Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-08 / 237. szám

Tanácstörvény — íielyi törvény Vendéglátóiparban, kiskereskedelemben Még mindig sok a visszaélés Nem volt szerencséje a csaposnak Szokásos ellenőrző útjukra szerdán délelőtt mi is elkísér­tük a megyei tanács kereske­delmi felügyelőségének mun­katársait. Kíváncsian vártuk az eredményeket, hiszen az ellenőrzés célja az volt, hogy milyen a vendéglátóipar és a kiskereskedelem kapcsolata a vendéggel, vásárlóval, ebben pedig nap mint nap érdekel­ve van mindenki. Munkánk­ban a társadalmi ellenőrök nyújtottak nagy segítséget, a vizsgálat eredménye az ő ta­pasztalataikat rögzíti. Első utunk a szekszárdi Ba- bits-presszólfa vezetett. Kévét és konyakot rendeltünk. Az ellenőrzés során szabálytalan­ságot nem észleltünk. A Ga- ray-presszóban már a két fél­deci Cherry brandyből 1,5 (!) cent hiányzott, a jogtalan ha­szon tehát 2 forint 90 fillér. Az ellenőrök visszaélést fe­deztek fel a kiöntő üvegeknél is: több üvegben nem azt tá­rolták, ami rá volt írva. Az asztalokról hiányoztak a fo­gyasztói árjegyzékek, ami szintén visszaélésre vezethet... Nem volt szerencséje a Bartina Áruház eladójának sem. aki a 63 dekagramm szalonnát 14,50 helyett, 17,20-ért számolta el az ellenőröknek. — Rossz a mérleg — véde­kezett először, majd miután bebizonyosodott, hogy a mér­leg jó, azzal érvelt, hogy fej­ben számolta ki az árat. A hőgyészi ltossuth utcai cukrászdában 0,6 centtel volt kevesebb a kért konyak, Tamá­siban pedig a vasúti kisvendég­lőben tévedtek egy forintot a vendég — azaz az ellenőrök — terhére. Súlyosbítja az esetet, hogy nem alkalomszerűen, ha­nem rendszeresen drágábban számolták fel a virslit. Utunk innen a „Dám” étterembe ve­zetett, ahol a számla ugyan­csak „hosszabb"’ volt valami­vel, Kiderült, hogy nemcsak bennünket, a vendégeket csap­tak be, hanem még a szövetke­zetei is, hiszen azon kívül, hogy a G,50-es nagyfröccsöt 6.70-ért számolták el, a csaposnak 6,30- as blokkot adtak le! * — Azt hiszem kevesebb volt a málnában a színezőanyag — sajnálkozott az ellenőrzés kez­detekor a csapos. Később az ellenőrök rájöttek, hogy nincs is hitelesített mérőeszköz a söntúsben. — Mutassa a kétdecis mérő­eszköz —kérték a csapost. — Azonnal, az előbb még itt volt, mindjárt megkeresem (!) — szólt, majd egy kis idő múl­va a várakozást megunó ellen­őr után sietett. — Tessék! — nyújtotta át a mérőeszközt. Nem volt szeren­cséje, ugyanis később kényte­len volt beismerni, hogy meg­kérte egyik kollégáját, hozzon egy mérőedényt, de meg sem nézte, hanem gyorsan az ellen­őrnek adta. Lyukas volt! A két rossz közül inkább azt vállal­ta, hogy nem használ hitelesí­tett mérőeszközt. Regszemcsén számológédulát "felejtett el adni a pincér, a dunáíöldvári vendéglő és ha­lászcsárda. valamint a duna- kömlődi halászcsárda azonban kiállt minden próbát. A paksi 35-ös cukrászdában a rövid ital mennyisége meg­felelő volt, málna helyett azonban az olcsóbb szamóca­szörpből készült italt szolgál­ták fel, árdrágítás történt te­hát. Az utolsó ellenőrzési he­lyen. a paksi halászcsárdában először saját terhére (!) téve­dett egy forinttal a felszolgáló, 10VI. jh.jbci 3. a kiszolgált gin azonban 1 centtel kevesebb volt. A fel­szolgáló haszna gin-bői: 1,94 forint (lett volna). Az ellenőrzött helyek több­ségében visszaéléseket fedeztek fel az ellenőrök, jegyzőkönyve­ket készítettek, az esetek vég­leges lezárására azonban csak a mindenhonnan elhozott