Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
Két nap Tolnában A Szekszárdi Állami Gazdaságban eredményeket tekintve annál jelentősebb szakasza lezárult. A termelőszövetkezetek többsége megszilárdult, a dolgozó parasztok végérvényesen életformának tekintik a közösségi életformát. Erről Kádár elvtárs a pálfai falugyűlésen többek között a következőket mondta: „Abban, hogy a Magyar Nép- köztársaság egészséges és szilárd alapokon fejlődik, nagyon jelentős szerepe van a mező- gazdaság mintegy 10 esztendővel ezelőtt végrehajtott szocialista átalakításának,, a termelőszövetkezetek megszületésének. Ha e'z akkor, a történelmileg alkalmas pillanatban nem történt volna meg, sem politikailag, sem anyagilag nem fejlődhettünk volna a mai színvonalra. Az önök termelőszövetkezetében, községében, az itteni lakosság életében éppen olyan jól látható és lemérhető, hogy mit eredményezett az elmúlt 10 esztendő, mint amilyen kézzel foghatóan bizonyítható megyei és orszá_ gos méretekben is. Az önök termelőszövetkezete taglétszámban erősödött,. területileg gyarapodott és összeforrott. Nemcsak a táblára írják az letesen beszámoltak, de a személyes benyomások közlése még hátra van. Emberileg is nagy élményben volt részük mindazoknak, akik Kádár elvtárssal Szekszárdin, Pálfán, Decsen találkoztak, vele beszéltek, és a két napot környezetében tölthették. A Központi Bizottság első titkára munkáját, beosztását teljes egészében a dolgozó emberek szolgálatának tekinti, s ez hatja át minden gondolatát, minden megnyilvánulását. „Az ország_ ban nekem van a legtöbb felettesem” — mondta a Szekszárdi Állami gazdaság szocia. lista brigádvezetőivel folytatott beszélgetés közben. E kétnapos látogatás egyik rangos eseménye a Szekszárdi Állami Gazdaság központjában volt. A Központi Bizottság első titkára egy asztalnál ült a szocialista brigádok vezetőivel, az állami gazdaság vezetőivel, akik az első percekben meg- illetődve, elfogódva, gombóccal a torkukban beszéltek az ország első emberével. De a feszültség gyorsan feloldódott, a brigádvezetők hamar megérezték: nincs okuk „félni”, hiszen itt egy velük érző, velük gondolkodó ember hallgatja őket őszinte érdeklődéssel. Ilyenformán Mátrai Gyula brigádvezető a 4440 holdon dolgozó 22 tagú szocialista brigád hozzáértését, szakértelmét már ilyen közvetlen szavakkal jellemezte: Kádár elvtárs, mi mind régi rókák vagyunk. „Maga, mint a legrégibb róka, hány éves?” — kérdezte derűs mosollyal a párt első titkára a fiatal brigádvezetőt. „Harmincöt.” A vendégek és a vendéglátók nevettek, s ebben a meghitt munkáskörnyezetben nyomban megeredt az emberek nyelve. " Kiderült, hogy az igazgató és az egyik brigádvezető között nincs minden rendben. Néhány brigádtag a közösség rovására saját érdekeit kezdi előtérbe helyezni, s a vendég érkezése előtt éppen ezen vitatkozott össze az igazgató a brigádvezetővel. „Némelykor bajok vannak a munkafegyelemmel, egyik-másik ember kilóg a sorból. Hát ezt nem lehet szó nélkül hagyni.” — mondta Mohácsi Károly igazgató. Kádár elvtárs végighallgatta az ösz- szekoccanás részleteit, országos nézőpontból > mondott véleményt. Kifejtette: olykor előfordul, hogy a jó ügy érdekében fáradozó emberek egy idő után — ha nem vigyázunk — ellentétbe kerülnek saját magukkal, s ezzel a jó ügyet, amiért hosszú éveken át munkálkodtak, a visszájára fordítják. A Központi Bizottság első titkára arra "hívta fel a fiA pálfai falugyűlésen szonlesés, az önzés, a harácso- lás. Ez a gondolat a két nap során gyakran visszatért Kádár elvtárs szavaiban, bizonyára nem véletlenül. Pártunk politikája következetes és töretlen. Érdekes volt ezt visszahallani a Központi Bizottság első titkára megfogalmazásában egy-egy konkrét helyzetre vonatkoztatva. Visz- szaemlékezett a 10 évvel ezelőtti pálfai látogatására. Elmondta : számára az egy kellemes és emlékezetes találko-j zás volt az ottani dolgozó parasztokkal. Azóta többször hívták zárszámadásra. A meghívásoknak csak most tudott eleget tenni, és ha 10 év múlva is, de ennek a másodszori találko. A megyei művelődési központban gyeimet: vigyázzunk az emberekre, ne sajnáljuk az* elismerést, a dicséretet, de ha kell, idejében történjék a figyelmeztetés is, ha nő a ha_ zásnak feltétlenül létre kellett jönnie. „Akkor kölcsönösen ígértünk valamit egymásnak. Éppen az ígéret miatt, ha jól " menne a dolog, ha rosszul, akkor is csak kellene találkozni, hogy mi lett az ígéretekkel. Mi általában kerüljük a meg nem gondolt ígéreteket és itt most jó érzés látni, hogy nem kell a földre nézni se maguk, nak, se nekem.”