Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

Gondok és örömök között Számadás és iránymutatás Látogatás a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó V. Tamási Körzeti Ízeménél A; tamási malom napi 3 és fél vagon ' kapacitású, az ' évi' termelési- értéke 30 millió fo­rint. A Tolna megyei Gabo­nafelvásárló- ■ és Feldolgozó Vállalat Tamási Körzeti Üze­mének Pincehelyen, [regszem­csén, és Simon tornyán takar­mánykeverő üzeme van. Ösz- szésen !8300 vagon takarmány- tájpot és koncentrátumot állí­tanak elő,. 120 millió forint ér­tékben. 'fí.z ipari termelés mellett a fő1 profil a felvásárlás. Eddig 3300 vágón étkezési búzát, 150 vagon takarmánybúzát, 120 vagon takarmányárpát, 25 va­gon triticálét és 55 vagon ve­tőmagborsót vásároltak meg. Most kezdődik a napraforgó- és a kukoricaszezon. Az elő­zőből 550 vagonra, az utóbbi­ból 2300 vagonra számítanak. A napraforgó nagyobb része az olajgyáraknak megy, egy 50—60 vagonos tétel pedig az NSZK-ba madáreleségnek. A kukoricával gondjaik vannak. Ilyen tömegűt — 2300 vagon! — és ilyen víztartalmút a ha­gyományos módszerek sze­rint nem lehet tárolni. Uj tá­rolási módokat alkalmaznak, ami pillanatnyi megoldásnak jó. Az üzem szárítógép-kapaci­tása 30 százalékos víztartal­mú kukoricánál napi — 24 órai — 30 vagon. A járás 5 termelőszövetkezete és 2 álla­mi gazdasága is ren ieikezik szárítógéppel,. — így 00 va- gonnyi a járás szárítókapaci­tása. 'tamásiban takarmányboltot nyitottak, a járás más terü­letein az áfész-boltokban és a termelőszövetkezetekben bi­zományosokkal vannak kap­csolatban, — s így a III ne­gyedévben például 145 vagon tápot és szemes terményt ér­tékesítettek kiskereskedelmi forgalomban. A tamási bolt­ban jelenleg is 10—12 féle takarmányból válogathatnak a vásárlók. A keverőüzemek termelésének természetesen csak kisebb hányada az, amit így értékesítenek. Ez naponta 6—7 kocsit jelent. Persze nincs is így egyenle­tesen elosztva. ..Mostanában 10 —12-t is meg tudnánk rak­ni.. Mi igényeljük a kocsikat, — aztán jön, ahogy jön. Egy­szer mind, máskor meg a fe­le sem. Ez persze kihat a munkaszervezésre is. Tudom, ez nem helyi probléma. Min­ket azonban elsősorban a ma­gunk baja érdekel. ' — Több nagy gond remé- . lem nincs. — Van. A szakemberhiány. Jelenleg például csak hét mol­nárunk van. Hárman meg be­tegek. Tizenegy forintos óra­bérért dolgoznak, három mű­szakban. Aki 20—25 évet is kihúz a szalonéban, szinte biztos, hogy asztmás lesz. Hát ezért nem tartozik a népszerű foglalkozások közé a molnár- ság. A tamási körzetnél 160 em­ber dolgozik. Főként férfiak. De mostanság ide is felveszik a nőket. Kevés a férfikéz. — Azelőtt egy-egy öltöző elégséges volt a munkahelye­ken. Most már gondoskodnunk kell a nők részére külön szo­ciális helyiségekről. Megkezd­tük, de hogy rendjén legyen a helyzet, attól még messze tartunk. — Beszélgettünk már a gondjairól, szóltunk arról ami­re igazán büszke lehet, meg­kérdezhetném, hogy mi okoz­za mostanában a legnagyobb örömet önnek? Megalakult a pártszervezet — Aktuális a kérdés. Szív­ből örülök, hogy sikerült vég­re megalakítanunk a párt- szervezetet. Kis kollektíva. Mindössze kilencen vagyunk. A titkárnak Szabó rstván rak­tárost választottuk. Hégi vá­gyam, akaratom volt. öröm, hogy ezt is megérhettük. — Mit vár az újonnan ala­kult pártszervezettől? — Hogy őszinte, elvtársi légkörben dolgozzunk. Én ott nem üzemvezető vagyok, ha­nem egy párttag. Ugyanolyan kötelességekkel és jogokkal, mint a többi nyolc társam. Azt szeretném, ha élvezhetném azt az előnyös helyzetet, amit minden vezető élvezhet, ha egy pártszervezet áll mögötte. Ezt az „áll mögötte” kijelen­tést pedig úgy képzelem el, hogy körültekintő, őszintén se­gíteni akaró tanácsokkal lássa­nak el, hogy a ránkbízott ter­melési, gazdasági feladatoknak legjobb képességeink szerint tehessünk eleget. MÉRY ÉVA Az ország a szocializmus építésében számol a szövetkezeti mozgalommal és támaszkodik rá — ez a gon­dolat lehet a mottója az ipari szövetkezetek most zárult VI. kongresszusának. Az ipari szövetkezetek szük­ségességét az eltelt húsz esz­tendő eredményed önmaguk igazolják, s — hosszú évek munkája nyomán — két esz­tendeje a párt korszerű, a le­nini iránymutatáson alapuló szövetkezetpolitikai elvei is megszülettek. Kimondták, hogy a szövetkezetek hosszú távon is létjogosultak, tulajdonuk a szocialista tulajdon egy formá­ja, á tagok önkéntes társulá­sán alapuló vállalatszerű gaz­dálkodásukat tekintve pedig az állami vállalatokkal egyen­rangúak. E korszerű elveket a parla­ment őszi ülésszakán elfoga­dott egységes szövetkezeti tör­vény — és a jóváhagyás előtt álló, az ipari szövetkezetekről szóló kormányrendelet — vi­lágos, hosszú távra irányt mu­tató jogszabályokba foglalta. Ilyen körülmények között ült össze az 1100 ipari szövet­kezet 320 ezer tagjának csak­nem hatszáz küldötte, hogy számot adjon az elmúlt öt esz­tendő eredményeiről, elemez­ze a gondokat és kijelölje a további utat, illetve megvá­lassza országos érdekképvise­leti szervét és elfogadja an­Az eladó—vevő kapcsolata ■— Gyakran fordul elő súr­lódás, vita a felvásárló és az eladó között? — Nem. Még talán ritkán sem. Az eladó-vevő viszony kölcsönös. Például az átvett kukorica nagyobb hányadáért a tsz-ek tápot kérnek. Akkor már felcserélődik az üzleti vi­szony közöttünk — mondja Gaál József, a tamási körze­ti ü.zem vezetője. — Tnkább segítünk egymásnak, ahol és amiben lehet. A közös érdek megköveteli ezt. — Mi a legnagyobb problé­mája? — Több is van. A tárolás: összesen 2540 vagonnyi árut tudunk raktárba rakni. Eb­ből 120 vagonnyi a készáru rák tár. — Hogyan tudnak segíte­ni ezen a gondon? — Több tsz-szel kötöttünk tárolásra szerződést. A kuko­ricát fóliás földeléssel tárol­juk, felhasználunk ponyvát meg zsákot is szabadtéri tá­roláshoz. Mindez szükségmeg- - pldás. •— És végleges változás? ** " ~ Az még odább van? 1973-ra azonban egy 480 va­gonos fémsilós tárolóval gya- rapszunk. Segítségnek nagy­szerű. — Azt mondta; több prob­lémája is van. — Igen. A szállítás. Lénye­gében összefügg a tárolási gondokkal is. Évente 2000 imfcoaari g vasúti saálütásuoJs. 400000 forintos beruházás A központi üzemnél, Tamá­siban 400 ezer forintos beru­házásba fogtak. Férfi, női zu­hany, öltöző, tálalóhelyiség és ebédlő épül. Illetve -nőst meg kellett állni az építkezéssel. Nincs rá pénz. Ami idén volt, már elköltötték. Jövőre foly­tatódik a munka. A belső sze­relések vannak hátra'. — Mikre lehet büszke a körzeti üzem vezetője? — Ez a malom négyszer lett élüzem, annak ellenére, hogy már elavult. A szocialis­ta brigádmozgalom 1959-től virágzik. A malom Kinizsi brigádja tízszeres szocialista brigád. Az X-es számú őrlő­brigád meg' már kilencszeres. Jelenleg 17 brigádunk van. — Jó lehet ilyen nagysze­rű emberek között dolgozni, vezető lenni! — Igen. Valóban jó. Prob­lémáim a keverőüzemekkel vannak. Azokban még keve­sebb a szakmunkás, mint a malomban. Stabil ember csu­pán néhány van. Nagy a fluk­tuáció. Saki csak jelentkezik, mindenkit felveszünk. Váloga­tásra nincs módunk. Fedig a tápkészítéshez szaktudás és felelősségérzet szükséges. Ré­szeges, nemtörődöm emberek­kel dolgozni, rizikó, — Törzsgárdataguk - hány yan? gp]., rfc — A 160-fcől mindössze hu—, szonhárman vagyunk tíz év— nél hosszabb ideje az üzem­nél. Tizenegyen bronz, nyol­cán ezüst fokozatú törzsgárda-. ^ jelvényt kapnak majd most ' december elején. Ök a 10, il­letve 15 éves munkásaink, \ Hárman, akik húsz évet töl-\ töttek már az üzemben, az Jön a zacskós tej ! t> 10 darab NDK gyártmá­nyú ■ automata gép érk-.zelt ha­zánkba, melyből az egyik né­hány hét múlva Szekszárdon is megkezdi működését — kap­tuk a felvilágosítást Schubert Bélától, a Tejipari Vállalat fő­mérnökétől. A polypackos — azaz zacs­kós — tej forgalomba hozása Tűzveszélyes rendelkezés Újabban olajkályha- tulajdonost tisztelhetek önmagámban. Ehhez a fű­tő alkalmatossághoz ter­mészetesen olaj is szüksé­geltetik. Mit tesz ilyenkor az újdonatúj olajáhító? Bemegy a szekszárdi Ott­hon Áruházba és vásárol egy, a célnak mindenben megfelelő kannát. Aztán átballag az úttest másik oldalára, ahol a ÁFOR kirendeltségén előadja igé­nyét. A fogadtatás, a mo­dor tökéletes. Olaj van, akár hektószám is. Csak a kannának e célra való fel- használása tilos. Mióta? Tegnap reggel óta. Miért? Mert nincs jól láthatóan ráírva, lehetőleg olajfes­tékkel, hogy ,,Tűzveszé­lyes”. (Honnan értesülhe­tett volna erről la kedves vásárló? Állítólag a tegnap reggeli hírekből. (Esetleg a Népújság hasábjairól is, ahol már előfordultak köz­érdekű közlemények, ha . valaki ilyesmit a iszerkesz- \ tőség rendelkezésére bo- « csájtott.) Se én, se az utá- r nam érkezők nem hordoz- , nak naphosszat ecsetet és J olajfestékes tégelyt a zse- ; bükben. Ez hiba. Sokkal nagyobb hiba azonban egy ilyen puccsszerű rendelke- Vzés, ami sejthetőleg még a ■ vásárlók százainak okoz majd f bosszúságot. Tehát i valóban tűzveszélyes. Ma- í-, gasra ..lobbant ja a harag ■; % <ordas> SSSSSSSMEMSSiBae^ J már régen időszerű Tolna me- gyében, a vállalat palackozó automatája ugyanis nem felel meg a megnövekedett igények­nek, korszerűsítése azonban, • open a zacskós tej forgalom­ba hozása miatt, késett, illetve maradt el. — Jelenleg ez a legnépsze­rűbb csomagolási forma — mondta Schubert Béla. — Pé­csett, Szegeden, Miskolcon, Veszprémben és Kaposváron már üzemelnek a gépek és be­váltották a hozzájuk fűzött re­ményeket. Változatlan — 3,60 forintos — úron hoz.’.lc forga­lomba, könnyebben kezelhető, tárolható, nem törékeny, mint üveg elődje és sokkal higiéni- kusabb, nem fertőződik a pasz­tőrözés után. A félmillió fo­rintos új gép teljesen automa­tikus. A zacskót is a berende­zés készíti sima olasz import fóliából, az összehajlogatás után a tejet betölti, a zacskót lezárja és egy szalagon kihoz­za a kész végterméket. A je­lenlegi palackozógép óránként ezer üveget — literest, vagy félliterest — tölt meg, az új gép pedig pontosan a duplá­jára képes. Tekintettel arra, hogy kis, külön egységekben kerül a tej forgalomba, feltét­lenül hűvös helyen kell tárol­ni, mert gyorsabban melegszik fel. Szavatossági ideje nyáron a kiszállítás napja, télen pedig a kiszállítást követő nap dele. — Mi történik a forgalom­ban levő üvegekkel? — Sok ezer palack van a fogyasztóknál, ezért a zacskós tej forgalomba hozásának megkezdésekor felhívjuk a la­kosság figyelmét, hogy egy meghatározott ideig váltsák vissza az üvegeket. Az új tí­pusú csomagolás megkezdésé­vel egyidőben a palackozást megszüntetjük. Valamivel ké­sőbb, december hónapban be­fejezzük a kakaó palackozását is, attól kezdve a kakaó is a tejhez hasonlóan zacskóban ke­rül forgalomba. A zacskós tej megjelenése mellett a kannás tej továbbra is változatlanul kapható lesz. — R — Rak alapszabályát, végül pe­dig véleményt alkosson az ipa­ri szövetkezetekről szóló tör­vényerejű rendelet tervezeté­ről. Ilyen alkalommal termesze-, tesen mindenekelőtt az ered-; menyekről esik szó — de nincs- is oka a hallgatásnak, hiszen az elmúlt öt évben az ipari szövetkezete^' termelése az or­szágos átlagnál gyorsabban nőtt (az iparban 77, az építő­iparban 73 százalékkal), s' 1-970-ben meghaladta a 27 mii- ' liárd forintot. A lakossági javítás-szolgál­tatásokat illetően a szocialista­szektorban a szövetkezeteké a. vezető szerep: részesedésük - megközelíti a 60 százalékot. Ma csaknem 12 ezer szövetke-, zeti -felvevőhely, fiók működik... az országban. Az ellátást ille-. i tőén tehát a szolgáltatás a szövetkezetek fő feladata, ám- érdemes említést tenni arról is, hogy az ipari szövetkeze­tekre — mint kis- és közép­üzemekre — hárul az állami nagyiparral való kooperáció feladata is, illetve az állami ipar termelésének kiegészítése olyan termékekkel, amelyek előállítása nagyüzemi módon nem lenne elég gazdaságos, vagy esetleg jóval hosszabb időt igényelne. Az eredmények mellett ter­mészetesen napirendre kerül­tek a gondok is: a szolgálta­tások öt év alatti 11 százalé­kos emelkedése nem meg­nyugtató, ugyanez mondható el a lakásépítésről és -karban­tartásról, amelyet — nyeresé­gesebb voltuk miatt — a közü­leti megrendelések háttérbe szorítanak. A szövetkezetekre a IV. ötéves tervben felépí­tendő 400 ezer lakásból 50 ezer megépítésre vár, óm — a kongresszusra készülve — a szövetkezetek még tízezer la­kás felépítését vállalták. A IV. ötéves tervben a szol­gáltatások gyorsabb fejleszté­se is szerepel, s a kongresszu­son elfogadott határozat íel.- hívja a szövetkezeti dolgozó­kat. hogy — egyebek között e célok teljesítése érdekében — javítsák a munka szervezett­ségét, a vezetés színvonalát, azaz mozgósítsanak minden, tartalékot. E feladatok meg­oldása ugyanis éppúgy hozzá­járul ahhoz, hogy a szövetke­zetek mindinkább megfelelje­nek a szocialista vállalat kö­vetelményeinek, mint az, hogy mielőbb korszerű kis- és kö­zépüzemekké váljanak. Sajnos, éppen ez a szövetke­zetek másik legnagyobb gond­ja, hiszen műszaki színvonaluk mélyen az ipari átlag alatt van, sok szövetkezet elmara­dott körülmények között, szét­forgácsoltán, pinceműhelyek­ben, bontásra váró épületek­ben működik. E gond megol­dására tízéves fejlesztési ter­vet dolgoztak ki, összesen mindegy 20 milliárd forint ér­tékű beruházással — főleg re- ' konstrukcióval — számolva. A végső cél az, hogy 1980-ra az ipari szövetkezetek valóban korszerű kis- és középüzemek­ké, a lakosság kulturált ki­szolgálóivá és a nagyipar ér­tékes partnereivé váljanak. Az eredmények mellett te­hát gond is akad bőven •— de a felismert gondok megoldásá­nak lehetőségei is kirajzolód­nak már. A kongresszus csu- pán. a munka egyik — ünnepi állomása. A mindennapok azonban szorgos munkával tel­nek,- s ez adott alapot az eddi­gi elismerő szavaknak — s ez ad majd a továbbiaknak is. Népújság 3 1971. október 16.

Next

/
Thumbnails
Contents