Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

f Bauxitbányász traktorosok Te véli SZ—-100-asok Padragkúton, Péten, Solymáron Az igazgató az szb-titkárral éppen a traktorosok elhelye­zéséről tárgyal. — A munkahely két, két és fél kilométerre van lakott helytől. A vállalat ajánlotta, hogy ha kell, visz ki lakóko­csit, de inkább legyenek bent, tető alatt, ahol jobbak a tisz_ tálkodási lehetőségek. — Milyenek a lakókocsik? — Újak, modernek, de most már, ha hidegebbre fordul az idő, hát, hát... És ott levet­ni az olajos, poros munkaru. hát... ? — A szerződés szerint az ét­keztetést is biztosítja a válla­lat, de az emberek nem na­gyon veszik igénybe. — Talán a kiküldetési díjat akarják megspórolni? ' — Mint mondják, inkább vendéglőbe mennek, ott na­gyobb a választék. — ök tudják. Ha nehéz a munka, kell a kalória is. — Két Sz—100-ast most már haza kell hozni javításra, mert egyre inkább szorít a las* san kimerülő béralap. ' — Meg az alkatrészköltség. Egy görgő majdnem ezer fo­rinttal lett drágább. — Mindegy, az a lényeg, hogy a gépek üzemképesek le­gyenek. Ezt a munkahelyet jö­vőre is meg kell tartanunk, mert hozza a pénzt, azonkívül minden szempontból jobb egy helyen, huzamosabb időn ke­resztül dolgozni. — Nehéz munka a bauxit­bánya, de jó, hasznos. Sz—100-as, traktorosok, bau_ xitbánya — érdekes kérdés, hogyan jön össze Tevelén, amely hivatalosan a Szekszárdi Mezőgép Vállalat egyik gyár_ egysége, az üzem bejárata fe_ lett mégis ez a felírás: „Teveli gépállomás”.- Ha pedig gépál­lomás, ahol traktorosok; szere­lők dolgoznak, hogy jön ide a bauxitbánya? Nos, nem a bá­nya jön, hanem a teveli trak­torosok mentek oda. Miután már a szántást, vetést maguk a termelőszövetkezetek is el­végzik. — Hol, merre dolgoznak tu­lajdonképpen a teveli trakto­rosok? Puska Ferenc igazgató sorol­ja: — Padragkúton, a bauxitbá­nya külszíni fejtésénél tíz Sz— 100-as dolgozik, hasonlókép­pen tíz gép Pécsett, a hőerő­mű vízszűrőjének építésén. Dolgozunk még Péten, egy új gyár építésén, azonkívül a Sió­torkolati műnél is, itt a ko_ rábban kitermelt földet takar, juk vissza. Néhány UE—28- ast szállításhoz kért a kétyi és a teveli szövetkezet. — Mióta bauxitbányászok a traktorosok ? — Két éve. Az első évben még csak két-három trakto­runk dolgozott, a múlt évben pedig már tíz. A vállalat most ötéves szerződést kínál. Azon a munkahelyen, ahova most megyünk majd, húsz méteres bauxitréteg van, felette három­húsz méternyi talajréteg. Még ilyen körülmények között is kétszerte olcsóbb a külszíni fejtés, mint a mélyművelés. A tíz gép naponta 25—30 000 forintot hoz. Meg kell jegyeznem, ez a gépi munka szabadáras kategóriába tartozik, igy a szerződésben úgy állapodtunk meg a válla­lattal, hogy óránként 210 forint egy Sz—100-as munkadíja. Bár most már konkurrencia is je­lentkezik: az egyik közeli ter­melőszövetkezet. De "óránként háromszázért... — És a bauxitbónyászás mit hoz a konyhára? — Hatszáz—hétszázezer fo­rintot. Terelnek az idén kétmilliós eredményt kell produkálnia. Háromnegyedéves teljesíté­sünk valamivel többet ígér. Sajnos, bele kell kalkulálnunk az alkatrészek emelkedő árát is. És azt, hogy a jövő év au­gusztusában lejár Sz—100-asa- ink jó részének „kihordási” ideje, tehát az üzemben tartás is drágább. Nekünk viszont minden körülmények között gondoskodnunk kell az üzemben tartásukról, mert munkalehetőség van. Solymáron például egy új tég_ lagyár építésének földmunkáin is dolgozunk. Ennek a gyárnak a tervek szerint évente száz. millió téglát, ötvenmillió cse­repet és huszonötmillió alag- csövet kell előállítani. — Ezek szerint tehát a te­veli traktorosok nemcsak „bá­nyászok”, hanem „téglások” is? — Valahogy így van. Vala­mikor szántottunk, vetettünk, most meg ' közreműködünk, a bauxitprogramban, a vegyipar, az építőipar fejlesztésében. BI. Húzódik a határidő Napi 15 vagon teljesítményű takarmánykeverő épül Nagydoro« gon a Gaboiiafelvásárló telepén. Az előkeverő már üzemel, a ké­pen látható 19 méter magas keverőtornyot a jövő év elején adják át. A megye legmodernebb keverőüzeme a paksi járás tsz-eit és a Paksi Állami Gazdaságot fogja ellátni takarmánnyal. Foto: Gottvald. Anyagmozgatás ’71 Hagyománnyá vált, hogy minden második év őszén az anyagmozgatás hazai fejlesztése terén elért eredmények be­mutatására, valamint a további fejlesztési munka elősegíté­sére anyagmozgatási eseménysorozat megrendezésére kerül sor. Ez év októberében a MTESZ központi anyagmozgatási és csomagolási bizottsága, az anyagmozgatási és cso­magolási intézettel együttműködve Anyagmozgatás ’71 címszóval rendezi meg az anyagmozgatási eseménysorozatot, melynek során sor kerül a VII. országos anyagmozgatási kon­ferenciára, a második anyagmozgatógép-kiállításra, szak- irodalmi kiállításra, országos és nemzetközi targoncavezetői versenyre Az anyagmozgatás, jelentősége és átfogó jellege folytán, a MTESZ szinte valamennyi tagegyesülésének munkájához kapcsolódik. Ennek figyelembevételével a rendezvénysoroza­tot a MTESZ tagegyesületek a szakemberek és társadalmi aktívák széles körének bevonásával rendezik meg. Az ese­ménysorozaton Tolna megyei szakemberek is részt vesznek. ^ I ■ rr Csak jovore Az olvasók bizonyára már sokszor ’olvasták, hallották József Attila versének idéze­tét: „Dolgozni csak pontosan, szé. pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Nos, a szekszárdi piac épít­kezésének kivitelezői úgy lát­szik azt vallják, vannak álló csillagok is! Több, mint egy hónapja ugyanis nem dolgoz­nak a vásárcsarnok építésén, amit bizonyítanak az állványok mellett kinőtt gombák, vagy az építkezés közepén másfél mé­Az oklevél kelte: 1©11 A helyiség kicsi és zsúfolt. Ez a szoba, a konyha, és minden. A nagy szekrény ajtaját alig le­het becsukni a sok holmitól. Az ólján dobozok. Bennük régi em­lékek. A képek már sárgák, a papírok szakadtak, az írás elhal­ványodott. — Ezek a bizonyítványaim — mondja Ekly Mária, aki Duna- szentgyörgyön tanított harminc- nyolc éven, és tíz hónapon át. — 1911-ben végeztem a deb- recéni református tanítóképző­ben. A bizonyítványaimat Dóczi Gedeon igazgató tanár írta alá. ö alapította a képzőt. Amikor megkaptam az oklevelemet, ide jöttem helyettesíteni. Két eszten­dő után megválasztottak a falu­ba néptanítónak. Akkor mind­össze négyen voltunk a tantestü­letben. Most meg húsznál is többen vannak. Volt olyan év, amikor száztíz gyereket tanítot­tam egyedül. — Miért sóhajtott ekkorát? — Amikor visszaemlékszem azokra az időkre, elszomorodom. Szép volt, nagyon szép. Nézze meg ezt az osztályt —, s elő­vesz egy fényképet. Csupa fe­hérruhás kislány, s középen egy bájos fiatal nő. A pályakezdő Ekly Mária. — Ök voltak talán a legkedvesebb tanítványaim. De a többit is nagyon szerettem. Ezek is olyan jók voltak — mu­tat egy másik fotográfiára. Ez a kép mosolyra késztet. Az idős tanítónő is elneVeti magát. Az­tán sorra mond valamit a kis kopasz, megilletődöű fiúkról. — Ezzel nemrég találkoztam. Már nagypapa. Azt mondta ne­kem, hogy „bizony, egyszer-két- szer megfegyelmezett a tanító­néni”. De nem haragszik? — kérdeztem. Ö nevetett, és rápas- kolt a kis unokájára. — Kevés nő volt abban az idő­ben tanító. — Bizony kevés. Itt egyedül voltam. De nem azért lettem ta­nítónő. hogy pénzt keressek. Ha­ne« hivatástudatból. — Közben felteszi o másik szemüveget, s rég* irkák között keresgél. — Mindent eltettem emlékbe. Ezek az én füzeiéin) voltak. Még egé­szen kislány voltom A tanítóm meg gyakran nem jött be az órá­ra. Volt egy kis szőlője, aztán ott kóstolgatta a bort. Akkor én tanítottam az osztályt. Felültem az első padra, olvastam a tár­saimnak; vagy fogalmazást dik­táltam. Mondta is édesapámnak a tanító, „ezt a kislányt tanít­tatni kell. Érdemes.” 