Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

Mit mond a § Uram a francia elszökött. Egy kocsi várta. Louis üqy dcint mégis lefekszik. Beér ve sző üt »a az" alvó lányt. Rosszat sejtve emeli fe a'täkarot... A yi- s\ ^ Chanhigyere ide chanh! Az autót gyorsan FŰZÖD Ö JOGOK VÉDELME A BÜNTETŐ A SZEMÉLYISÉGHEZ ELJÁRÁSBAN A Magyar Népköztársaság al­kotmánya, az 1949. évi XX. tv. 57. §-a is védettnek nyilvánítja az ál­lampolgárok személyhez fűződő jogait, nevezetesen a személyi szabadságot és sérthetetlenségét, valamint a levéltitok és a magán­lakás tiszteletben tartását. A személyhez fűződő jogok vé­delmének érvényesítésével leg­gyakrabban a büntető jogalkalma­zás- területén találkozunk. A köny- nyű testi . sértés és magánlaksér­tés alapesete, levéltitok megsérté­se, távközlési titok kifürkészése, rágalmazás és becsületsértés mi­att büntető eljárás csak magán­indítványra indulhat meg. Ez azt jelenti, hogy az igazságszolgálta­tás akkor kezdi meg munkáját az ilven ügyekben, amikor a sértett, illetve ha az korlátoltan cselekvő­képes, akkor ö varrv törvényes kénviselője, ha cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes kénviselő — attól a naotól számított 30 nanon bel’“!, amelyen a. jogosult az elkö­vető kilétéről tudomást szerzett, feljelentést tesz. A jogalkotó ugyanis a sértettre, illetve törvényes képviselődre bíz^a azt. bo^v kívánja-e az elkö­vető megbüntetését. Büntető eljárás indításakor mi H teendő? Könnyű testi sértés esetén a sértett lehetőleg a cselekmény ulán nyomban forduljon körzeti orvoshoz vagy szakrendeléshez, ahol 20 Ft-os illetékbélyeg lero­vása után látleletet vesznek fel sérüléseiről. Az orvosi látlelettel forduljon vagy a legközelebbi rendőri szervhez, vagy a bíróság­hoz, illetve ügyészséghez, és ott kérheti az eljárás megindítását. Az említett szervek a feljelentés­ről jegyzőkönyvet vesznek fel, már ott meg kell jelölnie az egyéb bizonyítékokat (pl. tanúk nevét és lakeín\ét). Egyéb magánvádas ügyekben keli csak a jegyző­könyvre 60 Ft-os illetékbélyeget le­róni. Az esetek túlnyomó többségében az ilyen ügyekben a bíróság előtt a sértett — mint magánvádló — képviseli a vádat. Ez egyébként nem alakiságokhoz kötött tevé­kenység. A sértett helyett képvi­selője is eljárhat, (pl. ügyvéd, tör­vényes képviselő meghatalmazás alapján a hozzátartozók.) Az ügyész rendszeresen megvizs­gálja a magánvádas ügyeket, és amikor azt a közérdek is megkí­vánja, átveszi a vád képviseletét a magánvádlótól. A feljelentés alap ián ilyenkor az ügyész nyo­mozást rendel el, vádiratot nyújt be a bírósághoz, részt vesz a tár­gyaláson, képviseli a bíróság elölt a vádat. Ilyen esetekben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. A ma­gánvádra folyó eljárásban, ami­kor a sértett kéoviseli a vádat., a bíróság megkísérli a felek kibé- kítését. A békítésre csak a feüe- ltjntőt és a felielentettet idézik meg és őket hallgatják ki. Ha a felek kibékülnek, az eljárást meg­szünteti a bíróság. ’Úgyszintén megszünteti a bíróság az eljárást akkor is. ha a magánvádló a sza- bálvszerű idézésre nem jelenik meg és meg nem jelenését előze­tesen ki nem mentt. Ha a felek nem békülnek ki. az el’árás foivtatódik, tárgyalást tűz­nek ki. tá^valást tartalak.s Az ü"v tárgyai*«* sokában is lehető­ség van a békülé^re. A^emívjb^n a bizonyítói e*tárás lefolytatása n+á/n ár elkövető bűllöcsé^e meg­ái la ní+hp tő. a btWicSg megbünteti. A kiszabott büntetés lebet sza­ft a ds^srvesz* és. !eyf+ő-nevelő mun­ka vasv nő'H'/küntetóc. A jpUT/xlf lrő/ft­SÓ<T(f»l