Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-30 / 256. szám

Brigádlétszám 12 fő

Látogatás az őesényi tsz szocialista asszonybrigádjánál

Kiosztották

a helytörténeti pályázat díjait

Ennyiszer, tizenkétszer

hangzana el a „jelen”, ha történetesen szükség lenné névsorolvasásra, de nincs rá szükség. Az őesényi Kossuth Tsz szocialista asszonybrigádja óhajtotta a találkozást a megyei lap újságírójával. Eredetileg — úgymond — azért, mert híjával vannak az erkölcsi megbecsülésnek, amire

— ez megint csak elhangzott a találkozás létrejötte előtt

— munkájukkal föltétlenül rászolgálnak.

Dologidőben nagy szó, hogy kimenőt kapott a brigád. Meglehetősen szokatlan is, hogy nem a föld, rövid időre lerakott munkaeszközök közelében beszélgettünk, hanem a községi tanács házasságkötő termében. Kint, az öreg eperfa, vagy diófa alatt úgy érzem, közelebb lennénk egymáshoz lélekben, mint itt, ahol csaknem összeérnek a székek. Régi ismerősök vagyunk, s akárhogy töröm a ■fejemet, nem tudok rájönni, mitől telepedett közénk az a fajta idegenség, amitől diplomatává lettek azok, akik nyílt eszmecserére hívtak. Nehezen indul, kínkeservesen folyik a beszélgetés, az sem konkrétan, hanem általában a termelőszövetkezetről és gond- jairóL

Az asztalon a szövetkezet aranyérmes bora, a harapnivaló sem hiányzik. A vezetők közül hárman is megtisztelték a Hámán Kató szocialista brigád rendkívüli megbeszélését. Itt van Széki János, az elnök, Kósik Ferenc párttitkár és Taróczy Tamás, az 1-es számú kerület vezető agronó- musa, akit „Tamás főnöknek” szólítanak az asszonyok. S akit — ha nem tévedek — 28 évesen azért övez feltétlen tisztelet, mert ő az, akivel nap, nap után találkozik a brigád még akkor is, ha a szélrózsa minden irányába szétszórtan dolgozik a tizenkét asszony.

Két vállalás híján, teljesítette a Hámán Kató szocialista brigád azt a munka- mennyiséget — minőségben —, amire szerződést kötött a termelőszövetkezettel. Már csak a cukorrépa 10 kataszt- rális holdról való betakarítása, meg a két hold sái'garépa fölszedése, válogatása és lá- dázása van hátra. Ebben az

évben az aranykoszorús jelvény elnyerését tűzték ki célul, elképzelhetetlen, hogy valami úgy szóljon közbe, hogy ne sikerüljön megszerezniük a munkának ezt a tiszteletet parancsoló rendfokozatát. Mi hát akkor a baj, amit szándékuk ellenére bizonyít az óvatoskodó beszélgetés? Az, hogy a Hámán Kató szocialista brigád nem tud próféta lenni a saját háza táján. Megkalapolja munkájukat a termelőszövetkezet vezetősége, de a közösség, a 7300 hold gazdája fukar az elismeréssel.

Az isten sem érti ezt — mondhatná bárki, de az újságíró semmi esetre sem, mivel tudja, miről van szó. Nem másról, mint arról, hogy a közösségen belül az ember rangját még ma is meghatározza. ki. hánv hóiddal érkezett a szövetkezetbe, s nem az a fontos, hogy a munkája mit ér, mit tesz a közösség munka nélkül holt vagyonához az ember.

— Nehéz a gazdáknak palit it. október 30.

rancsolni — mondta valami más kapcsán „Tamás főnök” és elmesélte, hogy nemrég ■szüretelni invitálta a termelőszövetkezet asszonyait. Másnap reggel, amikor megtelt az autóbusz, az egybegyűltek nem kis meglepetésére adta ki a parancsot: — Irány a krumpliföld.

