Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
Kalotaszegi lakodalom éves nyugdíjas. Az örömapá- niak. Nagy Székely Jánosnak is csak a vendég tisztsége jutott, no meg az, hogy pálinkával kínálja az érkezőket. Erdélynek annyi Kalotaszeg mint Dél-Dunántúlnak Sárköz. A több községet magábafogla- •16 Kalotaszeg ékessége, szépségé az ottani tájnak, élő népvi- ■ seletével, kizárólag önmagához hasonlítható pompájával. A véletlennek és a kolozsvári megyei lap szerkesztőnőjének köszönhetjük, hogy egész nap vendégei lehettünk Vista községben Nagy Székely János családjának. Tájékozódással kezdődött, mit nézzünk meg Erdély fővárosából, Kolozsvárból. Szóba jött a botanikuskert, a teme- mető., vagy az új lakónegyedek valamelyike. Mi inkább a bárhonnan jön is. Ott ma mindenki vendég. Szép, nyárvégi vasárnap délelőtt, napsütésben indultunk a Kolozsvár környéki községibe. Sorra magunk mögött hagytuk a Vistára gyalogló vendégeket, a piacról hazatérőket. Számunkra szokatlan, hogy azon a vidékért még minden további nélkül gyalog tesznek meg tíz-húsz kilométeres utakat, mintha örömüket lelnék a kilométerek koptatásában. Vistán Nagy Székely János udvara tárt kapuval fogadta az-arrajárókat, Az udvart erre az alkalomra friss homokkal szórták fel. Ennek a házA menyecske-barátnők hordják össze a kelengyét. A környező községek őstermelői magyar és román asz- szonyok, a portéira mögött guggolva, szenvedélyes hévvel a magyart románra, a románt ismét magyarra váltva szidják a „tűsarkú cipős nagyságákat”, akiknek minden drága, amiért leüt kell adni. Sok a kolozsvári piacon a tejtermék, különösen a juhsajt. A legelők értékes haszonállata a birka, húsával, gyapjújával, és a tejéből készített termékekkel egyaránt növeli a családok jövedelmét. Innét, a kolozsvári piactól jutottunk el az egyik kalotaszegi községibe, Vistára. — Délelőtt kezdődik a lánykikérés, ha láttak még szépet, okvetlenül nézzék meg. Érdemes megnézni — mondta a juh túrót kínálgató menyecske. Számunkra szokatlan lakodalmi készülődésbe csöppentünk. Az udvaron jövő-menő asszonyok edényas-, ruthás- koisaraikból rakodtak ki, rendezgették a menyasszony hozományát. Az udvar hátsó része, a tágas csűr olyan volt, mint egy páratlanul gazdag néprajzi kiállítás. A kalotaszegi népviselet megszámlálhatatlan értéke várta, hogy délután, a lánykikérés után a vőlegényes házhoz vándoroljon. A ruhák, a bútorok, az edények a vidék népének hihetetlenül gazdag érzelemvilágát, annak kifejezésmódját tükrözik. A konyha- kredencet, az ülőpadot, a tányértartót a menyasszony és barátnői festették, türelmes, aprólékos munkával, gazdag fantáziával, képzelőerővel. Ebben a községben mindenki népművész. A szokások változatlanul élnek, nem kifelé, mintegy színpadon játsszák el a lakodalmi szokásokat, hanem maguk kedvére, örömére, ahogyan a szülőktől, a nagyszülőktől örökölték. Vasárnap délelőtt a lányok, az asszonyok a kalotaszegi népviseletbe öltözve, egymásba karolva mennek a templomba. Szinte meseszerű az egész. A nagyváros közelében szinte elképzelhetetlen. hogy ez még létezzék. A menyasszony a- háttérben vár az „eladásra,”. iott pálinkás, konyakos üvegekkel. A sorban elöl a vőlegény. a násznagyokkal, utánuk kor szerint az idősebbek fedetlen fővel, asszonyok, a fiatalabb legények, lányok. Legvégül a szekerek, a járomban tehenek, bivalyok. Egy ökörfogat szánt húzott, ■ de nem maradt ki a sorban, egv teherautó sem. dődött a két szertartásmester köpött. A kapun belülről a menyasszonyt dicsérték, a vőlegényt szapulták, kívülről fordítva. Végül csak kinyílott a kapu, a menyasszony keresztapja — násznagya. Nagy, Márton, és a vőlegényé, Mátyás János, az alkudozást tovább folytatva, lépésről lépésre jutott el a kelengyéig, ahol A menyasszony barátnői mezei munkát végeznek, „a kollektívában dolgozunk” — mondják. Nehéz róluk: elhinni, hiszen olyan az arcuk, mintha nap sosem sütné és mintha minden reggel tejben fürödné- nek. Vagy talán éppen ez a napfény szépíti meg őket? A lányok fiatalon mennek férjhez. A menyasszony is. tizenhét esztendős. Kolozsvárra jár be kenyérkereső munkára. Édesapja is, aki kazánfűtő. A vőlegény, Szőcs László szerelő. A múlt és a jelen keveredik, mivel a házak mindegyikében van egy kalotaszegi szoba, felbecsülhetetlen néprajzi értékekkel, de a konyhában gázon főznek és több házban ott van a hűtőszekrény is, A leánykikérés, ezzel mintegy a lakodalom, vasárnap délután kezdődött és csak hét nap múlva, az esküvővel fejeződik be, A ki kérők a vőlegényes háztól indultak, az egész utca szélességében jöttek, noteszéval. Nótaszóval, magasra tarA vőlegény * két násznagy alkudozását figyeli, A lányosház kapuját bezárták, eltorlaszjölták. Az udvaron asszonyok strázsáltak a kelengye mellett, seprűnyélre kötözött csalánkötegokkel. őrizték a hozománvt, A bezárt kapun keresztül hosszú és szívós alkudozás kézmosó már a két tábor összevegyült, az egyezség megtörtént, a lányt „megvették”. A hozományt szekerekre rakták- — a menyasszonyt» ágyat télen nyáron szánon viszik —, és elindult a menet a falu másik vége felé, ahol új ház várja a fiatalokat. A fahi közössége építette fel. Ezen a vasárnapon hajnalig tartott a vigalom. Egy hét múlva hasonlóképpen. Vista színmagyar község. Az egyetlen román vendég Iszt- rate Aurel így beszélt róluk: ..ízlés, tudás és szorgalom van ebben a népben”. Találkoztunk mindenhez ér- ' tő ezermesterekkel, sokoldalú földművesekkel, akik kerékgyártók is, ácsok is, kőművesek is és asztalosok is. Ez meglátszik a falu képén, emeletes házain. Szinte csodálni lehet szorgalmukat, amellyel ezt a szemmellátható gazdagságot megteremtik, hiszen a falut •körülölelő hegyek nem kényeztetik el őket. Mégis, sok bennük a derű, az őszinte jókedv,' tudnak és szeretnek örülni. A kezük munkájával készített kalotaszegi bútorok, ruhák éppen ezért annyira értékesek, mert kifejezik az itt élő emberek alkotókedvét. Nagy Székely Aranka hozománya szerény becslések szerint legalább félmillió forintot ér. piacot választottuk, amely késő őszi gazdagságával, bőségével válóban nagy élményt nyújt, bepillantást enged az ottani háztáji termelők, kofák, alkalmi árusok sokszínű világába. Csakugyan sokszínű ez a világ, először azért, mert az emberek két nyelven beszélnek, alkudoznak,' vagy éppen nótáznak a kissé homályos füstös italboltban. Ez is hozzátartozik a piachoz, a cujka elviselhetetlen szagával együtt. Ez az olcsó román pálinka sokkal biidösebb. mint a hazai törköly, mégis isszák, talán épp azért, mert náthariasztóan büdös. nak egy hétig, szó szerint vendége mindenki. Ennek megfelelően egy csigány család is betelepedett, láthatóan a-vendégszeretetet élvezve, akárcsak a család meghitt ismerősei, közeli rokonai Kolozsvárról, akik az alkalom jogán egy Ideáit a háziasszony szerepét is átvették; a kisipari divatház eléru- sítónője, a belgyógyász orvosnő, és Cili. néni., a hetvenhét — Ilyenkor ott nincs idegen. A lányos házhoz érkezik a násznép SZEKULITY—BOGNÁR i
