Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

Minden. népnek' értékes nemzeti kincse, szellemi életé­nek színes sajátossága, a hu­mor. Az irodalmi humor könyv, vagy egyéb kiadványok íormájában fennmarad 37. utó­kor számára is. A nyomtatás­ban megjelent humoros írá­sokat megőrzi nemzeti könyv­tárunk az Országos Széchényi Könyvtár. A népi humor kin­csei sem mennek veszendőbe. Gyűjtésükről és megőrzésükről gondoskodik a Magyar Tudo­mányos Akadémia néprajzi in­Nők — férfiak — számok Országunkban — miként', a földkerekség csaknem vala- ,mennyi országában — több a , jíhő, mint -a férfi. Bár minden ' esztendőben több fiúgyermek születik, mint. lány, a magasabb elhalálozási szám folytán, összlétszámúk alacsonyabb a nőkénél. Igv az 1970-es nép­számlálás idején, a 4 99.8-300 ' férfira.5 317 300 nő jutott, azaz minden ezer férfira 1064. Ez az arány volt már „rosszabb" is, 1949-ben még 1081 nő jutott ezer férfira1 és-azóta a különb­ség. lassan, de folyamatosan csökkent. . A- férfilakosság ha.-, láiozásl arányának hátrányát mutatja 'tó,' hogy a lő éven aluli lakosságnál 1000 férfira még csak 951 nő esik. 15 és 40 közöttieknél már 1124 nő jut ezer férfira, a 60 éven felüliek kategóriájában pedig már 1307!' özvegyi sorban a férfiaknak csak 3,1 százaléka, a nőknek Viszont ' 15,5 százaléka él. A 60 éven felüliekből a férfiak Í8,7 százaléka, az ilyen korú nők 49,2 százaléka özvegy. Vi­szont azt a tételt, hogy öreg ember, nem vén ember, 1970- ben több mint ötezer ötven évesnél idősebb férfi igazolta, újdonsült vőlegényként. Igaz, hogy háromezernél nagyobb volt, az esetleg titokban tartott de az anyakönyvvezető részé­ről megállapított hasonló kor­osztályú, házasságra lépő nők száma. Sőt, volt 1970-ben egy olyan 60 éven felüli férfi, aki 18" éven aluli lánnyal lépett frigyre. Igaz, hogy ennek elle_ né re két olyan 18 éven aluli fiú is akadt, aki 50 évesnél idősebb menyasszonyt kísért a? anyakönyvvezető elé. Hogy mennyivel voltak idősebbek, arról tapintatból nem szól a statisztika Á nők térhódítása az ország gazdasági és kulturális életé­ben folyamatosan növekszik. 1960-ban a női szakmunkások száma az iparban még nem érte el a százezret, pontosan 99 830 volt. 1970-ben 134 200. Ugyanezen idő alatt a műszaki és kulturális irányító beosztású dolgozók között a nők száma 39 231-rgl 70 200-ra emelkedett, a termelőszövetkezeti szak­munkásoké 13138-ról 22 700-ra a betanított munkásoké 13 913- ról 36 900-ra. Bár országos átlagban a nők száma jelentősen magasabb a férfiakénál, akadnak helyek ahol a kivétel erősíti a sza­bályt. Legférfiasabb községünk a Zala megyei Almásháza 79 férfi és 63 nő lakossal. Esze­rint ezer férfi lakosra (ha vol. na ennyi) csak 797 nő jutna. A városok között Leninváros a legférfiasabb. Itt .831 nőre esik ezer férfi. Megyei • viszonylat­ban már nem beszélhetünk férfitöbbségről. Legkevésbé nőies Komárom megye, ezer férfira jutó 1009 nővel, és leg­nőiesebb Somogy. Itt 1079 nőre jut ezer férfi. A községek kö­zött a baranyai siklósi járás­ban Drávaiványi. ahol 138 férfi és 173 nő lakik, ezer férfira 1254 nő, tehát minden négy- férfira éppen öt nő esik. Nyugodtan alhatnak a szülők Az éjjeleket átüvöltő cse­csemők a szülők rémei. Minthogy az apróságoknak nem lehet altatót adni, egy svéd felfedezése igazi mentsvár számukra. A bá­buba, vagy bármelyik na­gyobb játékba beszerelt magnetofon szalagjára az anya szívverését vették fel. A szívhang lejátszása any- nyira megnyugtatja a gyer­mekeket, hogy néhány perc múlva mély álomba merül­nek, (Znanyije-Szila) Város hajóroncsokból Fed agógu sfizetés száz évvel