Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

APAI NE HARAGUDJ'A TÁRCÁT EN ADTAM ROY- NAK. f E LTIjüM, HOGY ^ BAJBA KERUL.AUTCBA ÜL ­tem.... Elviszem a kivágást cs ivarunk ...ÉS KIMENTEM A MA JORBA.MEG - Ql ■„ KERESTEM A Eul^ TÁRCÁT. ÉS LETÖRÖLTEM:*®?' MOST Ml LESZ? Az áfész-demokratizmus kiteljesedésének eszköze Szekszárd, Rákóczi u.' szám. MÉSZÖV. Ez az intézmény több mint két évtizede ebben az épület­ben székei. A névrövidítés — MÉSZÖV — is régi keletű, noha az intézmény szerepkö­re időközben többször módo­sult. Eredetileg szövetségi jel­leggel működött, ezt tükrözi a rövidítés is, de később köz­pont lett belőle, a rövidítés ennek ellenére maradt, most pedig visszaállt a szövetségi jelleg-, kimondottan ezen a hangsúly. A MÉSZÖV törté­netében a legnagyobb válto­zások kétségkívül az elmúlt évekbeh következtek be, füg­getlenül attól, hogy az utca- házszám megmaradt, a helyi­ségek is ugyanazok, s azok­ban többnyire ismerős arcok­kal találkozik az ember. E hé­ten lesz Tolna megye fogyasz­tási, takarék- és lakásszövet­kezeteinek küldöttértekezlete,' és e mozgalom belső életének elemzésénél az egyik fő szem­pont annak az értékelése, hogy ‘ mit is jelentett tulaj­donképpen a MÉSZÖV életé­ben bekövetkezett változás. Amint arról a Horváth Já­nos elnökhelyettessel, áfész- titkárfal és Szoboszlai Jenő szövetségi »titkárral folytatott beszélgetés során is meggyő­ződhettem, ez a változás jól tükrözi az áfész-mozgalom de­mokratizálódásának mélyre­ható folyamatát- Társadal­munk rendjének általános de­mokratizálódása, a szocialista demokratizmus kiszélesítése jegyében új szövetkezeti kon­cepciók alakulták ki a .»amrén. gibeh megalkották az új szö­vetkézéti' törvényt, és ennek jegyében lényegesen-?jjnéckj-- sült az áfész-mozgalom: a centralizáltság, túlzott köz- pontosítottság helyett előtér­be került az alulról fölfelé való felépítettség, vagyis a széles' körű demokratizmus. A MÉSZÖV viszonylatában ez azt jelenti, hogy korábban ez az intézmény határozta meg — nem utolsó sorban az ugyancsak felülről kapott Instrukciók alapján —, hogy mi a teendő a szövetkezetek­ben, utasításokat adott, köz­vetlenül beleszólt káder- ügyekbé. gazdasági intézkedé­sekbe; Most — az alulról való felépítettség elve alapján — a szövetkezetek mint a szövet­ség létrehozói határozzák meg, hogy mit is várnak et­től az intézménytől, és a MÉ­SZÖV az ' áfész-demokratiz­mus kiteljesedésének az esz- közq, nem pedig a régi érte- lémbep vett ..központ”, „irá­nyító szerv”. A 'szövetkezetek azért hozták létre, hogy szö­vetségi jellegével segítse a mindennapi életben a helvi törekvések megvalósítását. Ez jut kifeiezésre a tavaly elfo­gadott alanszabályban. és ab­ból kiindulva a napi intézke­désekben. Ennek megfelelően meg­annyi belső szervezeti változ­tatásra került sor. Ennek egyik leglényegesebb bizony­sága, hogy jelentősen lecsök­kent a függetlenített appará­tus létszáma, és ezzel párhu­zamosan megerősödött a szö­vetkezeteké, azaz ott erősítet­tek, ahol a gyakorlati felada­tokat meg kell valósítani. A MESZÖV-apparátusban nem is csak ’ egy-két fős csökken­tés volt, hanem hozzávetőle­gesen 50 százalékos. Az új alapszabály három pontban összegezi a MÉSZÖV feladatkörét: 1. érdekvédelem, érdekképviselet, 2. szolgálta? tás a szövetkezetek részére a különböző helyi igényeknek megfelelően, 3. mozgalmi, tár­sadalmi funkciók. A szövet­ség megalapítói körében e funkciókat. illetően azonos, 'egyetértő volt mindig a véle-' mény, a részletekről azonban már annál többet vitatkoztak és vitatkoznak. És a vitákból már megannyi jó módszer kristályosodott ki, kezdve a rendszeres információszolgá­lattól a beruházások segíté­sén, árutermelő kapacitások lekötésén, revizori szolgála­ton, beszerző és értékesítő társulás létrehozásán, sok­szorosító üzem ‘ megteremté­sén, kérésre a káderügyekhez való tanácsadáson, szakmai továbbképzésen, szakember- utánpótlás segítésén, jogügyi szolgálaton, külföldi tanul­mányutak szervezésén keresz­tül a szocialista brigád- és munkaverseny megyei szintű koordinálásáig, de még a kü­lönféle művészeti, közművelő­dési, ismeretterjesztési ren­dezvények szervezésében való­részvételre is jut az energiá­ból. Az útkeresés szenvedélyes vitái a sok egyéb mellett a következőket is igazolják: a MÉSZÖV tekintélye az áfész-, takarék- és lakásszövetkezeti vezetők körében sosem volt akkora, mint éppen most. Az utasítgatás, minden helyi do­logba való beleszólás nagyon- is felületes összetartozást, megalapozatlan alá-föléren- deltségi viszonyt eredménye­zett. Jelenleg az a meghatá­rozó, hogy a szövetség olyan­ná, váji^, olyap munkát vé­gez, amilyenné teszik a tag­szövetkezetek. Minden szö­vetkezetnek — éppen az ön­állósága megalapozásához — nélkülözhetetlen a szövetség, s nem véletlen, hogy annak munkájában részt is vesz mindegyik, sőt, még a most alakulók is bejelentették már, hogy tagok kívánnak lenni. Ez a magyarázata annak, hogy a MÉSZÖV épületében — a csökkentett hivatali létszám ellenére — napjainkban sok­kal nagyobb a munka, mint barmikor volt. BODA FERENC E.S.Gardner novellájából rajzolta Schubert Péter A kivöghs pontosan illik a repedésbe. kerestél Higbee majorban U}:*, Beryl GjJSl Város a viz alatt (sinusföldi jegyzetek ii. .........Mintha szivemből folyt volna tova, z avaros, bölcs és nagy volt a Duna." „...hogy sose fagyva jéggé életünknek során szivünkben igy csobogjon ihlet." József Attila a Dunánál, folyó keskenyke ahhoz képest, Huzangáj a Volgánál helyezi hogy milyen tengerré terül óvatos ujjal a habok bizalmá- szét Uljanovszkánál. ba szívét. József Attila meg- — Jtt is tenger lesz. Bejön elte az elnyomást, Huzangáj a Volga színházig. Egy egész megerte népének nagyszerű városrészt önt majd el a víz felemelkedeset. Volga Duna. — lelkesedik a közeljövő hol­der kilométerekre egymástól. napjáért Nyikolaj Viktorov. Es mégis, most hogy szapora _ m épül fel> Csebokszári tüsténkedéssel fúrja orrát aiatt és mellett az utolsó vol­elore a kis hajó a szeles Vol- gaj erőmű, a kazányig nyúló ga középén, a Duna vizének 350 kilométeres új csuvas ten­csobogasát velem hallani. ger jóvoltából. A 16 métert Semmiféle haromszinu nősz- emelked6 volgai vízszint le­talgia! Nem is, de aligha ve- hetővé teszi, hogy itt, ahol tek a Volga hangjaiban fel- most aprócska uszályok, s na­fedezm veim a szőke Tisza gyobbacska szémélyhajók lo­susogó daliamat. hóinak le, s fel, ötezer ton­— Jártam a Tiszánál. Kis- nás hajók szállítsák majd a körén. Szép és szelíd folyó — terhüket, villantja rám tatáros metszé- . , , , sű szemét kedves kísérőnk, Apró motorosok cikáznák, Ny. Viktorov az itteni szak. száguldoznák parttol partig, szervezetek elnöke, s aztán felcsapott, pisze orral zugnak szinte mentegetődzve teszi el, a..,haJonk mel ett kettese­hozzá vei ülnek benne fiatalok, vagy Dehát a Volga nagyobb... egyenként a horgászok. A víz . . csendes fodrozassal es nagy Az. Nagyobb bizony. A nyugalommal tűri, hogy nyar­Dunanal is jóval nagyobb — . , ... .... igazolom szóban is, amit a galasznak hullamhatan, _s szemem lát. Pedig itt még 9 hogy terveznek erejével, bo­ségével az elkövetkezendő évekre. Reggel autóbuszon mentünk át egy hídon. — Minek ez a híd? Hiszen ligetek, utak és házak van­nak itt alattunk? — A Volgának — jegyezte meg csuvas kísérőnk és én akkor azt hittem, hogy vagy a tolmács fordít rosszul, vagy kísérőnk viccel. — Ahá, a Volgának! — vi­gyorogtam kényszeredetten, hadd lássa, értem én a tré­fát. Szép kis tréfa! 16 méteres víszintemelkedés,. S a híd alatt, ahol most a régi város egy jelentős része riadtan bú­jik meg a ligetes völgy ölén, ahol faházak és régi templo­mok sorjáznak, beton utak és üzletek épültek, ahol sorsok szövődtek, emberek születtek és haltak, szóval, hogy itt min­denütt víz lesz. Tizenhat méter mély víz, s fenekén a Volga őrlő erejére, a kíváncsi és ma­kacs halak turkáló orrára bízva, ott áll majd egy évig, egy évtizedig, a lebontásra sem ítélt városrész. Minek bontani? Ott a víz! Nem igaz? Dehogynem! Kattogtatom a fényképező­gépet, s megpróbálom elkép­zelni, hogy négy év múlva, mint könnyűbúvár álldogál­nék majd a Volga fenekén, egy elsüllyedt város fa- s kő­vázas romjai között. Belebor- zongok. — Fázik? A folyó felett mindig hűvös van... — aggo­dalmaskodik Nyikolaj Vikto­rov. — Nem, dehogy — mente- getődzöm és valóban nem fá­zom. Az embert mindig meg­hökkenti, ha azzal kell szem­benéznie, hogy milyen hatal­mas. Az ember! Nem véletlen, hogy az embert tiszteljük és féljük a legjobban... — Druzsba! Druzsba! — rikkantják fel a motorcsónak­ból a hajóra. Valahonnan megtudták, hogy magyarok utaznak a közeli Kuvsinszki- be, a Volga másik partján meghúzódó, festői kis üdülő­helyre. Késő este van, amikor a fo­lyó mentén, a hajóállomásra lecsodálkozó magas parton utoljára szuszog fel a harmo­nika, még néhány dallamfosz­lány, magyar is, csuvas is és búcsúzunk a csodálatos szép­ségű, meghitt hangulatú kis üdülőfalutól: Felfénylik a víz alattunk, és messziről ideka­csingatnak már Csebokszári hunyorgó fényei. A Volga adott életet a vá­rosnak. Most a városon a sor. ö ad életet a f oly ónak. Űj életet! Gyurlcó Géza (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents