Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
A gazdasági aktívaértekezlet vitája és Fock Jenő összefoglalója 7 (Folytatás az 1. ódáiról) Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három árformán kell változtatnunk. A munkaerőkérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógó- sokat és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egységesen cselekedve a hanyagokat, a lógó- sokat, a fegyelmezetlenkedőket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, mert nem ’esz munkahely, amely befogadja őket. Kitért a miniszterelnök arra — a vitában is elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek mindenkor teljes összhangban legyen. Megjegyezte: nem tudunk kialakítani olyan rendszert — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a vállalati és a népgazdasági érdek mindig pontosan egybeessék. Hosszabb távon ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó összhangját nem lehet biztosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vállalati érdek közötti ellentmondás nagyon kiélezett, bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek figyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Ebben a témakörben foglalkozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, miszerint: — legalábbis rövid távon — ráfizet az a vállalat, szövetkezet, amely következetesen érvényesíti a társadalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalásokban bírálták, hogy eltűnnek a boltokiból az olcsóbb divatos cikkek. A ruházati ipar és a belkereskedelem igyekezett ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kormányzat intézkedését, az ebben a két évben jobban járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt. Ebből azonban nem szabad olyan következtetésre jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cselekszenek. Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a,miniszter- elnök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt őszinte és megfelelő, a köz- gazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé hatékony. A Parlamentben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdászokat arra hogy most elsősorban az üzemen belüli szervezettség kérdéseivel foglalkozzanak. Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. Intézményeink vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak ítélve, a költségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tetszésük szerint markolhatnak. En — mondotta Fock Jenő —- helyzetünket úgy ítélem meg, hogy semmi okunk nincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatásra a gazdaságpolitikában. A lazaságokat minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani. összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kormányzati intézkedés sem hozhat eredményt. Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósításához megkapja a szükséges támogatást — fejezte be összefoglalóját Fock Jenő. (MTI) Á provokációk hete a világpolitikában Így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálíy József: A nemzetközi életet, amelynek egyik legfontosabb eleme az, hogy a békés egymás mellett élés elve mind nagyobb teret hódít, a visszahúzó, reakciós erők újra meg újra igyekeznek provokációikkal, az enyhülés tendenciájával szemben, a feszültség, a bizalmatlanság felé taszítani. E provokációk természetesen elsősorban a Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom ellen irányulnak, hiszen súlyánál, tekintélyénél, erejénél fogva, és a következetes békepolitikájával mindenekelőtt a Szovjetunió az, amely keresztül tudja húzni az imperializmus agresz- szív terveit. Amikor például a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt roppant erőfeszítéseket tesz az európai biztonság megteremtésére, amikor az összeurópai értekezlet összehí. vása már-már küszöbön állna, az imperialista „lélektani hadviselés” új — valójában rég kicsorbult — fegyvert alkalmaz: kémhisztériát igyekszik A francia főváros várja Leo- nyid Brezsnyevet. Kormánykörökben és üzleti körökben, a lakosság körében, a francia sajtóban, rádióban és televízióban egyaránt érdeklődéssel, örömmel és jóakarattal néznek a látogatás elé. Georges Pompidou, francia köztársasági elnök kijelentette: Franciaországban nagy jelentőséget tulajdonítanak a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésének. Leonyid Brezs- nyev esedékes látogatásával kapcsolatban az elnök hangsúlyozta, hogy ő a maga részé ■ ről rendkívül nagy érdeklődésteremteni a Szovjetunió ellen. Az emlékezetes angliai eset után most Belgium van soron: A NATO központját befogadó kis ország hatóságai — bár láthatóan kényszeredetten, amerikai közlésekre hivatkozva — a NATO elleni szovjet kémtevékenységről beszélnek. Anglia, amely már túl van a mesterségesen szított kémhisztérián, most újabb suta váddal próbál antikommunista hangulatot kelteni, méghozzá úgy, hogy egycsapásra az ország egy súlyos gondját is a kommunisták nyakába varrja. Nem kevesebbet állít ma a londoni félhivatalos propagandagépezet, mint azt, hogy Észak-ír- ország angolellenes, katolikus és szegény lázadóit a szocialista országokból érkezett fegyverek teszik veszélyessé... Majdhogynem azt mondják: Hanem lenne a szocialista országok támogatása, észak-ír probléma se lenne... Amszterdam kikötőjében állítólag lefoglaltak szocialista országból ír címekre küldött fegyverezállítmá- nyokat, sei tekint a szovjet vendégekkel folytatandó tárgyalások elé. A tárgyalások iránti nagy érdeklődést a kormány tagjai is osztják. Leo Hamon miniszterelnöki államtitkár véleménye szerint a magas szintű tárgyalásokon olyán időszerű kérdések kerülnek napirendre, mint a feszültség általános enyhítése, az európai biztonsági és együttműködési tanácskozás összehívása, a közel-keleti válság és az Indokínában kialakult helyzet rendezése, a leszerelés. A szovjetellenes provokációkból jutott Kanadára is, éppen akkor, amikor olt Koszigin szovjet kormányfő a szovjet—kanadai együttműködés fokozásáról tárgyalt. (Egyébként igen eredményesen! A szovjet kormányfő azt mondta Trudeau kanadai miniszter- elnöknek a súlyos incidens után: „szóra sem érdemes”.) Sajnálatos, hogy az ottawai eset „magyar vonatkozású”: egy Mátrai Géza nevű, 27 esztendős fodrász, egy ellenforradalmi szervezet tagja támadt rá Koszigin miniszterelnökre és majdnem letépte róla a kabátját ... A provokációk sorába tartozik az a merénylet is, amelyet a New York-i szovjet ENSZ- misszió székhelye ellen követtek el és amely ellen a Szovjetunió tiltakozott mind a világszervezet plénumán, mind pedig diplomáciai úton. A hét feltűnő híre volt, hogy Willy Brandt nyugatnémet kancellár kapta meg a Nobel- békedíjat. A bonni szociáldemokrata politikus számára természetesen nem a 450 000 svéd korona, vagy az aranyérem és a kitüntető oklevél a fontos, hanem az az erkölcsi-politikai tőke, amit a nyugatnémet belpolitika; életben kamatoztathat, például az 1973-as választásokon. Joggal hivatkozhatik arra, hogy neki sikerült 26 évvel a második világháború befejezése után — amelyet a német imperializmus robbantott ki — a német béketörekvések megszemélyesítőjeként feltűnni a világ szemében. Kína is a világ érdeklődésének középpontjában állt az elmúlt héten: Egyfelől az ENSZ-közgyűlés vitája kapcsán, másrészt Nixon bizalmi emberének, Kissingemek pekingi tárgyalásai révén. Mindkét vonatkozásban a jövő hét hoz majd döntést, illetve bővebb információkat. Franciaország várja Brezsnyevet Események képekben A Parlament kongresszusi termében gazdasági aktívaértekezletet hívott össze a kormány. Képünkön: Dr. Vályi Péter miniszterelnök-helyettes és Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter az értekezlet szünetében. Alekszej Koszigin szovjet és Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök szerdán Ottawában szovjet—kanadai csere- egyezményt írt alá. Képünkön: Koszigin és Trudeau az egyezmény aláírása után az együttműködés sikerére koccintanak. A párizsi Louvreban először nyitották meg élő festő kiállítását. Képünkön: Pompidou elnök megnyitja a kilencvenéves Pablo Picasso műveiből rendezett tárlatot. Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár a választások utáni győzelem birtokában bemutatta új kormányát a köztársasági elnöknek. Az új kormány azonos az eddigi kabinettel.
