Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

Máza banya nélkül Volt idő, amikor a mázai bányában 700. személyt is fog­lalkoztattak. Közülük kétszáz­ötvenen éltek a faluban. A mázai bányát 1963-bap bezárták. A gazdaságtalan mű­velés miatt leállított bánya munkásairól a széntröszt, . a községi tanács és sok hasznos miniszteri rendelet gondosko­dott. Öt év után érdeklődtünk, . hogy ez a jellegzetes bányász- község mennyire maradt még- bányász... A szászvári bánya ~ fogádta azokat az idősebb bányászo­kat, akik nem akartak Kom­lóra menni. A fiatalok — számszerűit több mint négy- , vénén — még most is a kom­lói Zobák aknára pírnak dol­gozni. A községben mindössze öt család foglalkozik földmű­veléssel és tagja a nagymá- nyoki tsz-nek. Mi let^ a községben élő munkabíró emberek sorsa, hol találtak • munkát? A kérdésre a községi tanácsnál pontos vá­laszt kaptunk. A Bonyhádi Vasipari Ktsz foglalta el avolt bányaépületek egy részét, vas- szerkezeti üzemnek. Kezdet­ben a bánya iparosai itt kap­tak munkát. A mintegy har­minc iparos közül ma már csak négyen dolgoznak az üzemben. A többiek elmentek máshova, mert kevesellték a keresetet. Jelenleg mintegy 80 személyt foglalkoztatnak a ktsz vasas és galvanizáló üzemé- " ben. Amikor az üzem szerve­zése folyt, úgy tervezték, hogy majd 400 személy talál itt munkát. Az újabb gazdaságos- sági számítások szerint nem lehet ilyen nagyra fejleszteni. A vasipari szövetkezet lete­lepedésével egyidőben a Bony­hádi Ruházati Ktsz is tár­gyalásokat folytatott a községi tanáccsal: a máza-szászvári erőműben textilfeldolgozó üze­met akartak létesíteni. A ru­házati szövetkezet megvásárol­ta a községtől az épületet. A szövődé és az ehhez kapcso­lódó üzemrészek szervezését, szerelését elkezdték. Kezdet­ben „protekcióval” lehetett csak ide kerülni. A községi tanácsnak ugyanis az volt az egyetlen kikötése az adás­vétel lebonyolításakor: lehe­tőleg mázai asszonyokat és lá­nyokat vegyenek fel, hogy a családoknál bekövetkezett jö­vedelem-csökkenést az asszony munkavállalásával pótolják... A , szövődébe már nem kell „protekció”, a 250 asszony, le­ány fele a környező falvakból jár munkába, mert Mázán nincs annyi női munkaerő, mint amennyire az üzembén szükség volna. A bányászok jó része Kom­lóra, Szászvárra jár most is. Sókán . elköltöztek Komlóra, mások -pedig a bonyhádi ktsz- ekbe, cipőgyárba és a zománc­gyárba járnak dolgozni. Ake- resetcsökkenés természetes, hisz a felszíni munkát — akár a cipőgyárban, vagy a zo­máncgyárban — nem lehet úgy fizetni, mint a föld alatt végzettet. A bánya üzemelése idején a községben bőven volt munkaerő, hisz a legtöbb csa­ládban csak egy kereső, mun­kavállaló volt. Most nincs fe­lesleges munkaerő. A két szö­vetkezeti üzem növelné létszá­mát — ha lenne kivel. A bá­nya néhány épülete még je­lenleg is üresen áll. TJjabb üzem is le tudna itt teleped­ni — ha volna munkás. Nem­rég nyitotta meg a Tolna me­gyei Épíilőanyagipari Vállalat tufa-üzemét a községben. Ide csak úgy tudtak munkásokat kapni, hogy lényegesen ma­gasabb fizetést adnak az egyéb­ként nehéz fizikai munkáért, mint a szövődében, vagy a vasszerkezeti üzemben. Mázán, a község életében a bá_ nya megszűnése különösebb vál­tozást nem eredményezett. Annyit csak: műszakkezdés­re különautóbusszal másfél órával korábban indulnak a bányászok, a MÁVAUT-bu- szok pedig szintén menetrend szerint járnak a községbe, s viszik Bonyhádra a dolgozó­kat, iskolába a diákokat. —PJ— Módszertani klub alakult a szekszárdi járásban A járási KISZ-bizottság és a járási művelődési osztály kezdeményezésére módszertani klub alakult a szekszárdi já-. rásban. Azért hozták létre, hogy módszertani útmutatást és gyakorlati segítséget adjon a járás területén működő 18 ifjú­sági klub vezetőinek, a nemrég megválasztott KISZ-es kultúr, felelősöknek és a népműveléssel foglalkozó aktíváknak. A foglalkozásokat havonként egyszer, mindig más mű­velődési otthonban tartják. A kultúrfelelősöket, művelődési gtthon igazgatókat, könyvtárosokat és szakkörvezetőket fel­készítik a következő hónap feladatainak elvégzésére. Az elő­adók hivatásos szakemberek, népművelők, illetve a vendég­látó intézmény vezetői, akik átadják a helyi tapasztalatokat. Az első foglalkozásra október 25-én Faddon kerül sor. Zsédely Istvánnak, a járási KISZ-bizottság titkárának meg­nyitója után Izsák Irén, népművelési felügyelő „Klubról mindenkinek” címmel előadást tart, majd Krassay Gyula, a művelődési ház igazgatója ismerteti a november hónapra ajánlott témákat. Munkásszülők gyermeke vagyok t. Mindig bosszant, ha arról olvasok az újságban, hogy előnyt-kell biztosítani a mun­kásszármazású- gyerekeknek az ' egyetemi, főiskolai felvételek­nél. Meg segítség, meg előké­szítés. Nem érdekelnek a sta­tisztikák. Itt a főiskolán, a ma­tekszakon a csoportomban én vagyok az egyetlen munkás­származású. Lenéznek. Persze, hogy lenéznek, mert nem tu­dok mit mondani, ha balatoni vitorlázásokról beszélnek. Két­szer voltam a Balatonon. Egy­szer általános iskolás korom­ban, az iskolától, egyszer épí­tőtáborban. Volt egy barátom, ő nem kollé­giumban lakik és van osztrák farmerja. Jó haverok voltunk, elmentem hozzájuk. Külön szo­bája van, a falon egy hatalmas Che Guevara-kép, meg a Beat- lesek, meg James Deam, és bambusznádból készült válasz­fal. A polcokon klasszikusok, és a Modern Könyvtár összes A csámpai szőlészeti telepen etlcUg mintegy 8000 mázsa szőlőt dőlt, s-"k fel. A még várható 2009 mázsát a napok­ban hordják be a voltatok. I’otoi . kötete. Villájuk van a Balato­non, neki külön motorcsónak is. Nem, nem mondom azt, hogy ő lenézne, csak ép­pen nem is érti a különb­séget. A szalonban egy szép asszony képe, hosszú es­télyi ruhában. Giccses, túlszé­pített portré. Ráismertem az anyjára, amikor behozta a ká­vét. Kopogott mielőtt belépett, és megkínált cigarettával, nem hitte el, hogy nem dohányzom, azt mondta, ő modern anya. és örül. ha meglátogatják a fiát a barátai. Mikor kiment, a barátom azt mondta, megjátssza magát az öreglány, és, ha’ e’mégy. meg­kérdezi, mi a szüleid foglal­kozása. , Nem akarok én most itt ki­térni neked arra, hogyan élt az én anyám lánykorában. Csak eszembe jutott, hogy ezeket a könyveket, amik itt a polcon sorakoznak, én a könyvtárból vettem ki, és azok nem voltak ilyen régi kiadásnak. Pedig ne­künk is sole könyvünk van, a legtöbb a faluban, és az anyám mindent olvasott már lányko- rában, amik itt vannak, csak ő is a könyvtárból vette ki. Bement a városba gvalog. pe­dig az. nyolc kilométer. Az is eszembe jutott, hogy ,a srá­coknak azt mondtam, az apám szb-titkár, pedig esztergályos. Irigyeltem a barátomat, és megvetettem, magamat pedig- szégyelltem ezért a hazug­ságért. Tudod, nehéz kérdés ez, nem érzem, hogy jelentősége lenne a származásomnak. Vagyok olyan művelt, mint mááok, akiknek az apja nem vasutas volt.. Az a baj, hogy nem ér­zem magam sehol sem jól. Egy irodában dolgozom, csodálatos, gyönyörű könyvelőgépen, mondják a főnökeim, de nehe­zen viselem a munkatársai­mat. Nem érdekel, hogy a Ma­rika templomban esküszik-e, vagy csak a tanácsnál, és hogy lesz-e keresztelő, vagy csak névadó ünnepség. A Kati néni élete sem foglalkoztat, megák­kor sem, ha időközben gyere­ke lett, pedig nincs is férjnél. Nem értik, miért nem akarok, miért nem tudom nekik elme­sélni, mi a bajom, ha éppen rosszkedvűen jövök dolgozd! Tegnap sikerült megbotrán­koztatnom a munkatársaimat, azóta még gyanúsabb vagyok nekik. A folyosón mentem, és. egy lenti, vagyis gyári fiúval találkoztam. A nevét sem tu­dom. azt sem, mit csinál, de is­merjük egymást látásból. Na­gyon értelmes, művelt fiú. Be­szélgettünk vagy tíz percet. Igaz, ennyi elég volt, mert a többi, mikor már a munkájá­ról ö«széi, és a, ről, nem érdekelt. Nem tarto­zom tehát hozzájuk sem. A „fehérköpenyesek” kasztjához végképp nem akarok tartozni. Az értelmiségiek?' Köztük úgy veszem észre, nem számít a származás, de valahogy túl sok önbizalom, biztonság sugárzik róluk. Mintha ők már a böl­csőben szopták volna magukba Shakespeare! Azoknak van a legnagyobb hangjuk, akik ma­guk ia munkásszármazásúnk. Nem tudom, miért van ez. Né­ha úay érzem magam, mintha egy átmeneti lény lennék. 