A csalafintaság magyarázata, hogy szüretelni sokan jöttek, krumplit szedni kevesebben indultak volna.

Ez azonban csak egy epizód a sok közül. Senki sem panaszkodik. Egyébként pedig itt az elnök, aki minden kérdésre megfelel.

Tamás főnök meséli — s megint csak úgy, mellékesen —, hogy nemrég a szárítóba kellett volna embereket biztosítania. Ment ide, ment oda, sehol sem fogadták kitárt karokkal. Sőt! Míg mondta a magáét, volt aki a körmét metélte nagy. műgonddal, más az ablakon bámult ki elmerültem Mit volt mit tenni? Ment a Hámán Katósok vezetőjéhez:

— Pirikém, öt asszony kéne a szárítóba.

— öt? Rendben. Mikorra

menjeneik?

Mindig ők mennek, ahova másnak nem akaródzik. És ez, meg az általuk diktált iram, nem tetszik a többieknek. Pedig a szocialista brigád nemcsak a napi munkában állja a sarat. A 880 taggal rendelkező gazdaságnak van több, mint négyszáz örege, a rendszeresen dolgozók száma mindössze négyszáz. Az őesényi Kossuth Tsz-ben az öregek számaránya messze meghaladja a megyei átlagot. Gondoskodni keli róluk, bizonyos mértékig ők a tsz eltartottjai. A Hámán Kató brigáő 12 asszonya nem vállal keveset az öregekkel való törődés feladatából sem. Nem tudni, hogyan és minek rovására, de szakítanak időt arra, hoffv egy-egv magánvos öreg gondjait envhítsék. Még ezzel sem tudnak nróféták lenni a saját házuk táján? Az az igazság, hogy ezzel sem.

A brigádnaplóból:

„Molnqr Islvórmét visszavettük a brigádunkba, hogy támogassuk őt a bajban. Mol- nárnét baleset érte, hosszú időre munkaképtelenné vált, majd leszázalékolták. Havi 160 forintot kap. (!) Egyedülálló asszony, 16 éves fia ipari tanuló. Nem tud dolgozni. Mi vállaljuk a többletmunkát, hogy ő is megfelelő keresethez jusson és taníttathassa a fiát. 1971. szeptember 30."

Úgy érzem, a kommentár fölösleges.

11 asszony, 12 helyett dolgozik. Ha semmi másért, már ezért első lehet a brigád az elsők között, mert a tsz nem tud Molnáraiénak könnyű mun. kát biztosítani. Ezért volt szükség a gyönyörű, de megérzésem szerint erejükön felüli vállalásra.

— Az idén még nem kerestünk a havonta kifizethető nyolvan százalékban kevesebbet az 1600—1700-nál.

Az eredmény mögött napi 10—12 órás munka van. Két alkalommal 3000 forint volt a borítékban. Egy szó, mint száz, nem ingyen boldogulnak a Hámán Katósok. Meg tudják fogni a munkát és addig hajtják, amíg a végére nem érnek, s közben alig találkoznak, mert nagy a határ.

— Nem baj lányok, majd lesz idő beszélgetni a télen — mondja Kiss Jánosné, a brigád vezetője. De ő sem arra gondol, hogy akkor majd jó lesz, hanem arra, hogy ha itthon nem akad munka, akkor megint elmegy egy, vagy két asszony a városba.

— Család van, kell a pénz. Az OTP-t is fizetni kell, az nem vár, hogy majd a tavasz- szal megint törleszt az adós.

A brigád majd mindegyik tagja többet visz haza havonta, mint amennyit az emberek. Mit szólnak ehhez a férfiak? — faggatózom. Mit szólnának? — Semmit! — tanúsítja a többség. Csak egyikük neveti el magát,:

— Az én uram azt mondja, bolond vagyok, hogy úgy igyekezek.

