Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-28 / 254. szám
Törvény a szövetkezetekről As állam és a szövetkezetek in. Minden szövetkezeti mozgalom egyik sarkalatos kérdése volt a múltban, az ma és az lesz a jövőben is, hogy milyen az állam és a szövetkezetek kapcsolata. A szövetkezetek sehol sem elkülönült szigetecskék a társadalomban, nemcsak önmagukban és önmagukért létező csoportok. Államunk csakis a kizsákmányolástól mentes szövetkezés szabadságát ismeri el, azt védi és támogatta. Uj törvényünk kimondja: „A szövetkezetekkel kaocsolatos állami tevékenység célia a társadalmi, a szövetkezeti és az egvéni érdekek összhangjának érvényesítése” Ezék az érdekek szocialista viszonyok között többségükben meeeeveznék. de ütközések ellentétek lehetnek és elő is fordulnak. Államunk a tervgazdálkodással, a gazdasági szabályozok rendszerével, az ár-, az adó- és a iövedelemnolitikával biztosítja és segíti elő az érdekek lehető legjobb összhangját. Leeátfogóbban a jogszabályok révén kerül kancso- latba a szövetkezetekkel, szabja meg a fejlődés irányát. Az úi törvény minden rendelkezése az említett célt szolgálja Különösen kettőnek van közülük navy jelentősége. Az egyik az az előírás, amely szerint a gazdasási irányítás és a hatósági tevékenység során az állami szerveknek tekintettel kell lenniök a szövetkezeti sajátosságokra. Tilos olyan gazdasági feltételrendszert előírni, amely az állami vállalatokhoz mérten hátrányos megkülönböztetésben részesítené a szövetkezeteket. A másik: az állami törvénvessági felügyelet keretében ügyelni kell arra, hogy a szövetkezetek megtartsák ,a jogszabályokat és saját belső szabályaikat. A szövetkezetek szervezetére és szerveiknek szövetkezeten belüli működésére vonatkozó rendelkezéseket csak törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet és -határozat hozhat. A szövetkezet működésére és gazdálkodására nézve miniszteri rendelet, s államtitkári rendelkezés is állapíthat meg szabályokat. Igen lényeges intézkedése a törvénynek. hogy a szövetkezetek működését, gazdálkodását, illetőleg a tagok helyzetét általánosan ~~ fúnpve- tően érintő mi”' rri rendelet. s államtitkári rendelkezés kiadásához szükséges az illetékes országos érdekkéDvise- leti szerv egyetértése. Másféle, a szövetkezeteket érintő rendelkezések kiadása előtt, sazt megelőzően, hogy a törvényhozás vagy a Minisztertanács elé terjesztenék a szövetkezetekre vonatkozó javaslatot, meg kell hallgatni az országos érdekképviseleti szerv véleményét is. A gazdasági ágazatokat vezető miniszterek gondoskodnak arról, hogy ágazatuk területén a szövetkezetek — mint vállalatok — társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Az ágazati miniszterek szakmai felügyeletet gyakorolnak a szövetkezeteknek az ágazatukhoz tartozó gazdasági tevékenysége felett. A tanácsi és más államigazgatási szervek ellenőrzik a szövetkezeteknél a minden gazdálkodó szervre egvaránt vonatkozó jogszabályok megtartását. Az állami törvényességi felügyeletet a szövetkezetekben és területi, szakmai szövetségeiknél a tanács gyakorolja, az országos érdekképviseleti szerveknél, az Országos Szövetkezeti Tanácsnál pedig a Minisztertanács. Kimondja a törvény azt is, hogv ..nem 'erjed ki a törvényességi felügyelet a szövetkezet ga.vjasági műveleteinek és a szövetkezet szervei döntéseinek gazdasági, célszerűségi