Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

A gazdasági aktívaértekezlet vitája és Fock Jenő összefoglalója 7 (Folytatás az 1. ódáiról) Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak vál­tozása következtében, hogy az árak korrekciójára van szük­ség, ez azonban nem azt je­lenti, hogy az említett három árformán kell változtatnunk. A munkaerőkérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógó- sokat és nem lehet igazságo­san bérezni, mert akkor a dol­gozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egységesen cse­lekedve a hanyagokat, a lógó- sokat, a fegyelmezetlenkedőket felelősségre vonják, elbocsát­ják, akkor végül is rendre le­het őket tanítani, mert nem ’esz munkahely, amely befo­gadja őket. Kitért a miniszterelnök arra — a vitában is elhangzott — óhajra: gondoskodni kell ar­ról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek mindenkor tel­jes összhangban legyen. Meg­jegyezte: nem tudunk kialakí­tani olyan rendszert — egyéb­ként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a válla­lati és a népgazdasági érdek mindig pontosan egybeessék. Hosszabb távon ez megvaló­sítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó összhang­ját nem lehet biztosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vál­lalati érdek közötti ellentmon­dás nagyon kiélezett, bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek figyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Ebben a témakörben foglal­kozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, miszerint: — legalábbis rövid távon — rá­fizet az a vállalat, szövetkezet, amely következetesen érvénye­síti a társadalmi érdeket. Pél­daként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalásokban bí­rálták, hogy eltűnnek a bol­tokiból az olcsóbb divatos cik­kek. A ruházati ipar és a bel­kereskedelem igyekezett ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kor­mányzat intézkedését, az eb­ben a két évben jobban járt, mert drágább anyagokat dol­gozott fel, s nagyobb nyeresé­get ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt. Ebből azonban nem szabad olyan következtetésre jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondos­kodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cseleksze­nek. Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a,miniszter- elnök. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt őszinte és megfelelő, a köz- gazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé ha­tékony. A Parlamentben a kor­mány expozéjában is felszólí­tottuk a közgazdászokat arra hogy most elsősorban az üze­men belüli szervezettség kér­déseivel foglalkozzanak. Ami a tájékoztatásnak a tö­megek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet meg­ítélésében mind a lakosság mind az üzemek és intézmé­nyek körében sok a szélsősé­ges vélemény. Intézményeink vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak ítélve, a költségvetést feneketlen zsák­nak tekintik, amiből tetszésük szerint markolhatnak. En — mondotta Fock Jenő —- helyzetünket úgy ítélem meg, hogy semmi okunk nincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatásra a gaz­daságpolitikában. A lazaságo­kat minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell meg­oldani. összhangban kell dol­gozni, mert enélkül a leg­jobb kormányzati intézkedés sem hozhat eredményt. Meg­győződésem, hogy a párt és a kormány politikájának meg­valósításához megkapja a szük­séges támogatást — fejezte be összefoglalóját Fock Jenő. (MTI) Á provokációk hete a világpolitikában Így látta a hetet hírmagya­rázónk, Pálíy József: A nemzetközi életet, amely­nek egyik legfontosabb eleme az, hogy a békés egymás mel­lett élés elve mind nagyobb te­ret hódít, a visszahúzó, reak­ciós erők újra meg újra igye­keznek provokációikkal, az enyhülés tendenciájával szem­ben, a feszültség, a bizalmat­lanság felé taszítani. E provokációk természetesen elsősorban a Szovjetunió, a szo­cialista nagyhatalom ellen irá­nyulnak, hiszen súlyánál, te­kintélyénél, erejénél fogva, és a következetes békepolitikájá­val mindenekelőtt a Szovjet­unió az, amely keresztül tudja húzni az imperializmus agresz- szív terveit. Amikor például a Szovjet­unió a többi szocialista ország­gal együtt roppant erőfeszíté­seket tesz az európai biztonság megteremtésére, amikor az összeurópai értekezlet összehí. vása már-már küszöbön állna, az imperialista „lélektani had­viselés” új — valójában rég kicsorbult — fegyvert alkal­maz: kémhisztériát igyekszik A francia főváros várja Leo- nyid Brezsnyevet. Kormánykö­rökben és üzleti körökben, a lakosság körében, a francia saj­tóban, rádióban és televízióban egyaránt érdeklődéssel, öröm­mel és jóakarattal néznek a lá­togatás elé. Georges Pompidou, francia köztársasági elnök kijelentet­te: Franciaországban nagy je­lentőséget tulajdonítanak a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésének. Leonyid Brezs- nyev esedékes látogatásával kapcsolatban az elnök hang­súlyozta, hogy ő a maga részé ■ ről rendkívül nagy érdeklődés­teremteni a Szovjetunió ellen. Az emlékezetes angliai eset után most Belgium van soron: A NATO központját befogadó kis ország hatóságai — bár láthatóan kényszeredetten, amerikai közlésekre hivatkoz­va — a NATO elleni szovjet kémtevékenységről beszélnek. Anglia, amely már túl van a mesterségesen szított kémhisz­térián, most újabb suta váddal próbál antikommunista hangu­latot kelteni, méghozzá úgy, hogy egycsapásra az ország egy súlyos gondját is a kom­munisták nyakába varrja. Nem kevesebbet állít ma a londoni félhivatalos propagandagépe­zet, mint azt, hogy Észak-ír- ország angolellenes, katolikus és szegény lázadóit a szocialis­ta országokból érkezett fegyve­rek teszik veszélyessé... Majd­hogynem azt mondják: Hanem lenne a szocialista országok támogatása, észak-ír probléma se lenne... Amszterdam kikö­tőjében állítólag lefoglaltak szocialista országból ír címek­re küldött fegyverezállítmá- nyokat, sei tekint a szovjet vendégek­kel folytatandó tárgyalások elé. A tárgyalások iránti nagy érdeklődést a kormány tagjai is osztják. Leo Hamon minisz­terelnöki államtitkár vélemé­nye szerint a magas szintű tár­gyalásokon olyán időszerű kér­dések kerülnek napirendre, mint a feszültség általános enyhítése, az európai bizton­sági és együttműködési tanács­kozás összehívása, a közel-ke­leti válság és az Indokínában kialakult helyzet rendezése, a leszerelés. A szovjetellenes provokáci­ókból jutott Kanadára is, ép­pen akkor, amikor olt Koszi­gin szovjet kormányfő a szov­jet—kanadai együttműködés fokozásáról tárgyalt. (Egyéb­ként igen eredményesen! A szovjet kormányfő azt mondta Trudeau kanadai miniszter- elnöknek a súlyos incidens után: „szóra sem érdemes”.) Sajnálatos, hogy az ottawai eset „magyar vonatkozású”: egy Mátrai Géza nevű, 27 esz­tendős fodrász, egy ellenforra­dalmi szervezet tagja támadt rá Koszigin miniszterelnökre és majdnem letépte róla a ka­bátját ... A provokációk sorába tarto­zik az a merénylet is, amelyet a New York-i szovjet ENSZ- misszió székhelye ellen követ­tek el és amely ellen a Szov­jetunió tiltakozott mind a vi­lágszervezet plénumán, mind pedig diplomáciai úton. A hét feltűnő híre volt, hogy Willy Brandt nyugatnémet kancellár kapta meg a Nobel- békedíjat. A bonni szociálde­mokrata politikus számára ter­mészetesen nem a 450 000 svéd korona, vagy az aranyérem és a kitüntető oklevél a fontos, hanem az az erkölcsi-politikai tőke, amit a nyugatnémet bel­politika; életben kamatoztat­hat, például az 1973-as válasz­tásokon. Joggal hivatkozhatik arra, hogy neki sikerült 26 év­vel a második világháború be­fejezése után — amelyet a né­met imperializmus robbantott ki — a német béketörekvések megszemélyesítőjeként feltűnni a világ szemében. Kína is a világ érdeklődé­sének középpontjában állt az elmúlt héten: Egyfelől az ENSZ-közgyűlés vitája kap­csán, másrészt Nixon bizalmi emberének, Kissingemek pe­kingi tárgyalásai révén. Mind­két vonatkozásban a jövő hét hoz majd döntést, illetve bő­vebb információkat. Franciaország várja Brezsnyevet Események képekben A Parlament kongresszusi termében gazdasági aktívaér­tekezletet hívott össze a kormány. Képünkön: Dr. Vályi Pé­ter miniszterelnök-helyettes és Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter az értekezlet szünetében. Alekszej Koszigin szovjet és Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök szerdán Ottawában szovjet—kanadai csere- egyezményt írt alá. Képünkön: Koszigin és Trudeau az egyez­mény aláírása után az együttműködés sikerére koccintanak. A párizsi Louvreban először nyitották meg élő festő ki­állítását. Képünkön: Pompidou elnök megnyitja a kilencven­éves Pablo Picasso műveiből rendezett tárlatot. Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár a választások utáni győzelem birtokában bemutatta új kormányát a köztársasági elnöknek. Az új kormány azonos az eddigi kabinettel.

Next

/
Thumbnails
Contents