ágefílrhi'llvfip'. l't+ürHI ^r’fipr véreset és táooé^z külön­bözet, TV» nrri fc. Dr. Böröcz József bonyhádi járási ügyészségi ügyész 3. Akkor kezdődött el az ál­datlan viszály Samuval. Sa­mu, a távoli, mégis a legkö­zelebbi szomszédnak, özvegy Pauk Antalnénak volt a tulaj­dona, hetedmagával. Fiatal, jól fejlett, koromfekete kecske- bak, kiflivég nagyságú pro­fesszori fehér szakállal. Ez az állat kezd.ettől élénkebb ér­deklődést tanúsított az új te­lepes iránt, mint a másik hat együttvéve. Ezúttal is jóindu­latúan figyelte, hogy mit csi­nál Kopra Tibor, s mikor az délben, bement a sufniba, hogy megebédeljen. Samu is hozzálátott a táplálkozáshoz. Bekebelezte a palántákat. Egytől egyig. Kopra visszatért és megdöbbenve látta a ször­nyű pusztítást. A tényállás vi­lágos volt. a tettes még csak nem is futott, nem is rejtő­zött el. Ott álldogált elégedet­ten az ágyás mellett, várta, hogy folytatódjék az ültetés, meg legyen az uzsonnája is. Ennyi cinizmus láttán a kárvallottat elöntötte a méreg, és visszakézből felpofozta Sa­mut. Tulajdonképpen nem volt ez nagy pofon, de pofon volt. Végzetes pofon, A kecske nem szólt sem­mit, csak jól megnézte magá­nak Koprát, megfordult, mél­tóságteljesen elvonult. És azontúl kerülte az új szomszé­dot, a telkére sem lépett. Nap­pal. Éjjelente viszont ott ár­tott neki, ahol csak tudott. Széttaposta az ágyasokat, le­legelte a fiatal hajtásokat, még a magot is kikaparta a földből. Szétrugdosta a gon­dosan összerakott építkezési anyagokat, a vízlevezető árko­kat, felborította a festékes vödröket, mindent megrongált, amihez hozzáfért a három­százhúsz négyszögölön. És bár ezekkel az éjszakai garázdálkodásokkal rengeteg bosszúságot okozott az új te­lepesnek, érezhetően hátráltat­ta a munkában, kis idő múl­tán Samu úgy vélte, e rutin- tevékenység mellett közvetle­nebb formában is elégtételt kell vennie! Kopra életrendjét tanulmá­nyozva, a kecskebak rájött, hogy bántalmazója — ekkor már letelt a szabadság, Kop­ra visszaköltözött Pestre — éjféltájt érkezik fel a hegyre. Ezért aztán minden este les­be állt az Árkos utca szélén, a bokrok mögött. A hét öt napján hiába várakozott, de a hatodik nap kárpótolta az ál­matlanul eltöltött órákért. Amikor meghallotta az isme­rős lépteket, felidézte magá­ban annak a bizonyos pofon­nak megalázó emlékét, és oly­annyira feltüzelte magát, hogy valósággal reszketett a türel­metlenségtől, mígnem a fiatal újságíró elhaladt előtte és ki­alakult köztük a rohamhoz szükséges optimális távolság. Akkor leszegte a fejét, és mint a kipattant rugó, neki az ellenségnek! Hétfőnként aztán néhány ízben a szerkesztőségben cso­dálkozva vették észre munka­társai. hogy fiatal kollégájuk nem ül le az íróasztala mögé, állva futja át a lapokat, áll­va telefgnál, úgy is jegyezget, s időnként oda kap, ahol nem fészkel az agy. Az együttérző érdeklődést pedig, hogy mi a baja, komoran elhárítja. Koprának egyetlen alkalom­mal sem sikerült kivédenie Samu támadását. Először is azért nem, mert a kecske mindig máshová bújt el, min­dig máshonnan indította el a rohamot. És a merénylet szen­vedő hőse hiába volt óvatos, forgathatta a fejét jobbra, balra, hátra, villogtathatta a zseblámpáját, csak az elemet pocsékolta, mert a koromszínű kecskebak teljesen beleolvadt az éjszaka sötétjébe. Csak amikor már földre huppant, orraesett a hajdani pofozkodó, akkor hallatott Samu néhány elégedett mekegö hangot. Ne­hogy félreértés adódjék a bosszúálló személyét illetően. Aztán eltűnt. A sértett fél természetesen panaszra mehetett volna öz­vegy