szempontból való felülvizsgálására, továbbá az olyan egyedi' ügyek érdemi elbírálására, amelyekben tagsági vitának van helye.” Mindezek az intézkedések megfelelnek a szövetkezeti önállóság és önkormányzat elvének. Ebből fakad az is, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok egyenjogúságát szögezi le a törvény. Állami gazdálkodó szervezetek — vállalatok, bankok — nem gyakorolhatnak hatósági funkciókat szövetkezetek felett. Szocialista vállalatok között — a szövetkezetek is azok —. semmiféle alá- és fölérendeltségre nincs , szükség. A tulajdonviszonyok eltérő volta nem lehet ok arra. hogy ezt a tételt megsértsék A .gazdasági együttműködés és összefogás csak kölcsönös előnyökön és kockázatvállaláson alapulhat. Igen lényeges az is, hogy a szövetkezetek állami támogatásban részesülhetnek olyan feladatok ellátásáért, amelyeknek elvégzését társadalmi és gazdasági érdekék indokolják, de nem oldhatók meg gazdaságosan. Ilyen esetekben ugyanazt a támogatást kaphatják meg a szövetkezetek, amelyet az állam saját vállalatainak ad. „A szövetkezetek jelenleg és a jövőben is a társadalom számára szükséges és hasznos szerepet töltenek be a szocializmus építésében, erősítik hazánk gazdasági, társadalmi alapját” — . szögezi le a törvény. Bevezető rendelkezéseiben pedig ez áll: „A szövetkezet az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékeny» séget folytató közösség, amely a szocialista szövetkezeti tulajdon és a demokratikus ön- kormányzat alapján, jogi személyként működik”. Ezek a megfogalmazások azt is" kifejezik, hogy az állam nem csupán gazdasági, hanem társadalmi szemoontból is naTV jelentőséget tulajdonít a szövetkezeteknek. A szövetkezetek társadalmi célja a tagok szocialista életformájának és gondolkozásmódjának fejlesztése, valamint érdekeik szolgálata. Államunk minden tőle telhető segítséget megad ahhoz, hogy q szövetkezetek ennek a rendeltetésüknek is eleget tegyenek. GULYÁS PÁL (Vége) A közelmúltban átlagosan több mint négyszáz forinttal emelték a Tolnai Textilgyárban a művezetők fizetését. A Simontornyai Bőrgyárban a művezetők önállóságát fél éve annyira növelték, hogy az üzemrészre eső munkabért belátásuk szerint — tanácskozva a párt és a szakszervezeti bizalmiakkal — használhatják fel. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál a művezetők tevékenységét egy-egy létesítmény átadása után az igazgató külön értékeli. A művezetők reflektorfényben vannak. A művezető a végrehajtó munkacsapat parancsnoka. Utasítása nyomán alakul üzemükben a termelés, irányításának színvonalától függ a munka minősége, mennyisége. A dolgozó a kiadott munkát köteles elvégezni legjobb tudása szerint, és ezért megfelelő bérezésben részesül. A művezető köteles úgy dolgozni, hogy a rábízott emberek, gépek, szállítóeszközök stb. a leghatékonyabban, pontosan, terv szerint vegyenek részt a termelésben. Persze a kötelességek^ mellett jogokat is élvez a művezető. A jogok egyre senorodnak. Növelik a felelősséget. konkrétabbá te'zik munkakörét, jobban körülhatárolják, hogv mit kell tennie. miért felel, és milyen díjazásban részesül. A termelés első számú parancsnokai azért is kerülnek egyre jobban a reflektorfénybe, mert a művezetők szeretnék, hogy észrevegyék, értékeljék munkájukat — jobban, mint eddig — s nemcsak a termelés-irányítás középszintjén van meg ez a kívánalom. A munkások is elvárják, hogy a művezetők rendszeresen értékeljék őkét. A dombóvári fűtőházban a mozdonyreszor- tosok — egyhez nyolc-tíz mozdony személyzete tartozik * rendszeresen értékelik beosztottaik tevékenységét. A fűtőház főnöke például a reszor- tosok tájékoztatójából tudja pontosan, hogy ki, hogyan teljesítette feladatát, milyen értékű munkát végzett. Természetes, hogy a fűtőházi gazdasági és tömegszervezeli vezetők is tudják értékelni a re- szortosok — művezetők — tevékenységét. Az emberek igénylik, hogy véleményt mondjanak munkájukról, Az igazgató ritkán kerül a műhelybe, utasítása, véleménye csak a művezető útján jut el a munkapadhoz. S ez így van rendjén. A tnunka- helyen a művezető parancsaként az igazgató, a főmérnök utasítását kell végrehajtani. A művezető nemcsak „parancso- lója”, hanem tanítója is a munkásoknak. S itt jutunk el á művezetőkkel kapcsolatos fontos kérdéshez: a tanuláshoz. A Tolnai Selyemfonógyárban az utóbbi tíz évben csaknem húszán elvégezték a textil-technikumot. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet művezetői közül hárman járnak jelenleg technikumba. A szekszárdi Mechanikai Mérőműszerek Gyárában csaknem húszán tanulnak technikumban, hárman főiskolán. Azonkívül minden művezető elvégezte azt az emelt szintű tanfolyamul, melyet részükre a gyár vezetősége szervezett. ^ Tamtamok kell csoportjuk tagjait, felemelni őket a korszerű technikához, technológiához — ezért is tanulnak mind többen a művezetők közül. —PJ— Jó hír a tsz-clíiifk A sok évi „hagyománytól” eltérően idén a kora téli időszakban is mód van arra, hogy a terven felül megblzlalt sertéseket a húsipari vállalat átvegye. Egy külkereskedelmi megállapodás értelmében a fehér hízók átvétele válik lehetségessé — terven felül NDK és csehszlovák exportra vásárol a húsipari tröszt, de csak fehér hússertéseket, 105 és 130 kiló súly között. Van mód arra, hogy még október hónapban mintegy ezer hízót — 105 kilótól 110 kilóig — NSXft exportra is vásároljon fel a húsipari vállalat. A rendkívüli felvásárlási-értékesítési lehetőség révén a Tolna megyei mezőgazdasági üzemekben az „értékesítési ciklust” az idén eltüntethetik. A hízók terven felüli felvásárlását a termelő- szövetkezetekben örömmel fogadták, és megkezdték az állatok leszállítását. Dr. Bársony Bábért nyugdíjba ment — Emlékszik még az ■ első órájára, amelyet az egyetemről kikerülve tartott? — Bevallom, nem. Hiszen akárhogyan is számolom, negyvenhárom éve történt... Az első tanári lépéseimről egy dolog azonban ma is nagyon elevenen él bennem. Nem voltam még 22 éves, a legidősebb tanítványom pedig betöltötte a huszadikat... Korábban jutottam be az elemi iskolába is, mint a többi gyermek, az egyetemen pedig egy év kedvezményt kaptam, mert évfolyam- első voltam. Ezzel magyarázható, hogy egészen fiatalon állhattam a tanári katedrára. A társadalom meglehetősen zavaros állapotai rrliatt elég sokan csak megkésve tudták elvégezni a középiskolát, így aztán csaknem azonos korú diák és tanár találkozott a tanteremben. Dr. Bársony Róbert. Ismerősei, tisztelői egyszerűen „csak” Robi bácsinak szólítják. A minap hogy átadták neki az áfész-ek megyei küldöttgyűlésén a kormánykitüntetést — a Munkaérdemrend ezüst fokozatát —, a gyűlés elnöke a pódiumról a tanácskozás résztvevői nevében gratulált. Nyugdíjazása alkalmából az iskolai búcsúztatót szerdán tartották. — Kaposváron kezdtem a tanári pályámat, a felső kereskedelmi iskolában. Mint érdekesség: ebben az iskolában voltam diák, s itt érettségiztem. Ennek az intézetnek lettem először az igazgatóhelyettese, majd igazgatója, és innen kerültem Szekszárdra, a köz- gazdasági technikum — ma szakközépiskola — élére. Ennek voltam 18 éven keresztül az igazgatója. — Robi bácsi, hogyan emlékszik vissza a 43 éves tanári, igazgatói pályafutására? — kérdem. — Dolgoztam. — Tudom, hogy mindenkinek a saját munkájáról a legnehezebb beszélni, de azért egy kicsit részletezhetnénk ezt a 43 évet... — Hogy is mondjam ... Hát ... szóval, dolgoztam. Nem hittem volna, hogy kérdésem ilyen „nehéznek” bizonyul. Látom, „nem megy a felelet”, ezért aztán nem is erőltetem az „öregdiákot”. De minek is? Beszél helyette, hogy ezúttal másodízben kapott munkája elismeréséül kormánykitüntetést. És volt alkalmam több mint egy évtizeden keresztül közvetlenül is figyelni munkáját. Ez az intézet 17 év óta SZÖVOSZ-iskola, és erre az időre esik az oktatási reform kidolgozása, gyakorlati végrehajtása. A fő cél az volt; a gyakorlati élet követelményeinek megreformálni — korszerűsíteni — mind a tananyagot, mind az oktatási módszereket. Az átállás több éves fáradságos munkával járt minden tantestületben. Mivel ez az intézet szövetkezeti jellegű, itt az egész az oktató-nevelő munka meghatározója a SZÖ- VOSZ körébe tartozó szövetkezetek speciális igénye volt. Szövetkezeti szakembereket kellett — és kell — képezni. Hogy sikerült alkalmazkodni az új követelményekhez, azt jól illusztrálja a következő két példa. Az egyik: országos pályázatot hirdettek, amelyen minden gyermek a saját faluja szövetkezettörténetének feldolgozásával vehetett részt. A szekszárdi SZÖVOSZ-iskola tanulói olyan kiemelkedően szerepeltek e pályázaton — mert nemcsak tanulták a szövetkezeti mozgalmat, hanem abban benne éltek —•, hogy a legértékesebb díjak mind ide kerültek, és a díjnyertesek az igazgatóval — „Robi bácsival” — együtt — moszkvai jutalomkirándulást kaptak. A másik: az önálló szövetkezeti munkára való nevelés jegyében iskolaszövetkezetét alapítottak. E szövetkezet főkönyvelője volt 10 éven keresztül az országos könyvviteli verseny győztese. Kiemelkedő érdeme volt abban, hogy az egész tantestület a korszerűség irányába tudtq fordítani kormányrúdját. Robi bácsi az új követelményekhez igazodva maga is eleven kapcsolatot teremtett a szövetkezeti mozgalommal. Nemcsak „kirándult” néha egy-egy szövetkezetbe, hanem tevőlegesen is bekapcsolódott azok mindennapos munkájába. Több mint egy évtizeden keresztül részt vett a megyei felügyelő- bizottság ténykedésében, s hosszú időn keresztül annak elnöke, és amint mondotta, nyugdíjas éveiben is szívesen vállalja ezt a megbízást. Ezzel a társadalmi munkájával is igyekezett állandó eleven kapcsolatot teremteni a szakemberképzés és a gyakorlati élet közt. Tehát nem véletlen, hogy nyugdíjazása alkalmából a kormánykitüntetést szövetkezeti fórumon nyújtotta át részéve — a SZÖVOSZ elnöke. — Ha tanári pályafutásának első órájára nem emlékszik, az utolsóra minden bizonnyal... — Ilyen nincs. Az utolsó órámat még nem tartottam meg, ugyanis ezután is tanítok. Nyugdíjba megyek, de az iskolánktól nem akarok elszakadni ... BODA FERENC Népújság 1971. október 28. Művezetők
