Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
) Tanácskozik az országos nűkonferencia (Folytatás az 1. oldalról.) következetes munkával támogatnunk. Ebből következik, hogy a párt a nőkérdéssel vaErdei Lászlómé: ló foglalkozást nem tekinti időszakos feladatnak, hanem a pártmunka mindennapos, természetes alkotó elemének. A párthatározatok megvalósítása a nőkön is múlik — A párt Központi Bizottsága nagy horderejű gazdasági, társadalom- és tudomány- politikai kérdések megoldását tűzte napirendre az elmúlt esztendőkben. E kérdések egyike volt a nők politikai, gazdasági és szociális helyzete: A párt a realitások talaján, nagy politikai felelősséggel, bátran szembenézett a fejlődést lassító akadályokkal, átfogó, az intézkedések egész rendszerét magába foglaló határozatot hozott, s ezt a X. kongresszus megerősítette. A tavaszi választásokat követő országgyűlésen a Minisztertanács elnöke expozéjában külön foglalkozott a nők élet-és munkakörülményeinek, szociális helyzetének további javításával — a nőpolitikái határozat végrehajtása kormány- programmá lett. Ha végiggondoljuk a párt X. kongresz- szusának határozatait, ha áttekintjük a kormány programját, ha felmérjük a negyedik ötéves terv céljai, — mindannyiunk előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a feladatok szinte mindegyikét csak. a nőkkel vállvetve lehet megvalósítani. A párthatározat világos, egyértelmű feladatát adbtt' át állami, a gazdasági vezetésnek, a társadalmi, a politikai szervezeteknek és mozgalmaknak. A nők helyzetének további javulásához azonban nem elegendők csupán a megalapozott, magasszintű határozatok. Az iránymutatás nélkülözhetetlen ugyan, de a végső eredmény a végrehajtáson, a határozatokat tettre váltó embereken, s így a nőkön is múlik. — Örömmel üdvözöljük, hogy az öt évre szóló vállalati kollektív szerződések is nagy gondot fordítanak a dolgozó nők élet- és munkakörülmények javítására, az egyenjogúsKg további kibontakoztatására. Megítélésünk szerint azonban az Egészség- ügyi, a Művelődésügyi és a Munkaügyi Minisztérium ré- Bzéről határozottabb intézkedésekre van szükség a nőpolitikái határozat végrehajtásáért. Erdei Lászlóné a továbbiakban arról szólt, hogy az elmúlt másfél esztendő kiemelkedő belpolitikai eseményeit a szocialista demokrácia további kibontakozása jellemezte, 5 ennek egyik jeleként említette, hogy a nők mind nagyobb számban jutnak vezető poszthoz a közéletben: — különböző politikai testületekben, ma már a parlamenti képviselők között minden negyedik asz- szony vagy leány s két nőtársunk az Elnöki Tanácsban is helyet kapott A tanácsválasztásokon bizalmat kapott tanácstagok egynegyede nő — megyei szinten csaknem 10 százalékos a növekedés, s Budapesten a női tanácstagok aránya már meghaladja a 45 százalékot. Elgondolkoztató viszont, hogy ugyanakkor alig több a nő az államigazgatás tisztségviselői között. A kormány 1013-as határozatában azt is előírja, hogy oktatási rendszerünk továbbfejlesztésénél figyelemmel kcH lennii a nők helvzetére és szakképzésére, továbbkén-*sé- re. A családos anyáknak m""- kaidőkedvezménv is H-tnsít- ható. Ahol erre lehetőség van, segíteni kell a felnőtt nők munka melletti képzését; ilyen szakmunkásképzési programok még csak kevés helyen készültek, a vállalati tervek e tekintetben szegényesek, kialakulatlanok. Bizonyos előremutató vállalkozások jelei ugyan tapasztalhatok: az élelmiszeriparban a vállalatok anyagi hozzájárulásával hozzáláttak a betanított munkásnők szakképzéséhez, egyre több mezőgazdasági termelő- szövetkezetben rendeznek számukra szaktanfolyamot, s már olyan szövetkezetek is akadnak, ahol a tanfolyamon töltött időt is megfizetik. Mindezt kezdeti eredménynek tekintjük. Társadalmunk világviszonylatban is egyedülálló szociálpolitikai intézkedése a gyermekgondozási segély, amelyet négy esztendő alatt a kereső szülő nők kétharmada, 250 000 anya vett igénybe’ Államunk 1967—70 között 2,6 milliárd forintot fizetett ki e célra. A gyermekgondozási segély a családok, az anyák, a gyermekek, valamint a munkahelyek számára is kedvező. Akadnak azonban olyan jelenségek, amelyek vizsgálatának • ü* k&fcéljövő ; feladatát között kell szerepelnie. Tapasztaljuk például, hogy egyes helyeken nein 'a' rendelkezéseknek megfelelően fogadják a gyermekgondozási szabadság elteltével munkahelyükre visszatérő anyákat. Efölött nem szabad elsiklanunk, ezúton is felhívjuk a vállalatok, intézmények szövetkezetek figyelmét a kormányrendelet betartására. Erdei Lászlóné végezetül a Magyar Nők Országos Tanácsának nemzetközi tevékenyr ségéről szólott, szólt a „Takarót a vietnami gyermekeknek” felhívás sikeréről, politikai jelentőségéről. Kifejtette, a Magyar Nők Országos Tanácsa az európai béke és biztonság szolgálatába szegődött, támogatja kormányunk törekvéseit. Országhatáron belül és kívül is hangot ad a magyár nők békeakaratának. A beszédek után a nőkonfe- rencia folytatja munkáját. Leonyid Brezsnyev beszéde a francia televízióban Dobsa János, az Ml’l tudósítója jelenti: Pénteken délelőtt Leonyid Brezsnyev a Renault-művek Glims-i üzemében tett látogatása után azonnal az Elysée- palotába hajtatott, ahol mintegy három óra hosszat tartó újabb négyszemközti beszélgetést folytatott Pompidou elnökkel. Az eredeti programon szereplő városnézés és a modern művészetek múzeumában rendezett Ptcnsso-kiállítás megtekintése ennek következtében elmaradt. Leonyid Brezsnyev, az S.7JCP Központi Bizottságának főtitkára — akinek franciaországi hivatalos látogatása végéhez közeledik — pénteken este beszédet mondott a francia televízióban. A beszédet a szovjet televízió is közvetítette. „Meg vagyunk elégedve azoknak a politikai tárgyalá- , soknak nz eredményeivel, amelyeket Pomnídou francia köz- társasági elnökkel és a francia kormány tagjaiyal folytattunk” — mondotta Brezsnyev és kifejezte azt a meggyőződését. hogy a szovjet— francia tárgyalások eredményei ..nemcsak Franciaországban, hanem azon túl is magukra vonják majd a figyelmet”. „A Szovjetunió és Francia- ország elhatározta, hogy még jobban elmélyíti és megszilárdítja a politikai együttműködést. Kiszélesítettük az egyetértés területeit a jelenlegi nemzetközi problémák és elLeonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Renaulí- gyár dolgozói között. (Telefotó—AP—MTI—KS) sősorban az európai kérdések megközelítésében. A Szovjetunió és Franciaország még jobban összehangolja majd arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyreálljon a béke ott, ahol azt megbontották, és megszilárduljon ott, ahol fennáll. Egységesek voltunk abhan az eltökéltségünkben is, hogy szilárd, hosszú lejáratú alapokra helyezzük a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatait gazdasági, tudományos és műszaki területen.” Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hangsúlyozta: A francia elnökkel folytatott megbeszéléseinket a baráti szellem, a teljes őszinteség, a Tito jugoszláv elnök hatnapos látogatást tesz aX Egyesült Államokban. Képünk: Tito Nbcon elnökkel a Fehér Házban. kölcsönös bizalom és az egyetértésre való törekvés jellemezte‘ I . < „Egész gazdasági fejlődésünk végső célja a szovjet emberek életviszonyainak megjavítása” — mondotta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. „Amikor a sikereinkről beszélek. egyáltalán nem akarok önökben olyan benyomást kelteni, mintha nálunk minden ideális lenne, nem volnának nehézségeink, fogyatékosságaink. Korántsincs így. Nem kevés bonyolult problémánk van. amelyek megoldására állandó figyelmet keli fordítanunk. Pártunk igyekszik idejekorán és helyesen meghatározni ezeket a problémákat, hogy a nép energiáját és az ország