Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-08 / 237. szám
Illúziók nélkül A „divertimento” kifejezés — tudjuk — szórakozást jelent. A múltkor, egy társaságban, lemezjátszóval meghallgattuk Bartók „Divertimento” című alkotását és utána vitával szórakoztunk. És a vita tárgya éppen az volt, vajon a mindenkinek oly szükséges szórakozás feltétlenül együtt jár-e azzal, hogy szét kell szórni magunkat, gondolatainkat, érzéseinket? Megállapodtunk abban, hogy a szellem is megköveteli a maga pihenését, hogy. nem lehet mindig a végsőkig koncentráló ni, az egész lét feladataival birkózni. Rá kellett jönnünk azonban — és nem utolsó sorban a bizonyos szórakozásokat gúnyos idézőjelbe tevő Bartók- mű hatására is — hogy gyakran, amikor azt hisszük, no most pihenünk, különböző közhelyek és hamis érzések naayonis serényen munkálkodnak bennünk. Nem a semmit tesszük ilyenkor — ez néha jó volna, a teljes kikapcsolódás használna testünknek, lelkűnknek — hanem azt a sekélye«» felszínes valakit, erősítjük, aki nem képes bátran élni, hasznosan dolgozni, és okosan pihenni, mert különböző rossz beidegzések fogva tartják. Kalodába zárja a „többnyire lelki lapulásra késztető” múltnak az a hatalma, az a „beletörődése az ál-életbe”, amelv- ről a ..Divertimento' -ról írt kritikájában Tóth Aladár, a néhány éve elhunyt kiváló zenetudós beszélt. A leggyermekibb, látszólag primitív játékokkal is szabad és lehet szórakozni — szűrtük le a Bartók műtől ösztönzött, felfrissítő beszélgetésből — ám a „sírva vigadás”. a „szétrúgom a világ oldalát”, a „száz szál gyertyát ide az asztalra”, meg az ehhez hasonló érzések és indulatok kultusza éppen hogy nem feledteti, hanem aktivizálja bennünk az olcsó sóhajok és óhajok — mondjuk így — romantikáját. Vannak, akik item tudják, de nem is kívánják a XX. század magyar világ-géniuszától megtanulni, hogy korunk a nagy drámák és a nagy remények kora. Vannak, akik felületes és kusza Ismereteik, egész szórakozó életfilozófiájuk — pontosabb azonban, ha így mondjuk: közérzetük — közegébe zárják Bartók nevét is, amelyet „ismernek’, mivel divat ismerni és elismerni is. Esetleg odáig is elmennek, hogy szólnak valamit a világ bartóki disszonanciájáról, ám arról, hogy van nehéz, küzdelmes, teljes emberségünket igénybevevő kiút és hogy éppen ez a legigazibb mondanivalója Bartók művészetének, arról már nem vesznek tudomást. Nem kevésbé felületesen közelednek azonban Bartókhoz azok is, akik — különösen évfordulók alkalmából — elfogadják azt, amit Bartók a népdalok tiszta forrásából merített, de gyanakszanak a disszonáns hangokra. Nem veszik észre: bartóki reményt éppen az hitelesíti, hogy ez a művész nem fordította el fejét a valór-íg kínzó ellentmondásaitól. felismerte, hogy a jobb világért vívott harc nem pusztán elhatározás és lelkesedés dolga. Bartók nemigen kommentálta műveit, ő a zene anyanyelvén felezte ki gondolatait. Életművéből azonban az a gondolat sugárzik, amelyet egyik ltortársa. a fényért vívott győztes csatát, de a pokoljárást is jól i-merő Károlyi M'hálv ípv fc’''in--i70tt megÉ „Hit, illúziók nélkül”. Illúziókkal persze, kényelmesebb. Az illúziók azonban előbb-»utóbb eUompítják az embert. Lehet, hogy jobb marad a közérzetünk, de a világot rosszabbul látjuk. Az ' érzékeny morálnak és a mélvebb összefüggésre kíváncsi értelemnek naponta kell megmérkőznie a jelenségek világával és a világ jelenségeivel és ez alól a „jákobi birkózás” alól voniák ki magukat azok, akik az illúziókhoz menekülnek. Az elmúlt években tényleg sokat tettünk azért, hogy .megdolgozzunk Bartókért”. És itt most nem annyira a különböző rendezvényekre — köztük középiskolás diákok Bartók életével és művével kapcsolatos, nagyszerű versenyeire — gondolok, hanem arra, hogy közvéleményünk jobban, elmélyültebben kapcsolódik az ember, a népek felemelésének gondolatához, mint régebben, és arra is, hogy már nem a „mindennap győzelem” lelkesítőnek tűnő, valójában lefegyverző illúziójának közegében élünk és mozgunk. Antal Gábor E.S.Gardner novellájából rajzolta Schubert Péter Ott fekszik a friss szántásban. Furcsa, de nincs körülötte, sem milyen nyom. Traktorra! men jünk oda. jm Endon öreg mär Nem ieg a hivataOuinlan-nél éppen vendégek vannak) a varos két tekintélyes polga ra. John Farnham.aki a pénzt .