Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

*

Az ifjúság és a történelmi regény

Kétnapos irodalmi tanácskozás Szekszárdon

Október C—7-én kétnapos — országos érdeklődésre is számot tanó — irodalmi tanácskozást rendez Szekszárdon a Magyar írók Szövetségének gyermek- és ifjúsági irodamii szakosztálya, a KISZ Tolna megyei bizottsága, a megyei könyvtár és a Babits Mihály megyei művelődési központ.

A tanácskozáson a gyermek- és ifjúsági irodalmat művelő közel harminc írón kívül pedagógusok, könyvtárosok, kiadói szakemberek is részt vesznek. Az a tény, hogy a Magyar írók Szövetségének egy szakosztálya kilép a szövetség falai közül és vidékén, olvasó- közeiben, az olvasásra nevelés feladatának legfőbb letéteményeseivel, pedagógusokkal és könyvtárosokkal kívánja meghatározni a történelmi regénynek a nevelésben betöltött szerepét, hatékonyságát, joggal vonzza az országos sajtó figyelmét is e kétnapos eseményre. Mint erről a rendezők tájékoztatták lapunk munkatársát, számos országos sajtóorgánum jelezte a tanácskozáson való részvételi igényét.

Az irodalmi tanácskozás elsőrendű célja az, hogy találkozási alkalmat nyújtson a gyermek- és ifjúsági könyvtárak tagjainak az olvasmányok alapján már ismert ifjúsági írókkal, de céljaként az sem mellékes, hogy az -ifjúsági irodalom művelői olyan pedagógusokkal, könyvtárosokkal, népművelőkkel cseréljenek gondolatokat, akik hivatásukból fakadóan véleményt tudnak alkotni ifjúsági irodalmunk helyzetéről, a fiatal olvasók igényeit jól Ismerve, tolmácsolni is készek ezeket az igényeket.

A tanácskozás résztvevői október 5-én, kedden a déli órákban érkeznek Szekszárdiba, s itt-tartóz- kodásuk első néhány óráját ismerkedéssel töltik, amennyiben a Gemenc szálló fogadótermében tekintenek meg egy megyénket bemutató filmet. Az ezt követő rövid városnézés után az íróvendégek olvasótalálkozóra indulnak. A két csoportra oszló delegáció — amelynek tagjai között, mint ezt jeleztük már, kiadói szakemberek is lesznek — a gyermekkönyvtárak olvasóit keresik föl Pakson, Bonyhádon, Dombóváron, Tamásiban, Dunafüldváron és Szekszárdon.

A középiskolás korú olvasók Bátaszéken, Faddon, Tolnán, Bonyhádon és Szekszárdon találkozhatnak a kétnapos esemény résztvevőivel, akiket az esti órákban fogadáson köszöntenek a rendezők.

Helyszűke miatt nem vállalkozhatunk a tanácskozásra hivatalosak teljes névsorának közreadására, ezért az ifjú olvasók körében olvan iől ismert pevek közül csupán néhányat említenénk. Itt Jesz — többek között — Csukás István. Földes Péter. Tatay Sándor, Ignácz Rózsa, Gergely Márta, Passuth László. Szász Imre, Hunyadi József, Orsi Ferenc, a Jelenkor c, folyóirat számos ismert Írója, és részt, vesz a tanácskozáson Darvas József, a Rio gyár írók Szövetségének főtitkára is.

A történelmi regénv és az ifjúság című tanácskozás október 6- án. szerdán reggel 9-kor folvta- tód»k a Babits Mihály művelődési központban egy, a gvermek- és iftúsá'ú Irodalom gazdagságát dokumentáló könyvkiállítás ünnené- lvcs megnyitása után. Itt, az Ifjú olvasóknak m^dOik l^sz a könyvek megvásárlására és dedikálta- tására is.

A mindössze egyórás megnyitót követően a művelődési központ márványtermében délelőtt 10-kor kezdődik Cseres Tibor vitaindító előadásával a hasznosnak ígérkező eszmecsere, amelynek folytatására, egyben összegezésére másnap, október 7-én kerül sor.

Sárvís utea

enki sem tudja, mikor lett az apró, egymásnak támaszkodó öreg szilvafák karjaiba font öreg házakból utca. Az apró ablaknégyszögek disznóólakra, meszesgödrökre, a házak méreteihez szabott szalmakazlakra, a Sárvíz-töltés oldalára, toronymagas jegenyefák fehér, repedezett kérgére merednek.

A Sárvíz utca egyodalas és nem mindenütt van kerítés.