— mondta Kádár elvtárs. Csütörtökön este a tiszteleté, re rendezett vacsorán találkozott azokkal a szekszárdi dolgozó parasztokkal, akikkel több mint egy évtizeddel ezelőtt a nagyüzemi gazdálkodásról vitatkozott. A volt egyéni gazdák elégedett szövetkezeti tagként Kádár elvtárssal együtt elevenítették fel a régi vitát, és derűsen idézték a Központi Bizottság első titkárát, aki annak idején azl mondta: Úgy képzelem el, hogy amikor legközelebb idejövök, a tsz nevében fognak üdvözölni. Most ez így .is történt. Az egyik volt egyéni gaz_ da azóta nemcsak hogy tsz-tag de párttitkár is a közös gazdaságban. A másik egy régi fényképet hozott el abból az időből, amikor még egyéni gazdaként beszélgetett Kádái elvtárssal. Ezt a fényképet odaajándékozta a Központi Bizottság első titkárának. Kádár elvtárs elmesélte’ nemrég kora reggel egy demi. zsont talált a dolgozószobájában. Az egyik szekszárdi szövetkezeti gazda küldte néhány sor kíséretében azzal: Fogyassza Kádár elvtárs jó egészséggel, ez még saját termés. A Központi Bizottság első titkára ez alkalommal is szóba hozta: egyetértésre jutottunk volt vitapartnereinkkel.'A munka, a megnyugvás, az egyetértés évei emberileg talán a legértékesebbek. Volt idő, amikor a dolgozó parasztok számára nehezen ment az eligazodás. Ezt meg lehet és meg kell érteni. Emberi dolog. Volt idő, •— mondta — amikor ne higgyék, hogy nekem könnyebb volt eligazodni. Tolna megye valamennyi patriótájának megdobogtatta a szívét az, amit Kádár elvtárs a búcsúvacsorán, az itteni élményeiről mondott: Nagyon szép a mi hazánk, jó, hogy itt élünk. Tolna megyéről nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe. Csütörtökön este végigsétált a városon, majd megnézte a Babits Mihály művelődési központot. „Bemegy az ember, és megéri azt a csodát, hogy belülről nagyobb, mint kívülről.” — állapította meg a Központi Bizottság első titkára. Valójában a két nap során sok elismerésben volt részünk. Jó ideig „élhetünk” abból, amit Kádár elvtárs olykor tréfás szemhu- nyorítással, máskor komolyan elmondott. De talán az volt a legnagyobb elismerés, hogy az itteni gazdasági eredményekről szólva kijelentette: országos átlagnak boldogan elfogad, nánk. Látogatása során lépten- nyomon bizonyította, hogy a tekintélyt, a tartást nem a merevség, a ridegség adja a vezetőnek, hanem a természetes emberi közvetlenség, a pózta- lanság, az őszinte érdeklődés és a komoly odafigyelés arra, amit „a kisebb” emberek mondanak. Kádár elvtárs nagyra becsüli a szívből jövő őszinteséget. Elmesélte; Péter János külügyminiszter hosszabb utazása előtt mindig felkereste édesapját, hogy elbúcsúzzon tőle. Külügyminiszterünk édesapja egyszer azt üzente Kádár elvtársnak, hogy tisztelteti. Is_ meretlenül is tisztelteti, mert ő olyan ember, aki mindig érti mit mond. „Ez az elismerés nekem nagyon jólesett, őszintének, igaznak éreztem” — mondta Kádár elvtárs. A Központi Bizottság első titkára két napot töltött Tolnában, e rövid idő alatt sok emberrel találkozott, s Pálfán, Szekszárdon, Decsen sok emberben növelte személyes megjelenésével a tiszteletet, a megbecsülést pártunk iránt és annak politikája iránt. „Az ember keze, lába lehet elfárad, de lelke megerősödik” — mondta a kétnapos út végén a népet szolgáló vezető tiszteletet • parancsoló szerénységével, egyszerűségével. Sz. P. Szeretettel köszöntőm Kádár bácsit. Kádár János kétnapos Tolna megyei látogatása feltétlenül jelentős belpolitikai esemény, s bizonyosra vehető, hogy . a pálfai falugyűlést a magyar szövetkezeti mozgalom történetének. fontos állomásaként tartják a jövőben számon. A mezőgázdaság- fejlődésének egy években mérve nem nagy, de Egyetértés.t, hanem a tsz valójában a dolgozó parasztok szocialista egyetértéséből született, s ezt az egyetértést fejezi ki ma is,” A Pálfán elhangzott Kádárbeszéd mondanivalóját az újságolvasók ismerik. A lapok — a tévé, a rádió — magáról a kétnapos látogatásról is rész
