Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
A kollektív szerződések megkötésének tapasztalatai Irta : Egyed Mihály, az SZMT meghízott vezető titkára Megyénkben a 14'1970. (XI. 20.) Mii. M. számú rendelet alapján mintegy 70 termelő, illetve gazdálkodó vállalatnál kellett — öt évre szóló — kollektív szerződést kötni. Ezen kívül a megyében levő országos vállalatok, vagy más megyei székhelyű vállalatok telepei, gyáregységei készítettek — sajátosságaikat tartalmazó függelékeket a vállalatuk által megkötött kollektív szerződésekhez. A kisebb gyáregységek (Óra-Ékszer, ORION, Kesztyűgyár) még függelékeket sem készítettek, ezek a vállalati kollektív szerződéseket kapták meg, s ezekben szabályozták a gyáregységek dolgozóinak jogait és kötelességeit. Az öt évre szóló kollektív szerződések megkötésének előkészületi munkája, mind a vállalati, mind a mozgalmi szervek (párt, szakszervezet, KISZ) részéről időben megindult. A kollektív szerződések megkötésének vállalati munkája az előző évi szerződések végrehajtásának igazgatói beszámolásával kezdődött. A beszámolók általában betöltötték szerepüket. Különösen azok, amelyek készítésében a szakszervezeti szervek képviselői is közreműködtek. Nem egy igazgató kritikusan, önkritikusan adott számot a végrehajtásról. Nem titkolták el például azt, hogy a túlmun. kára vonatkozó szabályokat megsértették, hogy a részesedési alapra, bérfejlesztésre stb. vonatkozó kötelezettségeket csak részben teljesítették. Javaslatokat tettek olyan vonatkozásban, hogy a jövőben milyen intézkedéseket, szabályo- • kát szükséges meghatározni és alkalmazni. Ahol a vállalati beszámoló színvonalas volt (11. Volán Bőrgyár); ott a szakszervezeti tanácsülések vitái és állásfoglalásai is megfelelők és előremutatók voltak. A tanácsülések többségét ilyennek ítélhetjük meg, s ez jelentős fejlődés. A beszámolók nem mindegyike érte el célját, egyes helyeken sablonosán, nem minden szabályra kitérve, szűkszavúan közölték a tényeket, tapasztalatokat (Nyomda). Előfordult, hogy a vállalat központi szerve a saját beszámolóját küldte meg a gyáregységnek és csak azt vitatták (Kendergyárak, Bőrdíszmű.) Az egységre vonatkozó függelékben foglaltakról pedig alig volt szó. Ebben is tükröződik ezeknek a gyáregységeknek függőségi helyzete. Az igazgatói beszámolásokat követő vitákon a dolgozók részéről elhangzott javaslatok főleg munka- és védőruháival, felmondási idővel, túlóracsökkentéssel. jutalomszabadsággal, törzsgárda megbecsülésével, a szocialista verseny fokozottabb anyagi elismerésével, üzemi étkeztetés bővítésével, valamint a részesedési alap felhasználásával voltak kapcsolatosak. A Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalatnál 17, a Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál 42 észrevételt, javaslatot tettek a dolgozók. A tervezetek vitáira jellemző volt, hogy az ismertetések során számos észrevételt, hasznos javaslatot tettek a dolgozók. Ezeket az észrevételeket, javaslatokat a kollektív szerződések végleges szövegezése, összeállítása során a lehetőségeken belül figyelembe vették A megkötött kollektív szerződésekről általánosságban megállapítható, hogy: azok a SZOT és a Mű. M. Az előkészületi munkát, a kü lönböző kérdések szabályozását megkönnyítette az 1968—70. évi kollektív szerződések végrehajtása során szerzett tapasztalatok felhasználása, valamint a kollektív szerződések végrehajtásáról készült igazgatói beszámolók és azok vitáin elhangzott javaslatok, — az előző kollektív szerződésekkel szemben, mind kevesebb a jogszabálysértő rendelkezés, — mindinkább érvényesült a dolgozók bérbiztonságára, jövedelmének növekedésére, a szociális és kulturális ellátottságuk javítására való törekvés, — helyes munkamegosztás alakult ki a gazdasági és mozgalmi vezetés között. A szak- szervezeti szervek mellett a párt- és KISZ-szervek aktívan vettek részt a munkában, — az üzemi demokrácia fejlődése is hozzájárult a kollektív szerződések tartalmi színvonalának fejlődéséhez. Az SZMT elnöksége, a szakmák megyebizottságai értékelték a kollektív szerződés kötések tapasztalatait. Az elnökség állásfoglalásának megfelelően az SZMT és a megyebl- zottságok a kész kollektív szerződések értékelését, felülvizsgálatát folyamatosan végzik. Ennek az a célja, hogy az esetleges jogszabálysértő rendelkezések megváltoztatására felhívják az illetékes vállalatok figyelmét, valamint egyes kérdésekben ajánlásokat tegyenek a végrehajtásra. A megkötött kollektív szerződések tapasztalatait a következőkben foglalhatjuk össze: A IV. ötéves terv időszakára vonatkozó vállalati középtávú tervek elkészítésének elhúzódása miatt öt évre szóló vállalati bér- és jövedelemkoncepció kialakítására nem minden . kollektív Szerződésben került sor. Az öt évre vonatkozó ilyen jellegű elképzelések legfeljebb csak elvileg és vázlatosan szerepelnek a szerződésekben. A legtöbb vállalatnál csupán az 1971. évi anyagi ösztönzéssel összefüggő elképzeléseket rögzítették. A bérfejlesztés mértékének tervezését az új bérszabályozási rendszer keretei erősen befolyásolták. Az éves bérfejlesztés mértéke 1—5 százalék között mozog vállalatainknál. így ez a sütőiparban 1,2, a tejiparban 3,5, az állami gazdaságoknál 4,7, a konzerv- és húsiparban 5 százalékos. A részesedési alap felhasználás szabályainak változtatását a vállalatok többsége nem tervezte. A nyereségpremizálás — a túlzott biztonságra való törekvés miatt — az elmúlt évekhez hasonlóan főleg a középvezetőkre terjed ki. A fizikai dolgozók nyereségjutalmazási rendszerében lényeges változás nem történt. A vállalatok többségénél — a munkaerő megtartására való törekvésben — a törzsgárda- tagok erkölcsi és anyagi megbecsülése terén előrelépés tapasztalható. Uj vonás, hogy a tör.zsgárdatagok anyagi elismerésénél a vállalatok változatos formákat — jutalomszabadság és pénzbeli juttatást, hűségjutalmat — alkalmaznak. A? ÉDOSZ-, HVDSZ-, MEDOSZ- szakmákhoz tartozó üzemekben a törzsgárdatagság öt évtől kezdődik évi 1—2 százalékos nyereségrészesedés-emelkedéssel. Tapasztalható az is. hogy nem száz százalékos, haemelkedést írnak elő. (Tamási Sütőipari Vállalat,) A munkanormákkal kapcsolatos vállalati szabályok kidolgozásában — az új bérszabályozási rendszer, a termelékenység előtérbe állítása következtében — előrehaladás tapasztalható. Több helyen tervezik a normakarbantartásokat és így várható az elmúlt években fellazult normák szigorítása. A kollektív szerződésekben a vállalati lakásépítés támogatására a korábbihoz viszonyítva nagyobb összegek szerepelnek. A Tejipari Vállalatnál 200 ezer, a Gabonafelvásárló Vállalatnál 600 ezer forintot biztosítottak a dolgozók lakásépítkezésének támogatására 1971-ben. Ugyancsak anyagi és egyéb (fuvar, bontási anyag) támogatást nyújtanak a dolgozónak a Nyomda, Bőrgyár stb. vállalatoknál. A nők, fiatalkorúak munkavégzését, védelmükre vonatkozó jogszabályokat a kollektív szerződések készítése során fokozottabban vették figyelembe, mint megfelelő műszakbeosztás, éjszakai foglalkoztatás csökkentése, többgyermekes, egyedülálló anyák különböző kedvezményei, az P.DOSZ-, MEDOSZ, textiles üzemekben. A nők és fiatalkorúak bérezésének kialakításában vállalataink erőteljesebben igyekeznek a még helyenként meglevő hátrányos megkülönböztetések megszüntetésére. A gyermekintézmények férőhelyeinek fejlesztése terén csak kismérvű az előrelépés. Vállalataink egy része anyagilag támogatja a tanácsi gyermekintézmények létesítését, illetve fejlesztését. Ugyanakkor vem élnek a 40 1959. számú PM. -rendelet adta lehetőséggel, amely gyermekintézmények közös létrehozására és üzemeltetésére ad lehetőséget. A munkaidővel foglalkozó szabályok is megfelelőek. A túlórák szabályozása során áltálában törekedtek arra, hogy azok tovább csökkenjenek. Ilyen törekvést tapasztaltunk az áfészek, állami gazdaságok kollektív szerződéseiben, vagy a 11. sz. Volán Vállalatnál, ahol a gépkocsivezetők túlóráját tovább csökkentették. Egyes helyeken, mint a Gabonafelvásárló Vállalatnál a rakodó, szállító, morzsoló, tisztító munkások túlórakeretét havi 90 órában állapították meg az ÉDOSZ MB tiltakozása ellenére. Az ilyen gyakorlatok a vállalati munkaszervezés hiá- ■ nyosságaira mutatnak. összegezve tapasztalatainkat, megállapítható, hogy az új kol. lektív szerződések készítése során javult az üzemi és szak- szervezeti demokrácia, javult a mozgalmi és gazdasági vezetés munkakapcsolata. Növekedett a vállalati szakszervezeti munka hatékonysága. Az újonnan megkötött kollektív szerződések hozzájárulnak a munkafegyelem megszilárdulásához, a munkaerő-vándorlás csökkenéséhez, a termelékenység növekedéséhez. Segíti a nőkre és fiatalokra vonatkozó kormányhatározat végrehajtását. Az új kollektív szerződések mind tar, talmi, mind törvényességi vonatkozásban jobbak az előbbieknél. A kővetkező időszakban szükségesnek tartjuk, hogy a vállalati szakszervezeti és pártszervek folyamatosan ellenőrizzék a megkötött szerződések végrehajtását és az esetleges lemaradásokra hívják fel Van-e akitől a munkahely szívesen megszabadulna? kártye^ei a teáját* figyelmét Nézem a jól öltözött kutatóintézeti igazgatót, zúdítja az idegen szavak tömkelegét a hallgatókra, s közben azon gondolkodóm, hogyan küldi el az intézetből azt a dolgozót, akitől szívesen szabadulna. El- küldi-e? S ha igen, ordít ilyenkor? Vagy körmönfontan okos-, kodik? Vagy csak közli a tényeket? Nem könnyű ilyen esetben a vezetők dolga. Túl azon, hogy elsősorban a vállalat érdekeit veszik figyelembe, gondolniuk kell az emberekre is, annak ellenére, hogy egy- egy ilyen elbocsátás nem egyik pillanatról a másikra, előzmények nélkül történik. Egyetlen esetről, egyetlen vállalatról általánosítani nem lehet, de ha néhány ilyen esetet meghallgat az ember, szinte kirajzolódik a jó, vagy a rossz vezető portréja. A Gerjeni Állami Gazdaság igazgatója mondja el a következő esetet. Az állami gazdaságokkal kapcsolatban megjelent egy rendelkezés, miszerint az építésvezetőnek technikusi végzettségűnek kell lennie. Á gazdaság építésvezetője húsz éve dolgozik az állami gazdaságban, számos építkezés kivitelezője. Két lehetőség kínálkozna ebben az esetben: az állami gazdaság vezetői vagy kötelezik, hogy az építésvezető elvégezze a technikumot, vagy a helyére egy technikust tesznek. Az első lehetőség kivihetetlen: a kőműves szakmunkás építésvezető túl van azon a korhatáron, amikor már technikumba lehet iratkozni. A másik lehetőség: az építésvezetőt leváltják, és helyére egy technikust tesznek. A rendelkezés kiskaput nem hagy, gyakorlatilag az utóbbit fogják tenni. Az építésvezető számtalan emberi vonatkozásban elmarasztalható. Ezek közölt a legsúlyosabb: a negyvenfős építőbrigádban nem tud fegyelmet tartani, nem elég erélyes, mint vezető nem felél meg. Nem javasolt fegyelmit annak, aki megérdemelte volna, s miután a taggyűlésen megbírálták, bejelentette: nem tudja ellátni a munkáját. Egyelőre nincs helyette senki, a decemberig tartó próbáidéig ő az építésvezető. S mik a további elképzelések? Ha technikus kerül az építőbrigád élére, műszaki vezető lesz, azaz; normát számol, bér- lapokat készít, magyarán: adminisztrál. Az építésvezető tehát nem lesz újra kőműves, fizikai munkás, egy fokkal alacsonyabb beosztásba kerül műszaki vezetőnek, azzal az indokolással, hogy a régi és az új vezető között elkerülhetetlen a súrlódás. Az állami gazdaság a szakmai tudás elismerése mellett nem a szakembertől, hanem a vezetőtől akar megválni, s nem vagyok biztos benne, hogy úgy teszi-e helyesen, hogy végső soron is egy jó szakmunkásból adminisztrátort farag. Az állami gazdaságban pác évvel ezelőtt egy agrármérnök gyakornokoskodott. S mint az a gyakornokdskodással velejár: egyik üzemegységből a másikba helyezték: ismerje meg a gazdaság valamennyi munka- területét. Rövid idő múltával kérte az igazgatót: konkrét feladatokat adjanak neki. A növényvédelemmel kapcsolatos teendőket bízták rá, úgy gondolták, amennyiben jól végzi a dolgát, beiratkozhat az agráregyetem növényvédő szakmérnöki karára. Mint vezető, Itt nem találta meg a helyét a dolgozók között. Újabb lehetőséget adtak neki, az egyik üzemegységbe helyezték: ha akar, itt bizonyíthat. Nagyobb összeget sikkasztott. A sikkasztást nem lehetett eltitkolni, s csupán egy megoldás volt: útilaput kötni a talpára. Nem felelt meg a mérnökkel szemben támasztott követelményeknek. Érdemes tovább kísérni ennek az embernek az útját. Fél évig termelőszövetkezetben dolgozott, majd egy évig újabb helyen, s legutóbb — úgy tudják — segédmunkás volt az egyik megyei vállalatnál. Bebizonyosodott: nem csupán az állami gazdaságban nem állta meg a helyét. Az állami gazdaság negyvennégy traktorosa azonos szintről, azonos alappal indult, valamennyien parasztemberek voltak. A negyvennégy traktoros közül tizennégy-ti2enöten nem felelnek meg a jelenlegi követelményeknek; szakmai tudásuk megrekedt, nem ültethetik őket a drága, nagy hozzáértést igénylő gépekre. Márpedig, ahogy nő a gépek teljesítménye, egyre kevesebb traktorosra lesz szükség, s mihamar el kell küldeni azokat, akik alkalmatlanok. Közülük került ki az a traktoros, akinek annyira nem volt érzéke a géphez, hogy amikor már végképp nem tudott vele menni, ott hagyta, ahol állt. Nem érzékelte a gépet, nem hallotta, hogy valami meghibásodott. Világos, hogy erre az emberre nem bízhatnak egy nyolcszázezer forint értékű szovjet kombájnt. Ezek a traktorosok, munkagépkezelők növénytermesztési dolgozók lesznek. Törvényszerű, hogy aki nem tart lépést a fejlődéssel, néhány fokkal lejjebb kell jutnia. A Gerjeni Állami Gazdaság igazgatójának is, másnak is nehéz megmondani valakinek, hogy jobb, ha elválnak. De tiszta lelkiismerettel tehetik azok, akik mindent megtettek azért, hogy a dolgozók tanuljanak, továbbképezzék magukat, jól érezzék magukat a vállalatnál. S azok a vezetők, akik nem szólnak, hanem szánalomból, kishitűségből, kényelemszeretetből a „nem szerzek magamnak haragost, jobb a békesség” hamis alapelvéből kiindulva továbbra is ott tartják azokat, akikkel nem szívesen dolgoznak együtt, magukra vessenek: ők látják kárát. D. VARGA MÁRTA A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL felvesz TAKARÍTÓNŐT, továbbá képesítéssel rendelkező SZENNYVÍZLABORÁNST Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Szekszárd, Toldi u. 6. (186) Népújság 5 1971. október 17. I