ezelőtt Carracros — egy kis sziklás szigetre épült település Íror­szág nyugati partjai közelében. Ebben a városkában 'minden házat a sziget partjára sodró­dott hajóroncsokból építettek. A hajók, amelyek valahol máshol szenvedtek katasztró­fát, a Golf-árammal kerültek Nyugat-Irország partjaira. A település első házát egy angol fregatt maradványaiból építették. A fregatt 1740-ben szenvedett hajótörést a sziget közelében. Másfél évszázad múlva a település lakói aztán összeszedték és felhasználták más szerencsétlenül járt hajók faalkatrészeit is és ezért Car- racrosban a házak, az istállók, a csűrök stb. mind ritka fa- fajtákból : libanoni cédrusból, indiai tölgyből stb. készültek. Carracros azonban az utóbbi időben hanyatlásnak indult, hiszen a hajókat ma már fém­ből építik. Nem csodálkozha­tunk, hogy a városka lakói nagy érdeklődéssel -fogadták a hírt, miszerint lehetséges, hogy hamarosan vasbetonból is fog­nak hajókat gyártani... (Vokrug Szveta) 1868-ban született meg az első törvény a tanítók szük­séges képesítéséről, és ez fi­zetésük. minimumát is meg­határozta. A Komárom me­gyei Epől községben például 1732-ben a hat gimnáziumot végzett Horváth János került iskolamesternek. Ez a végzett­ség abban az időben nagyon magasnak számított, mert rendszeres tanítóképzés még nem volt. Mégis csak 10 fo­rint, 20 pozsonyi szapu gabo­na (egy szapu 63,6 liter), 10 szekér széna volt az egy évi fizetése. Jobbágyonként egy szekér fa is járt neki, s ki­csiny földje termését a köz­ségnek kellett learatni és be­hordani részére. Nem javult a helyzet a XIX. században sem. A katolikus néplap egyik 1855-ös példá­nyában Pilismarót község így hirdetett pályázatot: „Meg­ürülvén a tanítói és kántori állomás, arra jövő, 1858-dik. évi március 26-án megtartan­dó csőd (csődület) hirdette­tifc. Ezen állomásnak javadal­mai pedig: szabad lakáson kí­vül a község, által munkálan­dó fél telek, kivévén a tanító költségén viendő szénakaszá­lást és gyűjtést, tovább: 2 po­zsonyi n^érő kétszeres, 24 p. mérő rozs, 10 öl fa, 50 font só, 50 font marhahús, 10 font faggyú, 8 pengő forint kész­pénzben, 4 írt 48 krajcár is­kolai díj fejében és egyéb, a kántori hivatallal összekötött 6 frt rugó jövedelmek”. A hirdetésből kiderül, hogy a ta­nítónak itt is el kellett egy másodállást a kántorit látnia. Fizetésének nagyobb részét természetben kapta, de az egy évre jutó kb. 25 kg hús, 25 kiló só hamar elfogyott, és az 5 kiló gyertya is hamar el­égett. .. Nem csoda, ha gyakran akadt olyan iskolamester, aki kivette „munkakönyvét”, hogy másutt próbáljon szerencsét. A városokban már inkább a készpénzfizetés volt döntő, de ennek összege is messze elma­radt más értelmiségiekétőL Esztergomban például az 1847/48 pénzügyi évre a tanítók évi fizetése átlagosan 120 fo-: rint és 30 forint lakbérpénz volt. Ugyanakkor a város fő­orvosa évi 300 forint fizetést kapott. Terepjáró telNermuto Az uráli Miassze város autógyárában készülnek a különböző éghajlati viszonyok közepette használható terepjáró teherautók. A gyár egyik terméke, az Ural—375 jelzésű háromtengelyes autó. '969-ben aranyérmet és elsőosztályú oklevelet kapott a Lipcsei Nemzetközi Vásáron. Az alapmodellből több mint 20, különféle rendeltetésű típust, fejlesztettek tovább, közte olya­nokat, amelyek jól beváltak az örök fagy vidékén, s olyanokat, amelyek jó használhatók a párás, ^xüblrójpiküs körzetekben.. A képen; Ut.tcOgn úton Ctz-Urs,Irr375-ös. , (Fotó; D. 'Gyebadov — APN}­HumorUutatás — tadományos alapon lézete. Ez fontos is, hiszen, a humor egyik . nagy nemzeti kincsünk és bár árfolyamát nem jegyzik hivatalosan a külföldi tőzsdék, aranyfedeze­téhez nem férhet kétség. Ahogy elhagyjuk az ország határát Hegyeshalomnál, Bi- harkeresztesnél, Komáromnál vagy akár Kelebiánál, a ba­rackpálinka, szalámi utáni ér­deklődést nyomban követi a kérdés: milyen új viccet hoz­tak Magyarországról ? Mi a leg­újabb pesti vicc? Nem ritka az sem, hogy az utóbb emlí­tett kérdés kerül előtérbe. Humorkészség tekintetében kétségtelenül, az élvonalban ha­ladunk. Nagy esélyekkel in­dulhatnánk a dobogó felé, ha ilyen irányú világversenyt ren­deznének. A humor egyike nagy nemzeti kincseinknek, akár a Balaton, a Dunakanyar, a bauxit- vagy a földgáz- vágyon. Hozzátartozik nemze­ti alkatunkhoz, jó napjainkban szórakoztatónk, a bajban vi­gasztalónk. Sok minden elha­gyott a történelem során, de humorunk megmaradt,. ha másként nem — akasztófa­humor formájában. Ahogy a zsák mindig megtalálja a ma­ga foltját, úgy nálunk is min­den korszak és minden ese­mény megtalálta és megtalálja i a maga humoros magyarázatát. De hát mi is a humor tulaj­donképpen ? Hivatalos, irodalmi megha­tározás szerint: a komikum ábrázolásának egyik fajtája, melyét elsősorban a bírálat élességének és intenzitásának kisebb foka különböztet meg a szatírától. Ebből tehát megtudhat­juk, hogy mitől külön­bözik a humor, de az igazi mivoltát inkább csak sejtjük. A világ többi népei­nek humorához viszonyítva a magyar nép humorának egyik sajátossága a gyors reagálás az aktuális eseményekre. A rossz nyelvek szerint a pesti vicc megelőzi az eseményeket. Sajátossága még a magyar hu­mornak a jóindulatú bírálat. Történelmünk során a legtöbb anekdota, azokról a közéleti személyiségekről született, aki­ket a nép szívébe zárt. Hogy és mikor született a ; humor? Nem tudjuk, keletke­zését nem jelzi évszám. Egy­idős és testvér a népmesével a népművészettel. A népi humor gazdátlan kin­csünk, de az irodalom humo­ristái nagyon is ismertek. Sok remekírónkat éppen írásának humoros csillogása miatt sze­rette meg a külföldi olvasó-? közönség. Sokszor' éppen egy- egy anekdota vagy tréfás megjegyzés világítja meg leg­élesebben egyik vagy másik irodalmi nagyságunk egyéni­ségét. Találomra említsünk meg egyet-kettőt. Arany Já­nostól, mint az Akadémia fő­titkárától kértek döntést arra nézve, hogy kevésbének vagy kevésbbénelí írják ezt a hatá­rozószót? Arany így felelt: egy bé, kevés bé! (Azóta ez a döntés megváltozott.) A századforduló táján fővá­rosunkban járt Mark Twain, a világhírű humorista író, ma­gyar alteregója, Rákosi Viktor (Sipulusz) konferálta be az előadást. Amikor az ismertető végére ért, a bejárat felé mu­tatva, így szólt: most pedig állj elő tvén Márkus! A be­jelentést a közönség hatalmas hahotával fogadta. A belépő Mark Twain a meghatottság­tól könnyezve nézte a műértő közönséget,, amely — hité sze­rint — az ő világszerte ismert humorának előlegezi a tetszés­nyilvánítást. Karinthy Frigyes egy alka­lommal váratlanul jelent meg Molnár Ferenc lakásán, akit féregirtó szerszámmal, seprű­vel felszerelve az ágy alól csa­logatott elő. Az istenért Feri, mit csinálsz ott? Így irtok én, felelte Molnár szomorkásán. Hasonló apróságoknak se szeri, se száma. De meg volt nálunk a saját humora min­den társadalmi rétegnek, szak­mának, testületnek. A szegény ember rezignáltan monologi- zálta: a fene ette volna meg ezt a pénzt. Ha már egyszer van — akkor miért nincs? Milyen más forrásból ered a gazdag ember töprengése, amikor az éhségtől remegő, nyomorék, toprongyos koldus láttára megrendültén kiált szol­gáinak:, rúgjátok ki ezt az em- ! bért, mert megszakad a szí- , vem!

Next

/
Thumbnails
Contents