3. Marhaság, nincs jelentősége annak, kinek mi volt az apja. Az enyém szerelő volt, én is ez lettem. Szeretem az auió- kat, már gyerekkoromban is szerettem. Nézze, lehet, hogy kiváltságos a helyzetem, mert együtt dolgozom az apámmal, akii.eik az igazgató is előre kö­szön. A mesterem pedig min­őig rá hivatkozik,, akkor is, ha losszui csinálok valamit, akkor is, ha jól. Szeretek itt lenni. Szomba­tonként a brigád együtt megy sörözni, engem még nem hív­lak, de egyszer biztosan szól­nak, menjek én is. Ott aztán megbeszélik, hogyan játszott a Fradi, mit talált már megint k' az asszony, no, meg a vi­lágpolitikát. Én a haverokkal járok szó­rakozni, van egy kislány is.. Jóravaló teremtés, szép, és so­kai: melózik otthon is, az any­ja. beteges, szinte ő vezeti a háztartást. Nincs az én életem­ben semmi különös. Szeretem a mozit, bár ezek a modern f Írnek úgy ábrázolnak ben­nünket is, hogy rossz odanéz­ni. Mintha mindannyian rosz- szul éreznénk magunkat a bőrünkben. Pedig ez nem igaz, aki szeret dolgozni, az megke­resi a magáét, mindene megle­het. amit csak akar. 4. Annak persze, valóban nincs jelentősége, kinek mi volt az apja. Az viszont meghatározó, ki, milyen élményekkel, emlé­kekkel indul el otthonról. A gyökerek, amik minden em­bert meghatároznak. Nem könnyű beszélni erről, mégis megpróbálom elmondani ne­kik, milyen ez. Az egymáshoz tartozás érzése. Nézem a te­levízióban a riportot. Egy fá­radt szövőnő beszél hétközna­pi» apró bosszúságokról, arról, ami az egész élete, s én egy­szerre érzem, hogy hozzájuk tartozom, hogy szeretem őke! Egyik ismerősöm, akit nem nagyon szerettem, nem is igen ismertem, két konyak után az otthoni szüretről mesélt. Meg­elevenedtek' bennem a régi szüretek, és megéreztem, hogy emlékeink, érzéseink tartalma azonos. A gyökerek azok. Lehet, hogyr furcsállod, de nekem mér tizennégy éves ko­romban, mikor elkerültem ott­honról, szilárd — néha zava­ros — világnézetem volt. Ez jépyegében semmit sem válto­zott, bár természetesen ala­kult, nagyon sokat. Apu köny­veiből már akkor tisztában voltam a marxizmus alapjai­val. már amennyire tisztában, lehet ezzel egy tizennégy éves gyerek. A pszichológusok azt mond­ják, a hatéves kor előtt szer­zett élmények, érzések megha­tározóak egy ember éleiében. Sok mindenre emlékszém gye­rekkoromból. Hatéves ■ voltam, és örültem, hogy nem kell is­kolába menni, erre világosan emlékszem. Aztán a sötét elő­szoba. Apu áll, a vállán pus­ka. Anyu sír és könyörög. Apu nem szól semmit, nem vitatko­zik, elmegy. Utána mi ketten sírtunk és imádkoztunk. Aztán meg nem értettem, miért áll n> ki anyu késő este és hétköz­nap, kalácsot sütni. Most már tudom, hogy ötvenhatban volt, apu a gyárat ment őrizhi, hogy ne mehessen be senki idegen,, ne történjék a gépnek baja. Hát nem aranyos, anyu a biz­tonság kedvéért imádkozott kommunista" férje életéért, és ugyancsak a biztonság ked­véért, elégette az újságokat. Hogy ne vesszen kárba a me­leg, kalácsot sütött. Mindez most már nem olyan fontos, mint kamaszkoromban volt, ez a háttér, vagy még in­kább talaj a lábam alatt. Erős­nek, bátornak és szilárdnak ér­zem magam tőle. Most már a jövő a fontosabb. Jó orvos sze­retnék lenni. Négy munkásfiatal vallomá­sát feljegyezte: IHAROS! IEOLVA Népújság 0 1971. október 24.

Next

/
Thumbnails
Contents