Főzik a Sárvíz utcában a szilvát. Nem,kell itt kopogtatni, félve elnézést kérni. A szilvafőző asszonyok puha arca nem kérdi, hogy mit akarnak már megint. Ha jöttünk, hát itt vagyunk, összekiabálják az asszonyokat Sárköziekhez, mondom hozzák a legöregebbet is, az is jön. Az al- maszagú, földhűvösségü első szobába megyünk, megköny- nyezsük az elhaltakat, szidjuk a rátartiakat, elmondják a régi dolgokat, egyszer sopánkodnak, máskor gyűlölködnek, néha elerzékenyülnek. A SÍ esztendős Téren nénit kérdem.

— Tud-e a Sárvíz utca történetéről?

— Itt is születtem. De itt se kerítés, se semmi nem volt. Egybe volt itt minden. Azt mondják, valamelyik betyár is erre csámborgott. Aztán jártunk a fonóba, meg a katolikus körbe, mert katolikusok laktak errefelé. Pápisták úgymondják. És itt, ahol állunk kocsma volt.

— Kik laktak itt azelőtt?

— Részesaratók. — felelik egyszerre az asszonyok. Nyáron aratni jártak, télen meg ölfát vágni az erdőre.

— Szegények voltak.

— Azt igen. Aratták a más kenyerét, de ide nem sok jutott.

— Történt-e az utcában valamilyen hires esemény?

— Hires esemény, az nem De sok minden megtörtént a mi utcánkban.

— Sok volt a gyerek?

— Általában sok, szülték a nyomorúságba, mert nem volt pénz eltetétni.

— Került-e ki a 14 ház valamelyikéből diplomás ember?

— Tanárféle?

— Az.

— Nem került.

— Gimnazista?

— *4z sem. Iparosok, egy- kettő.

— Kik laknak most az utcában?

— Rendes népek. Szorgalmas, dolgos népek, némelyik már hozzá is épített.

— Kik a leggazdagabbak?

— Horák Károlyék.

— Miért?

— Mert van gázuk és szőnyegük.

— Segítik-e egymást, ha rászorulnak?

— Minden bizonnyal. Ha pénz kell, azzal is, vagy mással, mondjuk zöldségféle vagy tojás.

A Sárvíz utca a falu szélén van, valamikor tzegénynegyea volt, ma se itt laknak a falu leggazdagabb emberei. De az egymásra utaltság olyan kapcsolatot teremtett itt az emberek között, ami csak ott lehet, ahol néha elveszik a tű, vagy elfogy a pénz, aztán átugranak a szomszédba, hogy kölcsön kérjenek.

— Lakik-e olyan ember az utcában, aki csak napszámból él?

— Olyan ember a Sárvíz utcában nem lakik. Nézzük végig?

— Nézzük.

— Először Rácz Kálmánék. Az embernek van egy lova, fuvaroz, pár hold földet bérel, azt munkálja. Az asszony a ládagyárban dolgozik. Kiskunhalasról jöttek a bátyja házába.

— Barátságos emberek?

— Jó napottal köszönnek.

— Másodszor Kovács Dánie- lék. Kovácsmester a téeszben. Az asszony Bátaszékre jár a cukrászdába. Egy gyerek megnősült, egy katona, egy az állami gazdaságban dolgozik, a leány iskolás. Nemigen járunk össze.

— A harmadikak Zörényi Istvánok. Nyugdíjasok, ma. gunkféle szegényebb emberek. A Zörényi ácssegéd, elmegy se- t 'dkezn .

— Aztán Tunyecz Alajosék. Az Alföldről jöttek három éve. ök is nyugdíjasok. Csöndes két öregember, barátságos népek.

— Aztán Túrós Józseféit. Pár évvel innen a nyugdíjon, foga- tos az ember a téeszben. Egy van itthon az öt családból. Rendes emberek.

— Aztán Jóba IstvAnék. Az ember btz.sis a téeszben. Jó

Egy hét múlva: ipari szövetkezetek VI. kongresszusa

Rév Lajos OKISZ-elnök sajtótájékoztatója

Október 11 és 13-a között tartják a magyar ipari szövetkezetek hatodik kongresszusukat. Ez alkalomból tájékoztatta Rév Lajos, az OKISZ e’nö- ke a sajtó képviselőit a szövetkezeti ipar helyzetéről, terveiről, a kongresszus előkészületeiről.

A kongresszus helyét a szövetkezeti mozgalomban aicent jelölte meg, hogy az a mozgalom legfelsőbb tanácskozó testületé. Számbaveszi a mozgalom helyzetét, kijelöli a feladatokat, erkölcsi' és politikái felelősséget visel az egész szövetkezeti mozgalomért. Határozatot hoz az országos szövetség tevékenységével kapcsolatban, ajánlásokat tesz a szövetkezeteknek, állást foglal a készülő ágazati szövetkezeti törvényerejű rendelettervezetről, amely majd az Elnöki Tanács elé kerül.