fe­ketekávék és alkoholminták végleges értékelése után ke­rül sor. Utunk során az ellen­A rakparton állunk, s a da­ruk, mint valami óriási, fur­csa halászmadarak, lógatják magukat a víz fölé. A túlsó oldalról finom vörös porfelhőt hajt felénk a szél az indiai vasérc szemcséiből. Kődobás- nyira kis vontató boxer lom­ha, üres uszályt húz a Duna felé. Keresztes Ferenc kitartóan nézi. mint rajzol az olaj és a festékanyag absztrakt mintá­kat a kikötő vizére. — Nagy volt a szárazság, csekély a meder, hiányzik há­rom méter vizünk. Egy kiadós eső segítene rajtunk, akkor rendes szereléssel járhatnának a hajók. Nincs különösebb baj, bár van egy kis késés: a csepeli Nemzeti és Szabadkiköíő most is a maga sajátos életét éli. A diszpécserszobában Remetehe­gyi Béla bekapcsolja az ipari tévét és percek alatt meggyő­ződhetünk arról, hogy van munka bőven. Az. óriási szem részeire bontja és behozza az egész kikötőt. Később gyorelift visz fel a gabonaraktár tetejére. A ma­gasból makettsz.erű a táj: a hajókon dolgozók apró pon­tokká zsugorodnak, a farönkök gyufaszái nagyságúak. Alattunk három óriási tek­nő, két kereskedelmi és egy olajos medence. Hajók, uszá­lyok, rakományok mindenütt. Nem sokat időzünk a tetőn. Megnézzük a hatalmas, konté- ner’-akodáshoz készülő daruk szerelését. — Nagy szükségünk van rá, mert a konténeres rakodások­nál gondjaink voltak. Nehezen tudtunk ki- és berakodni. A hagyományos módszerekkel a mai időkben már nem sokra megyünk. Az északi részen az neves medence mellett haladunk el. Csendes rész ez. Keresztes Fe­renc megáll, leveszi tengerész- sapkáját, mintha így adna tisz­teletet a három öreg hajónak. — Nvugdíjban vannak már, nincs szükség rájuk. Ez a Bu­dapest. az első tengerjáró ha­jó, mellette a Tisza, lentebb meg a Szeged. Most még rak­tárnak használják őket. ké­sőbb összevágják, s nz öntődé, ben lesz a temetésük, mint a többi gőzhajónak. Mert a hajók is „meghalnak” egyszer. A kikötő azonban időről idő­re megújul. Erről nvőzött meg a Márton Gyula főmérnökkel folytatott beszélgetés is. — Az utóbbi időben korsze­rűvé vált a vízi szállítás. Ná­lunk is sok pénzt költöttek arra. hogy a régi gőzhajókat új. motoros hajókkal cserélték fel. Ma, már kitűnő hajópar­kunk van: ez arra kö'elez bennünket, hogy itt. Csepelen áldozzunk a kikötő fejlesztésé­re is. A kezdetleges'és elavult rakodási módszerek ■ gátolták a munkát. Ráadásul tömegcik­kek helyett elsősorban darab­árukkal van dolgunk, és ez még csak nehezítette a hely­őrök több boltban ipari min­tát — zsír, kolbász stb. —vet­tek. melyeket szintén labora­tóriumban vizsgálnak meg. A szabálysértőket — náhányan már régi ismerősei a kereske­dem! felügyelőségnek — fele­lősségre vonják, pénzbírsággal büntetik, sőt a többszörösen visszaesőknek állásukba kerül­het a „váratlan látogatás”. RÓZSA GYÖRGY zetet. Képzelje el, évente 1 millió 800 ezer tonna a for­galmunk, hiszen itt fogadjuk valamennyi Duna menti ország" hajóit. Olyan ez a kikötő, mint egy jó bazár: mindenféle árut meg­találni benne. Szén, koksz, pa. pír, fa, vas és különféle idom­áruk ... A jó ég tudná min­det felsorolni. — Ma hogy történik a ra­kodás? — A jelenlegi rakodási mód­szereink már magukon hord­ják a jövő körvonalait. A meg­erőltető, ugyanakkor lassú fi­zikai munkát lehetőségeinkhez képest háttérbe szorítottuk a gépesítéssel. Nem beszélve ar- ' ról, hogy a konténerek alkal­mazásában macasan megelőz­zük valamennyi vállalatot az