Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

I K Tudományos érdekességek MESTERSÉGESEN TENYÉSZTETT EGÉREMBRIÓ Ember, egér és házinyúl megtermékenyített petesejtjé­nek, néhány száz sejttel ren­delkező embrió nagyságig va­ló növesztésére a szervezeten kívül már a múltban is volt példa. Most a beltimore-i Hop­kins Egyetem egyik biológus­kutatójának sikerült egéremb­riókat ezen az alacsony fejlő­dési fokon túl is életben tar­tani. A lombikban tenyésztett egérembriók már arra a fej­lődési ' fokra jutottak, hogy bennük véredények és vértes­tek alakultak ki. A véredények ritmikus mozgásából megálla­pítható volt, hogy az embrió ' szíve percenként 60—70-et dobbant. Az embriók a megterméke­nyített petesejt. tenyésztésének 10—14. napján érik el ezt a fejlettségi fokot. Néhány nap­pal ezután elpusztulnak, meg­szűnik a vértestek vörös fes- tődése és a véredénvojc össze­húzódása. Az emlősök embriójának mesterséges úton ilyen vi­szonylag magas fejlettségi fo­kig való nevelését patkány­farok szöveteiből (kollagénjá- ból) készített műanya segítsé­gével érték el. A tenyésztés harmadik napján a fejlődő többsejtű képződmény a kolla- génra tapad és el kezd terjesz­kedni az alsóbb rétegek felé. A sejtek magasan differen­ciált áll'apota a megterméke­nyített petesejteknél csak 5— 20 százaléknál érhető el. A mesterséges fejlődési folyamat lényegesen eltér a természetes­től : kivétel nélkül minden embrió egyik vagy másik szer­vében rendellenességet tapasz­taltak. Azt remélik, hogy eljön majd az az idő, amikor a mesterségesen fejlődő petesejt- 1 bői egészséges embrió lesz. FEHÉRJEGONDOK Táplálkozástudományi szak­emberek a tengerek vizének tápláléktartalékát tekintik a rohamosan növekvő lakosság élelmezése legfőbb után­pótlási forrásának. Nagyszerű tervek születtek ennek a tar­taléknak kihasználására, sőt- megsokszorozására. Jelenleg azonban ez a táplálékkincs csak pusztul, s ha hamarosan nem történik valami, jóváte­hetetlen károkat szenved. Szennyvizek, szeméttelepek, ki- . szárítások, szennyképződések szinte évről évre megtizedelik a tengerek állat- és növény­világát. E pusztulás megaka­dályozására helyi rendszabá­lyok nem elegendők: még nagyvárosok, vagy akár egyes államok akciói sem. Világmé­retű összefogásra van szükség. A tengerekben lévő természe­ti kincs megmentésére és a tenger vizének az elszennyező­déstől való megmentésére a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Bizottsága ál­lítja össze a programot. ^Néhány adat a pusztulásra: angol halászok a századfordu­ló idején évente 4 ezer kiló lazacot adtak el a Tees folyó­ból. 1920-ban már csak 1500 kilót, ma már úgyszólván semmit, mert a folyóba napon­ta 54 millió liter szennyvíz ömlik az ipari üzemekből. Ezzel egyidőben a Max Planck Intézetben azzal foglal­koznak, hogyan lehetne pl. a pontypt egy halból, szójabab­ból és vitaminokból összeállí­tott eledellel különleges „cuc­lisüvegből” nevelni. Kísérletek során három év alatt a szoká­sos 1,5 kiló helyett 7 kilós súlyt értek el az így nevelt pontyok. A halfélék millióknak adtak mindenkor és adhatnának sok­sok további millióknak értékes és olcsó táplálékot Csád Köztársaság .egyes tör­zseinél megfigyelték, hogy al­gákkal táplálkoznak. Valami­féle kaláccsá állítják össze az algát és a napon szárítják. Ezt az algafajtát ma már mester­ségesen tenyésztik, mert 60—68 százalékkal magasabb a fehér­jetartalma, mint a gabona- neműeknek, és háromszor any- nyi, mint a marhahúsnak. RÖNTGENFELVÉTELEK A NAPRÖL Kitűnő röntgenfelvételeket készítettek a Napról egy, az 'Európai Űrkutatási Hivatal által Szardíniáról ez év már­ciusában felbocsátott Skylark típusú rakéta segítségével. A kísérletek célja elsősorban a Nap atmoszférájának ala­csonyabb rétegeiben végbe­menő folyamatok megismeré­se. TENGERI RÉGÉSZET Az angol tengeri régészeti bizottság tudósai az apályt ki­használva háromórás előmun-. kálatokat végeztek a sussexi partok mentén 200 évvel ez­előtt elsüllyedt Amsterdam ne­vű kereskedelmi hajó roncsain, hogy a kiemelés lehetőségeit megvizsgálják. Mozgatható csö­vek segítségével kb. 100 ezer gallon vizet szivattyúztak ki a hajó testéből, s a mostani apá- lyos időszakban kb. két nap áll rendelkezésükre, hogy a hajót megvizsgálják. Az „ása­tások” legnagyobb problémá­ját képezik az óriási költsé­gek. amelyhez remélik, hogy a holland kormány is hozzájárul. Az