A közelmúltban fogadta el az országgyűlés az egységes szövetkezeti törvényt, amit az ipari szövetkezetekben igen nagy megelégedéssel fogadtak hiszen ez a szövetkezeti aga- zat kapta a legtöbbet az új

— Amott beljebb Térénék. az öreg Téren néni unokáját egy éve operálták, itthon van, leszázalékolták. Csekélységeket csinálgat. A felesége a savo- nyítóban dolgozik.

— Itt meg mi lakunk, Sárköziék. Sárközi Erzsébet és özvegy Sárközi Sándorné. Két lány van, a nagyobbik a tsz- ben dolgozik és menyasszony, a kisebbik a cipész ktsz-ben. Nálunk májusban két halott volt. Van egy növendék tehenünk, meg egy kecskénk és két hete tüdővizenyőben megdöglött az anyadisznónk.

— A hátunk mögött Karádi Szabó Mihályék. Gyalogmunkás a tsz-ben. Néha iszik, tegnap is tele volt. De nem bánt senkit, igen szíves ember, átfogja a derekamat és megkérdezi: hogy van örzse néném. En meg mondom neki, hogy menjen és feküdje ki magát.

— Karádi Szabóék mellett Csillér Jánosék. Téesz-járadé- kos, fát vág, elmotyog idehaza.

— Aztán Boros Gycvi La- josék. A papa házába jöttek, négyen vannak, az ember az erdészetnél dolgozik.

— Amott Gyuricza Józscfné lakik a lányával és az unokája családjával. Heten vannak. Kis szobika, kis konyhika. Az unokája az erdészetnél.

— A legutolsó házban Horák Károlyék. Ö is az erdészetnél van.

— így lakunk itt.

— Szoktak-e pletykálni?

— Nemigen. Van itt dolga mindenkinek elég. Hébckorba összeülünk, leginkább vasárnap délután. Vagy elmegyünk látogatni a rokonságot.

— Van-e veszekedés?

— Mostanában némigen hallottam. Ha van is, inkább a gyerekeken.

— Mikor a legelevenebb az utca?

— Reggel, meg este. Munkába mennek, munkából jönnek.

— Nem kívánkoztak el innen? v

— A pince meg a kert miatt. Amúgy nemigen.

Végigsétálunk a kétsornyi járdán. Lottyadt szilvára, dióhéjra lépünk, kikerüljük a fahasábokat. Csendes az utca, dolgoznak az emberek. A ház. sor végén egy öregasszony billeg a kerítéshez, belekapaszkodik, megkérdi:

— Mi jót hajszolnak?

— Járunk egyet.

— Tessék. Bár már hullanak a levelek.

Alsónyék, 1371.

D. VARGA MÁRTA

törvénytől. Míg a mezőgazda- sági tsz-ejs szocialista jellegét kezdettől fogva senki sem vitatta, hasonlóképpen a fóld- művesszövetkezeti mozgalom körül sem voltak ilyen viták, a kisipari szövetkezetenet sokáig tekintették „félmas/,ek” vállalkozásoknak, valamiféle szükséges rossznak, amire átmenetileg van szükség. A törvény most egyértelműen kimondja, hogy a szövetkezetek szocialista szervezetek.

Az országban 1123 ipari szövetkezet működik. A „kisipari termelőszövetkezet” megjelölést az „ipari termelőszövetkezet” váltja fel, mivel a szövetkezeti ipar már régen nem kisipar. Míg 1965-ben a szövetkezetek fele, ma már csak 32 százaléka foglalkoztat 10J-nal kevesebb dolgozót. Zömük kis- és középüzem. A szövetkezetek 1970 végén 316 000 do'gozót foglalkoztattak, a szocialista iparban dolgozók 13,8 százalékát. (Tolna megyében ez az arány egyike a legmagasabbaknak. 28,3 százalék), köztük 170 000 nőt, 80 000 fiatalt. Százharmincöt szakmában 22 000 ipari tanulót képeznek, közülük sokán olyan szakmát tanulnak, amelyben másutt nincs szakmunkásképzés. A háziipar 71 000 dolgozót — köztük 60 000 bedolgozót — foglalkoztat, igen jelentős a foglalkoztatott csökkent. mur- kaképesságűek száma. Sok helyütt — községekben — a szövetkezeti ipar képezi egyedül a szocialista ipart. így jelentős szociális missziót is teljesítenek a szövetkezetek.

