Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
« 1931-ben a fiatal komszo- molista, a 18 éves Lev Belikov érkezett a Csukcs félszigetre. a kancsalani tundrára, hogy írni-olvasni tanítsa a csukcs gyermekeket. A tundrán még nem létezett iskola. Lev Belikovnak meg kellett alapítania a nomád iskolát, hogy taníthasson. És ez nem volt könnyű feladat. Az iskola szervezése során eljárt a nomád szálláshelyekre. betért a sátrakba, elbeszélgetett. elteázgatott az öregekkel Azok meCThal''’atták, szeretettel megvendégelték, de a gyermekeket a világ minden kincséért sem akarták iskolába engedni. Minek az a tanulás? — mondogatták. A fiúk csak pásztorkodjanak, a Iá- nvnb me«* otfhon, segíteni a háztartás dolgaiban. Belikov hosszas rábeszélése e°v nanon mé'ds sikerrel iárt: rávette az egyik öreget, hogy a masa szálláshelyén segítsen az iskola létrehozásában. Az első feladatként az öreg Tan- gite komoly ígéretet tett arra, hogy az eljövendő tanítás megkönnyítése érdekében Be- likovot megtanítja a csukcs nyelvre. AZ ISKOLÁSATOK Itt. a vén Tanjipe sátor- szálláshelyén jött létre az első iskola. Nappal Belikov a csukcs szavakat tanulta, este pedig összegyűjtötte nyolc tanítványát az iskolasátorban és magyarázta nekik az abc titkait. A gyerekek figyelmesen hallgatták, de az abc nehezen ment a fejükbe. Hogyisne, hiszen a tanító olyan óriási szálláshelyekről mesél, ahol magas házak vannak és egymás fölé épülnek a lakások és az emberek nem szarvasfogaton, hanem vonaton, meg autón járnak. Egy-egy tanóra után igyekeznek lerajzolni, hogy miképpen képzelik el mindezt a csodát, de bizony a rajzok nem nagyon egyeztek a valósággal. — Ezekről az időkről különös emlékeket őrzök — meséli Belikov, a Csukcs félsziget első tanítója. — Ha egy nagy szarvastenyésztő kolhozban ma leningrádi diplomával rendelkező tanítóval találkoznak. ne csodálkozzanak. A távoli sarkvidéki településeken ma már Leningrádban végzett csukcs könyvtárosok dolgoznak. És a gazdag aranylelő helyek jakut igazgatója is leningrádi diplomát mutathat fel. Leningrád és á Herzen InAz NDK pedagógusainak VII. kongresszusa a művészeteknek az ifjúságra gyakorolt hatásával foglalkozott. A kongresz- szus felhívást intézett az ország kulturális életének vezetőihez és képviselőihez: ösztönözzék olyan színdarabok, filmek, tv- és rádiójátékok létrejöttét, amelyek nemcsak felkeltik, hanem le is kötik az ifjúság érdeklődését, formálják eszmevilágukat, gondolataikat Olyan bizottság is alakult a kongresszus határozatának álapján, amely a tanulóifjúság esztétikai nevelésével foglalkozik. Tagjai között megtalálható az állami és társadalmi élet vezető személyisegei mellett számos neves művész is, mint például Hans Peter Minetti színművész, Ilse Ro- denberg, a berlini Barátság Színház intendánsa, a. gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi szövetségének elnöke, Wolfgang Lesser zeneszerző, Günter Brend el író. Az iskolák és a színházak között már korábban szerteágazó kapcsolatok keletkeztek; az NDK északi területén fekvő anklami felsőiskolában például színház működik, amelynek művészeti vezetője az anklami színház együttesének egyik tagja. Az előadott színdarabokat a diákok írták. Iskola a tundrán tézet nagy szerepet játszott az északi népek értelmiségének létrehozásában. TIZENKILENCEN VOLTAK... A Herzen Intézet a távoli Észak népeivel foglalkozó részlegét 1949-ben hozta létre. Az északi népek fiainak első csoportjai — csukcsok, naná- jok, nyenyecek, itelmenek, evenkek és mások — már 1925-ben, alig nyolc évvel az októberi forradalom után, megérkeztek Leningrádba, hogy az egyetem előkészítő munkástagozatán tanuljanak. Tizenkilencen voltak. Alig 2— 3 tudott írni-olvasni. öt szobát kaptak a diákszálláson, de amíg a szobákat tatarozták, addig a volt cári nyaraló, a Katalin-palota pompás helyiségeiben szállásolták el őket. Esténként, amikor az északiak hazatértek szállásaikra, a park mélyén tábortűz lángolt föl és körülötte réns-’TVRsbör öltözetben, magas szőrcsizmában kuporogtak az újdonsült diákok. Számukra minden új volt: a papír, a ceruza, a fogkefe és a telefon, a villa és a kanál, a vízvezeték és a villanylámpa. Az emberiség évezredes útját néhány év alatt kelle*t végiriérniok. Amikor Anatolij Lunacsarszkij, a szovjet közoktatás első népbiztosa hallott róluk. ezt mondta: „Munkás-tagozat az északi nemzetiségek számára — ez csoda a maga nemében. . A tagozat 1930-ig állott fenn. akkor különleges intézetet hoztak létre, ahova elsősorban az északi kis néoek képviselőit vették fel. Mintegy 20 ilyen nép él a Szovjetunió északi területén. Az intézetben szakembereket képeztek ki: tanítókat és szövetkezeti szakembereke;t, szerkesztőket és hivatásos vadászokat ioari szakembereket. Az állami, gazdasági és a pártélet minden szintjén helyi származású emberekre volt szükség Az intézet megalakulásának idején mintha örök álmából ébredt volna fel a tundra: kutyafogatokon, kocsikon, csónakokon, hajókon igyekeztek Leningrádba észak nomádjai, hogy tanuljanak. A kis népek körében létrejött az értelmiség és annak vezető csoportja, a tanítók. Egyre több iskolát nyitottak; az tagja vagyok — mondja a jövő évi érettségire készülő Elke Paul — más szemmel nézem a színdarabokat, a filmeket és sokkal erőteljesebben igyekszem megérteni a különféle művészeti irányzatokat. A drezdai Állami Műgyűjtemények látogató-jegyzékére az iskolaév alatt 550 színjátszócsoport tagjai iratkoztak fel. A műgyűjtemények gondnokai módszertani anyagokat juttatnak el az iskoláknak és ezek segítségével a pedagógusok könnyebben készíthették elő a múzeumlátogatásokat. A drezdai úttörők ugyanakkor irodalmi és művészeti műsort adtak a múzeumot felkereső, más vidékről ideérkező diákok számára. Az államilag támogatott gyermek-kölr-'inkönyvtárnak, a dié.k-könyvki :bnak több mint százezer tan'a van. fiz olvasó- jegyzék a'lnjin kiválogatott értékes kön- veket alacsony kölcsönzési díj ellenében kapják meg. A képzőművészek is érdeklő, déssel ford-Inak az iskolák felé: Hector Tobar festőművész például több művét adta át nőiskolák díszítésére. A művész szoros kapcsolatban áll a drezdai 211-es iskolával, amelyben most egy rajzkört vezet. 1929—30. tanévben már 128 nemzetiségi iskola működött északon, nyolc évvel később pedig 556. A HÄBOKÜ UTÄN A második világháború alatt az északi népek intézete megszakította munkáját: tanárainak és hallgatóinak többsége a frontra ment. A háború után sem tértek többé vissza: a sok évi kulturális és nevelési munka azzal az eredménnyel járt, hogy nem volt már szükség a különleges tanintézetre. Az északi népek középiskolát végzett gyermekei most már bármelyik főiskolán tanulhattak. A Herzen Pedagógiai Intézet északi népekkel foglalkozó tagozata pedig ma már csak általános iskolai tanítókat képez ki; a középiskolai tanárok az egyetemeken kapnak képesítést. A tagozatról 20 esztendő alatt csaknem ezer különböző szakos általános iskolai tanár került ki; évente 75 hallgatót vesznek fel. 1971-ben az északi népeik nyelvét és irodalmát oktató tanárokon kívül orosz nyelv- és irodalomszakos, matematika-, fizika- és földrajzszakos tanárok végzik el tanulmányaikat. Az 1971—75- évi távlati terv rajztanári szak bevezetését is előírja. A jelentkező helyi igények alapján döntik el, hogy milyen szak- tagozatot tervezzenek. A tanítás módja a tagozaton semmiben sem különbözik az; intézet más fakultásain folyó tanítástól, bár bizonyos tantárgyra külön tanmenetet készítenek. A diákok teljes el-r látást élveznek: díjtalan étkezést kannak, a ruházat (téli és átmeneti kabát, hétköznapi és kimenő ruha, utcai és bélelt cipő) díjtalan és költségmentes a városi közlekedés, valámint a diákotthon használatai is. A diákok ösztöndíjban részesülnek. MEGNYÍLT A VILÄG A mai északi diákok nem hasonlítanak azokhoz az elmaradott nomádokhoz, akikről egykor Irinarnosz barát, egy pravoszláv hittérítő csoport vezetője ezt jelentette az orosz birodalom művelődésügyi miniszterének: „A szamojédnek, az osztyáknak egyetlen célja van az életben, hogy vadat és halat szerezzen. Ebből táplálkozik, ruházkodik és ebből fizeti a kincstárnak Ä prémadót.” A tagozaton végzett hallgatók csaknem mindnyájan visz- szatérnek szülőföldjükre. Sokan tanácstagok, tanítók, pártós állami funkcionáriusok lesznek. A tagozat egyik tanítványa Nyikolaj Sáron ma a Jakut Autonóm Köztársaság művelődésügyi minisztere. A nyenyec Marija Barmics, az evenk Alekszander Subin, a nanáj Vlagyimir Boldij különböző tudományok kandidátusa. A nemzetiségek mai írói, a nyenyec Grigorij Hodzser, Vaszilij Ledkov, a nanci Ju- van Szesztalov és Vlagyimir Szandij, az intézet északi tagozatán végzett. — Eszembe jut — mondja Lev Belikov, a Csukcs-félszi- get első tanítója —, hogy 1967. augusztusában a kanadai Montrealban részt vettem a nemzetközi szimpóziumon, amely az északi népiek művelődési problémáival foglalkozott. A küldöttek beszámolóiból megtudtam néhány érdekes tényt. Grönland szigetén 40 000 eszkimó él, de nincs egyetlen eszkimó tanító sem. A legtöbb, amire az őslakosságból származó fiatal gondolhat, a segéd tanítósá g. A dán egyetemeken mindössze tik grönlandi eszkimó tanul. Kanadában egyetlen eszkimó végzett egyetemet. E.S.Gardner novellájából rajzolta Schubert Péter ifllaü Iskola és művészet