Amsterdam, a Holland Ke­let-Indiai Társaság tulajdona, 150 lábnyi hosszával korának legnagyobb hajója volt, s első útján süllyedt el. Műszerekkel sikerült megállapítani, hogy fém van a hajón, ami lehet a feljegyzések szerinti 52 ágyú, de lehet ezüstrakomány is. Paíkány veszedelem ^ t Évente 33 millió tonna gabonát pusztítanak el — 4 milliárd patkány a földön Az ember valamennyi „házi­állata” közül a patkány lett az utóbbi évtizedek során a leg­nagyobb számú és legragasz- kodóbb kísérőnk. Minden em­beri településnél fellelhető ez a nem kívánatos és falánk rág­csáló. A nagyvárosokat ■ külö­nösen kedveli, szinte szuverén módon uralkodik a csatorna- hálózatban és a föld alatti út­vesztőkben. pincékben. A patkányok ősi településé­nek az ázsiai sztyeppét tekin­tik. A népvándorlás ide­jén innét árasztották el az egész világot. „Potyautasként” az új földrészek felfedezőinek hajóin eljutottak a világ min­den részére és mindenütt lé­nyegesen gyorsabban szaporod­tak, mint az ember. A nős­tény patkány évente három- szor-hatszor szül, élete során mintegy száz utódot hoz a vi­lágra. Ez azt jelenti, hogy egyetlen patkánypár utódainak száma három év alatt elméle­tileg elérheti a húszmilliót (!) •Óvatos becslések szerint Euró­pában összesen több mint 600 millió patkány él, az egész vi­lágon pedig (az Egészségügyi Világszervezet 'adatai szerint) számuk megközelíti a négy- milliárdot. JÁRVÁNY, ÉHSÉG A NYOMUKBAN Igen sok patkány található a közel- és távol-keleti orszá­gokban, ahol még most is ve­szélyes járványok hordozói, különösen a tífuszt, a kolerát és a sárgalázt terjesztik. A középkorban a patkányok ter­jesztették el a bubópestist Eu­rópában; ők voltak az okai an­nak is, hogy négy évszázad alatt 200 millió ember halt meg tífuszban. A patkányok betegségterjesztő szerepét ma sem szabad lebecsülni. Az el­múlt években is több súlyos bubópestiseset vált ismertté, a kórokozókat bebizonyíthátóan mindig a patkányok terjesztet­ték. Miután a patkányok min­dent felfalnak, ami útjukba kerül, főként az ember táplá­lékául is szolgáló mezőgazda- sági termékekben, élelmisze­rekben tesznek nagy kárt. Becslések szerint évente mint­egy 33 millió tonna gabonától fosztják meg az emberiséget, a világ gabonatermelésének körülbelül egyötödétől. Indiá­ban például egész terméseket elpusztítottak és ezzel kataszt­rofális éhínségek okozóivá vál­tak. Különösen súlyos káro­kat idéztek elő a patkányok Indiában 1967 szeptemberében: tízmillió tonna élelmiszer esett martalékul falánkságuknak. Az indiai kormány segélykérésére a világ sok nemzete küldött élelmiszeradományokat Indiá­nak, de csaknem valamennyit elpusztították a rágcsálók, mielőtt még eljuthatta^ volna a rászorulókhoz. Mindez abban az országban történt, ahol a lakosság jelentős része amúgy is éhezik, rosszul táplált, s ahol Ínséges esztendőkben mil­liós nagyságrendű az éhen- halók száma. Az utóbbi évek­ben Szicília falvaiban is óriási károkat okoznak á patkányok. De Dél-Amerika sem mentes tőlük, a hétmilliós lélekszámú Buenos Aires patkányállomá­nyát 50 millióra becsülik. New York-ban 8 millió dollár kö­rül van a patkányok okozta évi kár. HATÁSTALAN mérgek Ha a tapasztalt patkány- irtoknak sikerül is egy-egy te- íüieten. az állatok 95 százalé­kát elpusztítaniuk, fennáll a veszély, hogy a túlélő egyedek rövid időn belül új lavinát in­dítanak el. Hiába a sokfajta méreg, a patkány nemcsak a legfalánkabb, hanem a leg­agyafúrtabb rágcsáló is. Azt tapasztalták, hogy számos mé­reg, amelyet különböző ételek­ben a patkányoknak készítet­tele, rövid idő után elvesztette hatását, mert nem volt többé egyetlen patkány sem, amely megérintette volna, KONCENTRÁLT TAMADÄS Napjaink legeredményesebb patkányirtó szerei nem közvet­len mérgező hatást fejtenek ki, hanem olyan belső elváltozáso­kat idéznek elő az állatban, amelyek néhány napon belüli elpusztulásához vezetnek. így a töobi egyed nem táplál gya­nút a csalétek iránt. Termé­szetesen a leghatásosabb irtá- . si mód az lenne, ha sterilitás : létrehozását, a szaporodóké­pesség megszűnését el lehel­ne érni egyszerre igen sok ál- latnál. Úgy tűnik, hogy a patkány- veszély leküzdése még számos jövendő nemzedéknek fog gon­dot okozni, hiszen csak nem­zetközi méretű összefogással, koncentrált és kitartó táma- .dással lehetne jelentős sikert elérni a patkányok elleni küz­delemben.

Next

/
Thumbnails
Contents