tartalékait ezek megoldására lehessen koncentrálni Mindent egybevéve, az országban a békés alkotó munka jó légköre uralkodik és mi derűlátással nézünk a jövő elé” — mondotta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. A Szovjetunió Kommunista Pártja, kormánya és népe „kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen a háború jelentette tragédia megismétlésének elkerülésére. „Azt akarjuk, hogy Európa végre igazán békéssé váljék, hogy biztosítva legyen valamennyi állapi szuverenitása és hátára és határainak sérthetetlensége. Csökkenteni akarjuk az .egymással szemben álló hadseregeket, fejleszteni akarjuk a kulturális és műszaki együttműködést, a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmet. Erre gondolnak a szovjet emberek, erre irányulnak erőfeszítéseink — mondotta Leonyid Brezsnyev. (TASZSZ) A munkáspárti jobbszárny volt a mérleg nyelve Bármennyire is „sorsdöntő” szavazásnak nevezik a brit parlament október 28-i döntését. mégsem tekinthetjük egy politikai folyamat lezárásának, hanem csupán fordulópontnak, amely után a belpolitikai küzdelem tovább folyik Nagy-Britanniában, talán, a korábbinál is bonyolultabb és sok tekintetben veszélyesebb körülmények közepette. Igaz, a parlament 112 szava- zatos többséggel hagyta jóvá a brit közös piaci csatlakozás Brüsszelben kialkudott feltételeit. Azonban a tory pártnak az alsóháziban csupán 25 szava zatos többsége van. s ha figyelembe vesszük, hogy a munkáspárton kívül a liberálisok is öt széket foglalnak el (egy képviselő pedig beteg volt), akkor nyilvánvaló, hogy a Heath-kormány a saját ellenzékének lázadói, a törvény- javaslatra szavazó 69 munkáspárti képviselő segítségével menekült meg a pillanatnyi bukástól. A szavazás tehát feltárta a brit munkáspárt vezetésében keletkezett törésvonalat, és megkérdőjelezte a brightoni munkáspárti konferencián nem is olyan régen meghirdetett politikát. Szeptemberben Birghtonban, a brit munkáspárt 70. kongresszusán a baloldal szövetséget kötött a centrummal és nagyszabású, a munkásérdekeiknek a korábbinál jobban megfelelő alternatív politikai programot dolgozott ki a hatalmon lévő tory-kormány politikájával szemben. Ennek a programnak az egyik lényeges — a parlamenti stratégia szempontjából talán legfontosabb — pontja volt, hogy a munkáspárti ellenzék szeptember 28-án megakadályozza a toryk közös piaci belépését. Arra épült a munkáspárt stra-i tégiája, hogy a torypárt szélsőjobb szárnyán elhelyezkedő powellisták — a birodalmi önállóság álmaihoz való ragaszkodás jegyében — életre-ha- lálra elkötelezték magukat Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása ellen. A munkáspárti baloldal viszont azért ellenzi a Közös Piacot, mert azt a nagy európai tőkés monopóliumok összefogásának tekinti, amelyből a dolgozókra csak hátrányok származhatnak. Ha a munkáspárt egységet tanúsít, akkor október ,28. a Heath-kormány temetési szertartása lehetett volna. Ez a stratégia szenvedett időleges vereséget a 28-i szavazáson, amikor is a brit munkáspárt hagyományos jobbszámya a parlamentben, szembefordult a párt brightoni kongresszusának határozatával. A Roy Jenkins vezette jobboldali labourista képviselők közül 69 a torykkal szavazott, 20 pedig tartózkodott a szavazástól. Az ismeretlen tényező, amely bizonyára Jenkinséknek is aggodalmat okoz: a munkás tömegmozgalom, maguk a választók, akik kívül akarják tartani az országot a Közös Piacon. A nagy kérdés az, hogy Harold Wilson képes-e, mer-e támaszkodni erre a tömegmozgalomra, hajlandó-e elfogadni a munkások segítségét a jobbszárny elszigetelésére és megverésére. Wilsonnak a szavazás után tett első nyilatkozatai azt engedik sejtetni, hogy a pártvezér, mint már annyiszor, a ,,pártegység védelmének” ürügyén ismét a jobboldallal kötendő elvtelen kompromisszum felé akar lavírozni. Sz. L. /