országban. — Beszélne bővebben a gé­pesítésről? — Szívesen. Bár azt a sok­féle rakodóeénet. amellyel dol­gozunk, tulajdonképpen fölös­leges felsorolni. A lényeg ta­lán az, hogy míg eddig 200 tonna kirakása a hagyományos módszerrel egy napot vett igénybe, most egy óra is ele­gendő rá. — Mennyiben érinti ez a dokkmunkások életét? — Nyilvánvaló, hogy új nor­mákat kellett megállapítanunk. De a munkájuk könnyebb lett, a fizetésük meg "naeyobb. A múlt évben például 300—400 forinttal emelkedett átlagosan a fizetésük. — Megmondaná, ki megy ma dokkmunkásnak? — Nézze, ez nehéz munka: általában vidékiek jönnek, ők itt laknak a munkásszálláson. Még ma is zsákolnak, de a daruk, a 120 különféle tar­A Házafias Népfront Szek- szárd városi nőbizottsága leg­utóbbi ülésén egy év munká­járól adott számot. A beszá­moló, amelyet Bokányi Jó- zsefné, a nőbizottság titkára ismertetett, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1970. február 18—19-i ülésén hozott határo­zat szellemében vizsgálta ho­gyan fejlődött, változott a nők helyzete városunkban. A városi nőbizottság négy főbb tartalmi kérdés megoldó-* sara összpontosította munká­ját. Foglalkozott a politikai is­meretterjesztéssel, a nők hely­zetével a családban, a nő és a művelődés, valamint a nők közéleti tevékenységének kér­désével. A nőrr.unka sokszínűsége, sokrétűsége bizonyos munka­/ Az új tanácstörvény záró- genflelkezései kozott olvasha­tó: „E törvény végrehajtásá­ról a Minisztertanács, illetőleg szervezeti és működési sza­bályzatuk megalkotásával a ta­nácsok gondoskodnak”. — Ez a rövid mondat valójában egész sor politikai, társadalmi, • államigazgatási tényezőt foglal magában, ezért szinte forduló­pontot jelent a tanácsok tör­ténetében. Ez az intézkedés a szabály­alkotási jog megadásával' lé­nyegében a tanácsokat a tör­vényhozók közvetlen jogalkotó gonca, a viUamosemelők, a fa­rakodó lapok nagyon meg­könnyítették a dolgukat. A klasszikus értelemben , vett dokkmunka elhalóban van. — Mi szerepel a fejlesztési tervükben ? — Elsősorban a technoló­giát fejlesztjük, de rekonstruk­ciós programot is végrehaj­tunk. Uj beruházásként a köz­pont mellett épül a tranzit­raktár, lesz benne öltöző, mos­dó. Felépül a.kultúrház is, az új üzemi konyha étkezdével és egy korszerű munkásszállás Mindent összegezve: néhány éven belül olyan lesz ez a ki­kötő, amilyennek egy korsze­rű, minden igényt kielégítő ki­kötőnek lennie kell. Kimutat az ablakon: — A rakpart mellett is fel­újítjuk a vágányokat. Azt akarjuk, hogy mozdonyaink végigjárhassanak a pályán. A traktoros vontatás már lassú, ráadásul nem is kifizetődő. — Hány műszakban dolgoz­nak a kikötőben? — Éjjel-nappal, három mű­szakban — és vasárnap sincs megállás. De ne ijedjen meg: a munkaidő havi 191 óra. Ez azt jelenti, hogy minden má­sodik hé'en van egy plusz szabadnapjuk. — Ha télen befagy a Duna, van-e munkájuk? — Van bőven. Olyan eset még nem fordult elő, hogy itt tétlenül lézengtek volna az e’m berek. Két kilométernél is hosszabb a rakodó partfalak hossza, oda­simulnak hozzájuk terhűkkel, vagy üres „gyomrukkal” az uszályok. Munkát és megélhe­tést kínálva az itt dolgozó em­bereknek. Hankóczi Sándor megosztást követel. A nőbi­zottsági aktívák bevonásával négy munkacsoport alakult, tevékenységük beépül a nőbi­zottság programjába. A nőbi­zottság foglalkozott a X. párt- kongresszus anyagának ismer­tetésével, negyedik ötéves ter­vünk országos és városunkra vonatkozó célki tűzéseivel, a