Közel négy óra múltán bú- csúzkodunk. Hirtelen mindenkinek sietősre válik a dolga, kinek vacsorát kell főzni, kinek kacsát tömni. Igv vígasztalnak majd négy órás szófu- karságukért;

— Jó volt azért, mert legalább együtt voltunk egy kicsit.

Jó hát. De azért kint, a diófák alatt talán jobb lett volna, mert ott könnyebben kimondja a száj, ami a szívet nyomja.

— lászló —

A szekszárdi Babits Mihály művelődési központban tegnap megkezdődött az IBUSZ két napig tartó országos munkaértekezlete és találkozója.

A Budpaestről és valameny- nyi megyéből érkezett IBUSZ vezetők és irányító szakemberek, vezető munkatársak a Gemenc Szállóban gyűltek ösz- sze, majd az ebéd után, a művelődési központban tartottak tanácskozást. A tanácskozáson Tausz János, az IBUSZ vezér- igazgatója mondott bevezetőt, majd a belföldi idegenforgalom továbbfejlesztéséről dr. Muhr Ottmár, a belföldi kereskedelmi főosztály vezetője, a szocialista országokba való kiutazások fokozásának lehetőségeiről dr. Sellei Péter, a külföldi kereskedelmi főosztály vezetője, a vállalat hitel- politikájáról dr. Stépán József, gazdasági igazgató, a vállalati * adminisztráció főbb kérdéseiről pedig Sós György főkönyvelő tartottak vitaindító előadást. A tanácskozást követően, a Gemenc Szállóban fogadást tartottak, amelyen többen részt vettek a megve, a város és a járás vezetői, közéleti személyiségei közül is.

Az Állami Biztosító megyei igazgatóságának hároméves tevékenységét értékelték tegnap, a megyei tanács tanácstermében. A megyei igazgatóság hároméves munkájáról Lux Sándor megyei igazgató tájékoztatta Fehér Sándor vezérigazgatót, a főigazgatóság vezetőit. Somi Benjámint, az MSZMP megyei bizottságának titkárát, dr. Vígh Dezsőt, a megyei tanács elnökhelyettesét, dr. Péter Szigfridet, a városi pártbizottság titkárát. A

Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront irodájában ünnepélyes keretek között kiosztották a helytörténeti pályázat díjait. A pályázatot az idén másodízben rendezte meg a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Tolna megyei Levéltár és a helytörténeti bizottság.

Az ünnepélyen Zádor Béla, a megyei tanács művelődési csoportvezetője arról beszélt, hogy a pályázatot szeretnék minden évben megrendezni, és az idei színvonal feljogosít arra, hogy a jövőben még több és magasabb színvonalú munka érkezik be.

A bíráló bizottság a huszonöt pályamű közül tizenkilencet érdemesített arra, hogy díjazza, vagy jutalomban részesítse szerzőjét. Az első díj mindhárom kategóriában négyezer, a második kétezer és a harmadik díj 1600 forint volt.

Az első kategóriában csak harmadik díjat adtak ki, ezt Szalai Károly, a Dunaföldvár 1971. évi krónikája című munkájáért kapta.

A második csoport első díját Schöck Gyula és Szászy Ákos, tolnai pályázók kapták a ..Szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakulása és fejlődése Fadd községben” című művükért. Második díjat kapott dr. Kende Ferenc bonyhádi pályázó. Ebben a kategóTausz János, az IBUSZ .vezérigazgatója, az MTI munkatársának elmondotta:

— Az IBUSZ-nál már tradíció, hogy a csúcsidény után, az év vége felé, egy idegenfor- galmilag értékes helyen találkoznak egymással az összes irodavezetők és központi vezető munkatársak, köztük a nemzetközi forgalmat lebonyolító szakemberek. A hét végi kétnapos szekszárdi találkozó célja: egyrészt már következtetés az idei eredményekre, másrészt a jövő évi feladatok megbeszélése. S egyben a kollektív szellem erősítése is.

