Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
Szily Géza kiállítása a szekszárdi múzeumban Múzeumok és műemlékek hava A közösség emlékei Ha a régi kalendáriumi jegyeket és neveket felújítanánk, akkor a skorpió havát bízvást felnevezhetnénk a múzeumok és műemlékek havának. Az októberi múzeumi hónap immár hagyomány nálunk, . aZ idén azonban tartalma és neve is kibővült, egyúttal a műemlékek hónapja is lett. A múzeumok és a műemlékek őrzik az emberi közösség történelemmé váló életének tárgyi emlékeit. Olyan emlékek ezek, amelyek láttán megelevenedik előttünk változó környezetünk egy-egy korszaka, egykori használati tárgyainkból, eszközeinkből, viseletűnkből el tudjuk képzelni, át tudjuk érezni elődeink életét, az elmúlt korok mindennapjait. Mindez mire jó? Nem teher tudatunknak ez a sok emlék? Nem — hanem támpont, nélkülözhetetlen alap. A tárgyak intő tanújelei a múltnak, amelynek tanulságai nélkül minden nemzedék elölről kezdhetné tétova léptekkel a történelem útját, képletesen szólva mindenki Ádám és Éva volna. Az emberiség azért emelkedhetett ki az élőlények közül és jutott el minden buktatójával, gyarlóságával és küzd. ve kivívott erényével a mai civilizációig, mert az egyes ember képes megosztani társaival és utódaival tapasztalatait, emlékeit, tudását, mert az emberi emlékezet — közösségi emlékezet Amikor a siklóéi várban megnyílt az idei múzeumi és műemléki hónap, a hely s a, környezet bizonyára sokakban megmozgatta e kollektív emlékezet egy rétegét, felidézte a török idők emlékét. Ez a másfél évszázad pusztító harcaival ég még pusztítóbb, őrlőbb, békés, de nem megbékélt időszakainak a népet és a településeket morzsoló elnyomásával egyike volt történelmünk ama szűrőinek, amelyeken kevés építészeti és tárgyi emlék jutott át. Ezért van az, hogy 8284 számon tartott műemlék. épületünk között viszonylag kevés a középkori vagy még régebbi. A honfoglalástól a török időkig terjedő több mint hat évszázad emlékei műemlékeinknek alig több mint 26 százalékát teszik ki. Természetesen ez is sok. Hogy csak egy példát említsünk: a műemlékeink két százalékát kitevő várak és várromok száma 175. így hát a műemlékek gondozása, megóvása nem kis erőfeszítést igényel az országtól. Nem ünneprontás talán éppen az ünnepi hónap alkalmából szóvá tenni azt, hogy a kirándulóktól, a látogatóktól is nagyobb megbecsülést érdemelnének ezek az épületek és — főleg — a romok. A megr becsüléshez tartozik az is, hogy ne örökítsük meg érzelmeinket, látogatásunkat, ne hagyjunk emléket rajtuk, és ne is vigyünk emléket magunkkal belőlük. Hiszen aki kézzelfogható emlékei akar magával vinni, az a múzeumoknál mesteri műtárgymásolatokhoz juthat Az ünnepi alkalomra múzeumaink új kiállításokkal készültek. A gazdag választékot még csak felsorolni sincs mód itt. Csak néhány különleges újdonságra hívjuk fel a figyelmet. Ebben a hónapban nyílik meg a látogatók előtt a régi ipar szép emléke, a szarvasi szárazmalom, Győrött a patikamúzeum, Kápolnás- nyéken a Vörösmarty emlékmúzeum. Az egri vár kiállítása a hazai pénzek történetét mutatja be, a dénártól az új forintig. Szombathelyen egy lelkes és önzetlen gyűjtő, Schmidt főorvos gazdag hadtörténeti gyűjteménye tárul a közönség elé. Néhány példa csupán, m£g csak nem is érzékelteti a program gazdagságát, de ízelítőt ad az újdonságokból. Ha helyén- • való az újdonság szó a régiségekre, múltunk emlékeire. De a régi tárgyak is újdonságot jelentettek a maguk korában, s ha ezzel a szemmel nézzük őket, közelebb jutunk a történelem sodrásának megértéséhez. Már pedig mi is ebben az emberiség életén végighaladó sodrásban élünk, ennek mozgását, törvényeit kell megértenünk ahhoz, hogy eligazodhassunk múltban, jelenben és tájékozódhassunk a jövő felé. I' r-'- NÉMETH FERENC Káldi Judit rajza, Először fákat rajzolt, éveken át csaknem ugyanazokat a fákat, amik hasonlítottak egymásra, mégis mind más volt, egységbe fonódó ágaik egyre többet fejeztek ki alkotójuk