művelődéspolitikai és szociál­politikai kérdésekkel. A továbbiakban az állandó munkaviszonnyal nem ren­delkező nők problémái kerül­tek szóba. A felmérések sze­rint Szekszárdon több mint két ^ félezer nő nem áll mun­kaviszonyban, közülük 672 a nyugdíjas. A nőbizottságnak a lakóterületi megosztottság is rendelkezésére áll, amely á társaivá tette. A magyar ál­lamszervezet tevékenységében is ^ természetesen egységes el­veknek kell érvényesülniük. Ezt biztosítják a törvény ke- rétin tézkedései, és most, ami­kor a tanácsok szerepeljen, jel­legében, szervezetében és mun­kájában több alapvető válto­zás történt, ez különösen fon­tos. Ezen túlmenően ez az or­szágos méretű szabályzatalko- tás — tág lehetőséget nyújt a helyi sajátosságok és viszonyok kellő érvényesítésére is, egy­ben áttekinthetővé teszi a ta­nácsi szervezetet és működé­sének szabályait. Mivel pedig a szabályzatokat tanácsrende­letként a tanácsüléseken* fog­ják jóváhagyni, elmondhatjuk: ebben a nagy munkában tulaj­donképpen az ország vala­mennyi tanácstagja reszt vesz. A szervezeti és működési szabályzatok ilymódon történő elkészítése tehát a szocialista demokrácia szélesítésének" is újabb jelentős állomása. E he­lyi — vagy éppen megyei — „alkotmányoknak” a tanácsok által való létrehozása egyszer­smind biztosíték is a tanács- demokrácia érvényesülésére. Ennek tudata a jövőben min­den bizonnyal tovább fogja növelni a tanácsi tisztségvise­lők, a tanácstagok és a hivata­li dolgozók felelősségérzetét, kötelességtudatát. Hiszen e sza­bályzatai kc-iási jogkörnek a megyei és a helyi tanácsokra való ráruházása a párt és a kormány nagyfokú bizalmát is jelenti az államigazgatási szer­vezet iránt. Nyomatékosan igazolja: a tanácsok az elmúlt több mint húsz év során meg­erősödtek, " felkészültségük nagymértékben növekedett s így alkalmassá váltak arra* hogy a törvényalkotás által teremtett garanciák mellett maguk állapítsák meg rész­feladataikat és az azokhoz kapcsolódó szabályokat. A legdöntőbb követelmény az, hogy" a tanácstörvényben körvonalazott kereteket a "le­gyei és a helyi tanácsok konk­rét tartalmú, a helyi adottsá­gokhoz mindenképpen igazodó rendelkezésekkel tegyék teljes­sé. Ezeknek « követelmények­nek, meggondolásoknak szem előtt tartásával készülnek mindenfelé ezekben a hetek­ben a szervezeti és működési szabályzatok. — Elsőkánt Szol­nok és Vas' megyében —.a me­gyei tanácsok lényegében már be is fejezték ezt a fontos munkát, A községi és a váro­si tanácsok azonban — még javában formálják, alakítgat­ják szabályzataikat, melyek­nek október végéig kell végső formát kapniok. A folyamato­san elkészült szervezeti és működési szabályzatokat aztán a megyei tanácsok hagyják jó­vá meg ez év befejezése előtt. NÉMETH GÉZA későbbiek során lehetőséget ad a klubélet kialakítására. A párthatározat megjelenése óta növekedett a közéleti tisztségviselő nők aránya is városunkban. A legutóbbi vá­lasztások során 15 nőt válasz­tottak be a városi tanácsba. A beszámoló, valamint a következő időszak munka- programja, amelyben többek között üzemi és háztartásbe­li asszonyok találkozója, klubösszejövetelek, iró—ol­vasó találkozók szerepelnek, élénk vitára adott alkalmat. A vitában részt vevők (kilen­cen kértek szót) véleményt mondtak és javaslatokat tet­tek a nőbizoltsági munka to­vábbi javítására. POZSONYI IGNÁCNÉ ül h^rom teleiig orsaei^ga Számvetés a szekszárdi nőbizottság egyéves munkájáról

Next

/
Thumbnails
Contents