— Az elmúlt háromnegyed év sikeres volt, a tavalyihoz képest 118,2 százalékos a vállalati forgalom, forintban több mint 2,5 milliárd, s 126,7 százalékra teljesítettük a kon- vertabilis valutabevételeket. Az IBUSZ útján az elmúlt kilenc hónapban csaknem 340 ezren látogattak külföldről hazánkba, tőlünk pedig 95 ezernél többen utaztak más országokba.

tanácskozáson megvitatták a három év alatt végzett munkát, a kérdésekre a megyei igazgatóság vezetője és munkatársai válaszoltak. Fehér Sándor vezérigazgató értékelésében a három évben végzett munkáról elismeréssel és kritikával szólt, majd vázolta az Állami Biztosító országos és megyei feladatait is. A jelen lévő megyei és városi vezetők is elmondották véleményüket a biztosító megyei igazgatóságának hároméves munkájáról.

riában a harmadik díj kiemelt volt, azonos összegű a második díjjal.

Kiemelt jutalmat kapott Fekete László, jutalomban részesült dr. Varga Géza.

A harmadik kategóriában a bíráló bizottság két első és két második díjat osztott ki.

Első díjat kapott K. Balogh János, Vádirat helyett című művéért és Simon Károly dombóvári pályázó A magyar tanácsköztársaságot közvetlenül megelőző tizenöt hónap története Dombóvárott és a dombóvári járásban című pályaművéért.

Az egyik második díjat Bar- tha Imréné dombóvári, a másikat Hegedűs László, budapesti pályázó kapta. Harmadik díjban részesült Steib György bonyhádi lakos. Kiemelt jutalmat kapott Gubatovics Ferenc, faddi pályázó.

K. Balog János, a Levéltár igazgatója megköszönte a pályázók munkáját, és egyben felhívta a figyelmet, hogy a közeljövőben megjelenik a felhívás a jövő évi pályázatokra. 1972-ben lesz tíz éve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, ezért jó lenne, ha a művekben Tolna megye agrártörténete kapna nagyobb hangsúlyt a jobbágyfelszabadítástól napjainkig.

— Noha az idei eredmények nagyon szépek, mégis inkább a további tennivalókról beszélünk. A belföldi idegenforgalommal elégedetlenek vagyunk, s annak fejlesztési lehetőségeit, módjait keressük. (Ezt olyan objektív okok, mint például az autóbuszhiány, nehezítették.) Változatosabb programokkal, új útvonalakon és egyéb módokkal növelni kívánjuk a szocialista országokba irányuló kiutazásokat, turisztikát is.

— A munkaértekezlet napirendjén, egyebek közt, szerepelnek a vállalati gazdálkodás és az adminisztráció kérdései, az ügymenet gyorsítása, korszerűsítése is. A találkozó programjának második részé-' ben Tolna megye idegenforgalmi látványosságait — Szekszárdot, a gemenci vadrezervátumot és a sárközi népművészetet — szemlélik meg az ország minden tájáról összeseregelett IBUSZ-vezetők. így a saját szemükkel láthatják, hogy miket értékesíthetnek munkájukban. Azt remélem, hogy a személyes impressziók konkretizálódnak majd az IBUSZ-prog- ramokban, s még jobban is-' mértté válnak Tolna megye idegenforgalmi lehetőségei is ország-világ előtt — mondotta Tausz János vezérigazgató.

A találkozó résztvevői ma, szombaton délelőtt sport- és kulturális műsort tekintenek meg a szekszárdi Dózsa-sport- telepen, ahol Budapest és a vidék női labdarúgócsapatai mérkőznek. Kora délután a gemenci vadrezervátumba, és a Szarvas-csárdába látogatnak.

Az IBUSZ országos találkozója Szekszárdon

Tolna megye idegenforgalmi látványosságainak bemutatója

Értékelték az ÁB megyei igazgatóságának munkáját