A szövetkezetek oszthatatlan, közös vagyona meghaladja a hétmilliárd forintot. Minden szövetkezeti tagnak esvhavi fizetését kell részjegyként bevinnie a szövetkeze'be, ezt. ha kilép, visszakapja. A közös vagyon azonban oszthatatlan, ez végérvényesen szocialista tulajdon. A szövetkezetek ugyanolyan rendszerben adóznak, mint az állami vállalatok, a tartalékalapot és az eszközlekötés! járulékot az országos szövetség összpontosítja és ebből nyújt segítséget a bajbajutott szövetkezeteknek, (nem állami pénzből szanálna^), illetve nyújt anyagi támogatást a fejlesztéshez.

A szövetkezetek — termelésük alakításánál — a lakossági igényeket veszik figyelembe. Ez vonatkozik a szolgáltatásokra, a belkereskedelmi termelésre, építésre egyaránt. A belkereskedelemben forgabm- . ba kerülő fogyasztási cikkeknek — ha eltekintünk az élelmiszerektől és a speciálisan nagyipar által előállítható termékektől — 40 százalékát adják az ipari szövetkezetek. A harmadik ötéves tervben !6 ezer új termékkel jelentkeztek. A negyedik ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakásból ötvenezret kell a szövetkezeteknek felépíteniük, ezzel szemben 60 ezerre val’al- kqztak. Az idén 6 milliárd forintot tesz ki a szövetkezetek exporttermelése.

A szolgáltatások értéke a szövetkezeti ipar termelésében mindössze 10 százalék, de a szocialista szektor szolgált"iá- sainak 60 százalékát adják.

A „hagyományos” szó gálta- tások terén mennyiségileg kielégítő a helyzet, itt ielen'és fejlesztést nem terveznek — nincs is ró Igény, a szolgáltatások színvonalát kell emelni.

A kiemelten kezelendő ipari szolgáltatásoknál — gépkocsijavítás, tartós fogyasztási cikkek javítása, lakáskaronntar- tás, vegytisztítás és mosás — két-háromszoros növekedést irányoznak elő. Ezek azonban drága beruházások. Jelenleg a különben is szűk kapacitás tekintélyes részét a hibakeresés köti le, mivel hiányoznak a korszerű műszerek. Ez az oka gyakran a visszatérő javításnak is.

A Gazdasági Bizottság a napokban tárgyalta a szövetkezeti ipar tízéves fejlesztési programját. A megvizsgált 1100 szövetkezet 35. százaléka rendelkezik korszerű üzemházzal, további 30—35 százalékának a negyedik ötéves tervben lehetséges üzemház létesítése, a többi 35 százalék 1980-ig kaphat. Így tíz év múlva elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek mindegyike korszerű kis- és középüzem.

Szólt az OKISZ elnöke a jövedelemarányokról is. A szövetkezeti iparban általában nem magasabbak az átlagbérek, mint az állami iparban. Az alapbérek sok területen alacsonyabbak. Az összjövedelem azonban csak néhány szakmában alacsonyabb, mivel ez már tartalmazza a nyereségrészesedést is. A szövetkezeti iparban átlagosan iií- romszor akkora részesedést fizettek, mint az állami iparban. Ennek több oka van. így a szövetkezeti ipar termelésű gyorsabban nő. Tavaly 16 százalékkal — az egy főre eső termelés 14 százalékkal emelkedett. Ez év első nyolc hónapjában ez az arány 14, illetve 12 százalék. A nyereség 20 százalékkal nőtt. Ez maga Is növeli a részesedést. A szövetkezetek eszközellátottsága egy- harmada az állami iparhoz képest. Kevesebb az improduktív létszám, egy sor egyéb — az állami iparban jelentkező — improduktív költség sem terheli a szövetkezeti gazdálkodást.

Ami a vezetők jövedelmét illeti, a szövetkezeti I. kategória megfelel az állami vállalatok „C” kategóriájának. A besorolásnál az idén ezt egyetlen szövetkezetnél sem lépték túl. Tavaly még voltak ilyen problémák, néhány elnök visszaélt a szövetkezeti demokrácia adta lehetőségekké1. Ez esetekben az OKISZ, illejve a szakmai, területi szövetségek — éppen a helyesen erteime- zett érdekvédelmi tevékenység jegyében — emeltek óvást a törvényességi felügyeletet ellátó tanácsoknál. Az illetékes tanócsszervek ezekután intézkedtek a közgyűlési határozat visszavonására, a jogtalanu1 felvett összegek visszafizetésére Az OKISZ és a szövetségek álláspontja az, hogy helytelen a szövetkezeti közgyűlések elé úgy terjeszteni a vezetők javadalmazásával kapcsolatos indítványt, hogy ott csak százalékokról beszélnek, meg kell magyarázni a tagságnak, hogy a javaslat elfogadása forintban mit jelent például a nyereségprémiumnál. A tagság pedig ez esetben helyesen dönthet.

J. J.

Népújság ‘ 5

1971. október 3»