és mr Glacc aki a közvéleményt képviseli; mint a helyi újság tulajdonosa. Bill Endon, a seriff éppen hazafelé készülődött ... Telefonáljon George Quinlan-nek, a helyettesemnek Jöjjön ide a fotóssal együtt. A közvélemény kutatás közelről * • KGST — KST? — Rózsa Sándor a nézőt ugratja — Bemutatjuk az MRT Tömegkommunikációs Kutató Központját Megjelent a Jelenkor októberi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma, Bertha Bulcsú nagy sikerű interjúsorozatában ezúttal Cseres Tibort mutatja be. Az interjúhoz társul Cseres Tibor: Jelenségek c. értékes szépprózai írása. A szépprózai rovatban emellett Kolozsvári Grandpierre Emil regényének újabb rész. letét és Mészöly Miklós Noteszének folytatását olvashatjuk. Ugyancsak az új számban kezdi meg a folyóirat Bertha Bulcsúnak a „Magyarország felfedezése" sorozatban a Bala- ton-vidékröl szóló szépirodalmi szociográfiájának közlését. A gazdag versrovatban többek között Galambost László, Keresztury Vezső, Pál József, Takács Imre és Weöres Sándor jelentkezik új költeményeivel. A tanulmányok közül figyelmet érdemel Futaky Majna színházi vitája Czimer Józsefnek a folyóiratban korábban megjelent írásával, valamint Bükkösdi László jegyzete Erdős János grafikáiról. A kritikai, rovat vezető írása Fodor András új verseskötetét elemzi. A Magyar Rádió és Televízió Törhegkommunikációs Kutató Központja kereken két és fél éve működik. Tömören fogalmazva, azt kutatja, hogy e két fontos ismeretközlő forrás miként hat a társadalomra, annak különböző rétegeire. Fontos ez? Az újságíró némi elkeseredettséggel kénytelen megállapítani, hogy mennyire fontos. Konkrét vizsgálatok kiderítették ugyanis, hogy Magyarország kereken hét és félmilliónyi felnőtt lakosából két és fél—három millió nem érti, mit rejt magában ez a fogalom, „export”. Száz közül csak öten tudják mi a devalváció, a nagy többségnek sejtelme sincs, hogy ki a magyar miniszterelnök, összekeverik a KGST-t a munkahelyeken nyilvánvalóan közelebbről ismert KST-vel, arra a kérdésre pedig, hogy Magyarország tagja-e a NÁTO-nak, elkeserítően nagy arányban válaszolták a megkérdezettek, hogy még a Szovjetunió is az. Emellett már szinte eltörpül, hogy nemrégiben a megkérdezettek egynegyede De Gaulle tábornok személyében sejtette a Francia Kommunista Párt vezetőjét. ’• Olyan kifejezésekkel, tényekkel kapcsolatban hiányosak tehát az ismeretek, melyek nap nap után elhangzanak a rádióban, televízióban és olvashatók a sajtóban. Milyen módszerei vannak ennek megismerésére a Tömegkommunikációs Kutató Központnak? A központ közvéleménykutató, tömegkommunikációs osztályokra tagozódik és van egy pszichológiai laboratóriuma. Módszereinek egyike a rendszeres műsorfigyelő szolgálat. Ennek során évente tíz-tizenegy alkalommal 1000—1500 önként jelentkező felnőttet és 900 fiatalt kérdeznek meg, hogy mikor, mit néztek-hallgattak meg a műsorokból, és azt hogy í.é- lik meg. Az ilyesfajta érdeklődésnek a műsorszerkesztök lé ■ iák hasznát, akikhez természetesen már eljutott az az új „közmondás”, mely szerint Rózsa Sándor nem a lovát ugratja, hanem előadásról előadásra a tv-nézőket. Több nagy vizsgálat mo6t van folyamatban. Ilyen Miskolc tömegkommunikációs hálózatának fel. dolgozása, melynek során azt igyekeznek kideríteni, milyen hatása van rádiónak, tévének, sajtónak egy város életében. A közvéleménykutató osztály országos reprezentatív vizsgálatokat végez egyebek közt azzal kapcsolatban, hogy az egyes világesemények milyen visszhangot váltanak ki. Törekednek a lakosság mentalitásának megismerésére, így például arra, hogy a magyarságról való ismereteink, történelmi tudásunk hogyan hat mindennapjainkra. Mi mindennek az eszköze? Elsősorban a már említett reprezentatív vizsgálat, ami a lakosság aránylag szűk köréből válogat olyan személyeket, akik összességükben jellemzőek az ország egészére. Ez vizsgálatonként 1000—1500 személyt jelent, amiről első pillanatban azt gondolhatnánk, hogy csekély létszám. A világ nagy közvéleménykutató intézetei azonban, mint például a híres Gallup, sem dolgoznak egy-egy vizsgálat alkalmával kétezresnél nagyobb mintákkal, és az eddigi tapasztalatok szerint néha valóságos „jóstehetséggel” látják előre az eseményeket. A jóstehetség alapját természetesen nem valamiféle isteni szikra képezi, hanem bonyolult matematikai képletek. Az MRT Tömegkommunikációs Kutató Központja még nem közvéleménykutató . intézet, jóllehet volt már ilyen jellegű elődje, a Magyar Közvéleménykutató Szolgálat. Ezt az ötvenes években, tévesnek bizonyult elvek alapján, megszüntették. Valószínűnek látszik azonban, hogy a további esztendők meghozzák a központ ilyen jellegű fejlődését is. ORDAS IVAN
