Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-14 / 269. szám
L Közügy nagyon szeretném, ha érdekemben összefogna az ország kollektívája. — Ami emberileg lehetséges, mindent megteszünk — jelentettem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debrecen, Szolnok, Hódmezővásárhely lakossága már megszervezte a figyelő szolgálatot. Ám azt mesélik, hogy Pirikét mostanában leginkább Nagykanizsán látták karonfogva sétálni.,, A negyedévi exporttervünkről van szó! Nagykanizsaiak segítsetek! GALAMBOS SZILVESZTER Amióta a gazdasági reform szelleme áthatja hétköznapjainkat, ugyancsak mozgásba jött a vendéglátóipar:- Újabb és újabb sarkokon nyílnak ki a frissen festett borkostoló- meg presszóajtók, látványos íeltárulkozásukkal a patyolatkabátos szakma újabb és újabb dicsőségét hirdetve. És amiképp az új mechanizmus biztatgatásához illik, nemcsak a borkóstoló- meg a presszóajtók száma szaporodott meg, de hasonlóképpen figyelemre méltó változást mutatnak a poharak üritgeté- sét szolgáló helyiségek belső vidékei is. Itt pácolt faburkolat sugároz „természetes” hangulatot, ott csiszolatlan kövek idézik fel az őstermészetet, máshol pedig a faluhelyen használatos edények — szitamatuzsálemek, elaggott mángorlók — kerülnek a főfalak főhelyeire. Vendéglátóiparunkban erősen megnőtt a zsupp-, illetve zsindelyfedeles házak használati eszközeinek ázsiója. Ám — miként az egyre inkább tapasztalható — a vendéglátó-egységek díszítési divatja a flaskák, tányérok világán messze túlcsap. A presz- szófalakról fölröppennek a mázasköcsögök, lekváros szilkék ősi motívumai, és igen gyors ütemben áttelepülnek a születésük szerint mai, mondandójuk szerint pedig modernnek szánt képzőművészeti alkotásokra, Soha annyi mázasköcsög- snotívumot, mint manapság! Jjjoha annyi lekváros-szilke színezetet, mint ezekben a mechanizmus megmozgatta években, hónapokban! így van, ahogy mondjuk: az utóbbi időben nemcsak a ven- déglátójpar fedezte fel a régi . betyárivók ösztönösen művészi díszítőelemeit, de — az említett csatornákon keresztül — az ősdekorációk eljutottak a grafikuskartonokra, s festővásznakra is. Megfigyelhető ez az átplán- tálódás sok-sok tárlatunkon! Kajla bajszok, ráncos csizmák — meg szűrok, gubák, pöndölök és rokolyák — váltják egymást majdhogynem kénről képre, a legfrissebb képzőművészeti divat szótlan bizonyítékaikén t. Kajla bajszok, ráncos csizmák. .. Isten ments, hogy ez önmagunkban szép és nemes motívumok indokolt alkalmazása ellen szóljunk, hogy kifogásoljuk: miért veszi valaki ecsetjére, tollára ezeket a . „rekvizitumokat”. Dehát a dolog egészen másként fest! Olyképpen, hogy ezek a motívumok immár kellékekké lettek — a festmény- vacv rp'zcsi- nálás mindig „kéznél lévő” alkatrészeivé. Néhány, a szürrealisták túl- direkt módján megfestett gatyás-kalapos , betyóralak, hozzá pár karikás, ostor, füstös csövű pisztoly, és máris kezd alakulni a sokfigurás munka, amely minden bizonnyal gyorsan vevőre is talál. És hát ez a lényeg! A divat hullámain gyorsan továbbjuttatni a kartont, a vásznat; addig, amíg a karikás ostorok, füstös pisztolyok láttán még nagy kedvvel riyi- togatják bukszájukat a „műbarátok”. Érdekes, pár éve a motívumot motívummal metsző — az úgynevezett nagyvárosi világot egymásra másolt látványelemekkel megidéző — képépítések számítottak slágernek, most viszont éppen ez a pan- durromantika kap vastapsot... Elharsogni, hogy miként hamis volt az a túllihegés, éppúgy /.értéken felüli” ez a ho- zsannázás? Szertedörögm, hogy miként torz ízlésre vallott annak a „mpdern” világnak az a „modem” megörökítése, épp úey torz ízlésre vall ennek az „őseredeti” irányzatnak ilven gátlástalan kiszolgálása és mindenek fölé emelése? Bizony, elég egy kézlegyintés is, tudatni: túlhajtott túllihegett divatokról volt és van is szó az említett kéoző- művészeti jelenségek esetében. Túlhajtott, túllihegett divatokról. amelyeket muszáj néha nevükön nevezni. Már csak azért is. hogy tudjuk: az fva- zi értékek megteremtése ..hol”, vagyis kiktől nem várható... AKÁCZ LÁSZLÓ Tavaly december elején találkoztam Árpáddal. Egy jónevű presszóban ült és Stefánia-tortát evett. — Kérsz? — Köszönöm, majd máskor. Egyébként mi van veled? Miért lógatod az orrod? — A köz ügyei bántanak - felelte kimérten. Meghatottan szorítottam vele kezet. Milyen derék ember! Nem csupán magánjellegű kérdésekkel törődik, hanem a köz ügyeit is szem előtt tartja. Bizonyára az ötéves terv jobb teljesítésén töri a fejét. De az is lehet, hogy a termelékenység problémái foglalkoztatják. — Tegnap csúnyán összevesztem Pirivel — jelentette ki elkeseredetten. — Ez neked közügy? — néztem rá megrovóan. — Miért? Talán magánügy? - kérdezett vissza csodálkozó szemmel. - Látom, nem elég világos előtted. Mindjárt elmagyarázom! Ha én haragban vagyok Pirivel, lógó orral, nyomasztó hangulatban megyek be a munkahelyemre. Ilyen állapotban hogyan is várhatnának tőlem kiváló teljesítményt? Folyton Piri jár az eszemben. Ä kék szemével és a koromfekete hajával... — Tehát úgy érzed, össze kellene fognia a társadalomnak, hogy ti kibéküljetek. Ellenkező esetben csökken a termelési mutató. — Pontosan így van! - bólintott Árpád. — Majd felhívást intézek ebbén az ügyben az országhoz — ígértem biztatóan. Aztán elbúcsúztunk. Néhány hét után ismét összeakadtam Árpáddal. Miként a népszerű dal mondja: az egyik szeme sírt, a másik nevetett. — Piri feleségül jött hozzám. Boldogan, kiegyensúlyozottan éltünk az első hetekben. Egy véletlen folytán azonban megtud• tam, hogy megcsalt. Ennek nyomán természetesen csökkent a termelési grafikonom. Ha azt akarjátok, hogy teljesítsem negyedévi exporttervünket, könyörgöm', intézkedjetek. Kövessétek nyomon, leplezzétek le Pirit. Elvégre közügyről van szó. Tehát DUNA-PART. Bakó Jenő felvétele PÁLOS ROZIT A VERSEI: A BOLDOQSÁQ FOKOZATAI a rózsaszínű szarkaláb ezüst szandált kapott a Holdtól és boldog boldog az is ki reményét vesztette csak nem tudja még majd megtudja ha elhagyta a reménytelenség is EMBLÉMA tündérí város örökre olyan az utcák a terek te meg én kimondatlan piros igék habkék főnevek fénnyé fogalmazzák az éjt GALAMBOS1 LASZLÖ: SAJQÁS A hányatott virág szótlan, már érzi kóró szagát, a mező hidegét; indul törvények dérrel-sújtott útján, riadtan ejti szirom-hangszerét. Mandula rácsos héja beteg hangyát, magába zár a benső végtelen; a zsongás hala nem kél téli habból, bilincs a jég a tükrös lékeken. Árnyas örvényre forr a hó bozontja, az értelemre sajgás gomolyog. Kútját a csillag, lélek nyűgét nyitja, tetőtlenek a csonka oszlopok. MISZLAI GYÖRGY: MARS Ragyog, miként egy gyémántdiadém. Szikrákat szór a távol égi űrbe, Mint égő könnycsepp kedvesem szemén ködfátyolon át a szívemre szűrve... Magányos ágyamból csodálom őt; bever tüze tárt ablakom nyílásán. Remegve hull le pupillám előtt, s fényét villantja benn egy régi vázán, A horizont aljáról jő elő... Keletről küldte el hozzám az este. S amint az este lassan éjbe nő: virágsziromként nyílik szét a teste... Rámhull, mint messzi álom, és szívem, s elmém riasztja ez az ismeretlen világ, — míg fönn a ködlő téreken mesehajóként átbilleg felettem. ÉRDI JUDIT RAJZA