valóságából. Csak alkotójukéból, mert ilyen fák a természetben talán nincsenek is, mégis a valót jelentik, a megismerés felszín mögötti mélyebb igazát. • Szily Géza szekszárdi kiállításán is láthatunk ezekből a korai képekből, melyek egyenesen vezetnek a művészi fejlődés további állomásaihoz. Mert világa, melyet először ezekkel a földöntúli, s mégis nagyon is ismerős fákkal vett körül, egyre tágult, mindig új területeket hódított meg. Egy finoman megformált portré is idézi ezt a korszakát, melyet még a külső jegyek keresése jellemez, a forma megismerése, az ábrázolás, a képben sűríthető valóság lehetőségeinek feltárása. A művészet mindig tudatos munka, s az invencióval csak az tud mit kezdeni, aki birtokában van a kifejezés minden eszközének. Szily tudta ezt, s szinte magunk is nyomon követhetjük, ahogy lépésről lépésre haladt, megtorpanás nélkül, de nem is kapkodva. Amit legutóbbi képei mutatnak, egy következetes, önmagához mindig hű művész állomásai, melyek magukban hordják fejlődése további lehetőségeit is. Ezek a képek az első pillanatban talán „bonyolultak”, a közvetlen szemlélet, mely rögtön otthonos akar lenni világában, megtorpan, mert nem találja azt a kézzel fogható valóságot, amit megszokott.' Mert festményei nem a valóságot fényképezik, hanem ehelyett a szemlélőt hívják segítségül, hogy részese legyen a színek és formák mögötti valóságnak. A rögtön felismerhető valóság helyett gondolati élményt kínálnak, s aki bele tud üleszifedni viláSZILY GÉZA: Műteremrészlet szoborral gukba, megérti rendjüket, szigorú önkonómiájukat, — hogy PALOS ROZIT As _________ Á LOMBAN olyan fehér a csend mint a nád belseje Itt állok — Oyerekes szélbe® nem tudom kih i.J nem tudom kit hová követnek eziromszerű lények I sziromszerü földön ami nincs a földöm honnan jöhetnek látom már valamennyit arcuk van és testük van a kezdet igéjében ragyogó orgonavirág arcuk van és orgonavirág testük van körülfognak megölelnek belémhatolnak i, lélekzetvételen túU ’*£.'■ sorsukba emelnek hol múlandóságom képlete szétszáll és emelkedünk neutron és kerub értelme között súlytalan forgó villámkupolák zuhanó holdgyökök szelét sem érzem az irammal növekvő öröm tejútjain pálya nincsen többé csak zuhanás de ' Xg aztán tündöklő rémület fog el és visszazuhanok törékeny bázisom a test vigasztalón magába simít a szárnyak kudarca egyensúlyozza bennem az eget és a sirt egyetlen példát idézzünk — Babits Jónásához legalább any- nyira közel visznek, mintha tengert és cethalat ábrázolnának. Mert nem illusztrálni akarnak, Babits költeményét sem, a valóságot sem, hanem azt mondják el, amit a festő hazzátesz Babits verséhez, vagy a valósághoz. Egy-egy pillanatra távoli hatások is felvillannak (Cézanne, Braque), saját gyakorlatán is kipróbálva korábbi eredményeket, de azt hiszem ez semmiképp sem jellemző Szily Géza művészetére. Mert korán felismerte, lehetőségeit, s anélkül,1 hogy a legkisebb engedményt is tenné saját magának, következetesen halad előre, folyton gazdagodva és gazdagítva világát. Híz az első önálló kiállítása. S mint minden ilyen, összegezés, az elért eredmények fölmérése. S megméretvén, nincs okúnk kételkedni abban, hogy biztosan halad pályáján. A szekszárdi kiállítás őszinte sikere pedig azt mutatja, hogy ezek az első pillanatban talán nem mindig közérthető képek utat találnák a jószándékú megértéshez. CSÄNYI LÁSZLÓ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. KISS DÉNESt ŐSZ A nyár rózsáival messze szalad a szél utakon gurul tekinteted vonásod pördül át levelekével mosolyod fönnakad az út peremén Házak egykedvű szürkesége belehasad az őszi szélbe Nem táncoltatnak napot ' az elszabadult ablakok Este nem kelnek ki elvetett csillagaink felhők giz-gaza fedi az égi mezőt hajad függönye lóg az utca fölé lábad kopogását viszik magukkal gépkocsik, villamosok nesztelen borzong kövek bőre Bennem futás irama ébred arcomból árad a szél süvítése nevetésed vérez've utánozzák elejtett üvegfigurák