1949-ben ment nyugdíjba Má­ria néni. De Dunaszentgyörgyről nem ment el. Később édesany­ját és édesapját is elhozta ide. Édesanyja a szentgyörgyi teme­tőben fekszik. Gyakran kimegy a sírjához. — Utána nagyon egyedül ma­radtam. Eljöttek értem az uno- kaöcséim Debrecenből. Fölpakol­ták a holmimat egy nagy teher­autóra, és elvittek. A régi ott­honomban nem voltam nyugodt. Nem éreztem igazán otthon ma­gamat. Hiányoztak a régi emlé­kek, meg édesanyám utolsó sza­vaira emlékeztem„Ha megha­lok, tudom, hogy itthagysz..." Rö­vid idő után visszajöttem. Akkor már nem volt meg a lakásom. A parányi albérleti szoba Má­ria néni otthona, Jól érzi itt ma­gát. Csak alig van ideje a kézi- munkázásra, meg az olvasásra. — Lassú vagyok már. Sok időt elvesz a főzés. Pedig ezt a térí­tőt még be kell fejeznem. — A finom, lehelethorgolás selyem­papírban várakozik, hogy a für­ge ujjak befejezzék. Egy könyvespolcot szeretne még vásárolni, mert a rengeteg könyvnek csak a bőröndökben van helyük. „Ügy nézek ki, mint­ha állandóan költözködnék. Meg jó érzés, ha az ember mindig láthatja a könyveit”. Aztán tovább beszélgetünk a régi emlékekről. De a legszebb mégiscsak az egyik legújabb em­lék: — Most kaptam meg a gye­mé ntoklevelet. Az iskolában ren­deztek ünnepséget. Családias és szép volt. Boldog voltam. És előkerül az arany és a gyé­mántdiploma is a nylon-tasak- bál: „...közmegbecsülésre mél­tóan teljesítette hivatását..." __ V. HORVÁTH MARIA l esz kész a szekszárdi piac tér magasra megnőtt akáccser­jék. — Pénz nélkül nem tudunk dalgozni — panaszkodott Frei László, a kivitelező TÖVÁLL igazgatója. — Az öt tsz közül a bátaszékiék és a bogyiszlói­ak szabálytalan módon kilép­tek a közös vállalkozásból anyagi gondjaink lettek. Leg­biztosabb támogatónk a városi tanács, amely eddig több mint egymillió-háromszázezer forin. tot fordított az építkezésre. A tolnaiak hosszú idő után végre átutaltak egy nagyobb össze, get a pénzügyi lebonyolítást vállaló őcsényiéknek, most már csak a medinaiak pénzére ' várunk. — Pénzügyi problémáink voltak az elmúlt hónapokban, de néhány héten belül mi is átutalunk egy nagyobb össze­get az építkezés céljára, — válaszolta érdeklődésünkre Miklós József, a medinai Béke Tsz elnöke. Ügy látszik tehát, ismét pénz áll a házhoz, azaz a TpvÁLL- hoz, az építkezés pedig' folyta­tódhat tovább. A tél beálltá előtt 'mindenképpen el kell vé­gezni a szigetelést, különben a zord időjárás súlyos károkat okozhat a félig sem kész épü­letben. Tél! 1971. augusztus 14-én lapunk hasábjain arról számoltunk be, hogy végre is­mét folyik a munka, november 30-án átadják rendeltetésének a vásárcsarnokot. Az építkezés azonban koránt sincs olyan ál­lapotban, hogy tartani tudnák a határidőt. — Üj határidőben egyeztünk meg a velünk szerződésben álló őcsényi tsz-szel. — mond­ta Frei László. — Nyilvánva­lóvá vált, hogy az egyébként 6 hónapos építkezés éppen 12 hó­nap alatt fog elkészülni a kü­lönböző pénzügyi nehézségek miatt, ezért az új határidő: 1972. március 31. A közeljövő­ben beépítjük a már elkészült nyílászárókat és vasszerkeze­teket Amennyiben azonban &em bocsátják rendelkezésünk­re a további pénzösszegeket, az építkezést abbahagyjuk. Szomorú építkezésről van tehát szó. A problémák ott kezdődtek, hogy kezdettől fog­va nem volt meg a vállalkozás résztvevőinek fedezeti igazolá­sa, és amiben a TÖVÁLL-nák igaza van; pénz nélkül nem lehet építkezni. Mi csak azzal egészítenénk ki, hogy a teljes beruházás előzőleges fedezeti igazolása nélkül építkezést nem szabadna el sem kezdeni! Most egyebet nem tehet Szek- szárd lakossága, mint várja a tavaszt, vagy esetleg az újabb határidő-módosítást és addig is szóróiig a szűkre zsugorított piacon. RÓZSA GY. Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ ZIL autódarura DARUS GÉPKOCSI­VEZETŐT, „B” kategóriájú GÉPKOCSIVEZETŐT, számlázásban jártas GÉPÍRÓT és GÉPÍRÓ ADMINISZTRÁTORT Jelentkezés: SzeksZárd, Keselyűsi út 6, (161) Népújság 5 1971. október 10,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents