás, helyette ez és ez kerül színre. A megváltott jegyek érvényesek, vágy visszaváltha- tóak.

Amikor technikai akadályoztatás esetén a színházak így járnak el, élnek a műsorváltoztatás igen régi és eléggé közismert jogával, az emberekben nem merül föl annak még ha- lovány gyanúja sem, hogy őket be akarják csapni, meg akarják rövidíteni. A kapott választ tehát e tekintetben megtévesztőnek érezzük.

A másik megjegyeznivalónk: a Balett ’71 visszautasításának tényér öl a legilletékesebb a Pécsi Nemzeti Színház adott információt. A színháznak eddig megszerzett jó hírét, hitelét úgy véljük az inkább megtépázhatja, hogy egy elmaradó előadás helyett nem biztosíthatott másikat.

Végül legyen szabad valami igen fontosat megkérdeznünk.

Mindeddig, valahányszor csak eltértünk a sajtóval szemben támasztott „csak jót, vagy semmit" vitatható tartalmú igényétől, heves visszautasításban volt részünk. Vajon legnagyobb közművelődési intézményünk mikor lesz már képes meggondolásra készen fogadni a tevékenységével kapcsolatos kritikákat?

B. F.

Egy tanulságos ankétsorozatról

Bakcsi György előadása Szekszárdon Dosztojevszkijről