Pauk Antalnéhoz. Meg­kérhette volna, hogy szombat éjszaka mindig kösse meg Sa­mut. Azonban viszolygott at­tól, hogy felnőtt férfi létére védelmet kérjen egy serdülő korú kecskével szemben. Rá­adásul egy ilyenfajta kérelem alighanem megrontotta volna n jószomszédi viszonyt az ■ monnyal aki Samut sze­rette a legjobban hét kecské­je közül, márpedig özvegy Pa­uk Antalné telkén volt a vi­szonylag legközelebbi kút. Víz nélkül pedig nem lehet élni. építkezni, kertet teremteni Kónra lóhát nem kockáztathatta a barátságot. Inkább tűrt né­mán. Majd csak kiböjtcli. hogy elmúljék tőle a keserű pohár. Aztán meg a lelkeméiyén né­mi bűntudat is lappangott. Nem lett volna szabad megpo­foznia Samut, hiszen a tapasz­talatlan jószág nem tudhatta, hogy nem neki ültette a palán­tákat. Nem cinikus volt a kecske, csak naiv. Késő bánat... Immár fény derült tehát ar­ra, hogy kitől félt éjféli úriain történetünk egyik főszereplője. És az is nyilvánvalóvá vált, miért kötötte hátra az oldal­zsákját. Úgy tűnik, ezúttal felesleges volt az óvintézkedés. Sértetle­nül ért el a telke határához, majd a sufnihoz. Megkönnyeb­bülten dobta le a nehéz drót­tekercset .letette a földre a bő­röndöt is, leoldotta csípőjéről az oldalzsákot. Kulcsot halá­szott elő nadrágzsebéből, ki­nyitotta az ajtót. Bement, meggyújtotta a mennyezetről lelógó viharlámpát és már for­dult is ki a küszöb előtt ha­gyott holmikért. Éopen a drót- tekercsért hajolt le. amikor a fekete semmiből előviharzott Samu, és hátulról úgy megta­szította, hogy elterült, mint a béka. Kárörvendő mekegés, aztán — csend. Dolga végeztével a fantom éppoly nesztelenül tá­vozott, mint ahogyan felbuk­kant. Fura jószág az emberi lélek. Bármilyen meglepő. Kopra Ti­bor megnyugodva, szinte elé­gedetten tápászkodott fel. Fog­húzás után van így az ember, Fáj, sajog a helye, de jó ér­zés, hogy vége, túl van azon amin előbb-utóbb túl kell len­nie. Leporolta nadrágját, ingjét, behordta a sufniba a cókmók- ját, kirakodott. A sarokba tá­masztott nyugágyat felállította a kamra közepén, pokróccal kibélelte. Levetkőzött, eloltot­ta a lámpát, lefeküdt. Belebá­mult a sötétbe és szokása sze­rint gondolatban számbavette hogy mit is csinál, majd más­nap. Először természetesen rendbehozza azokat a károkat, amiket a bakkecske minden bizonnyal hétközben okozott a telken. Aztán kijelöli a nyom­vonalat és a kapu tartó oszlo­pok helyét, mert az Árkos ut­ca felől nem élősövény lesz, hanem valódi kőalapos kerítés. A megfelelő méretre levágja azokat a másfél colos vascsö­veket, amelyeket még a múlt héten vásárolt a faluban egy új villatulajdonostól. Nagyüze­mi főmérnök a lelkem, min­denből kétszer annyit szerzett — ő tudja, milyen úton —, mint amennyire szüksége volt az építkezéshez. Aztán Pauk nénitől kölcsönkéri azt az egy­szerű, de okos masinát, amely kézierővel működik és a drót­huzalból kerítés-fonatot lehet készíteni vele... Tovább nem jutott a ter- vezgetésben, érezte, már pillá­in az álom. De a sors úgy ha­tározott, hogy ezen az éjszakán, a Déli Djsúg fiatal munkatár­sa tíz percnél tovább ne pi­henhessen zavartalanul Szen_ dergéséből surlódó-csikorgó hang rezzentette fel. A pesti buszok fékeznek ilyen zajjal a megállók előtt, főleg pedig a kanyarokban, ha hirtelen kell sebességet csökkenteniök. De- hát ez nem Pest, ez a Kopasz­hegy, itt nem járnak autóbu­szok. .. Csak nem Samu csi­nált odakint még valami ga­libát?!... Nem, ilyen hangot csak valami jármű adhat... .Tármű ezen a tájon?! Éjfél­kor?! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents