Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

L Közügy nagyon szeretném, ha érdekem­ben összefogna az ország kol­lektívája. — Ami emberileg lehetséges, mindent megteszünk — jelentet­tem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debrecen, Szolnok, Hódmezővásárhely la­kossága már megszervezte a fi­gyelő szolgálatot. Ám azt mesé­lik, hogy Pirikét mostanában leg­inkább Nagykanizsán látták ka­ronfogva sétálni.,, A negyedévi exporttervünkről van szó! Nagykanizsaiak segítsetek! GALAMBOS SZILVESZTER Amióta a gazdasági reform szelleme áthatja hétköznapja­inkat, ugyancsak mozgásba jött a vendéglátóipar:- Újabb és újabb sarkokon nyílnak ki a frissen festett borkostoló- meg presszóajtók, látványos íeltárulkozásukkal a patyolat­kabátos szakma újabb és újabb dicsőségét hirdetve. És amiképp az új mechaniz­mus biztatgatásához illik, nemcsak a borkóstoló- meg a presszóajtók száma szaporo­dott meg, de hasonlóképpen figyelemre méltó változást mutatnak a poharak üritgeté- sét szolgáló helyiségek belső vidékei is. Itt pácolt faburko­lat sugároz „természetes” han­gulatot, ott csiszolatlan kö­vek idézik fel az őstermésze­tet, máshol pedig a faluhe­lyen használatos edények — szitamatuzsálemek, elaggott mángorlók — kerülnek a fő­falak főhelyeire. Vendéglátóiparunkban erő­sen megnőtt a zsupp-, illetve zsindelyfedeles házak haszná­lati eszközeinek ázsiója. Ám — miként az egyre in­kább tapasztalható — a ven­déglátó-egységek díszítési di­vatja a flaskák, tányérok vi­lágán messze túlcsap. A presz- szófalakról fölröppennek a mázasköcsögök, lekváros szil­kék ősi motívumai, és igen gyors ütemben áttelepülnek a születésük szerint mai, mon­dandójuk szerint pedig mo­dernnek szánt képzőművésze­ti alkotásokra, Soha annyi mázasköcsög- snotívumot, mint manapság! Jjjoha annyi lekváros-szilke színezetet, mint ezekben a mechanizmus megmozgatta években, hónapokban! így van, ahogy mondjuk: az utóbbi időben nemcsak a ven- déglátójpar fedezte fel a régi . betyárivók ösztönösen művé­szi díszítőelemeit, de — az említett csatornákon keresztül — az ősdekorációk eljutottak a grafikuskartonokra, s festő­vásznakra is. Megfigyelhető ez az átplán- tálódás sok-sok tárlatunkon! Kajla bajszok, ráncos csiz­mák — meg szűrok, gubák, pöndölök és rokolyák — vált­ják egymást majdhogynem kénről képre, a legfrissebb képzőművészeti divat szótlan bizonyítékaikén t. Kajla bajszok, ráncos csiz­mák. .. Isten ments, hogy ez önmagunkban szép és nemes motívumok indokolt alkalma­zása ellen szóljunk, hogy ki­fogásoljuk: miért veszi valaki ecsetjére, tollára ezeket a . „rekvizitumokat”. Dehát a do­log egészen másként fest! Oly­képpen, hogy ezek a motívu­mok immár kellékekké lettek — a festmény- vacv rp'zcsi- nálás mindig „kéznél lévő” al­katrészeivé. Néhány, a szürrealisták túl- direkt módján megfestett ga­tyás-kalapos , betyóralak, hoz­zá pár karikás, ostor, füstös csövű pisztoly, és máris kezd alakulni a sokfigurás munka, amely minden bizonnyal gyor­san vevőre is talál. És hát ez a lényeg! A di­vat hullámain gyorsan to­vábbjuttatni a kartont, a vásznat; addig, amíg a kari­kás ostorok, füstös pisztolyok láttán még nagy kedvvel riyi- togatják bukszájukat a „mű­barátok”. Érdekes, pár éve a motívu­mot motívummal metsző — az úgynevezett nagyvárosi vilá­got egymásra másolt látvány­elemekkel megidéző — kép­építések számítottak slágernek, most viszont éppen ez a pan- durromantika kap vastapsot... Elharsogni, hogy miként ha­mis volt az a túllihegés, épp­úgy /.értéken felüli” ez a ho- zsannázás? Szertedörögm, hogy miként torz ízlésre val­lott annak a „mpdern” világ­nak az a „modem” megörökí­tése, épp úey torz ízlésre vall ennek az „őseredeti” irányzat­nak ilven gátlástalan kiszol­gálása és mindenek fölé eme­lése? Bizony, elég egy kézlegyin­tés is, tudatni: túlhajtott túl­lihegett divatokról volt és van is szó az említett kéoző- művészeti jelenségek esetében. Túlhajtott, túllihegett diva­tokról. amelyeket muszáj né­ha nevükön nevezni. Már csak azért is. hogy tudjuk: az fva- zi értékek megteremtése ..hol”, vagyis kiktől nem várható... AKÁCZ LÁSZLÓ Tavaly december elején talál­koztam Árpáddal. Egy jónevű presszóban ült és Stefánia-tortát evett. — Kérsz? — Köszönöm, majd máskor. Egyébként mi van veled? Miért lógatod az orrod? — A köz ügyei bántanak - fe­lelte kimérten. Meghatottan szorítottam vele kezet. Milyen derék ember! Nem csupán magánjellegű kérdések­kel törődik, hanem a köz ügyeit is szem előtt tartja. Bizonyára az ötéves terv jobb teljesítésén töri a fejét. De az is lehet, hogy a termelékenység problémái foglal­koztatják. — Tegnap csúnyán összevesz­tem Pirivel — jelentette ki elke­seredetten. — Ez neked közügy? — néz­tem rá megrovóan. — Miért? Talán magánügy? - kérdezett vissza csodálkozó szem­mel. - Látom, nem elég világos előtted. Mindjárt elmagyarázom! Ha én haragban vagyok Pirivel, lógó orral, nyomasztó hangulat­ban megyek be a munkahelyem­re. Ilyen állapotban hogyan is várhatnának tőlem kiváló telje­sítményt? Folyton Piri jár az eszemben. Ä kék szemével és a koromfekete hajával... — Tehát úgy érzed, össze kel­lene fognia a társadalomnak, hogy ti kibéküljetek. Ellenkező esetben csökken a termelési mu­tató. — Pontosan így van! - bólin­tott Árpád. — Majd felhívást intézek eb­bén az ügyben az országhoz — ígértem biztatóan. Aztán elbú­csúztunk. Néhány hét után ismét össze­akadtam Árpáddal. Miként a népszerű dal mondja: az egyik szeme sírt, a másik nevetett. — Piri feleségül jött hozzám. Boldogan, kiegyensúlyozottan él­tünk az első hetekben. Egy vé­letlen folytán azonban megtud­• tam, hogy megcsalt. Ennek nyo­mán természetesen csökkent a termelési grafikonom. Ha azt akarjátok, hogy teljesítsem ne­gyedévi exporttervünket, könyör­göm', intézkedjetek. Kövessétek nyomon, leplezzétek le Pirit. El­végre közügyről van szó. Tehát DUNA-PART. Bakó Jenő felvétele PÁLOS ROZIT A VERSEI: A BOLDOQSÁQ FOKOZATAI a rózsaszínű szarkaláb ezüst szandált kapott a Holdtól és boldog boldog az is ki reményét vesztette csak nem tudja még majd megtudja ha elhagyta a reménytelenség is EMBLÉMA tündérí város örökre olyan az utcák a terek te meg én kimondatlan piros igék habkék főnevek fénnyé fogalmazzák az éjt GALAMBOS1 LASZLÖ: SAJQÁS A hányatott virág szótlan, már érzi kóró szagát, a mező hidegét; indul törvények dérrel-sújtott útján, riadtan ejti szirom-hangszerét. Mandula rácsos héja beteg hangyát, magába zár a benső végtelen; a zsongás hala nem kél téli habból, bilincs a jég a tükrös lékeken. Árnyas örvényre forr a hó bozontja, az értelemre sajgás gomolyog. Kútját a csillag, lélek nyűgét nyitja, tetőtlenek a csonka oszlopok. MISZLAI GYÖRGY: MARS Ragyog, miként egy gyémántdiadém. Szikrákat szór a távol égi űrbe, Mint égő könnycsepp kedvesem szemén ködfátyolon át a szívemre szűrve... Magányos ágyamból csodálom őt; bever tüze tárt ablakom nyílásán. Remegve hull le pupillám előtt, s fényét villantja benn egy régi vázán, A horizont aljáról jő elő... Keletről küldte el hozzám az este. S amint az este lassan éjbe nő: virágsziromként nyílik szét a teste... Rámhull, mint messzi álom, és szívem, s elmém riasztja ez az ismeretlen világ, — míg fönn a ködlő téreken mesehajóként átbilleg felettem. ÉRDI JUDIT RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents